Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-07 / 23. szám
13. oldal A TÖRTÉNELEM LAPJAIRÓL: HOGYAN GYŐZÖTT KEMÁL- Irta: SZIL ASSY SÁNDOR 1920 októberében előre nem látott esemény-sorozat tartotta izgalomban a görög—török viszályban érdekelt kormányokat. Görögország királya, a fiatal Sándor szét akarta választani kedvenc majmát és kutyáját, közben a majom megharapta a gazdája kezét. Sándor király néhány nap múlva vérmérgezésben meghalt, ennek következtében apja, Konstantin, aki map egy ideig uralkodott, mielőtt fiának át kellett adnia a hatalmat, újra magának követelte a trónt. Konstantin nem volt különösen népszerű a párisi békekonferencián szerepet játszó politikusok között, már csak azért sem, mert Vilmos német császár sógora volt, igy szoros szálak fűzték a bukott német rezsimhez. A háború végén, 1917-ben Venizélosz miniszterelnök küldte száműzetésbe Konstantint; 1920- ban a görög választópolgárok lényegében Venizelosz ellen és Konstantin mellett szavaztak, igy a volt király újra Görögország uralkodója lett. Ebben az időben már Musztafa Kemár és hadserege jelentős szerephez jutottak Törökországban. Kemál célja az volt, hogy a görögöket kiszorítsa Szmirnából és a Balkán félsziget déli részéről, amit a sévresi békediktátum elvett Törökországtól. E szerint Anglia, Franciaország és Törökország ellenőrizte volna a Dardanellákat és a tengerszorossal együtt a Fekete-tenger bejáratát. Thrácia és Szmirna jutott volna Görögországnak, amelynek a területén 1920 őszéig angol csapatok állomásoztak, igy Athénben Konstantin visszatéréséig a brit kormány befolyása volt a döntő. Még ezt követően is görc '•-barát maradt Lloyd George kormánya, főként, mert Görögország földrajzi kulcshelyzete szükségessé tette az angol—görög együttműködést. Franciaország és Olaszország — amely a “mare nostro’’ — a Földközi-tenger a miénk” — elve alapján magának követelte a stratégiailag fontos területeket a Balkánon, nem óhajtott az angol kormánnyal együttműködni és tárgyalni akart Kemállal. Végül Angliának is be kellett adnia a derekát, mert az angol—amerikai és az angol—orosz kapcsolatok elhidegülése időszakában nem kockáztathatta meg, hogy a még mindig zavaros időkben elveszítse Franciaország barátságát, igy lényegileg izolálja magát minden fontosabb szövetségesétől. A franciák közel-keleti befolyásukat féltették, azért akartak mielőtt nyugalmi helyzetet teremteni a görög-török ellentét kiküszöbölésével. Aristide Briand, a francia miniszterelnök megvétózta a Törökország elleni katonai akció tervét, már csak azért is, mert meg volt győződve, hogy a görög hadsereg egymagában képtelen lesz megtartani a törököktől elvett területeket. Az is közrejátszhatott elhatározásában, hogy a ciliciai csatában Kemál hadserege ütőképesnek bizonyult a francia csapatok ellen, igy nyilvánvalóvá vált, hogy a franciáknál sokkal gyengébben kiképzett és felszerelt görög hadsereg kudarcra volt kárhoztatva. Lloyd George azt javasolta, hogy tartsanak népszavazást Thráciában és Szmirnában. Bekir Sami, a török fődelegátus beleegyezett ebbe, azzal a kikötéssel, hogy a vitás terület nemzetközi ellenőrzés alatt álljon a szavazás idején, ne görög megszállás alatt. A másik kikötés az volt, hogy a sévresi békének a területi kérdésre vonatkozó részét újra vitassák meg. A thráciai lakosság többsége a görögökkel szimpatizált akkoriban, ezért a görög kormány elutasította az ajánlatot. így hát uj tervvel álltak elő az angolok. E szerint Szmirna török uralom alá került volna népszavazás nélkül, de a kormányzót a keresztények közül kellett volna kiválasztani. A görög hadsereg egységei Szmirna városában maradhattak volna, de a környező területet kombinált görög—török csendőrség tartotta volna ellenőrzése alatt. Görögország a terv szerint megtarthatta volna Thráciát, az Antant hatalmak pedig katonai bázist létesíthettek volna Chanakban, a Dardanellák ázsiai oldalán. Természetesen a törökök éppúgy, mint a görögök elutasították a komplikált ajánlatot. Kisebb csatározások és jónéhány újabb béketapogatódzás után 1921 márciusában a görögök megtámadták a törököket, de vállalkozásuk sikertelen volt, főként mivel a szövetséges Lloyd George ellenkező követelése dacára kinyilvánították semlegességüket. Amikor Gunarisz, az uj görög miniszterelnök segítséget kért Londonban, azt a választ kapta, hogy Nagy-Britannia nem akarja elidegeníteni magától India muzulmán tömegeit. 1922 januárjában Raymond Poincaré lett az uj francia miniszterelnök, ö még Briandnál is jobban görög-ellenes volt. Az orosz szovjet kormány az egyébként antikommunista Kemált támogatta, mert nem akarta, hogy a Fekete-tenger bejárata angol ellenőrzés alatt maradjon. Amikor a török hadsereg a Dardanellák felé közeledett, az olaszok és franciák kivonták csapataikat és csak egy kis létszámú brit alakulat maradt Chanaknál. Az angol kormány ennek dacára ellenállásra szánta el magát, de a közvélemény nyomására és a táviratilag megkérdezett domíniumok kormányai ellenzése miatt fegyverszüneti egyezmény jött létre Kemállal. Röviddel ezután Lloyd George kormánya megbukott. Kemál elűzte a szultánt. Konstantin ugyancsak elmenekült Görögországból és miniszterelnökét, Gunariszt, aki olyan beteg volt, hogy állni se tudott, ülő helyzetben végezték ki a nemzeti célok kényszerű feladása miatt elégedetlen forradalmárok. Venizelosz, aki ismét átvette a görög békedelegáció vezetését, feladta a követeléseket. A franciák és olaszok lemondtak a török gazdasági élet-Kisüt a Nap Kisüt a nap. E'gy öregasszony arca ráncai hálót szőnek a zárt ablaküvegre. S a háló foglyul ejti a sugár kis nyüzsgő, hártya-szárnyú, aranyló légi bogárkáit. Már ott pezsegnek százával a bőrén: a fonnyadt téli arcot fényesre gyújtják. és igazságszolgáltatás ellenőrzéséről, annak ellenében, hogy a török kormány a nyugati orientációt választotta és meglazította kapcsolatait Szovj et-Oroszországgal. Kemál ügyes diplomáciája felszította az ellentéteket az Antant-hatalmak között, elszigetelte a görögöket és végül is kierőszakolta a sévresi béke megváltoztatását. Akkoriban Törökország gazdaságilag és kulturális tekintetben elmaradott ország volt, mégis elérte célját. Szinte magától merül fel a kérdés; miért nem tudta Magyarország kierőszakolni legalább az elszakított magyarlakta területeken a trianoni béke aláírása előtt a népszavazást? Talán Közép-Európa térképét is újra kellett volna rajzolni a békekonferencián, ha gyenge politikusok helyett hivatott államférfiak álltak volna a magyar állam élén. Persze az is igaz, hogy a körülmények szerencsés összejátszására is szükség lett volna ehhez. H-U-M-O-R SÉRTÉS A boulevardon a motoros rendőr félreállitja az egyik gépkocsit, amelyet nő vezet. — Asszonyom — mondja —, mégiscsak lehetetlenség, hogy ön hetvennel száguld az utón. A nő felháborodva utasítja vissza:, — Kikérem magamnak. Én még csak ötven vagyok, de ez az ostoba kalap öregít. ELÖKELÖEN Angol történet. A dúsgazdag lord éjjel felcsengeti inasát: — James! — Parancsoljon, uram! — Nem tudok elaludni . . . Hozza be a komputert . . . Számoljon helyettem, mig elalszom . . . — Azt mondja, egy ilyen nagy juhászkutyában sohse lehet igazán bízni! Magyar szemmel Amerikában (Folyt; a 12. oldalról) — sőt eredetileg — pattogatott kukorica, amit borssal és más fűszerekkel tesznek alkalmassá szomjuságcsinálónak. Milyen kár, hogy házigazdánk nem ivott velünk. Nem antialkoholista. Fogyókúrázik. — Van mit leadnom — veregette meg szolid pocakját. — Ez a legnagyobb amerikai gond, az elhízás . . . Megértőén helyeseltünk, hogy némi nemzeti büszkeséggel azonnal hozzáfűzzük: mi ugyan sokkal szegényebb országból jöttünk, mint az Egyesült Államok, de éppen indulásunk előtt hozott a kormány ‘határozatot” az elhízás ellen. Az “Alpha Chi Omega” (rendszerint a görög ABC három . betűjével különböztetik meg egymástól a dormitóriumokat) diákközösség látott ott vendégül, és részesített néhány meglepetésben. Többek között Jon Hardy felmutatott e^y használt sárga budapesti villamosjegyet, bizonyítékául annak, hogy az egyetem 33 tagú csoportjával tavaly decemberben ő is Budapesten járt. PINTÉR ISTVÁN És kiragyog a szemekből a szerelem, a rég túlélt, a sohasem múlandó csillag-kelés és csillag-hervadás, mely a zárt pillák rácsai alól félénken tündökölt föl — és az a másik . . . Ó, édes, egyetlen kaland, mit már nem óv s nem ellenőriz sem az ész, sem a hályogos tekintet, maradj vele, a csöndben távozóval, hogy majd holtában is megóvja ifjúságunk, maradj vele . . . És maradjon velünk ez a friss ravasz, lelkünk tavasza: őrizze meg nekünk a hü szemek csillag-kelését, csillag-hervadását. Garai Gábor
