Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-14 / 24. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ (Folytatás) Amikor beszámolt erről a beszélgetésről a feleségének, az el akarta fogadni Christie ajánlatát, mondván, hogy megbizik Mr. Christie-ben. November 7-én a felesége közölte vele, hogy Christie minden szükséges előkészületet megtett. Ezt Christie másnap reggel maga is megerősitette. Christie ugyancsak a napnak az estéjén a lépcsőházban várta őt, és kijelentette: “Rossz hir. Nem sikerült.” Az ágyteritőn és a szekrényen vérfoltokat látott. Christie a hullát először Mr. Kitchener lakásában rejtette el. Evans kérdésére, hogy most mi lesz, Christie azt felelte, hogy a tetemet bedobja a levezető-csatornába. Evans a gyereket, mint mondotta, másnap reggel az anyjához akarta vinni. Christie azonben nem engedte, mert attól tartott, hogy ezzel gyanút keltene. Ehelyett azt javasolta, hogy a gyereket bizzák egy East Actonban lakó ifjú pár őrizetére. Amikor ő, Evans, estefelé hazatért, Christie közölte vele, hogy a fiatalok közben elvitték a gyereket. Felesége hulláját elrejtette a csatornába, Christie ta-MÓnoAro Trrr v - olajfa o Vm+rvv't óc AlV»q(T\rfa íícttocu a ju v uiiu w Londont. Végű. Cardiffba utazott. Anyjának azt hazudta, hogy a felesége és a gyerek üdülni ment. Ez az uj vallomás már elfogadhatóbbnak látszott: a rendőrség általános nyomozást rendelt el. Először Evans anyját, majd nagynénjét hallgatták ki, de semmi újat nem tudtak meg. Evans anyja a következőket mondotta: — Tudom, hogy a fiamnak igencsak élénk a fantáziája, és hogy félelmetes hazudozó. Evans már egy nappal a második vallomása után kénytelen volt néhány adatot helyesbiteni. így például beismerte, hogy Christie az ő segitségével vitte le felesége tetemét a lépcsőn, amikor Mr. Kitchener lakásában elrejtették. Attól a pillanattól kezdve azonban nem látta többé a holttestet. Erre a londoni rendőrség másodszor is ákutatta házat. A kertben nem találtak semmi feltűnőt. Evans lakásában egy bűnügyi regényen kivül csak egy lopott aktatáskára bukkantak. Mrs. Evansnek és a gyerekeknek nyoma sem volt. A rendőrség emberei már-már kételkedni kezdtek abbán, hogy egyáltalán bűncselekmény történt. Talán az asszony vidáman üdül Bristolban vagy Brightonban a gyerekkel. Csakhogy ezeken a helyeken is eredménytelenül nyomoztak utánuk. Evanst Walesből Londonba vitték. Mielőtt azonban megérkezett volna, a rendőrség (1949. december 2-án) újra házkutatást tartót. A kertben most sem találtak semmit. A mosókonyha ajtaja zárva volt. A nyomozók kérdésére Mrs. Christie azt felelte, igen, ez afféle mosókonyha, de ritkán használják. Rossz a zárja, úgyhogy csak valami fémdarab segitségével lehet kinyitni az ajtót. A nyomozók felhivására az asszony kinyitotta az ajtót. Odabenn sötét volt. A terem közepén levő mélyedésben egy rakás fa. Miután eltávolitták a fahasábokat, a nyomozók egy átkötözött csomagra leltek. Megkérdezték Mrs. Christie-t, tudja-e, mi va/i a csomagban. Az aszszony azt felelte, nem tudja, életében először látja ezt a csomagot. A nyomozók kivitték a csomagot az udvarra, és kioldották a kötést. Hirtelen egy pár emberi lábat láttak maguk előtt. Mielőtt a csomagot egészen kibontották volna, elhivatták Mr. Donald Teare-t, a Belügyminisztérium patológusát, hogy bevonják a további nyomozásba. Amikor óvatosan kinyitották a csomagot, egy zöld abroszba burkolt női holttestet találtak benne. Mrs. Evans holtteste volt. Ugyanott, a mosókonyhában, a tűzifa mögé rejtve, a tizennégy hónapos gyerek hulláját is megtalálták. A kislány fel volt öltöztetve, nyaka köré férfinyakkendőt csavartak. A szomszédok később kijelentették, hogy gyakran látták Christie-t, amint fertőtlenitő«exi,feliignde.7^.zéí-a házban As. a kertben. Október végétől november közepéig kézművesek jártak ki-be a mosókonyhába. Ott tartották a szerszámaikat, és naponta megfordultak a helyiségben, anélkül hogy észrevették volna a. két holttestet, amelyek Evans szerint november 8-án vagy 10-én kerültek a A törvényszéki boncolás alkalmával a fiatalasszony nyakán és tarkóján jelentékeny vetkeztettek, hogy az asszony kötéllel fojtották meg. Jobb szeme és felső ajka fel volt dasérüléseket fedeztek fel. A jelekből arra kögadva. Mintha valaki ököllel az arcába vágott volna. Terhességmegszakitásnak semmi nyoma. A kislány nyakán is fojtogatás nyomait fedezték fel. A körülmények alapján nem lehetett kétséges, hogy az anyát és gyermekét megfojtották. Evansnek a rendőrszobán megmutatták a meggyilkoltak ruhadarabjait, közöttük azt a nyakkendőt, amelyet a kislány mellett találtak. Azután közölték vele, hol találták meg a két holttestet. Evans mindaddig meglehetősen közönyösen viselkedett, most azonban szemmel láthatóan megrémült. Szeme megtelt könnyel. Amikör a rendőrfelügyelő kijelentette, hogy feltételezésük szerint ő, Evans fojtotta meg az anyát és a gyermeket, habozás nélkül igy válaszolt: “Igen, bűnös vagyok.” Azután uj vallomást tett, immár a harmadikat. Most hirtelen beismerte, hogy ő gyilkolta meg a feleségét és a kislányát. A felesége egyre jobban eladósodott, és ő ezt már nem bírta elviselni. November 8- án szóváltás támadt közöttük, amelynek folyamán a felesége kijelentette, hogy elhagyja őt, és a gyerekkel együtt az apjához költözik. Vita közben tettlegességre került sor közöttük. Evans végül is elveszítette az önuralmát,' és a teherautójában levő kötéllel megfojtotta a feleségét. A holttestet először Mr. Kitchener lakásában rejtette el, éjféltájt azonban, amikor arra számíthatott, hogy a Christie-házaspár már alszik, becsempészte a mosókonyhába. Két nap múlva nyakkendőjével megfojtotta a gyereket is, az ő holttestét is a mosókonyhába vitte, és ott elrejtete. Mindezt egyedül hajtotta végre. December másodikén este, amikor befejete a vallomását, Evans kijelentette: — Nagyon megkönnyebbültem. Most sokkal jobban érzem magam . . . Ebben a harmadik vallomásában már szó sem esett Christie-ről, sem pedig az elhajtási kísérletről. Evans semmiféle magyarázattal nem szolgált a tekintetben, hogy miért kellett a gyereket is meggyilkolnia. Amikor az egyik rendőrtiszt a vallomást követő napon közölte vele, hogy feleségének meggyilkolása miatt vád alá helyezik, Evans kijelentette: — Igen, ez rendjén való. Utána szótlanul fogadta a bejelentést, hogy természetesen a kislány meggyilkolása miatt is vádat emelnek ellene. Azon a napon, amikor a rendőrbiróságon tárgyalni kezdték az ügyét, igy szólt az anyjához: — Nem én tettem, mama. Christie tette. Mondd meg Christie-nek, hogy látni akarom őt. Ő az egyetlen, aki segíthetne rajtam. Christie, amikor Mrs. Probert felhívta, elutasította a kérését. Evans december 15-én egyik ügyvédje előtt is kijelentette, hogy a gyilkosságot Christie követte el. Dr. Mahesonnak, a börtönorvosnak viszont ugyanolyan spontán módon mondta el az esetet, mint utolsó rendőrségi vallomásában: Christie-t egyetlen szóval nem vádolta az orvossal való későbbi beszélgetések során sem. Evans ügyének főtárgyalása A főtárgyalás 1950. január 11-én nyílt meg az egyik esküdtbiróság előtt. Elnöke Lewis volt, egy különösen tapasztalt és körültekintő büntetőbiró, aki sajnos az ítélet kihirdetése után néhány nappal meghalt. A vádat Humphreys és Elam képviselte, a védő Morris volt. Evans ellen a felesége és a gyermeke meggyilkolása miatt emeltek vádat. Mivel azonban az angol eljárásjog szerint egy ítéletet csak egyetlen gyilkosság miatt lehet hozni, a vád képviselője a főtárgyaláson arra szorítkozott, hogy csak a gyermek meggyilkolása miatt indítványozzon ítéletet. Az asszony meggyilkolásának vádját elejtették, mivel lehetségesnek találták, hogy Evanst provokálta a felesége, hiszen tettleges civakodásra került sor köztük. Evans kijelentette, hogy ártatlannak érzi magát. (Folytatjuk)
