Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-05 / 27. szám

20. oldal MAGYAR HÍRADÓ (Folytatás) Christie hamarosan megismerkedett egy férfival meg egy nővel, akik elmesélték neki, hogy felmondták a lakásukat, és most másikat kell keresniük. Ő, Christie, szállást ajánlott nekik, és pár napig ott is maradtak nála. Az­tán elmentek lakást keresni. Az asszony, Hec­­orina McLennan azonban visszatért, és ott akarta megvárni kísérőjét. Christie azt mond­ta neki, menjen el, és karon fogta, hogy kiki­­sérje. Ekkor dulakodni kezdtek, az asszony a földre zuhant, és eközben a ruhája a nyakára csavarodott. Amikor ő, Christie lehajolt, hogy kitapintsa az asszony érverését, már halott volt. Őt is a deszkafal mögött rejtette el. Ezután három hétig maradt még a lakásá­ban, aztán elment, és a városban kószált. Ebben a vallomásban egyetlen szó sem esett gázmérgezésről vagy nemi erőszakról. Chris­tie nem is sejtette, hogy az orvosszakértők eközben már megállapították a tényeket. Christie ellen, akit április elsején a Briton­­börtönbe vittek, felesége és a három másik nő meggyilkolása miatt vádat emeltek. Április 22-én hozták első Ízben tudomásá­ra, hogy kertjében két csontvázat találtak. Azonnal beismerte, hogy ezt a két nőt is ő öl­te meg. Öt nap múlva bevallotta ügyvédjé­nek és egy az ügyvéd által hivatott orvosnak, hogy őt terheli Mrs. Evans halála is. Geral­dine, a kislány halálához azonban semmi kö­ze. Május végén Christie-t elmeorvosi vizsgá­latnak vetették alá. Valamennyi orvos egyet­értett abban, hogy súlyosan patologikus em­berrel van dolguk, aki azonban mégis beszá­mítható. Amikor azokról a nőkről faggatták, akik­nek holttestét a kertben elásta, elsőnek Ruth Fuerst-et, az osztrák nőt említette, akivel 1943-ban ismerkedett meg. Ruth a felesége tá­vollétében több ízben meglátogatta őt, és egy­szer, amikor szeretkeztek, Christie megfojtot­ta a nőt. Holttestét a lakás padlója ^ ^ejtet­te, majd később a mosókonyhába vitte, es vé­gül a kertben elásta. Muriel Eadyt 1943 decemberében ismerte meg abbana gyárban, ahol akkoriban dolgo­zott. Nemsokára baráti kapcsolat alakult ki közöttük; bemutatta őt a hozzátartozóinak. Amikor a fiatalasszony említette neki, hogy krónikus légcsőhurutban szenved, ő felajánlot­ta neki, hogy r&eggyógyitja. Magához ren­delte. Amikor a felesége elutazott, felhívta a lakásába, és hozzákapcsolta egy magabarká­csolta készülékhez: afféle négyszögletes üveg­cső volt ez, amelybe két nyílást fúrt. Az egyik nyíláson át egy gumicsövön keresztül Friar Balsam légy inhaláláshoz használt folyadék) áramlott be, a másikon, ugyancsak egy gumi­csövön át, konyhai gáz. A Friar Balsamnak az volt a feladata, hogy elnyomja a gázszagot, Miss Eady kendőt kötött a fejére, és gyanút­lanul inhalált. Igen hamar elveszítette az esz­méletét. “Halványan emlékszem még arra, hogy ekkor fogtam egy harisnyát, és a nyaka köré tekertem. De ebben már nem vagyok biztos. Azt hiszem, közösültem is vele, és az­tán megfojtottam. Biztosan a mosókonyhába vittem. Még akkor éjjel elástam a kertben.” Végül 1953. junius 8-án Christie azt vallot­ta, hogy ő gyilkolta meg Mrs. Evanst, noha a rendőrségi kihallgatáson még tagadta. Ápri­lis végén azonban ügyvédje és orvosa dr. Hob­son előtt beismerte. 1949 november elején Mrs. Evanst a konyhában találta. Éppen azon volt, hogy gázzal megmérgezze magát. Ő azon­nal kinyitott minden ajtót és ablakot, hogy a gáz eltávozzék. Másnap az asszony értésére adta, hogy viszonyt akar vele kezdeni. Chris­tie azonban fizikailag nem volt megfelelő álla­potban. Akkor az asszony arra kérte, hogy segítsen neki megszabadulni az életétől. Ekkor ő a gázcsövet az asszony fejéhez kapcsolta, és kinyitotta a gázcsapot. Amikor az asszony el­­veszitette az eszméletét, megfojtotta. “Azt hi­szem, egy harisnyával csináltam, amelyet a szobában találtam.” Utána lement a feleségé­hez. Estefelé elmesélte Evansnek, hogy a fele­sége gázzal megmérgezte magát. Azt is hozzá­tette, hogy kétségkivül őt, Evanst gyanúsít­ják majd a tettel, mivel állandóan veszekedett a feleségével. Evans ekkor kijelentette, hogy a holttestet az ő teherautóján el kellene vinni és elrejteni. Ő azonban levitte a mosókonyhába. Hogy a gyerekkel mi történt, nem tudja, ő hoz­zá se nyúlt. A törvényszéki orvosszakértő Mrs. Evans holttestének exhumálásakor nyomát sem ta­lálta világitógáznak. Ez Christie elbeszélése ellen szólt. Más szakértők úgy vélték, hogy ha valóban úgy járt volna el, amint mondta, akkor ő maga is gázmérgezést kapott volna. Az is valószínűtlennek látszott, hogy a fia­tal nők ellenállás nélkül hágták magukat megmérgezni. Christie ügyének főtárgyalása Christie ügyének főtárgyalása egy londoni esküdtbiróság előtt folyt le. 1953. julius 22- én kezdődött, és négy napig tartott. A biró Mr. Finnemore volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel, az Attorney General (korona­ügyész), Sir Lionel Heald személyfesen képvi­selte a vádat. A védelem Mr. Derek Curtis- Bennett kezében volt. A vád és a védelem kép­­ivselőjének egyaránt két-két ügyvéd állt rendelkezésére. Ha Angliában valaki több gyilkosságot kö­vetett el, és ezért vád alá helyezik, mint már emlitettük, csupán egy gyilkosságért Ítélhető el. Ebben az esetben a koronaügyész azt indít­ványozta, hogy Christie-t 54 éves felesége (akivel 32 éve házasok voltak) meggyilkolá­sáért ítéljék el. A vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A vád képviselője megnyitó beszédében a feleséggyilkosság tényét a vádlott vallomásai­val, a szakértők megállapításaival és Christie­­nek a tett elkövetése után tanúsított magatar­tásával támasztotta alá. Természetesen nem kerülhette el, hogy kitérjen az Evans-ügyre. Mióta Christie beismerő vallomást tett Mrs. Evans meggyilkolása ügyében, a közvéle­ményben elterjedt a feltételezés, hogy Evans jogi tévedés áldozata lett. A koronaügyész ezért különösen hangsúlyozta annak megál­lapítását, hogy Evanst csupán gyermekének meggyilkolása miatt Ítélték el, és nem azért, mintha megölte volna a feleségét. A Scot­land Yard nyomozóinak feltette a kérdést: — Állithatják-e önök az ügyben folytatott vizs­gálat alapján, hogy az Evans-ügyben ártatlant akasztottak fel? — A legkevésbé sem. Miután a koronaügyész minden tanút beidé­zett — az ügy nyomozásában részt vett ren­dőrtisztviselőket, a Christie-házaspár roko­nait, szomszédokat, üzletfeleket —, a bíróság elé idézte Matthew Odesst, a háziorvost. Az orvos elmondta, hogy 1934 óta kezeli Christie-t. Már évek óta nem a legjobb az egészségi állapota. Reumában, bélhurutban, depressziós lelkiállapotban és ideges gyenge­ségben szenved, fejfájás, álmatlanságra pa­naszkodik, időnként emlékezetkihagyásai vannak és mindent összevéve tipikus neuroti­kus alkat. Amikor Mr. Curtis-Bennett megkérdezte, hogy vajon képes lehetett-e a reumában szen­vedő Christie egy holtteste levinni a lépcsőn, az orvos azt felelte: — Amikor annak idején láttam, alig tudott felállni a székről. Azt hiszem, ugyancsak ne­hezére esett volna, hogy valami ilyesmit te­gyen. A védő indítványozta, hogy olvassák fel azt a levelet, amelyet dr. Odess 1952. március 18- án irt az egyik klinikának. A levél igy hang­zott: “Szeretném hangsúlyozni, hogy pácien­sem nagyon rendes, visszavonultan élő, kemé­nyen dolgozó és lelkiismeretes ember. Az a kívánsága, hogy minél hamarább visszatér­hessen a munkájához.” 1952 márciusában vagy áprilisában Christie azt az orvosi taná­csot kapta, hogy vonuljon be pszichiátriai szakvizsgálatra, ő azonban nem fogadta meg a tanácsot. Mr. Curtis-Bennett, a védelem képviselője megnyitó beszédében abból a tézisből indult ki, hogy a vádlott nyilvánvalóan lelki beteg: — Ha önök hallják, hogyan ölte meg a fele­ségét meg azt a három lányt, ha a két csont­vázra gondolnak, és ha igaz, hogy Mrs. Evanst is ő ölte meg, vagyis összesen hét nőt ölt meg hasonló körülmények között, hiszen mind­egyiket megfojtotta — akkor be kell látniuk, hogy egy őrülttel, egy tébolyulttal van dol­gunk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom