Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-15 / 11. szám
IS. <*kl EMLÉKEZZÜNK . . . PETŐFI SÁNDOR Avartüz lobog a fák között, a téli ködből tornyok lesnek széjjel és modern, mai épületek. — Kiskőrös házait látom, amely százötven évvel ezelőtt Petőfit adta a nemzetnek. S most? Népének életrevalóságán kívül lángeszű fiának is része van abban, hogy legfiatalabb városunknak nevezhetjük Kiskőröst. Elevenek az uj város utcái. A forgalom zajában ott zörömböl néhány tizenéves táskarádióval. De hát olyan szép a ködös téli reggel is, ha az ember tizenhét-tizennyolc éves. Minden más itt már, csak a kis ház a régi. A kis nádereszes ház, ahol a csöndes, a szelíd, a legjobb anya, a kicsi Hruz Mária vajúdott azon a szilveszteri éjszakán, — Ahol megszülte nekünk a majdani fiu-férfit, akinek Illyés Gyula szavaival feladata volt: bevezetni a kisemmizett milliókat, a népet a nemzet közösségébe és az elmaradott nemzetet a világ népeinek közösségébe. Kiskőrös, Félegyháza, Sárszentlőrinc: Petőfi rövid gyermekboldogságának szigetei. Mikor jó huszonhét esztendővel ezelőtt a szivszoritóan szép — de nekem, sikföldinek akkor még idegen tolnai dombok közé mentem, a sok ismeretlen nevű vasútállomás közül egy csengett csak ismerősen: — Uzd-Borjád olvastam a táblán —, s eszembe jutott a kedves nagyasszony Sassné és Erzsiké. PETŐFI ÉS MÁRCIUS 15. Március 15. olyan dátuma történelmünknek, amely ifjak és idősek szivét egyaránt büszkeséggel tölti el: az e napon kezdődött nemzeti forradalom példaképe a reménység volt az elnyomás ellen harcra készülőknek, vigasza és biztatása az elbukottaknak. Emléke elválaszthatatlanul összeforrott Petőfi Sándoréval. Március 15. minden eseménye — Jókai szavaival: A csodák szent sorozata —, Petőfivel függ össze, hozzá fűződik. Március 15. fogalma eggyévált vele, a forradalom jelképévé lett ő maga is, aki igy irt erről: “Sokan el akarják mozgalmunktól e nevet disputáim és miért?, mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg . . .” Az idegenbe szakadt magyarság Petőfi eszméit az emberiség szabadságáért, az ember boldogulásáért való küzdelmet soha nem adja fel. S ezzel a múltat a jelennel kapcsolja össze: folytatva a költő világszabadságért való csatáját. Petőfi nem alkuszik — irta tanulmányremekóben a méltó, a nagy poétautód; Ady Endre. És Petőfi szellemében, örökhagyó végrendelete értelmében nem alkusznak az utódok sem; az emberi jogukért, az elnyomottak igazságáért, a költő “kánaánjának” megvalósulásáért folyó világméretű harcokban ők is helytállnak. A márciusi hitvallók erejével és bizakodásával. A költő álmának beteljesítésével. Petőfi Erzsiké je. És a sok életlecke, az ártatlan szerelmek. A fiút szívesen vendéglátó házak szobáiban az óramutatók lengve mondták az óraszót: mérték a mit sem sej tőnek, a rövid boldogságidőt. És a többi hevülések. Hittig Amália, Vahot Etelka, Mednyánszky Berta és persze Szendrey Julia. Élményeinek legjava leikébe költözött, s leikéből verseibe. Már becsült munkatársa Vörösmarty folyóiratának, az Atheneumnak, de kenyere, biztos otthona még nincs. Dunavecse, Pápa, Ostffyasszonyfa, Pozsony, a soproni kaszárnya, Horvátország. Vándorszínészek között a Mezőföld falvaiban és Kecskemét környékén. Mennyit járt, kelt ez a gyerekember egy olyan országban, ahol nem voltak utak, vasutak. Száz kilométereknek vágott neki gyalog. Győzte erővel, mert szivébe fogadta őt a nép, melyből vétetett. A zseni egy mellékes szavában, odavetett mondásában is szuggesztiv erő van. Ezt érezték meg az egyszerű emberek: egyénisége háttereit. A reformkornak történelmi eseménye volt a pozsonyi országgyűlés. Ott volt akkor Petőfi is. Itt érezte meg a haladó gondolatok erjedését. S a politikai szándékok mély rokonságát az irodalmi törekvésekkel. Itt az írók, politikusok között eszmélt magára; arra, hogy országos hirü költővé nőtt a rövid, keserves évek alatt. A pesti Dohány utcán, aztán a Belvárosban, a régi Pilvax környékén ha járunk, sokat gondolunk mostanában a költőre, akinek először sikerült a vidék falusias életét a nagy nyugati kortárs irók civilizált városi élettempójára átváltani, s egyéniségét müveiben világirodalmi magasságba emelni, erset ir és regényt fordít a Pilvaxban. De aztán újra utrakél, hogy megélje mint munkanélküli vándorszínész a nehéz, de költői termésben gazdag debreceni hónapokat. Szeredással a vállán, ólmos bottal a kezében, tarisznyájában nyolcvan verssel, hóviharban indult Debrecenből Pestre. Még csak huszonkét éves, de vetése beérett: sanyaruság után a dicsőség korszaka következett az évek forrongó négy negyedében. írja verseit, s köztük olyan látomásosan nagyot, mint az Alföld, amelyet Illyés Gyula a Szabadság, szerelem Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. PETŐFI SÁNDOR (Pest, 1847. január 1.) magyar irodalom legnagyobb versei között emleget. A kor filmvásznán Pétőfi népadalait éneklő embereket lát a szem. S a költőt, aki beérkezett a nemzet közepébe, akinek már szerény kenyere, lakása és állása van. Petőfi Sándor prózája tömör, egyszerű, ma is élő. Minden kis Írásán érezni az áthevülés izgalmát, minden szavának látással, napfénnyel teleszivott sugárzása, forrósága van. Mig e sorokat irom, régi és egyetlen fényképét nézegetem a csupa hit és szenvedély, sok keserűséget átszenvedett költőnek. A költőnek, aíkinek verseiből már 1843-ban válogatás jelent meg németül, akinek verseiből 1847-ben már Heine is ismert néhányat, s akire a nagy német lírikus gondolt, mikor a magyar szabadságharc bukását szép versében elsiratta. Azóta? Tartalmi igazságot, őszinteséget, élményközelséget sugalmazó lírájával bejutott oda, ahová nagyjaink közül szinte egyedül csak neki sikerült: a világirodalomba! Ady szavával szólva, az Értől az óceánba. Nádasdi Péter CSODA (Folyt, a 13. oldalról) nap érztem, hogy közeledik a vég. írtam egy néhány soros búcsúlevelet az édesanyámnak, megkértem az egyik baj társamat, hogy kőhöz kötve dobja ki a dupla szögesdrót-kerités felett, ha látogató merészkedik oda. Egy hétig feküdtem a csupasz földön; mozdulni sem tudtam. Egyszer aztán megint érezni kezdtem a végtagjaimat, csökkent a lázam és másnap már sorbaálltam a levesért. Bizonyára csoda mentett meg, de az is valószínű, hogy az egy évvel korábban kapott védőoltás is segített. Körülöttem ezrek haltak meg, én megmaradtam. • — Betegen, összetörve érkeztem haza a hadifogságból, — kezdte az elbeszélést egy szemüveges férfi. — Néhány hetes pihenés után ügyvédbojtárként ismét beszegődtem a régi principálisom irodájába. Nehéz idők jártak akkoriban. — Egyik törvényszéki biró barátom tűzkövet árult az utcasarkon szabad idejében, hogy a családját eltarthassa, mert az egész havi fizetése csak néhány kiló kenyérre volt elég. Én a főnökömmel hústalan paprikáskrumplin éltem több mint másfél évig. — Egyszer aztán váratlan ajándékot kaptunk. Az egyik védencünk, akit gyilkosság kísérletével vádoltak, egy hektóliteres teli hordót gurított be az irodánkba a felmentő ítélet után. Elhatároztuk, hogy lassacskán eladjuk a bort és az árából újra berendezzük a kifosztott irodát. Másként történt, mint ahogy terveztük. Félórán belül barátok és kollégák sora nyi fogatta az iroda-ajtót a bor megérkezésének hírére és napokig folyt a dáridó. A szomjas város jogászai és bírósági tisztviselői ontögették a bort lefelé száraz torkukon, amíg csak el nem fogyott az utolsó csepp is. Persze akkor a barátok végre magukra hagytak bennünket. Reggel felé járt az idő, nehéznek éreztem a fejemet. Kitántorogtam a hálószobába, kitártam az ablakot és az alacsony párkányra támaszkodtam. Bizonyára az ital volt az oka, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és négy emelet magasságból zuhantam a járdára. Amikor a kórházi ágyon magamhoz tártem, az egyik orvos éppen azt mondta a másiknak, hogy soha sem lesz ép ember belőlem. Nem volt igaza. Akár hiszitek, akár nem, két hét múlva ismét dolgoztam és teljesen rendbejöttem. Az igaz, hogy azóta sem iszom bort. Elegem volt belőle. — Persze a forralt bor más lapra tartozik. — Töltsd tele a poharat, pajtás. «<Szülőföldemen”,.. „Itt születtem én ezen a tájon, Az atßfdl szép nagy rinaságon. Ez a ránt születésem helye, Mintha dajkám dalával rón tele" ... Petőfi Sándor ■ SSSKí Petőfi Sándor kiskőrösi szülőháza. Itt született a költő 1823. január 1-én. 1 I
