Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-21 / 25. szám

10. oldal HOGYAN HALT MEG RHÉDEY CLAUDINA? Irta: VASVÁRY ÖDÖN Mary angol királyné magyar nagyanyjáról sok­szor írtak már, én magam is, különösen akkor, amikor húsz évvel ezelőtt az öreg királyné, a mostani uralkodó nagyanyja, meghalt A régi magyar hölgy történetének természetesen az utolsó fejezete, a tragikus halál a legmegrenditőbb, ami 1841 ok­tóber elsején történt Styria | | ausztriai tartományban, Graz városa közelében, amikor a gróf­nő 29 éves volt, három gyermek anyja, hat és fél évi házasélet után. A történet állandóan az volt, hogy a grófnőt, aki kitűnő lovas hírében állott, megijedt lova fel-Vaaváry Ödön ágaskodva, levetette. A ló egy éppen ott gyakor­latozó husstár század feléjük irányuló rohamától ijedt meg. A rohanó lovakat lehetetlen volt meg­állítani és igy a cserencsétlen fiatal asszonyt ha­lálra taposták. Éveken keresztül én is kutattam az eset rész­letei után, de ennél többet sohasem tudtam meg. Felkutattam minden korabeli német lapot és folyóiratot, amikhez a washingtoni Library of Congressben hozzájuthattam, de nem találtam semmit. Csodálkoztam rajta, hiszen nem minden­napi emberek tragédiájáról volt szó. A magyar grófnő férje fivére volt a württembergi uralkodó hercegnek, szóval az akkor még politikailag nem egységes német nemzet egyik legelőkelőbb csa­ládjának tagja volt, lehetetlen, hogy feleségének tragikus halála fölött csak egyszerűen napirend­re tértek. Egyedül a halálra taposás szomorú té­nye maradt fönn és ezt emlegették még akkor is, amikor az unoka, Mary királyné meghalt. Amit most irok, azért írom, mert végre sike­rült megtudnom az igazat Rhédey Claudina tra­gikus halála felől. Az igazság pedig az, hogy ha­lála NEM a legenda szerint történt. Az igazság egy bizonyos Kozma László nevű férfiú naplójából került ki, aki a Rhédey család ügyvédje volt. A napló igy mondja el az igazi történetet: Claudina a nyár legnagyobb részét abban az esztendőben az apai házban töltötte, a maros­széki Erdőszentgyörgyön, ahol édesanyja és gyer­mekei is vele voltak. Férje, Sándor württembergi herceg, aki rövid otthoni katonai szolgálat után Ausztriába ment és ott katonáskodott, már ak­kor tábornoki rangban, egy darabig a családdal volt Erdélyben, de onnan egyedül ment vissza Ausztriába, hogy résztvegyen a Gráz melletti hadgyakorlatokon. (Már ekkor, bár csak 37 éves volt, tábornoki rangban szolgált és parancsnoka volt a grázi ezrednek.) A család később, az apa nélkül, hintókon in­dult el Erdélyből és hosszú, nehézkes utazás után el is jutottak Graz közeiéig, ahol azonban, nem messzire ettől a várostól, súlyos baleset történt velük: A hintó, amelyben a grófnő utazott, letört és felfordult. Ez a tény egyedül még nem idézte volna elő a tragédiát, de Claudina igen erős ütést kapott az oldalán. Még szerencsétlenebb körül­mény volt, hogy Claudina akkor már igen közel volt ahhoz, hogy negyedik gyermeke is megszü­lessék. Az ütést, amit kapott, ez az előrehaladott állapot tette a tragédia végső okává: a sérült fia­tal asszony azonban ugylátszik, nem vetté ko­molyan sem a felborulást, sem az ütést, mert a baleset után lóra ült és a legjobb barátnéja, Szendrői gróf Török Miklósné társaságában, nyolc órai erőltetett lovaglás után el is jutottak Grázíg. Férje valószínűleg Grázon túl volt, de mikor onnan újra továbbbindultak, csak egy Pet­­tau nevű faluig tudtak menni. Ott meg kellett állni, mert a grófnő állapota rosszabbra for­dult. Nyolc napig lebegett élet és halál között, amikor ott, a faluban meghalt. Amikor halálát érezte közeledni, Claudina ki­fejezte azt a kívánságát, hogyha meghal, szülő­földjén, Erdélyben temessék el, Erdőszentgyör­gyön, ahol családi sírboltjuk is állt. A kerületi kormányzóságon kiállították a hivatalos levelet, amely megengedte a holttest elszállítását, de nem említette a halál okát. A koporsót egy parasztszekérre tették. A lova­kat az elhunyt férjének legjobb barátja, Szend­rői gróf Török Miklós hajtotta. A szomorú ut húsz napig tartott. Erdőszentgyörgyre érve, a ko­porsót 1841 október 21-én temették el. Az ottani ÓHAZAI RIPORT: A TEXAS! "TORNÁDÓ” Budapest, 1973. junius hó . . . Ismerősként jött, hiszen hire gyakran átszelte már az óceánt. A szokásos hét láda kisérte. Csak­nem egy tonnányi műszer, sok közülük saját ta­lálmánya. Vízvezeték, villany kell hozzá és kész a mütő. Akár egy sátorban is. A libanoni származású DeBakey amerikai szív­sebészről többször olvastam. Hitetlenkedtem. Három-négy órát alszik naponta; háromnegyed négykor kel, a hajnali órák az irodalomé. Cik­keinek, esszéinek száma kilencszáz körüli. Di­cséretére válik egy profi írónak is. Háromnegyed hétkor már a houstoni Methodista Kórházban vizitel. A nyolc korszerű műtőben fél hétkor kez­denek. Ezekből már “tálalják” neki az első szi­vet. Áthidalja az elzáródctt koszorúeret és átsiet a másik műtőbe. Itt a felnyitott hasban a főütőér­­tágulat luftballonként dagadozik. Aztán agyi ütő­eret foltoz műanyaggal. Ismét szívműtétek, négy­öt .. . Kora délután leveleket, memorandumokat diktál. Kutatásokat irányit, müszivet tervez. (Ál­latokba már beültetett motort a szív helyére.) Ezután a Baylor egyetemre hajt. Itt professzor, tudományos szervező. Később ismét bemosak­szik, egy-két komplikált szivbillentyümütét vár­ja-Kórházában addig operálnak, amig teljesítik az aznapi programot. Asszisztensei fél hétkor kezdenek és este nyolc-kilenckor mennek haza. Ő gyakran éjfélkor. Másnap, esetleg, távoli föld­részre repül. Kongresszusok. Szervez, tanít, kon­zultál És operál, Londonban a windsori herceget, Moszkvában Keldis akadémikust. ‘‘Texasi Tornádó” a beceneve. Hatvanöt éves. Bejárta a világot. Szédületes hajtás, és nem ő ka­pott végzetes szívrohamot, hanem felesége, négy gyermekének anyj a # Az Országos Kardiológiai Intézet szívsebészeti osztályán nagy a nyüzsgés. De Bakey professzor operál. Körülötte vagy tizen serénykednek. Ame­rikai munkatársa és két magyar szívsebész asz­­szisztál. Egyikük az osztály vezetője, dr. Árvay Attila kandidátus már maga is végzett hasonló műtétet. A műtőből három helyiségbe közvetite­­nek színes ipari TV-adást. Az érdeklődők már a folyosóról is nézik a képernyőt. A televízió ope­ratőrei is erre irányítják filmfelvevőjüket. A beteg koszorúereiről készült érfeltöltéses Röntgenfelvétel közszemlén, (Ennek alapján vá­lasztotta ki betegét a professzor.) A filmen az református egyház anyaikönyvébe a halál okául “korai gyermekszülést” irt be a lelkész. Török Miklós gróf haláláig a legjobb barátja maradt Sándor hercegnek, szintén tábornoki ranggal ment nyugdíjba. Sándor herceg nem nő­sült meg többé. A két öreg katona együtt lakott, még az utcára is mindig ketten együtt mentek. Sándor herceg 81 éves korában halt meg, 1885- ben, ő ment el először kettőjü közül. Hogy milyen közeli barátok voltak, mutatja az a körülmény is, hogy Török gróf első gyerme­kének, aki 1840-ben született, a Sophie Claudina nevet adta. 1844-ben született második leánya pe­dig egyedül a Claudina nevet kapta. Ez volt tehát az igazi története Rhédey Clau­dina tragikus halálának. így írja le a régen meg­szűnt “Danubian Review” cimü Budapesten ki­adott angolnyelvü folyóirat 1936 júliusi száma is egy családtörténeti közleményben, amely névtele­nül jelent meg. A Rhédey család már kihalt. Utolsó férfitagja gróf Rhédey Gábor volt, Claudina unokafivére, aki 1897-ben halt meg. Mary királyné bronztáb­lát állíttatott nagyanyja emlékére az erdőszent­­györgyi templomban. Az egyszerű családi sírbolt, a dombon levő temetőben, azóta valószínűleg megsemmisült. ér folyamként kanyarok egy helyütt megakad. Mintha összecsípték volna. Meszes rögök gát­jai. A szív nem kapott elég vért, abroncsok szo­rítását érezte mellkasában a beteg, néhány lépés után. Lehajolni sem merészelt már. Hosszú vágás a lábon. Kifejtenek egy jókora visszérdarabot. Ez lesz az uj koszorúér. Később majd megvastagszik, megerősödik. Tiz óra. A mellkason a sor. Működik az elektromos kés, a csontfürész. Feltárul a lüktető szív, ki kell iktat­ni a vérkeringésből, hogy dolgozni lehessen raj­ta. A hozzávezető két főeret és a főütőeret (aortát) műanyag csővel és kanüllel motorhoz kapcsolják. Egy ideig ez a “szív”. A szív kiürült, zsákba löty­­tyedt. Még rángatódzik. Aztán elcsöndesül. A be­teg életében először. Csipesz emeli a szivburkot. Vágások. Adják a láb-visszeret. Egyik végét oda kell varrni az ép érhez. Majd az aortán készül kis lyuk — ide szájadzik a másik vége. Áthidalják az elzáródott koszorúeret. Visszaiktatják jogába a szivet. Verhet tovább. Vége a műtét érdemi ré­szének. Tizenegy óra. * Félelmetes ez a rutin. Felesleges mozdulat nél­küli. Több mint háromezer ilyen műtét van mö­götte. “Perfekcionista”. Tökéletes technikát kö­vetel magától és munkatársaitól. DeBakey professzor szívsebészeti ‘‘nagyüzem­ből” jött. Nálunk még csak ‘‘kisüzemek” működ­nek. Jelenleg hat. Egészségügyi kormányzatunk már korábban is hatalmas összegeket adott a bő­vítésre és műszerek behozatalára. Sőt, uj, kor­szerű szívsebészeti intézet épül. Sajnos az építési munkálatok elhúzódnak. Az építőipartól most sok ezer szívbeteg sorsa függ. Dr. Honárkay Róbert Fodor József ÉLET JÓÍZEI... Élet jóízel, tán tova vagytok? Hol van az édes éhség? Még terít Az élet asztalt: s hol marad a volt vágy Arra, s kívánni roppant ízeid? Oly nagy e gazdagság, oly nagy az élet; Mintha még most kóstolnám étkeit. Oly friss számomra sok minden, pedig már Bőven éltem: s még várok, lesek itt. Telhetetlen az ember, mint a gyermek, S mindenen túl még a kíváncsiság! Bármi volt is: most jön talán a legszebb Szókban, jókban, mit hoz még a világ!?

Next

/
Oldalképek
Tartalom