Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-06 / 36. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ December huszonkilencedikén reggel a titkárnő emlitést tett erről a bejegyzésről a kórház főorvosának, dr. Loverudnak, aki tájékoztatta dr. Biron tisztiorvost. Dr. Bírón a város bűnügyi hatósága elé tárta az ügyet. Még mielőtt a bűnügyi hatóság képviselői megjelentek volna dr. Sandernél, dr. Biron közölte, hogy az ügy igen komoly, dr. Sander eljárása gyilkosságnak tekintendő. Dr. Sander erre azt válaszolta, hogy véleménye szerint amit tett, morális szempontból nem ítélhető el, az orvosi kamara is bizonyára csak feddésben fogja részesíteni, és felszólítja, hogy máskor ne folyamodjon hasonló megoldáshoz. Dr. Bironnak arra a kérdésére, hogy a Borroto család nem tesz-e ellene feljelentést, azt válaszolta: Mr. Borroto megígérte, senkinek nem árulja el, hogy mi történt, és ő bízik is abban, hogy ez igy lesz. Ekkor közölte vele dr. Biron, hogy ő időközben már tájékoztatta is az ügyről a bűnügyi hatóságokat. A helybeli seriff és a városi tiszti ügyész betekintést kértek a kórlapba, és ezt követően dr. Sandert őrizetbe vették. Az orvos közölte a seriffel, hogy az elhunyt félje ismételten arra kérte, vessen véget felesége szenvedéseinek. Mikor látta, milyen rettenetesen szenved a páciense, végül is beadta az injekciót; egy hétnél tovább már amúgy sem maradt volna életben. A férjet is nagyon sajnálta. Amikor felesége elhunytét közölte vele, csak ennyit mondott: “Hála Istennek, örülök, hogy túl van rajta !” A seriff erre kijelentette: “Nincs olyan törvény ebben az államban, amely megengedné a részvétből elkövetett gyilkosságot.” Az orvos erre azt válaszolta: “Tudom jól, tudja ezt minden orvos. Törvényellenes, amit tettem, de hiszem, hogy morális szempontból nem emelhetnek vádat ellenem.” 1949. december 29-én az orvos vizsgálati fogságba került, de már december 31-én — 25,000 dollár óvadék ellenében — szabadlábra helyezték. Az orvoskamara New Hampshire-i elnöke a sajtónak a következő nyilatkozatot adta: “A New Hampshire-i orvoskamara a dr. Hermann N. Sander ellen emelt vádakkal Kapcsolatban nem ad semmiféle felvilágosítást, összeférhetetlennek tartja ugyanis, hogy olyan kérdésekben foglaljon állást, melyek eldöntése a bíróságtól függ. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy dr. Sander orvosi tevékenységét New Hampshire-ben kollégái és munkatársai igen kedvezően ítélik meg, tehetséges orvosnak, kitűnő jellemű embernek tartják.” Az orvosi gyakorlat folytatásától nem tiltották el. 1950. január 5-én az ügy az esküdtszék elé került, ahol az orvos ellen gyilkosság elkövetéséért emeltek vádat. New Hampshire államban ezért életfogytiglani fegy'ház jár. A főtárgyalás megnyitása előtt, 1950. február 20-án a bíróság először az esküdtszék tagjainak kiválasztásához látott. Számítottak arra, hogy a vádhatóság és a védelem egyaránt sok személy ellen emel kifogást, ezért nem kevesebb, mint százhat embert hívtak meg. A védelem az első napon nyolc férfit és nőt nem fogadott el. Nyilvánvaló volt az a törekvésük, hogy az esküdtbiróság tagjai lehetőleg ne legyenek buzgó katolikusok. Manchester lakosságának kétharmada katolikus, francia nyelvű kanadai vagy katolikCs hitvallású ir. így számolni kellett azzal, hogy ragaszkodnak majd egyházuk eutanáziaellenes elvéhez. A vád képviselője tiz esküdtet utasított vissza, mert nyilvánvaló volt, hogy valamilyen okból elfogultak a vádlottal szemben. Az első nap estéjén még csak kilenc esküdt személyét döntötték el. Ezeket a fennálló rendelkezések értelmében azonnal elkülönítették. A szállodában, ahol elhelyezték őket, senki nem beszélhetett velük. A tárgyalás második napján végre teljes számban együtt volt a bíróság. A tizenkét esküdt és az egy póttag közül kilenc katolikus volt, négy protestáns. A vádat maga New Hampshire főállamiigyésze képviselte. Dr. Sander elhunyt apja manchesteri ügyvédbarátját, Mr. Wymant kérte föl védőügyvédnek. Az elnök, Weskott középkorú biró volt, aki fekete talárt öltött, és a tárgyalást mindvégig tárgyilagosan és pártatlanul vezette. Dr. Sander felesége, egy volt ápolónő kíséretében jelent meg. Mrs. Sander arckifejezése meggyötörtnek látszott, Sándorból viszont sugárzott a biztonság és a nyugalom. Nagyon hideg nap volt, odakint hóvihar tombolt. A vádirat felolvasása után, amely mindössze százötven szóból állott és abból a nyilatkozatból, hogy a vádlott “ártatlannak” vallotta magát, a bíróság kivonult a kórházba, hogy pontos képet alkothasson az ügyről. Február huszonharmadikán kihallgatták a seriffet. Ő volt az első tanú. Előtte ismerte el dr. Sander, hogy levegőinjekcióval segítette hozzá Mrs. Borrotót a könnyű halálhoz. A seriff részletesen beszámolt Sanderrel folytatott beszélgetésükről és arról is, hogy Sander elismerte, vétett a törvénl ellen. De azt is hangsúlyozta az orvos, hogy morális szempontból nem érheti gáncs. A következő tanú, Miss Conor bemutatta a kórlapot. Elmondta, hogy a kórlapra bejegyzettek alapján megkérdezte dr. Sandert, hogyan hatott a levegőinjekció. Az orvos igy válaszolt: “Elég jól. A páciensnek könnyű halála volt.” A titkárnő jelen volt december huszonkilencedikén dr. Sander és dr. Biron beszélgetésénél. Ekkor ismerte el dr. Sander, hogy vétett a törvény ellen, de ugyanakkor kifejtette, nem ‘‘sémit komoly büntetésre, legföljebb feo\ re. Ez a tanúvallomás természetesen ked'A. zőtlen volt a vádlott szempontjából, amit még az is súlyosbított, hogy dr. Biron maga is tanúsította: ő akkor föltárta dr. Sander előtt az ügy komoly voltát, hiszen amit elkövetett, az gyilkosság. Dr. Sander nem fogta föl tragikusan kollégája véleményét, közölte, hogy eljárása morális szempontból igazolható, és a legrosszabb, ami érheti ezzel kapcsolatban, az az orvoskamara feddése. A vádlott helyzete csak rosszabb lett a következő két tanú vallomása után. Miss. Rose, a nappali nővér a tárgyalás előtt még azt a felvilágosítást adta, hogy Mrs. Borroto már halott volt, amikor az injekciót kapta. Most azonban ezt határozottan tagadta. Az injekció beadása előtt a beteg még lélegzett. (“Was still gasping.") Halálos csendben, részletesen ecsetelte a béteg^'egyre reménytelenebb állapotát és az injekció utáni rövid haláltusát. Néhány perc múlva dr. Sander közölte vele, hogy az asszony légembólia következtében meghalt. Most már a családot is értesíti. Mr. Borroto, az elhunyt férje eskü alatt határozottan tagadta, hogy valaha is felkérte volna az orvost arra, hogy felesége kínjainak véget vessen. Ez igen rossz fényt vetett dr. Sanderra. Hozzátette, hogy az orvost nagyra becsüli, és még legközelebbi hozzátartozóihoz sem fűzik barátibb érzelmek. Nagyon bánkódott a felesége miatt, mindent megtett érte, és állandóan bátorította. A terhelő tanúvallomások láncolata Miss Ducharne, a gépirónő vallomásával folytatódott. Kijelentette, hogy dr. Sander az injekció beadása után azt diktálta Miss Donornak, hogy levegőinjekciót adott Mrs. Borrotónak, aki néhány perc múlva meg is halt. Miss Ducharme is jelen volt dr. Sander és dr. Biron beszélgetésénél. Végül dr. Biron is eskü alatt vallotta: dr. Sander közölte vele, levegőinjekcióva! megölte Mrs. Borrotót. Ő volt most már erre az ötödik tanú. (Folytatjuk)
