Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-31 / 22. szám

6. oldal RIPORT AZ UJ-HEBRIDAKRÓL A MEGVADULT AFRIKAIAK: AHOL A VADDISZNÓ A LEGJOBB “VALUTA’ . . . Mintegy két héttel az­után, hogy Malekula szigetére érkeztem, egy olyan melané­­ziai törzs közé vetődtem, amely más törzseknél sokkal inkább megőrizte az Uj-Heb­­ridák bennszülött lakosságá­nak hagyományait. A koprát (kókuszdió szárított belét) termelő európai telepesek “kis nambáknak” nevezik ezt a törzset. Helyi táj szólásban namibának nevezik a zöld pál­malevelekből font “fügefale­vél-félét”, a férfiak legszebb ékességét. Az északi rokon törzs férfiai viszont nagy mesterei a pandánusz (csa­varpálma) bíborvörös, festett, keskeny leveleiből készült pa­rádés férfiöltözéknek, ők a “nagy nambák”. A namba törzs kis lélekszá­mú. Bár több mint 12 ezer bennszülött él a szigeten, kö­zülük csak mintegy 250-en őr­zik az ősök hagyományait és hitét. A többiek part menti falvakban élnek és valamelyik keresztény egyház hívei. A kellemetlen trópusi idő­járás és a vidék elszigeteltsé­ge nem nagyon vonzza a tu­ristákat. Az örök elszigetelt­ség mindmáig lehetővé tette a törzsi szertartások megőr­zését. E törzs iránti kíváncsi­ság vezérelt Lendombweyba, a kis nambák egyik szertar­tási központjába. Melanéziai szépség A sziget délnyugati partvi­déken levő Lawa települést tiz mérföld választja el Len­­dombweytől. A bennszülöttek 7—8 óra alatt teszik meg ezt a távolságot, nekem meg az operatőrnek két napig tartott. Utunk második napján, a sű­rű növényzetben, két fedett szalmakunyhót pillantottam meg. Tetejüket páfrány-tör­zsek támasztották meg, véde­kezésül tájfunok ellen. A bo­zótossal védett többi kunyhó láncolatot alkotva húzódott a viszonylag sima lejtőn. Három bennszülött jött elő fogadásunkra. Teljes “harci diszben” jelentek mg: átszűrt orrukban disznóagyar, teknős­béka páncéljából készített függők, koralokkal kivarrott karszalagok és vaddisznó­agyarak alkotta nyakékek. Mind a hárman vendégszere­­tően mosolyogtak és siettek a Egy namba hős maszkja. törzsfőnökért, akit Ilabnam­­binpinnek hívtak. Azzal érde­melte ki magas tisztségét, hogy sokkal több házidiszna­ja volt, mint a többinek, a szertartásokkor pedig ügyesen ölte le a disznókat. Fokozato­san emelkedett feljebb a “ni­­mangi” — a “kis nambák” — és más törzsek körében ural­kodó hierarchia lépcsőfokain. Törzsbeli tekintélyét apjának helyzete határozta meg. ő hi­res harcos volt, a hagyomány szerint golyótól és mérgezett nyílhegytől sebezhetetlen. A harcoló törzsek gyakran meg­hívták, hogy álljon seregük élére, ilyenkor bőkezűen meg­ajándékozták sertésekkel, amelyeket aztán fiára ha­gyott. Bár a kis nambák ismerik az Uj-Hebridákon érvényes frankot meg az ausztrál dol­lárt (a part menti ültetvénye­ken keresnek), nekik csak az agyaras vaddisznók számíta­nak “kemény valutának”, amelyen mindent meg lehet vásárolni. Amikor a vaddisznó eléri az egyéves kort, felső agyarát kiverik, ezután a kan alsó fogai szabadon nőni kez­denek és félhold alakúra meg­hajlanak. Minél nagyobb a fog hajlata, annál többet ér az állat. A kis nambák nagyon fél­nek a szellemektől, és ezért mindenképpen keresik ke­gyeiket. Egyszer alkalmam volt részt venni egy temetési szertartáson. Az elhunyt öreg­ember levelekkel beborított holtteste egy teljes évig he­vert a temetési hordágyon egy darab “szent föld” közel­ségében. A szertartás előtt az öreg koponyáját elválasztot­ták törzsétől, bambuszáll­ványra helyezték és vörös agyagréteggel bevonták. Az igy készült halotti álarc azo­nos vonásokat mutatott a megboldogultéval. Megmin­tázták az elhunyt testét, és mértani ábrákkal rajzolták tele, amelyek az il­letőnek a “nimangi”-ban el­foglalt méltóságát jelezték. Az egész törzs részt vett a rituális tánc tiz körében, majd a bennszülöttek menete maga fölé emelve a halott “szobrát”, körüljárta a kulti­kus helyet. A nők nem tehet­ték lábukat erre a területre, ők a távolból figyeltek. A nézőkhöz csatlakozva tü­relmesen vártam a szertartás végét. Végre fuvolaszó hallat­szott, és a bokrok mögött va­lami sötét árnyék megmoz­dult. Egyre közeledett a sötét figura, és a mellettem álló bennszülött a fülembe súgta: “Most szellemet látsz!” A “szellem” füstös páf­ránylevelek tömkelegébe bur­­kolódzott, csak meztelen lába kandikált ki alóla. Fő öltözéke egy formátlan, kalpag alakú sötét álarc volt, kezében ij és nyilak. Zöld öltözétéből több helyütt éles vesszők meredez­­tek, rajtuk kókuszdió bele. A bennszülöttek rögtön nekies­tek, ették a dióbelet, hogy “kapcsolatba lépjenek” a szel­lemek világával. A fő “szellem” után még három ugyanolyan figura ug­rott elő a bozótból, majd két, vörösre és fehérre mázolt em­ber jelent meg. Mind a hatan, sorban bejárták a szent föl­det, majd hosszú növény szá­rakkal veregették a jelenle­vők hátát. A bennszülöttek elképzelése szerint ez azt je­lentette, hogy meg akarja győzni őket: a szellemek nem fognak ártani az embereknek. Néhány perc múlva a szer­tartás részvevői összeszedték az elhunyt szobormása elé ki­tett batátagumókat, amelyek­kel a szellemeknek akartak kedveskedni és eltűntek. A szertartás vezetője kopjával (melynek a hegye régi kato­naszurony volt) disznót ölt. A tetemet darabokra vágták, és elosztották a nézők között. A szertartás ezzel véget ért. A “nagy nambák” a múlt­ban emberevők voltak, és nyelvükben és hagyományaik­ban is különböznek a “kis nambáktól”. Településük, Amok, 30 mérföldnyire van Lendombweytől, de a közleke­dési nehézségek miatt mini­mális a két törzs kapcsolata. A nambák hagyományos élet­módja, most megpróbáltatá-Kanadai és amerikai turistákra vadásznak a zambiai lesipuskások SALISBURY, Rhodézia. — A fehérek uralma alatt lévő Rhodézia és a fekete uralond alatt lévő Zambia ellenséges-Marion Drijber kedésének három halálos áldo­zata és egy súlyos sebesült­je van az utóbbi napokban. Két fiatal canadai lány, a 20 éves Christine Sinclair és a 19 éves Marion Drijber múlt októberben utaztak Afrikába, résztvettek egy safari-n és Londonba készültek. A két lány a Zambezi folyó partján ment végig a 300 láb magas Fourth Gorge vízesés alján, mikor zambiai katonák tüzet nyitottak rájuk, Miss Sinc­lair azonnal meghalt, Miss Drijber a folyóba zuhant, ahol egy mentőcsapat teste után kutat. A harmadik áldozat egy 10 éves kisfiú, Sydney Escreet, aki a Mana Pools Wildlife Reservében egy ak­narobbanásnál lelte halálát. John Crothers 31 éves cle­velandi mérnök múlt évben hagyta ott állását, hogy fele­ségével világkörüli útra indul-Christine Sinclair jón. A Viktória vizesés alatt érte el a zambiaiak golyója, 10 óra hosszat feküdt a szik­lák között, mig végre a ren­dőrség ráakadt és a közeli Wankie kórházába szállítot­ták. Állapota kielégítő. Több határincidens történt, mióta Rhodézia miniszterel­nöke újra megnyitotta a ha­tárt a két ország között, mely a Rhodéziában működő geril­lákat támogató zambiai kor­mány miatt hosszú időn át zárva volt. Salisburyben a kormány kijelentette, hogy megdönthe­tetlen bizonyítékai vannak rá, hogy a gyilkos golyók nem ro­­déziai gerillák, hanem zam­biai katonák fegyvereiből származnak. INNEN-0NNAN Franciaország a múlt esz­tendőben 25 millió üveg ko­nyakot ivott meg — és ezen­kívül 100 millió üveggel ex­portált, ami kiviteli rekord. A legjobb vásárló Nagy-Britan­­nia volt, a tavaly még nem kö­zös piaci országban 19.2 mil­lió üveg francia konyakot fo­gyasztottak 1972-ben, 26 szá­zalékkal többet, mint az előző esztendőben. Az exportlista második helyén a Német Szö­vetségi Köztársaság, a har­madikon az Egyesült Államok áll. • Mértéktartó becslések sze­rint Ausztráliában évenként egymillió hétszázötvenezer kengurut irtanak ki. összesen százmillióra becsülik a kengu­ru állományt. Ha azonban a soknak van kitéve. A pénz utat tör az ő naturális gaz­dálkodásukban is. Amokban már bolt is nyílt, ahol fizetés eszközül többé nem fogadják el a sertéseket . . . KAL MULLER pusztítás ilyen iramban foly­tatódik, akkor végromlás fe­nyegeti az egész fajtát. Az egyik legértékesebb törzs, az úgynevezett vöröa kenguru, már a pusztulás szélén áll. Pe­dig ez rendkívül különleges ál­latfajta, igen csekély súllyal születik és mire megnő száz­ötven kilogramot nyom. A kengurut két célra használ­ják: konzervet készítenek be­lőle háziállatok számára, bő­réből pedig kabátot, szőnye­get, pénztárcát, luxuscikke­ket. Mivel a kenguruból ké­szült termékek javarészét ex­portálják, az ausztráliai kor­mány most első lépésként úgy próbálja csökkenteni a vadá­szok kedvét, hogy szigorú ti­lalmat rendelt el a kenguru konzervekre és bőrökre. • Különleges füvesitési eljá­rást alkalmaz az osztrák Per­­nerstorfer-cég. A talajra vá­szon-szerű anyagból készített, speciális hálót terítenek, amelybe már előre beleszőtték a fűmagokat. így elérik, hogy tökéletesen egyenletes lesz a gyepszőnyeg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom