Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-07 / 23. szám
5. oldal FINNORSZÁGI RIPORT: A LAPPOK ÉS A SZAUNA VILÁGÁBÓL Amikor Finnországot déltől észak felé csaknem végigrepültem még tél volt, s a kép, ami a gépről elém tárult, közép-európai szem számára ugyancsak különös. Erdők és vizek váltják egymást; fenyőerdők és kisebb-nagyobb tavak; ám a fagy még tart, és a jégen is áll a hó, s igy nem lehet megkülönböztetni a szárazföldet a viztől. Már csak azért sem, mert az utak és ösvények télen a jégen át is vezetnek, s még csak ez sem ad támaszpontot. Településnek meg fentről alig van nyoma. így az embernek a gép ablakából az a benyomása, hogy egész Finnország csak tóból meg fenyőerdőből áll. Rovaniemiibe tartok, ebbe a huszonötezres kisvárosba, amely éppen a sarkkörön fekszik, s amelyet a Lappföld kapujának szokás nevezni. Azaz hogy még ennél is meszszebbre, mert a müvészházaspár, amely vendégül lát, a városon túl lakik vagy húsz kilométerrel, egy kis faluban, de még abban sem, hanem egy tanyán, a nagy északi Kérni folyó mentén, a hómező közepén. Sötét este van, mire megérkezem, azazhogy amolyan északi félsötét: a sarki fény halvány derengése. (Ez a természeti jelenség mint puszta tünemény, semmi maradandó benyomást nem tett rám, egyet kivéve: jelenlétével élményszerüen bizony itotta, hogy máshol vagyok, a föld egy másik szögletében, ahonnét másként mutatkozik meg a kozmosz. Amint a hosszú furgonkocsiban, a végtelennek tetsző üres országúton végigszaladtunk, a hely különössége már első este megragadott. A sik tájban futó országút egy pontján váratlanul letértünk, és egy kis tanyába kanyarodtunk. Négy faház közé. Szerencsés időpontban érkeztem; épp a házigazda születésnapjára. A teából, sajtból és a különös finn rozslepényből álló vacsora után megérkezett az ünnepi fogás; speciális északi gyümölcstorta volt ez, anyaga mandulalepényre emlékeztetett; Ízesítése mocsári szeder. Hozzá ugyancsak helyi termésű áfonyaborral koccintottunk. A környezet és a tálalás egyszerűségéhez a kultúra rafinált eredményei társultak. Vacsora után televíziót nézhettünk, s válogatni lehetett a hazai, svéd, norvég vagy szovjet adók között. A csempézett fürdőszobában meleg vízben fíirödhettem. Az utazás, a hó, a vendégség, a ibor: hamar elaludtam. Reggel újabb meglepő élmény fogad: ragyogó fényre ébredek. Ilyen napsütés nincs is! Március eleje van, még alig vége a sarki éjszakának, és metszőén éles sugarak csillannak a havon. Kinézek az ablakon: újabb válasz tegnapi kérdésemre. A megértés második fokozata. Végtelen hómező, amerre a szem ellát, mindenütt fehérség és van: e napon még éjszaka sincs több mínusz tizenötnél, s igy a szabadban való hófürdő, amelyben a részvételt illem és becsület követeli, egészen elviselhetőnek tűnt. A gőzfelhő, amelyet a test magával visz, úgy látszik, jól véd a hideg ellen. Utána ejtőzés a szauna langyos előterében, újabb pohár borocska a vízveszteség pótlására, és némi bölcs beszélgetés a testi-lelki lazasság kellemes állapotában. Ez is a szauna érRénszarvasbefogás. A karámba terelt falkából kiszemelik az eladásra szánt példányokat, s a lapp pásztorok, nem kis testi ügyességet igénylő munkával kötélvégre kerítik őket. lom. Csak a messzi távolban egy másik tanya körvonalai, s még távolabb fenyőerdő. (Hogy közben folyó is van, azt semmi sem mutatja: hó és hó és hó.) A nyugalom képi szimfóniája. A finn fürdő olyannyira speciális intézményéről sokat írtak már, nem akarom ismételni. Nekem még az első éjszaka meg kellett próbálnom, mert éppen szombat volt, a családi tisztálkodás hagyományos napja, ezen a napon fütik be a szauna egész épületét. Amikor már jól izzadunk, a gazda vizet locsol a kályhán levő kövekre, de a nyírfagerendákra is. amelyekből az épületet összerótták. A fa gőzének speciális illata, amihez a test végigcsapkodására használt nyirfavessző-nyaláb perzselt lombszaga is társul, olyan sajátos atmoszférát teremt — és a szónak nem is csak fizikai értelmében —, amelyet szóban nehéz visszaadni. “Lélegzik a szauna” — hallom a magyarázatot: ez az oka annak, hogy a vidéken élő finn ember a kőből-betonból épült városi gőzfürdőket lenézi. Meg is kell néznem a talaj szintjén a kicsiny réseket, amelyek a huzatot biztosítják. Némi szerencsém telméhez tartozik, hallom a magyarázatot, a finnek bölcs racionalizmusának ezekben a pihenőterekben nyugszik az egyik alapja. Maga Kekkonen elnök is szaunájába hívja legbizalmasabb vendégeit, még fontos államügyek megbeszélésére is. Másnap délben kiléptünk a csöndnek és a művésziességnek ebiből a varázsköréből, hogy ellátogassunk egy szomszédos (szomszédos? 15 kilométer) farmra, amelynek gazdája rénszarvasokat tenyészt. Évente egyszer karámba terelik a falkát: ekkor van az eladás. A rénszarvasnak nemcsak bőre és agancsa értékes, de húsa is kitűnő ; nyersen és füstölten árusítják. Helsinkiben 45-50 márka körül van kilója. Mindez, amit itt leírtam, Lappföldön történt, de nem lappok között. Ezen a környéken csak elvétve találkozni eggyel-eggyel; a gazda, akit meglátogattunk is inkább északi finn. Nagyobb csoportokban, még északabbra laknak, Ivalo környékén, de ott sem nagyon sokan. Észak-Finnországban 280 ezer ember elé, s ebből mindössze 2-3 ezer a tősgyökeres lapp. A nép a legutóbbi időkig noVARSÓI KÉPESLAP: LEVES. DIÓ, KAVIÁR A LENGYEL ZSIBVÁSÁRON VARSÓ — “Maga gentleman-nek nevezi magát? Fiatal hölgy van a társaságában és nem vásárol neki semmit? Ejnye-ejnye . . . Finom dolgaim vannak. Mit szólna például egy doboz orosz kaviárhoz? . . .” Ilyen és ehhez hasonló provokáló szöveggel támadnak a nézgelődőre a varsói zsibvásáron a zugárusok, csempészholmik és lopott árucikkek eladói, jelezvén hogy a több évtizedes kommunista agymosás és szocialista szellemben való nevelés ellenére még sem sikerült a kapitalista múlt csökevényeit véglegesen felszámolni. A lengyel rendőrségnek, a milíciának ugyancsak sok dolga akad ezen a gyanús piacon, áhol világháborúból való gázálarctól kezdve valódi orosz kaviárig, konzer levesektől gyermekkocsiig mindent megtalálhat a vevő, akinek volt bátorsága belépni ide és kivédeni a kissé agresszív eladók molesztálását. Már többizben szóba került a városi tanácsban, hogy be kell zárni Varsó szégyenfoltját, a zsibvásárt, de végül is a hatóság mindig meggondolta magát. Az ok egyszerű; itt mindig rá lehetett akadni a keresett, tolvajokra csakúgy, mint az ellopott holmikra. Naponta 4-5 tolvajt, “zsebest” és orgazdát csípnek nyakon itt a milicisták és viszik őket a törvény elé. Különös vonzereje van ennek a zsibvásárnak a bűnözőkre, bár tudják, hogy itt veszélyben vannak, mégis ellátogatnak ide. Itt érzik jól magukat, a sok limlom között, a sok “hamisitatlan” ékszer, eredeti “cowboy” kalap és “originál” osztrák paróka meg ki tudná felsorolni még mi minden társaságában. És itt érzik jól magukat a milicisták is, hanem másért, hát a könnyű fogás miatt. Zúgolódnak a dél-afrikai négerek JOHANNESBURG — A Dél-afrikai Köztársaságban folyó négerellenes megkülönböztető és elnyomó politika ellen számos afrikai ország vezetője szót emel. Legutóbb óriási felháborodást és megbotránkozást keltett az a hir, hogy a köztársaság mintegy 70 százalékát kitevő színes lakosságnak nem akar a kormány több életteret biztosítani, noha születési arányszámuk jelentősen megnövekedett 1936 óta, amikor utoljára meghatározták azokat a földterületeket, ahol a szinesbőrüek élhetnek. A különböző földterületeken élő törzsek is erősen zúgolódnak a legelemibb jogokat is semmibevevő kormányintézkedések ellen. A Xosa-törzs főnöke odáig ment, hogy a legfenyegetőbb szavakat használta, amelyre ezidáig nemigen volt példa. Kijelentette, hogy ha a kormány nem változtat magatartásán az országban vér fog folyni. Nixon—Pompidou csúcstalálkozó Reykjavik, Izland — Nixon elnök és Georges Pompidou francia miniszterelnök visszainteget a kisszámú izlandi csoportnak, miután a Kjarvalsstadir galériát tekintik meg. A két államfő kétnapos tanácskozáson vett részt Izlandon. mád módon élt, igen szép és bensőséges, családias közösségben. De idővel a más életmódot hozó földművelő finnek egyre nagyobb számban jelentek meg északon, s ez a lapp közösség és életforma lassanként felbomlott. Megjelentek a mezőgazdasági termények, a zárt vetésterületek, s ez gátat szabott a rénszarvasok szabad vonulásának. És aztán, századunk termékeként megjelent a turizmus, s az egzotikum után vágyó látogatók ellepik a szűzi erdőket és vizeket, lelövik az állatokat, kihalásszák a halakat. Lukácsy András
