Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-07 / 23. szám
15. oldal MAGYAR AMERIKA: Ft. dr. Béky Zoltán ünneplése i. Trenton, N. J., 1973. junius hó... Ha bárhol Észak-Amerikában egyházi vezetők az amerikai magyar reformátusságról beszélnek, ha a kongresszusban, a szenátusban az amerikai magyarság szóbakerül, ha New Jersey állam kormányzóságában avagy a trentoni városházán magyarokkal kapcsolatos ügy merül fel: rögtön dr. Béky Zoltán püspök nevét és, szolgálatait idézik. Ebben az esztendőben az amerikai magyarságnak ez a kiváló vezéregyénisége 45 éves egyházi, egyesületi és közéleti jubileumát ünnepli. E'bből az alkalomból a Trentoni Független Magyar Reiormátus egyház, melynek csaknem négy évtizeden keresztül lelkipásztora volt, valamint az Amerikai Magyar Református Egyház egyházkerületi vezetősége, az egyházmegyék vezetőivel junius 10-én, vasárnap délután 6 órai kezdettel az iskola nagytermében (Beatty és Grand St. sarok, Trenton, N. J.) ünnepi bankett keretében emlé kezik meg a fontos évfordulóról. A bankettet délután 4 órakor ünnepi istentisztelet előzi meg. Dr. Béky Zoltán Hernádszentandrás községben, Abauj megyében született. Középiskolai és főiskolai tanulmányait az ősi Sárospataki Református Kollégiumban végezte és mint a teológia legkiválóbb növendékét ösztöndíjjal a holland alapítású református egyház new-brunswicki teológiájára magasabbfoku teológiai tanulmányok végzésére küldötte ki a Sárospataki Főiskola és a Tiszáninneni Egyházkerület. Amerikába érkezése után azonnal bekapcsolódott a Független Magyar Református Egyház közösségébe és hamarosan a nagytehetségü fiatal lelkészt az egyik legnagyobb múltú és legjelentősebb amerikai magyar református gyülekezet a Trentoni Független Magyar Református Egyház választotta meg lelkipásztorának. Majdnem négy évtizedig szolgálta ezt a hatalmas gyülekezetei. A legnehezebb depressziós időkben az ő vezetése mellett, Magyar-Amerikában elsőnek felépítette az Egyház kétemeletes iskoláját, melyet Kultur-Palotának neveztek az egykorú híradások. Nemzedékeket nevelt fel: izzó keresztyén hitének és lángoló magyar szivének szeretetével és teljes odaadásával. Népének valóban pásztora volt. Szolgálatával hamarosan kiérdemelte Tren-Rev. dr. Béky Zoltán ton egész városának megbecsülését és elismerését. Nem véletlen, hogy amerikai körökben a trentoni egyházról még mindig úgy beszélnek: “Bishop Béky church.” Már harmincöt éves korában, 1939-ben az Amerikai Magyar Református Egyház Keleti Egyházmegyéjének esperesévé választja, mely tisztséget 1954-ig viselte. Hat gyülekezet tartozott az egyházmegyébe 1939-ben, tizennyolcat adott át tisztségében utódjának. 1954-ben az egész független egyház főesperesévé választja, majd 1958- ban ő lesz az Amerikai Magyar Református Egyház és egyben az amerikai magyar reformátusság első püspöke. 1962-ben a Református Világszövetség Északamerikai Ágazata alelnökének választotta meg. Elsőnek hívták meg, mint az Amerikai Magyar Református Egyház püspökét a kongresszus megnyitását megelőző urvacsorai istentiszteletben való szolgálatra, mely alkalmon az Egyesült Államok elnöke és alelnöke is résztvesz. 1960-ban lett a teológiai tudományok doktora hosszú évek megfeszített munkássága és megirt értekezése alapján. Ezt megelőzőleg a sárospataki teológia magántanári címmel tüntette ki tehetséges és kiváló növendékét. Rögtön Amerikába érkezése után bekapcsolódott az Amerikai Magyar Református Egyesület munkásságába. 1952-ben tagja lett az Amerikai Magyar Református Egyesület vezértestületének. 1958-tól pedig annak első alelnöke volt. Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1964- ben tartott konvenciója elnökének választotta meg, 1968-ban pedig teljes egyhangúsággal viszszaválasztotta. Az Egyesület életének minden szakaszában hűséges munkájával és odaadásával döntő szerepet játszott és nagyban hozzájárult ennek a páratlan testvérsegitő intézménynek a fejlesztéséhez. Az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósága több ízben elnökévé választotta. Külön tanulmányt érdemelne Béky Zoltán fontos szolgálata az amerikai társadalomban. Neve annyira megbecsülésnek örvendett Trenton városában, hogy távozásakor Trenton örökös díszpolgárának választották meg. Évtizedeken keresztül polgármesterek, városi tanácsosok kérték-keresték véleményét és az egész várost foglalkoztató kérdésekben döntő tekintélye volt. New Jersey állam kormányzója töb balkalommal kérte fel, hogy különböző bizottságokban vállaljon vezető szerepet. így lett 1956-ban a menekültügyek legfőbb megbízottja Camp Khmerben a kormányzó kérésére. Számtalanszor kérték fel szereplésre a képviselőház és a szenátus plénuma és különböző bizottágai előtt. Nixon elnök egyik legfontosabb bizottságba nevezte ki tagnak. Mindig s mindenütt dr. Béky Zoltán a magyarság érdekeit képviselte. Ezreken segített és segít. Mi is köszöntjük dr. Béky Zoltánt és kívánjuk, hogy még sok éven át folytassa áldásos egyházi és közéleti munkásságát. (Befejező cikk következik) A TÖRTÉNELEM NYOMÁBAN: MAGYAROK AMERIKÁBAN WASHINGTON ELŐTT IRTA: KAPÓTSY BÉLA Kevesen tudják, hogy mikor érkezett az első magyar Amerika földjére. Ha szerénységnek tudható be, hogy ezt alaposabban nem kutatták, ez becsülendő dolog. De nehéz is ezt történelmi tárgyilagossággal felkutatni, mint ahogy bizonyitani azt, hogy Amerikát tulajdonkép Szent Imréről, Szent István fiáról nevezték el. (Imre latonosan Emeric; olaszul Amerigo. Szent Imre egy ideig nagy tiszteletnek örvendett olasz földön. A feltevés innen ered, mivel Amerikát Amerigo Vespucci olasz utazó keresztnevéről nevezték el.) Hogy Columbusz előtt is járt volna magyar Amerika földjén, ezt a normán legendákból kell ma kihámozni. Ennek felkutatója Pivány Jenő magyar-amerikai történész volt, aki “Columbus elődje” címmel még 1909. október 19.-én ismertette a Szabadság clevelandi napilapban a titokzatos magyart, áki öt évszázaddal Columbusz előtt amerikai földön járt. Később pedig, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, székfoglaló beszédét “Magyar-amerikai történelmi kapcsolatok a Columbusz-előtti időktől az amerikai polgárháborúig” cimmel tartotta. Tudvalevő, hogy a normán hajósok már a 11.ik században jártak Amerika földjén, Grönlandból jőve ide. Ezeket az utazásokat a Heimskringla (A világ könyve) név alatt foglalták Írásba a 13.-ik században, amiket 1697-ben könyv alakban is kiadtak. Ezt fordította angolra Sámuel Laing skót történetiró, és e könyből vette ki Pivány Jenő a “titokzatos magyar”-ra vonatkozó részt. Eszerint a normán Vörös Erik fia, Leif, Kr. u. 1000-ik évben harmincöt emberrel hajóra szállt az amerikai föld megkeresésére. E 35 ember között volt egy Tyrker (török) nevű ember, aki — a krónika szerint — egy déli országból való volt. A skót iró és Pivány szerint azonban ez a Tyrker ( török) tulajdonkép magyar volt, mert akkoriban nem tudták még a két országot kellőkép megkülönböztetni. (Az ismeretes, hogy a normanok kapcsolatban voltak a bizánciakkal, a bizánci szerzők viszont a magyarokat törököknek hívták.) Kérdezhetnénk tárgyilagosan, milyen alapja van annak, hogy ezt a Tyrkert magyarnak tudjuk be? A krónika szerint barangolásairól ő igy emlékezett vissza: “. . . venyigét és szőlőt találók, mert én olyan országban születtem, ahol ezekben nincs hiány.” Ez pedig a szőlő-termő Magyarországra utal és nem Törökországra, ahol az nincs. Egy másik nyomós érv az, hogy a Szent Korona alsó — bizánci — részén ez áll: “Geizának, Turkia királyának.” S ha a magyar királyt töröknek tudták be akkoriban, nem lehet csodálni, hogy egy alattvalóját is igy könyvelték el. Talán a Columbusz előtti magyart ma már nehéz a legendák homályából előhozni. De a Washington előtti magyarokról a mai történelemtudomány kellő tárgyilagos adatot nyújt. (Washington született 1732-ben.) Még 1927-ben jelent meg itt Amerikában, a clevelandi Szabadság kiadásában Kende Géza érdekes könyve Magyarok Amerikában: az amerikai magyarság története, 1583—1926 cimmel. Ő ir alaposabban a Washington előtti magyarokról, mint ahogy ezt Pivány Jenő is tette. Megindító, ahogy e témát Kende könyvében bevezeti: ‘‘Washington még meg sem született, nincsenek még Egyesült Államok, nincs még amerikai nemzet, amerikai gondolat, amerikai demokrácia. A Mayflower, a büszke ősök hajója, még nem borzolta fel az óceán vizét, de magyarok már jártak, küzdöttek, dolgoztak, szenvedtek Amerikában”. E sorok Írójának az az érzése, hogy kevés nép mondhatja el mindezeket magáról.
