Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-05 / 27. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ (Folytatás) Christie hamarosan megismerkedett egy férfival meg egy nővel, akik elmesélték neki, hogy felmondták a lakásukat, és most másikat kell keresniük. Ő, Christie, szállást ajánlott nekik, és pár napig ott is maradtak nála. Aztán elmentek lakást keresni. Az asszony, Hecorina McLennan azonban visszatért, és ott akarta megvárni kísérőjét. Christie azt mondta neki, menjen el, és karon fogta, hogy kikisérje. Ekkor dulakodni kezdtek, az asszony a földre zuhant, és eközben a ruhája a nyakára csavarodott. Amikor ő, Christie lehajolt, hogy kitapintsa az asszony érverését, már halott volt. Őt is a deszkafal mögött rejtette el. Ezután három hétig maradt még a lakásában, aztán elment, és a városban kószált. Ebben a vallomásban egyetlen szó sem esett gázmérgezésről vagy nemi erőszakról. Christie nem is sejtette, hogy az orvosszakértők eközben már megállapították a tényeket. Christie ellen, akit április elsején a Britonbörtönbe vittek, felesége és a három másik nő meggyilkolása miatt vádat emeltek. Április 22-én hozták első Ízben tudomására, hogy kertjében két csontvázat találtak. Azonnal beismerte, hogy ezt a két nőt is ő ölte meg. Öt nap múlva bevallotta ügyvédjének és egy az ügyvéd által hivatott orvosnak, hogy őt terheli Mrs. Evans halála is. Geraldine, a kislány halálához azonban semmi köze. Május végén Christie-t elmeorvosi vizsgálatnak vetették alá. Valamennyi orvos egyetértett abban, hogy súlyosan patologikus emberrel van dolguk, aki azonban mégis beszámítható. Amikor azokról a nőkről faggatták, akiknek holttestét a kertben elásta, elsőnek Ruth Fuerst-et, az osztrák nőt említette, akivel 1943-ban ismerkedett meg. Ruth a felesége távollétében több ízben meglátogatta őt, és egyszer, amikor szeretkeztek, Christie megfojtotta a nőt. Holttestét a lakás padlója ^ ^ejtette, majd később a mosókonyhába vitte, es végül a kertben elásta. Muriel Eadyt 1943 decemberében ismerte meg abbana gyárban, ahol akkoriban dolgozott. Nemsokára baráti kapcsolat alakult ki közöttük; bemutatta őt a hozzátartozóinak. Amikor a fiatalasszony említette neki, hogy krónikus légcsőhurutban szenved, ő felajánlotta neki, hogy r&eggyógyitja. Magához rendelte. Amikor a felesége elutazott, felhívta a lakásába, és hozzákapcsolta egy magabarkácsolta készülékhez: afféle négyszögletes üvegcső volt ez, amelybe két nyílást fúrt. Az egyik nyíláson át egy gumicsövön keresztül Friar Balsam légy inhaláláshoz használt folyadék) áramlott be, a másikon, ugyancsak egy gumicsövön át, konyhai gáz. A Friar Balsamnak az volt a feladata, hogy elnyomja a gázszagot, Miss Eady kendőt kötött a fejére, és gyanútlanul inhalált. Igen hamar elveszítette az eszméletét. “Halványan emlékszem még arra, hogy ekkor fogtam egy harisnyát, és a nyaka köré tekertem. De ebben már nem vagyok biztos. Azt hiszem, közösültem is vele, és aztán megfojtottam. Biztosan a mosókonyhába vittem. Még akkor éjjel elástam a kertben.” Végül 1953. junius 8-án Christie azt vallotta, hogy ő gyilkolta meg Mrs. Evanst, noha a rendőrségi kihallgatáson még tagadta. Április végén azonban ügyvédje és orvosa dr. Hobson előtt beismerte. 1949 november elején Mrs. Evanst a konyhában találta. Éppen azon volt, hogy gázzal megmérgezze magát. Ő azonnal kinyitott minden ajtót és ablakot, hogy a gáz eltávozzék. Másnap az asszony értésére adta, hogy viszonyt akar vele kezdeni. Christie azonban fizikailag nem volt megfelelő állapotban. Akkor az asszony arra kérte, hogy segítsen neki megszabadulni az életétől. Ekkor ő a gázcsövet az asszony fejéhez kapcsolta, és kinyitotta a gázcsapot. Amikor az asszony elveszitette az eszméletét, megfojtotta. “Azt hiszem, egy harisnyával csináltam, amelyet a szobában találtam.” Utána lement a feleségéhez. Estefelé elmesélte Evansnek, hogy a felesége gázzal megmérgezte magát. Azt is hozzátette, hogy kétségkivül őt, Evanst gyanúsítják majd a tettel, mivel állandóan veszekedett a feleségével. Evans ekkor kijelentette, hogy a holttestet az ő teherautóján el kellene vinni és elrejteni. Ő azonban levitte a mosókonyhába. Hogy a gyerekkel mi történt, nem tudja, ő hozzá se nyúlt. A törvényszéki orvosszakértő Mrs. Evans holttestének exhumálásakor nyomát sem találta világitógáznak. Ez Christie elbeszélése ellen szólt. Más szakértők úgy vélték, hogy ha valóban úgy járt volna el, amint mondta, akkor ő maga is gázmérgezést kapott volna. Az is valószínűtlennek látszott, hogy a fiatal nők ellenállás nélkül hágták magukat megmérgezni. Christie ügyének főtárgyalása Christie ügyének főtárgyalása egy londoni esküdtbiróság előtt folyt le. 1953. julius 22- én kezdődött, és négy napig tartott. A biró Mr. Finnemore volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel, az Attorney General (koronaügyész), Sir Lionel Heald személyfesen képviselte a vádat. A védelem Mr. Derek Curtis- Bennett kezében volt. A vád és a védelem képivselőjének egyaránt két-két ügyvéd állt rendelkezésére. Ha Angliában valaki több gyilkosságot követett el, és ezért vád alá helyezik, mint már emlitettük, csupán egy gyilkosságért Ítélhető el. Ebben az esetben a koronaügyész azt indítványozta, hogy Christie-t 54 éves felesége (akivel 32 éve házasok voltak) meggyilkolásáért ítéljék el. A vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A vád képviselője megnyitó beszédében a feleséggyilkosság tényét a vádlott vallomásaival, a szakértők megállapításaival és Christienek a tett elkövetése után tanúsított magatartásával támasztotta alá. Természetesen nem kerülhette el, hogy kitérjen az Evans-ügyre. Mióta Christie beismerő vallomást tett Mrs. Evans meggyilkolása ügyében, a közvéleményben elterjedt a feltételezés, hogy Evans jogi tévedés áldozata lett. A koronaügyész ezért különösen hangsúlyozta annak megállapítását, hogy Evanst csupán gyermekének meggyilkolása miatt Ítélték el, és nem azért, mintha megölte volna a feleségét. A Scotland Yard nyomozóinak feltette a kérdést: — Állithatják-e önök az ügyben folytatott vizsgálat alapján, hogy az Evans-ügyben ártatlant akasztottak fel? — A legkevésbé sem. Miután a koronaügyész minden tanút beidézett — az ügy nyomozásában részt vett rendőrtisztviselőket, a Christie-házaspár rokonait, szomszédokat, üzletfeleket —, a bíróság elé idézte Matthew Odesst, a háziorvost. Az orvos elmondta, hogy 1934 óta kezeli Christie-t. Már évek óta nem a legjobb az egészségi állapota. Reumában, bélhurutban, depressziós lelkiállapotban és ideges gyengeségben szenved, fejfájás, álmatlanságra panaszkodik, időnként emlékezetkihagyásai vannak és mindent összevéve tipikus neurotikus alkat. Amikor Mr. Curtis-Bennett megkérdezte, hogy vajon képes lehetett-e a reumában szenvedő Christie egy holtteste levinni a lépcsőn, az orvos azt felelte: — Amikor annak idején láttam, alig tudott felállni a székről. Azt hiszem, ugyancsak nehezére esett volna, hogy valami ilyesmit tegyen. A védő indítványozta, hogy olvassák fel azt a levelet, amelyet dr. Odess 1952. március 18- án irt az egyik klinikának. A levél igy hangzott: “Szeretném hangsúlyozni, hogy páciensem nagyon rendes, visszavonultan élő, keményen dolgozó és lelkiismeretes ember. Az a kívánsága, hogy minél hamarább visszatérhessen a munkájához.” 1952 márciusában vagy áprilisában Christie azt az orvosi tanácsot kapta, hogy vonuljon be pszichiátriai szakvizsgálatra, ő azonban nem fogadta meg a tanácsot. Mr. Curtis-Bennett, a védelem képviselője megnyitó beszédében abból a tézisből indult ki, hogy a vádlott nyilvánvalóan lelki beteg: — Ha önök hallják, hogyan ölte meg a feleségét meg azt a három lányt, ha a két csontvázra gondolnak, és ha igaz, hogy Mrs. Evanst is ő ölte meg, vagyis összesen hét nőt ölt meg hasonló körülmények között, hiszen mindegyiket megfojtotta — akkor be kell látniuk, hogy egy őrülttel, egy tébolyulttal van dolgunk. (Folytatjuk)
