Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-01 / 1. szám

6. oldal 1971 elején egy szemorvos — nevezzük Dr. “A-”nak — szemoperációt hajtott végre egy súlyosan sérült betegen Észak-Califomia egyik kór­házában. Hirtelen elhagyta az operálótermet, majd pár perc múlva visszatérve szerencsé­sen befejezte az operációt. Dr. “A” rabja volt a Ritalin nevű gyógyszernek és azért hagy­ta ott a műtétet, hogy közben Ritalin injekciót fecskendez­zék karjába. Elmondta, hogy a három hónap alatt, amíg mint szemsehész működött, sikerült elrejtenie kollégái elől, hogy rabja a Ritalinnak. Csak felesége tudott káros szenvedélyéről, áki szintén rabja volt a gyógyszernek. Végre is úgy került nyilvá­nosságra a dolog, hogy egy este Dr. “A” a Ritalin hatá­sa alatt beült kocsijába és elhajtott otthonról. Megriadt felesége felhívta a rendőrsé­get, akik megtalálták a dok­tort. Dr. “A”-t elbocsájtották állásából. Hat napot töltött a California State Hospital-ban, majd hosszú hónapokat ottho­nában, mig végre lassan és sokszor fájdalmasan, sikerült megszabadulnia szenvedélyé­től. Ma már újra folytatja doktori gyakorlatát egy olyan kórháziban, ahol a gyógy- és kábítószerek rabjait kezelik. HE Doktor “A” története csak egy a sóik dráma közül, me­lyek titokban játszódnak le különböző kórházakban és doktori rendelőkben egész Amerikában. Bár az American Medical Association (AMA) szerint ez nem “súlyos probléma”, SOK ORVOS RABJA LESZ A PACIENSEI SZAMARA TARTOTT KÁBÍTÓSZEREKNEK Dr. Herbert Raskin, az AMA gyógyszerbizottságának el­nöke nagy riportban számol be a problémáról. Szerinte Amerika 287,000 gyakorló or­vosa közül minimum 5,700 rabja a gyógyszereknek. Az orvosok több fajta gyógyszert használnak narko­tikumként, melyekhez műkö­désük folytán könnyen hozzá­juthatnak. Ezek között vezet a Demerol nevű erős fájda­lomcsillapító. Mivel az orvo­sok könnyen hozzájuthatnak a különféle gyógyszerekhez, igen kevés használ közülük heroint. A gyógy- és kábítószerek használatának rabjai, ha or­vosok, ritkán kerülnek nyil­vános elbirlás alá, a kérdést elintézik saját orvosi közös­ségükben. Pld. Californiában, ha egy orvos a gyógyszer­szedés szenvedélyének rabja lesz az állami orvosi bizott­ság kivizsgálja az esetet és az orvost próbaidőnek veti alá, csak éppen narkotikum- feliró jogát függeszti fel. Az orvos tehát továbbra is praktizál­hat. Orvosi-társai ismerik problémáját, — de páciensei nem! Dr. “A” pld. állította, hogy szenvedély sosem volt káros hatással betegeire, — de ez ritka kivétel. A gyógyszerek rabjává vált orvos sokszor el­hanyagolja betegeit, ihanyagá válik munkájában. Szomorú példa erre San Franciscóban az egyik orthopéd-sebész, áki a Demerol rabja lett. Hogy szenvedélyét kielégítse, gyak­ran irt felDemeralot páciensei­nek, de Demerol helyett desz­tillált vizet fecskendezett be­léjük. Végül is lelepleződött az ügy, mert az egyik ápoló­nő nagy kínok között találta a beteget, ákiknek a Deme­rol helyett kapott desztillált viz nem enyhítette szenvedé­sét. Az orvosok között végzett kutatás megállapította, hogy a legtöbb orvos, aki áldozatul esett a gyógyszerek nakoti­­kumként való használatának, túl van harmincadik életévén, többnyire boldogtalan családi élete, majdnem mindnyájan agyondolgozták magukat, fá­radtak, vagy valamilyen be­tegségben szenvednek. Egyik califomiai általános gyakorlóorvos elismerte, hogy a Demarol rabja lett, amit felfedeztek és próbaidőt ka­pott. Ekkor átváltott más gyógyszerekre, melyek ke­vésbé számítottak narkoti-AZ ÁRULÓ TELEFON: A telefonmodor a leilet tükre Hogy mi mindent ki nem találnak! Most azt állítják, hogy következtetést tudnak levonni valakiről, abból ahogy a telefont kezeli. Ezt Dr. Albert Colling­­wood, a cambridge-i egyetem egyik pszichológusa mondja. Azt eddig is tudtuk, hogy aki a telefonon nem udva­rias, valószínű, hogy másutt is modortalan. Meg azt is, hogyha valaki a telefonon át mondja el mindazokat a sér­tegetéseket, amelyeket soha sem merne valakinek a sze­NÖLNEK AZ ÖTÖS IKREK LONDON — Egész Anglia megünnepelte a Hanson ötös ikrek születésnapját. Novem­berben töltötték be harmadik életévüket. A Hanson kislá­nyok nagy becsben állnak, pe­dig dicsőségük nem egyedül­álló. Riválisaik az amerikai (dél-dakotai) Fischer ötös ik­reik, akik már hatévesek, az argentínai Diligentisek, akik huszonkilenc esztendőt értek meg, s a lengyel Rycihetz gye-ÁSto* i rekek, akik másfél évesek. Ezenkívül a statisztika még három élő ötös iker testvér­csoportot tart számon Uj- Zélandban, Venezuelában és az amerikai New Jersey-ben. mébe mondani, az gyáva, és mellékesen még lehetetlen fráter is. De Collinwood nem is a telefonon elmondottakról, — az egyszerű értelemben vett telefonmodorról beszél — ha­nem a telefonkészülék keze­léséről. “Nagyon egyszerű a dolog”, mondja. “Az emberek tudni­illik kicsit eltúlozzák mozdu­lataikat a telefon használata köziben. Ugyanakkor, — mert nem látott egyénnel beszél­nek —, sokkal természeteseb­ben viselkednek mint más kö­rülmények közt. “Sok mindent tudunk meg­állapítani abból, ahogy valaki a kagylót leemeli és a számot tárcsázza. Egész regényt ol­vasunk ki abból is, ahogy az illető a hallgatót a füléhez illeszti, s azt a beszélgetés közben tartja.” Collingwood több évet szen­telt tanulmányának, s annak helyességében teljes mérték­ben hisz. Miután a nők kiszá­míthatatlanok, náluk alapo­sabb megfigyelésre van szük­ség mint a férfiaknál. Lássuk hát mit is tudunk meg embertársainkról: Az alattomos, mindig sötét­ben bujkáló emberek jófor­mán teljesen eltakarják ke­zükkel a kagylót, s a fülhall­gatót a lehető legszorosabban a fejükhöz nyomják. A túl rendes, szőrszálhasogató, be­tegesen higiénikus emberek zsebkendőt tesznek a hallga­tóra mielőtt azt arcukhoz emelnék. (Ezt különben te­szik azok is, akik valamilyen kumnak, majd alkoholistává vált. Alkoholizmusától végül is úgy tudott szabadulni, hogy tagja lett az Alkoholics Ano­­nymus-nak. Elismerte, hogy hogy mig rabja volt szenve­délyeinek, pácienseit hanya­gul kezelte, csak avval törő­dött, hogy hozzájuthasson megszokott narkotikumához. Hivatalos vizsgálatok állít­ják, hogy azok közül az orvo­sok közül, kiket próbaidőre tettek, de nem függesztették fel az orvosi gyakorlattól, csak 10 százalék tért vissza a gyógyszerek narkotikumként való használatára. A többinek fontosabb volt engedélyének megtartása és megélhetésé­nek biztosítása. Mások szerint nem sokan gyógyulnak ki igazán káros szenvedélyünkből. Ha rabjai lettek a gyógyszereknek, min­dig azok is maradnak. oknál fogva el akarják torzí­tani hangjukat!) Aki fülétől távol tartja a kagylót és úgy diskurál, távol akarja magát tartani a megtárgyalt ügytől, vagy akár a vonal másik vé­gén lévő egyéntől is. Aki a vállán tartja a telefont, az felvág. Ez alól a szabály alól csak az számit kivételnek, aki azért nem tartja a telefont kézben, mert mindkét keze el van foglalva. Ha a telefonáló arca előtt magasba emeli a kagyló végét, s ezáltal csak messziről beszél abba bele, feltételezhetjük, hogy félénk, és magabiztossága hiányában nem meri hangját hallatni. Persze az is lehet, hogy tu­­datalatt nem is akarja, hogy a másik megtudja mit mond. Ha valaki a beszélgetés köz­ben hajával, nyakkendőjével játszik, ez nagyfokú hiúság­ra, beképzeltségre vall. Türel­metlen tipusu emberek izga­tottan járkálnak a beszélge­tés közben, a módszeresek pe­dig állandóan megismétlődő mintát írnak le lépteikkel. Vé­gül azok, kik a vonal másik végén lévő egyénnek imponál­ni akarnak, állva beszélnek, — azaz a fontos beszélgetés tartamára felkelnek helyük­ből. Eddig a lista, tessék tehát megvizsgálni, kiki melyik ka­tegóriába tartozik! Micsoda remek szórakozás lesz legkö­zelebb, amikor az embert tár­gyalás közben “egy rövidke beszélgetés” tartamára meg­várakoztatják ! HIRDESSEN LAPUNKBAN! wwwwvwwwvvwwwtw KOCKÁZATOS FOGLALKOZÁS:

Next

/
Oldalképek
Tartalom