Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-30 / 35. szám

4. oldal SAIGON ÜL, DE A HÁBORÚ ÜTÖTTE SEBEK MÉLYEK A szárazság szüntette meg Afrikában a törzsi rabszolgaságot wmstzm?' Wmmí •:*: Még csillognak az ékszerek a Tu Do Street-i ékszerüzletben, de hova tűntek el a vevők? Több mint 50 éve már, hogy a Habsburgok fénye letűnt és a volt európai birodalom egy­kori mesés kastélyában ma a Nyugat és a Kelet legjobb tudósai gyűlnek össze József Attila szavával élve “rendez­ni végre közös dolgainkat”. Az építészetnek ebben az idillikus és levegős remekmű­vében, a 600 acre-s vadregé­nyes- nyugalmu parkkal kö­rülvett Laxenburg kastélyban ma nyolc nyugati és hat kom­munista ország józan tudósai egyeztetik össze tudományos nézeteiket és ebben az ideoló­giailag kettéválasztott világ­ban dolgoznak egy szebb és jobb jövő érdekében. Az International Institute of Applied Systems Analysis egy régi, a színfalak mögötti terméke a szovjet-amerikai próbálgatásoknak egymás megértése érdekében. A tár­gyalások 1967-ben kezdődtek Moszkvában és sikerült más nemzeteket is bevonni, majd a múlt évben aláírták a tudós társaság alapitó oklevelét. Egyik fő céljuk, hogy se­gítség a kormányokat taná­csaikkal fontos elhatározások megtételében és a lehető leg­kívánatosabb, legjobb megol­dás választásában. A világ tu­dománya áll itt munkában, az első nagy reményekre jogosí­tó Kelet-Nyugati együttmű­ködés. A szervezet elnöke orosz akedémikus, Dr. J. M. Gvishi­ani, aki egyébként Alexei N. Kosygin elnök ve je. Az igaz­gató amerikai, Howard Raiffa a Harvard egyetem professzo­ra. A program fő finansiro­­zói természetesen Amerika és a Szovjetunió. Ausztria, a 14. tag most ajánlott fel 4 millió dollárt, hogy megőrizve a kas­tély nagyszerű barokk külse­jét, ellássa a modern technika minden vívmányával. Ezt a munkát egy év leforgása alatt készülnek befejezni, addig az intézet tagjai egy időleges épületben laknak, ahol már működnek a komputerek, me­lyet hamarosan összekötnek egy Frankfurtban lévő hatal­mas komputer-komplex-szel. Ha minden építkezéssel tel­jesen elkészülnek, 100-150 tu­dós foglalja el az épületet családjaikkal együtt, kik a tu­domány minden ágát képvise­lik, többek közt a határozati elemzés, a tervezés tudomány, a kutató munka és a számítás és hiradási technika tudósai. Ezek a tudósok, két évi idő­közönként váltakozva, dolgoz­nak majd a világ problémái­nak megoldásán és nemcsak SAIGON — Saigon a hábo­rú utáni fellélegzés illúzióiban él. Lakossága jobb életre vá­gyik, feledni akarja a csúnya emlékeket és reméli, hogy az élet rövidesen rendes kerék­vágásba térül. A háború se­bei azonban mélyek, nehezen indul meg a város jobb életét jelző vérkeringés. A dél-vietnami kormány székhelyét és a közigazgatási épületeket még ma is sötét­zöld homokzsákok barikádjai védik és terepszin-ruhába öl­tözött, fegyveres katonák vi­gyázzák a bejáratokat. Az élet kiköltözött az utcákra, az emberek lakásuk ajtajai előtt kuporogva ajánlgatják eladásra lim-lomjaikat. Kell a pénz, amiből kevés van, s leginkább élelemre kell, ami­ből még kevesebb van. Divatos és jól fizetett állás volt valamikor nem is olyan régen házvezetőnőnek lehni amerikai katonáknál. Ma ez az állás már a múlté és aki nem volt elég ügyes, nem gondolt a jövőre és nem tett félre pénzt, vagy nem vásárolt há­zat, telket, jószágot, az most megrenghet a letűnt jólét morzsái fölött. Az üzletne­gyed legszebb utcájában, a Tu Do Street-en sóvár sze­mek bámulják a látszólagos gazdaságról regélő kirakato­kat, amelyekben drága kel­mék, ékszerek, cipők látha­tók megfizethetetlen árakon. A túlzsúfolt árvaházakban koravén hadiárvák várják, hogy az önnállóság utján boldoguljanak. 8-9 éves gyer­mekek válnak felnőttekké máról holnapra és mint cipő­tisztítók, virágárusok, újság­kihordók tengődnek nyomorú­ságos bérükből. Gyermekko­ruk nincs, úgyszólván a böl­csőből kerülnek kenyérkere­sői sorba, szinte átmenet nél­kül. A City Hall berkeiben az újjáépítési p r o g r a mtervek ürügyén virágzik a korrupció és a “magánbiznisz”. Az ame­rikaiak által finanszirozott, 17 millió dolláros víztisztító üzem azonban működik és jó ivóvizet szolgáltat a városnak. A jobb élet tehát már előre­vetette árnyékát, de ez még csak árnyék . . . A szultán hárem je YAOUNDE, Cameroon. — Az afrikai Kamerun állam te­rületén található az önálló kis Bamouni királyság. A szultán a legutóbbi időkig féltékenyen őrizte háremét és halállal fe­nyegetett minden földi halan­dót, aki rá merte emelni sze­mét udvarhölgyeire. Az idők változásai alól azonban ő sem vonhatta ki magát. Birodal­mának egyik legfontosabb jö­vedelmi forrásává vált az ide­genforgalom. És bizony a ke­mény devirával fizető turis­ták nem csak látni óhajtották a háremhölgyeket, hanem le is kívánták őket fényképezni, így hát megszületett a dön­tés, és ment az utasítás a ki­rályi testőrségnek: Ne lőj a fotográfusra, ha — külföldi turista! I AUSZTRIAI POSTA: "Gondolkozó" műhely Ferenc József nyári otthonában a közvetlen problémákon, ha­nem a jövő, a 21. század elő­revetített problémáin is. A tudósok ma nem jönnek ide mint amerikaiak, oroszok, ja­pánok, vagy németek, hanem kizárólag mint tudósok. A nemrég megtartott 4 napos értekezleten nem hangzott el egyetlen ideológiai vita sem, sokkal többet beszéltek vi­szont az energia-krizis megol­dásainak módjairól, főleg a nukleáris és a napenergiának felhasználásáról, hogy a jö­vő emberi se maradjanak a modern élethez szükséges energiaforrások nélkül. A résztvevők egybehang­zóan kitűnőnek tartják a kör­nyezetet céljaik maximális megvalósítására, ideális hely­nek a gondolkozásra, mert a városi élet zajának legkisebb hangja sem ér el hozzájuk és a levegő kristálytiszta, men­tes minden szennyeződéstől. A Laxenburg kastélyt Má­ria Terézia építtette és később Ferenc József nyári otthoná­nak rendeztetíe be felesége, a gyönyörű Erzsébet részére. De a fiatal Császárné nem igen szerette a kastély nyu­galmát. Bár nem várták tőle, hogy érdekeljék az állam­­iigyek és részt vegyen azok­ban, nyugtalan és okos elmé­je mindig valami komoly do­log elvégzésére vágyott és Bécs az akkori idők szerint messzire feküdt a kastélytól: 15 mérföldnyire. A tudósok, akik most a kas­tély lakói lesznek, úgy gon­dolják, hogy ha ma élne a tra­gikus sorsú Erzsébet, -boldo­gan látná, hogy kastélya a Gondolat és a gondolkozók fel­legvára lett. Schloss Laxenburg/ 1973, augusztus hó . . . Eric Bourne DÓRI, FELSŐ VOLTA, Afrika. — Közép-afrika nyu­gati részén törzsek, melyek még ma is tényleges rabszol­gaságban élnek, kezdenek el­szakadni mestereiktől: Egy rendkívüli szárazság lazította fel a hagyományos afrikai társadalmi rendszert. Már senki nem emlékszik, mikor lett a néger Béla törzs a nomád Tuareg törzs rabszol­gája. A régi francia gyarma­tosító politika alatt, de az uj függetlenséget kapott orszá­gokban még inkább olyan tör­zsek, mint a Béla törzs is, fogolynak, vagy szebben ki­fejezve, “sátor-szolgáknak” számítottak. A nemzetközi testületek sem szerették érin­teni ezt a kérdést, és ha időn­ként kaptak is egy-egy jelen­tést, igyekeztek azt a feledés homályába süllyeszteni. Az utolsó pár hónapban olyan rettentő szárazság volt Afrikának középső részén, hogy a Béla törzs, de sokan mestereik, a Tuareg törzs tag­­ai közül is, ezerszám vándo­roltak délre megélhetésért. Mivel mestereik a tuaregok nem tudták őket tovább táp­lálni a belák úgy érezték, hogy elszakíthatják a száza­dokra visszanyúló köteléket és kezdtek elvándorolni. Kam Ollet Daboubacar, Dó­ri területi kormányzója mond­ja, hogy mikor a belák kezd­tek megérkezni, igyekeztek minél távolabb maradni a már felállított tuareg táboroktól. Persze a tuaregok nem na­gyon örülnek ennek a helyzet­nek, de nem tehettek semmit ellene. A Béla törzs most szabad és Upper Voltába meg is tesz­nek mindent, hogy azok is maradjanak. A Béla törzs még most is csak szinte pár lépés­re él a kőkorszaktól. Maguk készítette primitív sátrakban 10-15 tagú családok élnek együtt azon a kevés élelmen, amit a nemzetközi segélyszer­vezet küldött a szárazság ál­dozatainak megsegítésére. Mi­kor megérkeztek, azt sem tud­ták, hol vannak, csak annyit tudtak, hogy nincsenek Mali­ban és távol vannak a száraz­ságtól sújtott területektől. JAPÁN ARANYAT VÁSÁROL LONDON — Minden jel ar­ra vall, hogy a japánok a Kö­zel-Kelet olajsejkjeit, vagy a Svájcban folyószámlával ren­delkező európai és amerikai spekulánsokat kiszorították az aranyvásárlók éléről és, hogy ck felelősek az aranyár me­redek emelkedéséért. A japán arany-kereskedelem április 1- én életbe lépett liberalizálása és a behozatali korlátozások lazitása óta, mint azt a sta­tisztikák is világosan bizo­nyítják, Japán lett a londoni pénzpiac legjobb vevője. Csupán júliusban a 49.8 millió font értékű 42,860 kilo­grammos a r a n y k'i vitelnek több mint a fele, 26.4 millió font értékű 22,870 kilogramm arany Japánba került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom