Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-07 / 23. szám
BARÁTNŐ JELIGE — Kedves Mrs. Homoki, Elpanaszolom, hogyan jártam én egy nővel. Én nőtlen vagyok. Megismerkedtem vele és miután egy csinos nő, udvarolgattam neki, ahogyan más nőtlenek is teszik. Nagyon kitartóan kellett udvarolni, mert nagyon-nagyon nehezen engedett, végül azonban mégis a barátnőm lett. Pár hónapig jóban voltunk, de nekem még nincs szándékomban nősülni, ő pedig most folyton arról beszél, hogy esküdjünk meg, már fenyegetőzik is, hogy bíróság elé viszi az ügyet, ha nem veszem el. Joga van ehhez? VÁLASZ — Nem tudom, mit Ígért néki és ha valami ígéretet tett, van-e a nő kezében erre vonatkozó bizonyíték. Ez jogi kérdés, amit nem bírálhatok el, ehhez ügyvédtől kell tanácsot kérnie. Én a jövőre nézve tanulságul csak egyet mondhatok, jó lesz, ha megtartja emlékezetében: férfinek nőre vadászni általában nem nehéz, a nehézségek általában ott kezdődnek, amikor már megfogta. • HÁZASSÁGI PROBLÉMA — Kedves Homoki Erzsébet, 5 évvel ezelőtt mentem férjhez és nagyon szeretem a férjemet, ő is szeret és annyi jósággal vesz körül, hogy nem is tudom megköszönni neki. Én az ő jóságára azzal válaszolok, hogy alkalmazkodó vagyok hozzá, minden kívánságát ‘teljesítem, leolvasom a szeméből a kívánságokat és természetesen mindig mindent úgy csinálok, ahogyan ő akarja, vagy mondja, még akkor is, ha esetleg belül nem tetszik nekem a dolog. A züleim, a nővérem és egy barátnőm, aki igazán testvérnek számit, mind figyelmeztetnek, hogy ez nem jó, elrontom vele a férjemet és a végén baj lesz belőle. Nekem azonban nem is szólva a nagy szeretetről, egyébként is az a véleményem, hogy a feleség köteles engedelmeskedni a férjének. Erre kérem a válaszát. Válasz. Fordítva kell csinálnom: először levele végére válaszolnom. “Engedelmeskedni”, ez a szó valahogyan mindig együtt hangzik a “parancs” szóval. A házastársak nem parancsolnak egymásnak, nem engedelmeskednek egymásnek: a házasság sem a feleségre, sem a férjre nem rabszolgaszerződés. Több annál: egy életre kötött szövetség, amelyben egyenrangú szövetségesek egyetértésben élnek és igyekeznek minél több kölcsönös engedménnyel áthidalni az esetleg mégis felmerülő ellentéteket. Most a levele eleje. Alkalmazkodik a férjéhez. Nagyon helyes. Minden kívánságát teljesiti. Az is helyes, amig a kívánság nem ütközik józanságba. Az már azonban nem olyan “természetes”, hogy mindent úgy csinál, ahogyan ő mondja, még akkor is, ha nem tetszik magának a dolog. Nem természetes és nem is helyes. Egyrészt azért, mert minden embernek, férjnek-feleségnek egyaránt van és kell is, hogy valami egyénisége legyen és ennek véleményeltérés esetén kulturált formában kifejezést is adjon Másrészt higyje el, ha tovább is igy folytatja, a férjében lassacskán olyan érzés fog kialakulni, hogy maga üres bábu, semmiről sincs véleménye, márpedig ez nem nagyon alkalmas arra, hogy egy férfiben fokozza a nő iránti szeretetet és ami azzal együtt jár: a tiszteletet. A férje talán nem olyan ember, de van férfi, aki ilyen esetben megszokja, hogy mindig jobban és jobban akar uralkodni és a végén már csak parancsokat osztogat. Akkor pedig maga egyszerre hirtelen robbanni fog és vége a szép békés családi életnek. Vegye elejét ennek a rossz lehetőségnek. Nem engedelmességből, nem parancsra, nem kötelességből, hanem i 11. oldal szeretetből tegyen meg továbbra is minden lehetőt a férjéért, de azért, ha valamiről külön véleménye van, ne hallgassa el, szépen beszélje meg vele. A “parancs” s az “engedelmesség” szavakat pedig törölje ki a házassági szótárából. • VACSORA JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, kiváncsi vagyok, hogy mit mond az esetemre. Januárban költöztünk ebbe a házba. Három gyerekünk van, két lány és egy fiú. A szomszédban magyar család lakik, ott két fiú van. összebarátkoztak és a két szomszédfiu átjár hozzánk és együtt játszanak. A férjem éjszakai műszakban dolgozik, este 6-kor kezd. Ezért pontosan 5 órakor vacsorázunk. Hiába terítek meg és ülünk le, a szomszéd gyerekek nem mennek haza. Ott állnak az asztalnál és kinézik a szánkból a falatot, pedig nem szegények a szülők. Ha mondom, hogy mi most vacsorázunk, menjenek haza, azt felelik, hogy ők ráérnek, mert csak 8 órakor vacsoráznak. Sokszor adok nekik a desszertből vagy másból, de azért ahol mi öten vagyunk, nem könnyű még kettőre gondolni. Mit szól ezekhez a gyerekekhez és mit csináljak? VÁLASZ — Rosszul nevelt gyerekek. Legközelebb vacsora előtt fogja kézen, vigye haza őket, és mondja az anyjuknak: mi pontosan 5-kor vacsorázunk, legyen szives ezentúl jöjjön át 5-kor a gyerekekért, mert én olyankor foglalt vagyok a konyhán és ők maguktól nem mennek haza. Ezt majd megérti az anyjuk. Tegnap-szépen, holnap-szebben Volt-mederben, lesz-mederben, tegnap-szépen, holnap-szebben, part-őrzőben, torkig-dalban - áradjon az ősi dallam. Molnár Anna, Molnár Anna, vigy magaddal guzsalyasba, pörgesd, pörgesd bűvös rokkád, vérző szivünk hétszer kösd át. Környes körül hasadt lélek, valamennyin hétszerhét seb, kötés nélkül, hét-kötésben - táncot járva hét-kardélen. Molnár Anna, Molnár Anna, vigy magaddal guzsalyasba, sződd a vásznat, hétszer sződd meg: egy-asztalra, térítőnek. Part-őrzőben, torkig-dalban, áradjon az ősi dallam, volt-mederben, lesz-mederben, tegnap-szépen, holnap-szebben. TAMÁS MENYHÉRT LANGUSZTA — (Folyt, a 10. oldalról) Összefolyt előttem a világ képe, csak bólogattam Marcel felé. És ittam a bort, a vizet, ami csak ott volt előttem. Aztán egyenesen be az autóba megint, és újra a száguldás a szerpentinen, a zötykölődés, a rázás, a meleg, a szuszogó gyerekek, a kutya szaga, a nyála csurog a cipőmön, a lábamon. És a gyomromban is mozgolódnak, kergetőznek a rákok, halak, pókok, tengeri herkentyűk. — Jaj, Marcel, állj meg egy pillanatra! Kitámolyogtam a kocsiból, nekitámaszkodtam az első utmenti fának és máris jött ki belőlem vadul, kavarogva a vacsora. A méregdrága languszta. Marcel egy szót sem szólt, komoran várt a volánnál, komoran inditott. Valami megfagyott, valami örökre elromlott közöttünk. Nem magyarázott többé, nem mutatta Korzika száz más, beígért csodáját. Egy ilyen alaknak? Aki a langusztát is csak igy becsüli meg? Két nap múlva elutaztunk. Az állomásra sem kisért ki. NEMES LÁSZLÓ VÁLASZ HOMOKI ERZSÉBETNEK: HONNAN ERED A MAGYAR NYELV? Igen tisztelt Asszonyom! Az Amerikai Magyar Világ c. lapban olvasva válaszát a “Négy clevelandi magyarnak”, szeretném felhívni figyelmét az Ön tévedésére. Nekünk magyaroknak a finnekhez mint “rokonokhoz” vérségileg semmi közünk. Bizonyíthatom ezen állításomat igen sok külföldön élő történész-tudóssal egyetemben, akik száz százalékig hitelesen megdöntik az Ön téves felfogását. A magyar nép őshazája a Tigris és Eufrates folyók vidéke, a magyarok a Szumér néven ismert nép leszármazottai. Igen hosszú lenne ezen vitázni, csak egyet kívánok önnek megimi: Dr. Pálfalvy Sándor “A puli” c. müvében, amely tulajdonomban van, világosan kimutatja, hogy a puli, a komondor, a kuvasz 7—8.000 évre visszamenőleg a szumirság háziállatai közé tartozik. Mi több, a racka juh — a kojla (szumirul koj-ly) — egyedül csak a magyarságnál található a mai napig . . , Vannak-e az ön által felsorolt népeknek ilyen háziállatjai? Nincsenek és nem is voltak soha . . . Bár ezen ősi időkben lehet, hogy léteztek, én ezt nem állítom. A másik dolog az ősi írás, az ék- és rovásírás. A nyelvben igen gyakoriak a manapság is használatos szavak és egyetlen nép volt a szumir, akik az ikes-igét is ragozták. Az írásra vonatkozóan pedig megjegyzem: Nomád, halászó-vadászó népeknek saját írásuk nem volt, csak a magyari népeknek, mint amilyenek a hunok, avarok, chuzok. Tudom, ön meglepődik. Én is meglepődtem, higyje el nekem. Gimnazista koromban (11 éves voltam) úgy tanultuk a “Populus Romanus” latin nyelvkönyvben, hogy a Tarquiniusok alapítják Rómát. Lám-lám, kinek jutott eszébe, hogy a Tar kezdő szó magyar, azaz etrusk, de egyiptomi nyelven Turci vagy Tűsei. Róma korában a meghódított Dunántúl népének neve sekler vagy sikler, innen ered a székely szó. Ez a nép vert hidat Attilának annakidején. Bennünket otthon a finn-ugor mesével nyomorítottak és kik? Ausztria “jóvoltából” magyartalan uraink. A kiegyezés után Magyarországra küldenek egy bizonyos Budinski urat: oktassa ki a magyarságot, hogy honnét is származik. Mire volt ez jó? A csikósok, gulyások, kondások népét letaposni ahogy lehet a “müveit” Nyugat előtt, műveletlen barbároktól származónak feltüntetni. Irtani a magyarságot a kereszténység cime alatt, mert azok “pogányOk” voltak. Irtani a tanító, orvosi szinten álló sámánokat, akik az úgynevezett “civilizált’ európai orvosok felett messze kimagaslottak. Európa össze-vissza hazudott ránk, pedig az akkori Európa népei még lyukakban és barlangokban laktak. A kabátot nem ismerték, nem beszélve az alsó ruháról ... De mi voltunk a barbárok. Lech mezején több mint ötezer magyart mészárolt le a “jó német sógor”. Nem beszélve Teuton Jánosról, a “hittérítőről”, akinek csak egy gondja volt: tüzzel-vassal irtani a nálánál jóval magasabb fokon álló sámánságot, vagy táltosokat. Mindezt hiteles könyvekből bizonyíthatom Önnek. Maradok őszinte tisztelője: Ádor László Solon, Ohio I
