Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-18 / 3. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ ?f t tElbeszélések és igaz történetek ff tf 4^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A J^A J^A J^A A^A ♦"W A POROS AKTÁK MESÉLNEK: KISIKKASZTOTT AMERIKÁBA (Folytatás) A gyakornak és a szolga beültek, de alig indult el az egyfogatu, Kecskeméthy azt parancsolta a kocsisnak, hogy ugyanabban az utcában, a 2-es számú háznál álljon meg. Mig a kapuhoz értek, a gyakornok kioktatta a szolgát, hogy vigyen fel egy levelet D. orvosnak és csakis a saját kezébe adja át. Választ is hozzon rá: Igen vagy nem! Mikor a kocsi megállott, a gyakornok valósággal kituszkolta a szolgát. Amig a szolga fönn járt, a gyakornok vagy négy-öt percig egyedül volt a kocsiban, s mint később kiderült, ezalatt kinyitotta kulcsával a táskát és kivett belőle 293 darab ezrest és 200 darab tizkoronást; öszszesen 588 ezer koronát, vagyis több mint félmilliót sikkasztott el. Az ezüst pénz és a többi bankjegy a táskában maradt. Együtt továbbhajtottak a központi városháza Városház utcai főbejárata elé, amely szemközt fekszik a főpostával. A kocsi megállt. A gyalogjáró felé a kocsiban ülő Kecskeméthy kiugrott e szavakkal: — Várjon, levelet kell feladnom a postán ! — s ezzel a Zsibárus utca felé szaladt. Mire a szolga a nehéz táskával kicihelődött, Kecskeméthyt már nem látta. Vagy három percnyi várakozás után a szolga a súlyos táskával nem győzte már várni Kecskeméthyt s a súlyos táskával felment a II. emeletre a 20. szám alatti főpénztárba, ahol a táskát az asztalra tette. Ugyanakkor ott az adópénzekkel voltak az I., II., III., V. kerületek részéről a pénzszállítással megbízott emberek, Hoffmann Sándor főpénztárosnak azonnal feltűnt Kecskeméthy elmaradása és türelmetlenkedve szolgát küldött utána a főpostára, de ez nem akadt rá. Időközben a főpénztáros tanuk előtt másodkulcsával felnyitotta a táskát és konstatálta, hogy annak tartalmából 293 darab ezerforintos és 200 darab 10 koronás hiányzik. E fölfedezés borzasztó megdöbbenést keltett a jelenlévők között.” Sovány, sápadt, szeme karikás A “borzasztó megdöbbenés,” vagy a korabeli köztisztviselők minden szokatlan eseményre lassan reagáló gondolkozása, hogy a főpénztáros nem értesítette aznnal a rendőrséget, hanem előbb bekopogtatott a feljebbvalójához, az tovább jelentette az ügyet még a városházán, egészen addig, mig a dolog el nem jutott a főpolgármesterig. A főpolgármester sem a rendőrséget értesítette először, hanem magához kérette a város főügyészét, főszámvevőjét és az illetékes elöljárókat. Még elküldték Szimély IV. kerületi pénztáros lakására is, s amikor már valamennyi ur határozottan állította, hogy itt sikkasztás történt, csak akkor értesítették a rendőrséget. Értékes egy és fél órát veszítetek el. Egérutat adtak Kecskeméthynek, s ezt soha többé nem sikerült behozni. Tulajdonképpen egyszerűbb nyomozás el sem képzelhető rendőr számára, mint az, hogy a tettes személye már az első percben ismert, pontos személyleirás, sőt fénykép áll róla rendelkezésre. A kibocsátott körözőlevél nagyon pontosan leírta a több mint félmillió korona sikkasztóját. Mintegy 170 centiméter magas, igen sovány, sápadt, kerek arcú, beesett szürkéskék szemű, szemei körül karikák vannak. Haja szőke, szemöldöke gyér, szempillái szőkék, ritkák, szemhéjai vörösek, álla hegyes, bajusza kicsi, veresszőke, szakálla beretvált, homloka, orra, szája rendes, fogai épek, fején hátul haj által takart sebhely van. Balkeze kisujján fonott aranygyűrűt, kis láncfüggelékkel szokott viselni. Beteges kinézése van. Csak magyarul beszél, veszprémi kiejtéssel. Szökésekor sötétkék télikabátot, fekete bársonygallérral, szürkés kockázott ruhát, kemény kalapot viselt. Annak részére, aki Kecskeméthyt a pénzzel együtt elfogja, 4000 korona dij van kitűzve.” Panaszt tesz a fiákeres Később 20 ezer forint pénzjutalmat helyeztek kilátásba a nyomravezetőnek, de hát ha egyszer valakit 4000 koronáért nem találnak meg, nem találják meg 20 ezerért sem. S Kecskeméthyt nem fogták el, pedig nem szűkölködtek nyomokban. Az elsőt mindjárt négy óra tájban egy Erdélyi János nevű fiákeres szolgáltatta, akinek fogalma sem volt róla, hogy milyen nagy segítséget ad a rendőrségnek, saját érdekében ment panaszra a hatóságokhoz. Elmondotta, hogy egy fiatal ur az ő 458. számú kocsiján a Hungária Szállótól a Keleti pályaudvarig fuvaroztatta magát vele, s fizetés nélkül megszökött. A kocsiból azzal szállt ki, hogy csak nagy pénze van, majd a restiben felváltja, aztán visszatér a fiákereshez a járandósággal. Erdélyi várt egy darabig, aztán pedig végigjárta a berlini gyors valamennyi kocsiját is, mert útközben az utas azt mondta, hogy a berlini gyorshoz iparkodik. Körülbelül abban az időben indult a Keletiből a fiumei gyors is, ezt már a kárvallott fiákeres nem tudta végignézni. Viszont, amikor a rendőrségen megmutatták neki Kecskeméthy Győző képét, a leghatározottabban kijelentette, hogy aki őt becsapta, az van a fotográfián. Egymás után érkeztek a jelentések a rendőrséghez. A dombóvári állomásfőnök a lapjelentések szerint, a fiumei gyorson felismerte Kecskeméthyt, de mert az nem volt hajlandó a vonatról leszállni, s rendőr nem volt a közelben, kénytelen volt útjára engedni. A gyékényesi határállomásról látni vélték a sikkasztót, amit átszállt a bécsi gyorsra. A detektívek nemcsak vidéken folytatták a kutatást, hanem éltek a gyanúperrel, hogy mégsem hagyta el a fővárost, s ezért állandóan razziáztak Budapesten. A nyomozás második napján a rendőrség sajtóirodája ezt a jelentést adta ki: “A Kecskeméthy Győző lakásán tartott házkutatásnál megkerült vasúti igazolványa, amelyen a fénykép téntával áttörölve, az arc részben kidörzsölve volt. Leckekönyve is előkerült, amelyből a fénykép hiányzott. E hónap 12-én este 7 óra felé elment Csollán Károly joghallgató ismerőse lakására, s Csollánt kérte, hogy leckekönyvét kedvezményes áru operai jegyek vételére — amit nővérének akar adni — kölcsönözze neki. A leckekönyv nem volt Csollán lakásán, hanem az ügyvédi irodában, ahol dolgozik, elzárva. Erről Kecskeméthy értesülvén, kérte Csollánt, hogy ugyanazon célból hozza el leckekönyvét másnap, 13- án délután fél kettőig hivatalába, a IV. kerületi elöljárósághoz, noha 13-án az Operában előadás nem volt. Ezt Csollán meg is tette s némi szóváltás után Csollán a leckekönyv átadása után távozott azzal, hogy a leckekönyvért majd el fog menni Kecskeméthy hivatalába, Csollán azóta Kecskeméthyt nem látta. Tegnap reggel nyolc óra tájban Csollán levelet kapott Kecskeméthytől, melyben neki tiz darab 10 koronás bankjegyet küldött. A levél tegnapi keltezésű, budapesti IV. számú bélyegzővel van ellátva. Délben pedig Horváth Aladár, az Egyetemi Kör elnöke kapott Kecskeméthytől egy levelet, melyben hét darab 10 koronás papírpénz volt. Ez a levél is a IV. számú postahivatal bélyegzőjével lett tegnap este 6 órakor ellátva. A IV. számú postahivatal a főposta. Csollán átadta Arányi rendőrtanácsosnak azt a levelet, amelyet a sikkasztó neki 13-i kelettel, szóval a sikkasztást megelőző napon irt. A rövid levél tartalma ez: Adósságom fejében küldök magának 500 forintot. Használja fel okosan. Üdvözli: Győző. “Kezem reszket” ... Horváth Ádám, az Egyetemi Kar elnöke ugyancsak pénzzel bélelt levelet kapott, melyet minden bizonnyal a sikkasztás után irt Kecskeméthy: “Kedves Aladár! A helyzet megváltozott. Küzdöttem, reméltem, hogy sikerül győztesen diadalra vinnem a fennen lobogtatott büszke zászlót . . . de . . . megkezdett müvem he nem fejezhetem. (Folytatjuk)
