Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-06 / 36. szám

16. oldal MAGYAR TÁJAK: A BAKONY VADREGfNYES FALVAI ííekért, hogy a kakaspörkölt mellé ital is kerüljön. Iharkuton, a világ végén huszonhárom házban' nyolc­van ember él. IHARKÚT, 1973, augusz­tus hó . . . Nagyon régen dédelgetem egy kiadós bakonyi barango­lás gondolatát, de ahogy tel­tek és múltak az évek, mind­inkább összezsugorodott a szép tervek láncolata, egyre távolabb tűnt a remény, hogy valaha viszontlássam Akii­puszta vedlett hodályait, amelyek árnyékában a vén számadó hátborzongató tör­téneteket mesélt a félvad fe­kete kondákról, az erdei vad­disznóval keveredett manga­­licafatkákról, amelyek mak­kon híztak és lábon tették meg az utat a végzetüket be­teljesítő vágóhidig, mert egyenként befogni semmifé­le emberi erővel és fortéllyal nem lehetett őket. Nyomtalanul elenyészett volna minden vadregény, amely harminc—negyven éve még úgy hívogatott a ba­­kony-erdő sűrűjéből, mint a mécskanóc lángja egy pász­torszállás tenyérnyi ablaká­ból, maradt-e még valami en­nek a nemzedéknek abból a szűz őserdei varázsból, amely az én nemzedékemet két for­rásból fakadó kíváncsisággá' vonzotta: romlatlan rengete­get látni és olyan embereket megszólítani, akiknek élet­módja és nyelvezete nem so­kat változott a török hódolt­ság óta. A Bakony peremén, vagy a hegyvidéket átszelő átlós utakon megtett utazások meggyőzhettek minden uta­zót arról, hogy a bánya- és iparművek és e nagy kitér jedésü emberi munkahelyek, valamint a körülöttük kiala­kult és megnövekedett váro­sok nemcsak körülbástyázták a Bakonyt, de be is hatoltak a Dunántúl legszebb tájaira. Zsenge és szomjas országjá­ró koromban Várpalota még egyszerű kis bányászfalu volt, Pápa történelmi múlt­ján rágódó iskolaváros, Zirc a monostor árnyékában tét­lenkedő falu. Pét még úgy szerepelt a térképen, mint Pétfürdő és kirándulóhely­nek számított, a honfoglalás kori falunevek pedig semmit sem árultak el, mert olyan falvakba, mint Csatka, Cse­­tény, Koromla, Sikátor, Sur, Gic az ember el se merészke­dett, mert ezek a falvak a vi­lágtól elzárva éltek, útnak semmiképpen sem nevezhető csapásokon lehetett megkö­zelíteni házaikat. A nyár elején levelet ho­zott a posta egy faluból, ame­lyet a levéliró úgy jellemzett, hegy ott még az “ősbakonyi” állapotok uralkodnak, ott még semmi jele az idők vál­tozásának. Olyan faluról be­szélt a híradás, amelynek megközelítése nem könnyű és “bár nincs messze a Bakonyt átszelő kétszámjegyű uttcjí, ott vége van a világnak.” Olyasfajta levél volt ez, amely fölcsigázza az ember érdeklődését. Valóban létezik még Bakony mélye, Bakony sűrűje; kondások, favágók, kőfejtők világa? A levél egy­úttal némi hitetlenkedésre is csábított. A Bakony körül olyan nagy lélekszámú ipari települések találhatók, ame­lyek lakossága is megérzi az ipari környezet ártalmait. Vajon ezeknek a települések nek nincs bejárásuk a bako­nyi sűrűbe, nem élvezhetik az erdős táj tiszta légkörét, nyugtató és megújító vará­zsát? Nyugat felől közelítve a Bakonyhoz — azzal a szán­dékkal, hogy Győrig s onnan Pannonhalma, Zirc érintésé­vel Veszprémig “föltekin­tem” a mai bakonyi állapo­tokat —, Városlődnél letér­tem Pápa felé. Még mielőtt az ut elérné Farkasgyepüt, a 90—100 éves bükkerdő mentén autós pihenő csalogatja az utaso­kat. A pirostetős esőbeálló körül rönkasztalok, szalonna­­sütő helyek, még a szemét­tartókat is egyetlen íatuskó­­ból vájták ki. A balatonfelvi­­áéki erdőgazdaság hatezer hektáros erdejéből 350 hek­tár kiszakitásával itt alakult ki az első jóléti erdő a Ba­a gát mögött két forrás is fakad. Ha beépítenek a gát testébe egy kis zsilipet, min­dig frissen és megfelelő szin­ten lehet tartani a vizet. Mindössze 70 ezer forinttal került igy többe a gátépítés, de megszületett az első piszt­­rángos, az alig egy ujjnyi szilvásváradi származású pisztrángivadék nagyszerűen érzi magát. Bakonyjákón — éppen utat építenek, vastag szurokréteg terül a régi köves útra. -Jákó már kissé kiesik a pápai út­ról, törvényszerűen itt kelle­ne kezdődni a világ végének, de mégsem hallani ebben a faluban sem panaszt az elma­radottságra, inkább itt is azokat a terveket dédelgetik, amelyek az ember útját egyengetik a természethez. Bakony jákó és Németbánya között van egy török kori ha­lastó, amelynek zárógátját néhány évtizeddel ezelőtt el­vitte a tavaszi áradás. Las­san posványosodik a csodála­tos völgyteknőben fekvő tó, amelynek partjain egész kis horgászvárost lehetne kiala­kítani, csak az elsodort gátat kéne helyreállítani s kikotor­ni az eliszaposodott medret. A világ végéről szóló le­gendákra rácáfolnak az utak. Kitünően burkolt ut vezet Bakonyjákóról Németbányá­ra, ez az ut már most alkal­mas arra, hogy a Töröktó környékét felkereső turisták és horgászok áthaladhassa­nak rajta. A környék kisebb falvaiból — a világ végéről sürti autóbuszjáratok viszik a halimbai bányapza^pápai üzemek munkásait a munka­helyükre, de még a szép nevű Iharkút sem fekszik a világ, végén, mert oda is elvezet a 2800 méter hosszú, egészen uj aszfaltút. “Itt vagy a világ végénd­­tárja ki háza kapuját a levél­író és nyomban cipel a kert­be, hogy megmutassa bőven termő krumplibokrait, Alex­ander körtefáit, hatféle lu­­gasszőllejét, amelyen kövé­­rednek a fürtök, a kert alján csordogáló eret, ahová lejár­nak inni a szarvasok, és ha csemegére fáj a foguk, fáról legelik a magvaváló szilvát. A házak tetején televíziós an­tennák meredeznek bele a vágni való levegőbe, a földek­ről hazatérő asszonyok rádi­óznak menetközben és távol­ról egy teherautó jeladáásze­­rü kürtölése hallatszik: — Megjött a sör a boltba — örvendezik a vendégfoga­dó és térül-fordul az üres üve-ÓHAZAI KRÓNIKA Elkészült Miskolc első er­dei tanterme. A borsodi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság erdészei az évszázados fenyők alatt rönkökből ké­szült padokkal és gömbfákból ácsolt asztalokkal rendezték be az ég .alatti iskolát; szep­tembertől késő őszig örök­zöld környezetben tanulhat­nak a környékbeli iskolások. —o— Csokonai-müsort rendeztek este a debreceni Déri Muze­um kertjében. Surányi Ibolya és Kovács P. József Csoko­­nai-verseket és leveleket adott elő, Béres Ferenc és Réti József énekelt, közre­működött Nyúl István és együttese. —o— Szabadtéri, szoborkiállítás nyílt meg a salgótarjáni Jó­zsef Attila művelődési köz­pont előtti téren: többek kö­zött Kisfaludi Strobl Zsig­­mond, Somogyi József, Keré­­nyi Jenő, id. Szabó István, ADA A Dunatáj egy száma ismertetést ad a pél­­mcnostori gimnáziumról, amely a Horvát Köztársaság egyik legkorszerűbben fel­szerelt oktatási intézménye. Ebben az iskolában a tanítás összevont tagozaton folyik, de a tantárgyak nagy részét anyanyelvükön hallgathat­ják a diákok. A Középiskolai Központ igazgatója közölte, hogy ősztől a gimnázium ma­gyar osztálya is megnyílik és ebbe^a horvátországi magyar iskolába- minden általános is­kolát végzett baranyai, szla­­vóráai—gyérek beiratkozhat. De nemcsak az iskolákban folyik a nyelvművelő munka a s^ethszédos országban. A Szocialista Szövetség végre hajtó bizottsága és a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervező bizottsága együttes ülést tartott Adán. Megálla­pították, hogy az eddig meg­tartott nyelvművelő napok igazolják a nyelvművelés szükségességét, és mint tudo­mányos összejövetelek kivív­ták maguknak a tartományi elismerést. A résztvevők le­szögezték, hogy biztosítani kell a Szarvas Gábor Nyelv­művelő napok folytonossá­konyhán. Csodalatos hűvös­séget és nyugalmat áraszt ez az egészséges ősbukkös amely még csak az első. A pihenő avatásán majdnem ezer ven­dég jelent meg és egy vélet­lenül az ünnepség közepébe csöppent nyugati vendég be­írta a vendégkönyvbe, hogy ez a 350 hektáros erdő való­ban a természet temploma. A községet talán Magyar­­ország legszebb, legromlatla­nabb erdőségé övezi, ahol ar ra is van hely, hogy hétvégi telkeket alakítsanak ki legalább nyolcvan telek már gazdát is talált —, de a távla­tok szinte beláthatatlanok. Az erdőgazdaság terepj árójá val hatalmas karéjt bejárunk, közben egy gáthoz érkezünk, amely lezárja a völgyet, mö­götte pisztrángos tó terül el. Az erdőgazdaság számára utat kellett építeni és erre egy mód kínálkozott, a völgy lezárása gát segítségével. De Samu Katalin, Kő Pál alko­tásaiból. A szoborkiállitással egyidőben fotókiállítást ren­deztek a művelődési központ nyitott előterében a megye köztéri szobrairól, valamint az idén 70. születésnapját ün­neplő id. Szabó István Kos­­suth-dijas szobrászművész munkásságáról. —o— Keszthelyen, a Festetich­­kastély restaurált koncert­termében a Kolozsvári Fil­harmónia vonósnégyese adott nagysikerű hangversenyt. —o— Irótábor kezdődött meg a kilencszáz éves jubileumát ünneplő Tokajban. A Borsod­ban élő vagy az onnét elszár­mazott irók egy héten át a munkásábrázolás kérdéseiről folytatnak eszmecserét. Ta­lálkoznak népművelőkkel, az üzemekben szocialista brigá­dokkal. Fölkeresik azokat az észak-magyarországi helye­ket, ahol annak idején Petőfi járt, és ellátogatnak Szépha­lomra, ahol Kazinczy élt. vvwv\vv»wwvwvw»wwwvwv« Tfinor»-r, gát, s Ada község központjá­ban felállították a nagy ma­gyar nyelvész szobrát. Nagy sikere volt a jugosz­láviai magyarság körében a Petőfi él cimii szavalóver­­senynek. A Tiszavidék cimii lap beszámol róla, hogy a tar­tományi szintű vetélkedőnek többszáz résztvevője volt, és interjút közöl a legjobb vers­­mondó címet elnyert kis­lánnyal. “Az ünnepségen Fo­­vács Zsuzsi elmondta Petőfi Szülőföldem cimii költemé­nyét. A művészi előadásmód, a szép tiszta beszéd és kiejtés kivívta a hallgatóság elisme­rését.” A szép tiszta magyar beszéd örömével ajándékozza meg a szabadkai Népszínház magyar társulata is a lakos­ságot. A Magyar Szó hirt ad arról a nemes munkáról, me­lyet — a magyarországi Dé­ryné Színházhoz hasonlóan — ez a szabadkai szinház ma­gára vállalt. 1960 óta járja’: ■színészei az országot és Hír vátország és Szlavónia legki­sebb színpadaira is elviszik a szép magyar szót. E'zutta' Tamási Áron: Énekesmadár cimü népi játékát mutatta be a társulat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom