Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-16 / 33. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ Hiba csúszott a számításba A legapróbb részletekre kiterjedő, jól előkészített bűncselekmény színhelye volt 1925 júliusában Amerika nyugati partján a Berkeley melletti Walnut Creek — az ügyet mégis igen rövid idő alatt felderítették. Főszereplője a 36 éves Charles Henry Schwartz volt, a Pacific Cellulose Company társtulajdonosa és üzletvezetője. Nős, három gyermek apja. Annak idején vegyészi diplomát szerzett, és két év alatt befolyásos tőkések támogatásával virágzó vállalatot alapított. Utóbbi időben azonban nem tudta teljesíteni fizetési kötelezettségeit. Több hitelezője beperelte, és végrehajtással fenyegette. Egy fiatal lány is, házassági ígéret megszegése címén, 75,000 dollár kártérítést követelt tőle. 1925. julius 30-án történt azután, hogy Schwartz a munkaidő leteltekor is a laboratóriumban maradt, hogy ott — mint mondotta — még néhány kísérletet végezzen. Megszokták már, hogy gyakran csak késő éjszaka távozik a gyárból. A gyárában előállított műszál technológiájának ésszerűsítésén és javításán dolgozott. A feladat megoldása annyira igénybe vette, hogy teljesen megfeledkezett a körülötte levő világról, gyakran még feleségéről és gyerekeiről is. Julius 30-án sem ment haza este. Néhány perccel kilenc óra után felhívta a feleségét, és elnézését kérte, hogy még mindig a gyárban van, de hamarosan otthon lesz. P'elesége hiába várta; nem érkezett meg. Élve nem is látta soha többé. Öt perccel a telefonhívás után ugyanis rettenetes robbanás történt a laboratóriumban, amelynek következtében az egész épület romhalmazzá változott. A romok közül sürü füstfelhők szálltak föl. Az ablaküvegek még távoli körzetekben is szilánkokra törtek, az égre csapó lángok kísérteties fénnyel világították meg az egész környéket. A helyszínre siető rendőröknek és tűzoltóknak már nem sok munkájuk akadt; a gyár helyett csak egymásba gabalyodott, elszenesedett fa- és elgörbült acélvázhalmokat találtak. A tűz terjedését azonban sikerült megfékezniük és igy további kár nem jelentkezett. A mérnök felesége idegösszeomlást kapott. Amikor a rendőrök megtudták, hogy férje kilenc óra után néhány perccel még felhívta a gyárból, azonnal a holttest fölkutatásához kezdtek. Hiszen a gyáros a laboratóriumban tűzveszélyes vegyszerekkel kísérletezett, mi sem valószínűbb tehát, minthogy eközben keletkezett a robbanás, ennek lett áldozata! A kiáramló gázak és a nagy hőség lehetetlenné tette az eltűnt maradványainak felkutatását. Később, amikor már behatolhattak a tűz keletkezésének színhelyére, a laboratórium ajtajának közelében emberi láb maradványaira bukkantak. Amikor a romokat óvatosan eltakarították, egy felismerhetetlenségig elégett holttest került elő. Később a tetem maradványaiból megkísérelték megállapítani az áldozat kilé-* tét. Ez azonban nehezen ment. A halott 7 feje és arca a fölismerhetetlenségig elszenesedett. Bizonyos körülmények mégis arra vallottak, hogy Schwartz földi maradványai kerültek elő. A tetem nagyjából megfelelt Schwartz testalkatának, és a baj; szmaradványok is arra utaltak, hogy a gyáros az áldozat. Különösen annak a megállapítása látszott döntőnek, hogy a halottnak ugyanazon a helyen hiányzott egy foga, ahol Schwartznak. Amikor Mrs. Schwartzcal a nyomozás eredményét közölték, a szerencsétlen aszszony elájult. Mikor beidézték a halottkém hivatalába, azonnal kijelentette, hogy fölismerte férjét és ezt az állítását akkor is fenntartotta, amikor később, a nyomozás során az azonosság dolgában némi kétségek merültek fel. Vallomását Gonzales, az éjjeliőr is megerősítette. Az őr a szerencsétlenség estéjén majdnem kilenc óráig a gyárban tartózkodott, és többször is beszélt Schwartzcal.. “Ez Mr. Schwartz — vallotta. — Röviddel a robbanás előtt egyedül maradt a teremben. Kísérleteket készített elő és arra kért, hogy menjek ki, mert egyedül akar maradni.” Gonzales arról is beszámolt még, hogy mig főnökénél tartózkodott, az hangosan megszámolta pénztárcájában levő pénzét. Jól emlékszik rá, 1 dollár és 73 cent volt nála. Ez az összeget később teljes egészében megtalálták a halott pénztárcájában. A tetem mellett egy órát és gyűrűket is találtak, amelyek a gyáros tulajdonát képezték. A Schwartz család háziorvosa, dr. Ruldy is úgy nyilatkozott, hogy a tetem csak Sehwartzé lehet: “Láttam a holttestet, ez Mr. Schwartz.” Amikor a Schwartz család fogorvosát a hiányzó fog felől megkérdezték, azt válaszolta, hogy ő húzta ki nemrégiben, még jól emlékszik rá. Ebben újabb bizonyítékát látták annak, hogy szerencsétlenség történt, amelynek áldozata Schwartz. Amikor azután a helybeli seriff is ilyen értelemben nyilatkozott, az eset teljesen tisztázottnak látszott. A közvélemény és a sajtó elfogadta a hivatalos közleményt. Osztatlan részvét nyilvánult meg a megboldogult és felesége iránt. Egy napon azonban hire kelt, hogy Schwartz nem sokkal a robbanás előtt igen magas, 200,000 dolláros életbiztosítást kő' tött. Ez a körülmény gyanút keltett. A tűzoltóparancsnok még egyszer tüzetesen átvizsgálta a színhelyet, és meglepő eredményre jutott: a tüzet nem véletlen hanem szándékos gyújtogatás okozta. Föllelték ugyanis hat fáklya maradványait, amelyeknek vége rendkívül gyúlékony oldatba volt mártva. Találtak továbbá robbanóanyaggal teli ládákat, melyek csak azért nem robbantak föl, mert a tűzoltóság gátat vetett a tűz terjedésének. Fölrobbanásuk esetén — és nyilvánvalóan erre szánták őket-----a tetem a felismerhetetlenségig apró darabokra roncsolódott volna. Ezek a tények felkeltették a seriff gyanúját, bevonta a nyomozásba dr. E. O. Heinrich San Franciscó-i törvényszéki orvost is. Az orvos kihantoltatta a tetemet, és intézetébe szállíttatta. Ott először semmi olyat nem állapítottak meg, ami ellentmondott volna a tetem azonosságának. A felmerült gyanút azonban két körülmény is megerősítette: jelentkezett a rendőrségen egy fiatalember, aki jegyzőkönyvbe vett vallomása szerint nem sokkal a robbanás után, nem messze a gyártól, tompított fényszóróju autót látott elrobogni, amelynek kormányánál Mr. Schwartz ült. Feltűnő volt az is, hogy a robbanást követő napon a gyár közelében két kalapot találtak, és az egyikről megállapították, hogy Sehwartzé volt. Érdeklődést keltett Mrs. Schwartz bejelentése is: az eset után három nappal betörtek hozzá, de a tolvaj érdekes módon csak a családi iratok közt turkált, és a ház urának valamennyi fényképét elemelte. Az értéktárgyak nem érdekelték. A törvényszéki orvos, mielőtt az ügy kivizsgálásához fogott, fölkérte a seriffet, nyomozza ki, mit evett Schwartz a robbanás előtt este: “Uborkát és babot.” Ezek után elkérte Mrs. Schwartztól férje egyik fésűjét. Két nap múlva az orvos fölhívta a teriffet és közölte vele: “Az ügy világos. A halott nem Schwartz.” Az orvos a következő módon jutott erre az eredményre: kémiai analízis a legcsekélyebb mértékben sem támasztotta alá, hogy a halott élete utolsó estéjén uborkát vagy babot fogyasztott volna. A fésűn talált hajszálak sem bizonyultak azonosnak a halott koponyáján levő hajszálakkal. Fényképek alapján azt is megállapították, hogy Schwartz jobb füle más formájú volt, mint a szerer^cséfclenül elpusztult ember viszonylag épen maradt jobb füle. A legmeggyőzőbb bizonyíték azonban a törvényszéki orvosszakértő negyedik megállapítása volt: megállapította, hogy a hiányzó fogat nem fogóval húzták, hanem kalapáccsal verték ki; a gyökér még ott volt az állkapocsban. A Schwartz család fogorvosa természetesen fogóval húzta ki páciense fogát. (Folytatjuk)
