Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-01 / 5. szám
SO. oldal MAGYAR HÍRADÓ ❖♦ •«' V >• V •*' V V V V V V V V V vwV ❖ *!♦P|ft| 1A A aI/ a A i a ^ m ji |r❖ •i*Elbeszeiesek es igaz történetek f V❖ X A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A GYILKOS HASZNA 12 KORONA (Folytatás) Egy félórába telhetett, amig megmelegedett Juli néni tűzhelyén a kávé. Még mielőtt bögrébe töltötte volna, elhatározta, hogy átnéz a gyerekhez. A lakásba azonban nem tudott bemenni. Valaki belülről bezárta az ajtót. S mivel Richterné egy ágybérlőlányt tartott, az öregasszony azt hitte, hogy az ment közben haza, s erre ő megnyugodva hazament. Tovább foglalatoskodott a konyhában a reggeli elkészítésével. S a konyhaablakon keresztül látta, hogy Richterék lakásából jókora batyuval a hátán kioson egy alak. Annyit látott, hogy fiatalember volt, s alacsony termetű. Juli néni most már a tőle telhető legfürgébben iparkodott Richterékhez. Az ajtót félig nyitva találta. A konyhában ott haldoklott egy vértócsa közepén Annuska. Rohant a ház elé, sikoltozott rémületében. — Még látta, amint a fiatalember a batyuval a hátán futott az utcán, kifelé a külső Ferencváros felé. A rendőrség gyorsan a helyszínre érkezett. Feldúlt szobát, felforgatott szekrényeket találtak a rendőrtisztek. A rendőrorvos megállapította, hogy a kislány torkát elmetszették. Bizonyára azzal a fekete csontnyelü, bádogpajzzsal díszített nyolccentis pengéjű bicskával, mely a holttest mellett hevert. A rendőrség azonnal kizárta a kéjgyilfkosság lehetőségét. így hát rablógyilkosság történt. Erre vallott minden nyom. Többek között egy balta, melylyel a szekrényeket.— Richterné nyilván az ágybérlője miatt zárva tartott mindent — felfeszitette a tettes. A balta nyeléről sikerült ujjleynmatokat venni. A bűnügyi nyilvántartóból megállapították, hogy a tettes csak Váczi Ferenc többszörösen büntetett előéletű csavargó lehetett. Az akkori nyilvántartási rendszer nem tette lehetővé, hogy perceken belül megállapítsák az ujjlenyomatok tulajdonosait, s a nyomozás különböző aktusait párhuzamosan végezték. Még mielőtt a nyilvántartólapon megtalálták volna Váczi fényképével együtt személyleirását is, kikérdezték a Czukor utcai ház lakóit. Többen is látták az alacsony fiatalembert, aki zöldes télikabátot viselt. Azt hitték, hogy házaló, ezért nem szólították meg, hogy mit akar. A szerencsétlen Richternét közben hazahívták a csarnokból. A gyermeke halála miatt zokogó anya csak nagyon nehezen tudta megállapítani és elmondani, hogy mit raboltak el a lakásból. Kiderült, hogy az elvetemült rablógyilkos zsákmányában nem volt több néhány dunyha- és vánkoshuzatnál, egy imakönyvnél, egy törött női gyűrűnél és két értéktelen karperecnél. Barna csomagolópapír, piros katonaláda Ezek után a detektívek szétrajzottak, hogy a környéken tanukat kutassanak fel. A Ferenc tér 13. szám alatti zálogházban megtalálták a Richtemétől származó ágyneműket. A gyilkos — a zálogház tulajdonosa hajszálnyira azt a személyleirást adta róla, mint a lakók — barna csomagolópapírban, spárgával átkötve adta be a csomagot. Tizenkét koronát kapott rá. Félkilenc és kilenc között zálogosította el a tárgyakat. A nyomozás vezetői szemrehányást tettek maguknak: ha azonnal detektívek indulnak a zálogházakba, akkor a gyilkost fél órán belül kézrekerithették volna. így azonban tovább tartott a nyomozás. Megtalálták azt a Torma utcai füszerüzletet, ahol a tettes a csomagolópapirt és a spárgát vásárolta. A segéd emlékezett még rá, ismét csak azt a személyleirást adta, ami a rendőrség előtt már úgyis ismert volt. S ugyancsak nem vitte nagyon előre az ügyet annak a három Bakáts téri asszonynak a vallomása, kik elmondották, hogy körülbelül nyolc óra után néhány perccel egy véres arcú férfi mosakodott a házuk udvarán levő vízcsapnál. Azt hitték, hogy a fiatalembernek az orra vére eredt meg, vagy valami apró baleset érte, s ezért nem törődtek a dologgal. A bűnügyi nyilvántartóból még nem jelentettek eredményt, amikor a szörnyű Czukor utcai gyilkosságról a lapokban megjelent riportok nyomán jelentkezett a detektiv-csoportnál egy kávéházas. Elmondotta, hogy hétfőn délelőtt úgy tiz óra tájban kiváltott egy fiatalember, mégpedig feltehetően a Czukor utcai gyilkos nála egy katonaládát, amely szombaton maradt ott zálogban. A dolog úgy történt, hogy az Imre utcai kávézóban szombaton egy fiatalember felfalt egy nagy kávét süteménynyel s utána nem tudott fizetni. A kávés meg akarta verni, de utána kiegyeztek; amig a vendég nem fizeti ki cehjét, addig otthagyja katonaládáját. A kávés megnézte a tartalmát. Egy kopott öltöny volt benne és három kitöltetlen bejelentőlap. Hétfőn aztán a fiatalember — akire ismét csak ráillett a személyleirás — kiváltotta a ládát. Mindenhonnan kidobták Közben a detektívek fáradhatatlanul folytatták a környékbeliek kikérdezését, így találtak rá a Lónyai utca 25. szám alatt Hudesz Mária mosónőre. Hudesz Mária eredetileg mosónő volt, de akkor már csaknem nyolcvan esztendős korában, nem bírta a nehéz munkát, s inkább ágybérlőket tartott. Különböző fákra és házfalakra helyezte céduláit, amelyeken az ágybérlőket toborozta. Szombaton délben jelentkezett is nála egy uj ágybérlő-jelölt, de az öregasszony — akármennyire is kellett volna neki a pénz —, nem adta ki neki az ágyat, mert olyan piszkosnak, ápolatlannak találta. A fiúnál egy piros katonaláda volt. Minden bizonynyal az, amit röviddel ezután a kávésnál zálogban hagyott. Nos, miután Hudesz Mária kidobta a fiatalembert, később megesett rajta a szive, s megadta neki Richterné címét, mondván: Richterné is ágybérlőket tart, hátha nála akad üres ágy. Ezek után emlékezett csak vissza rá Richterné, hogy szombaton valóban járt nála egy katonaládás fiatalember. A kislánya vezette hozzá a csarnokba. Ezek szerint az illető először a lakásán próbálkozott, de mert az anyja dolgozott, s a gyerek természetesen ilyen ügyekben nem tárgyalhatott, elvitte őt az édesanyjához. — Richterné egyébként nem adta ki a másik ágyat a férfinak, mondván: egy nő már lakik abban a szobában, s ha nagyon szegény is, kénytelen ágybérlőt tartani, azért nem csinál mindent a lakásából. Váczi nevét először egy szemfüles inasgyerek közölte a rendőrséggel. A fiút alig akarták felengedni a kapuban posztoló rendőrőrszemek, pedig aztán még a nagyhatalmú rendőrtisztek is hálálkodtak neki. A gyerek elmondta: egy olyan fiatalember lakott a nagybátyjánál albérletben, mint amilyen — a lapokban közölt személyleirás alapján a Czukor utcai gyilkos. Váczi Ferencnek hívták. Karácsony előtt rúgták ki a nagybátyjáék, mert észrevették, hogy kutat a szekrényekben, s nem akarták, hogy meglopja őket. Ennek a Váczi Ferencnek egyébként volt egy piros katonaládája. Az inasgyerek — mielőtt a rendőrségre ment volna — még magánnyomozást is folytatott. Annyit tudott Vácziról, hogy egy Lőw nevű fűszereshez ment bolti szolgának. A fiú elszaladt a fűszereshez, s amikor Váczi után érdeklődött, majdnem megpofozta. Váczit innen is kidobták, mert innen is lopni próbált, Lőwiné a saját szemével látta, amikor baltával próbálta kifesziteni a fiókokat. Ez pedig nem történt olyan régen, a gyilkosság hétfője előtti csütörötökön. Négyszer ült már Ennek alapján már könnyű volt megtalálni a Váczi Ferencre vonatkozó iratokat. Kiderült, hogy Váczi 22 esztendős, foglalkozása takács, de ezt tulajdonképpen sohasem gyakorolta, a különböző börtönökben tanulta ki, kényszerből. Négyszer ült már, mindig lopásért. Rendszerint munkaadóit lopta meg, akiknek bizalmába úgy férkőzött be, hogy szerencsétlen árvaságában töltött gyermekkoráról beszélt nekik. Egyébként bűncselekményeinek következményei elől rendszerint vidéken keresett menedéket, vagy ha a fővárosban maradt, akkor valamelyik kórházba vétette fel magát, amig elcsitulni vélte a vihart. (Folytatjuk)
