Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-24 / 21. szám

16. oldal ÓHAZAI RIPORT: Emlékezés a ftansá Kapuvár, 1973. május hó... Földsziget központi épüle­te az egykori bérlő kiskasté­­lya. Itt van most a tsz-iroda, a bolt, a kocsma, az úttörők helyisége és a kápolna. Az udvaron juharfák, egy ha­rangláb és Szilágyi Márton kőkeresztje. Az Esterházyak számadó gulyása volt ez a Szilágyi Márton valamikor a múlt szá­zad első felében, amikor Föld­­sziget még valóban sziget volt a Hanság láptengerében. Évtizedekig élt itt rideg marhák között, egyedül. A ju­harfák helyén állt a nádkuny­hója. A kőkeresztet 1850-ben állíttatta a sokéves magány emlékezetére, miután felha­gyott a pásztorélettel, s száz hold jó fekete földet vásárolt magának az acsalagi határ­ban. A számadóból földbirtokos lett (nemcsak a hercegnek jövedelmezett a földszigeti gulya) volt miért hálálkod­nia az egek Urának. A kőkeresztnél most Varga Imre szövetkezeti brigád ve­zető áll és azt mondja: — Volt egyszer hétezer hold hanyi területe a herceg­nek, az ur mégsem ő volt a Hanságban. Ur itt csak az le­hetett, aki töviről hegyire is­merte a vidéket, aki ide szü ­letett a Csikor Éger környé­kére. Nem csoda, ha a hires számadó gulyás földbirtokot vásárolt a szaporulatból, hi­szen úgy rendelkezett az ál­latállománnyal, mintha a ma­­j ié lett volna. Ki tudta ellen­őrizni ?! Gazdatiszt, csendőr (különösen Szilágyi Márton idejében) ritkán járt errefe­lé. Négy Hany-őre volt a her­cegnek. Királytónál, Földszi­geten, Kisháznál és Nyirkán. A legutolsó kisházi Hany-ör, Horváth Géza, hetvenkilenc eves, szófukar ember. Úgy réz rám, mintha attól tarta­na, még bajba jut miattam. Félti tőlem az emlékeit. — Nem volt itt soha sem­mi rendellenes, kérem — mondja. — Orv vadászat, csempé­szet sem? — Hát előfordult, de arról én sohasem tudtam kérem. Varga Imre nagyot nevet. — Géza bácsi, nyugodtan beszélhet. Mitől fél? Hol van már a herceg, akinek szám­adással tartozott? — Nem bánom — mondja az öregember —, de neveket nem mondok. Az az igazság, hogy abban az időben tele volt a Hány rabsicokkal, — Semmit sem lehetett tenni ellenük. Nem féltek azok az Istentől sem. A kabátjuk alatt volt a puska, a tusát le­­fürészelték és jobban lőttek vele, mint a hivatásos vadá­szok. Rábatamásiból csapa­tostul jártak, Osliból is. És annyira számon tartották és féltették a vadászterületüket hogy gyilkosságtól sem riad­tak vissza, ha valaki sérteni merészelte az érdeküket. Ha például egy őzet megsebesí­tettek és az átment más terű - letre, a vadőr sem mert hoz ■ ínyúlni. Nem babra ment a játék. A rabsicok úgy hasz­nálták a herceg területeit mintha a sajátjuk lett volna. — A kakastoll nem lenge­dezett ezeken a felségterüle­teken ? — Lengedezett, de hiába. Pohasem volt bizonyítékuk. Igen erős szövetségben dol­goztak a vadorzók. Mindez kissé romantikusan hat, pedig a rabsicok nem vol­tak romantikus lények. Csak szegény emberek, akik abban I ülönböztek a többiektől, hogy sajátos lehetőségeik voltak, a hatalom által kevés­­bő ellenőrizhető vidéken. Őket felbátorította a Hány. Szol­gálni nem akartak, inkább vállalták ezt a nem éppen ve­­zélytelen életmódot. Negy­venöt után a legtöbben fel is hagytak vele, de a legszen­vedélyesebbek ma is vadász­nak. A hansági vadásztársa­ságok tagjai, vagy vadőrök, Hany-őrök, egyszóval hivata­los puskás emberek. Pénzszerzési mód volt a csempészet is. Tulajdonkép­pen ugyanaz a hanyi ember­típus gyakorolta, mint aki az ervvadászatot, a legtöbben a íabsicpuskót is Ausztriából hozták. Ezek az emberek — csakis a hanyiák által ismert rejtek utakon — úgy jártak át Ausztriába, mint más a szomszéd faluba. Akik az én időmben a Király-tónál legeltettek — mondja Horváth Géza —, egy-egy esitére, mulatságra is átmentek Ausztriába. — Ki volt az a Malacos Pé­ter? — Hires csempész. Ellőt­ték a lábát a határon, de azért folytatta a mesterséget — falábon. Malacokat vitt, szaharint, tűzkövet és más kelendő árut hozott. Acsalag­­nál beljebb az országba soha­sem merészkedett. — Emlékszik Tömböl Im­rére ? Hogyne emlékeznék. Es­terházy számadó gulyása volt. Igazi király. Állítom, ő is ve­hetett volna magának birto­­! ot, mint Szilágyi Márton. De Tömböl Imre gavalléros ember volt. Ha bement a csor­nai Koronába, vagy a kapu­vári Éhn-vendéglőbe, az asz­talokat végigrakatta boros­üvegekkel. Már az apja is a herceg számadója volt, azt csinált a maga királyságá­ban, amit akart, A legagya­­furtabb intéző sem járt túl az eszén. A csendőrök meg fél­tek tőle, mert bikaerős volt és öten sem birtak vele. illetve azok leszármazottai. Földsziget lakói cselédek, Nekik kevés közük van a ha nyi királyságok történetéhez, közülük nem kerültek ki Ma­lacos Péterek, Tömböl Imrék. A , háromezer holdas urada­­'cn földjeit művelték, és óva­ELED A PUSZTA.... f* <|p !/? ..... .wr ».V ^ «. V -. ;> « ■«. 4S-ÍJ>: ** "■ Ménes a pusztán. Kihajtották a hires hortobágyi ménest. Kép: a csikós és a lova. kodtak a törvénybe ütköző cselekedetektől. — A cselédnek volt tenni­valója és állandóan a bérlő szeme előtt élt, aki maga is Földsziget egyik cselédlaká­sában született. — Ha a cselédet orvvadá­szaton kapták, vagy más ef­féle cselekedeten, szedhette a sátorfáját. És sehol az or­szágban nem fogadták be az uradalmak. Pár rossz nyűiért i em volt érdemes kockáztat­ni. Az egykori uradalom há­romezer holdján — akárcsak a jóval nagyobb hanyi terü­leten — 45 után Földsziget, OsM, Rábatamási, Acsalag né­pe osztozott. Ma erős szövet­kezetben élnek, gazdálkodnak zz egykori cselédek ivadékai együtt a hanyi rabsicok, csempészek, pásztorkirályok utódaival. De azért esténként a hanyi kocsmákban még sok­szer szó esik egy-egy rettent­hetetlen legényről, akinek a nyakában karikásostor volt, ős puska a kabátja alatt. Szapudi András ÓHAZAI KRÓNIKA A nyelv alakulása szem­pontjából különösen érdeke- ScA a statisztikai adatok, me­lyen azt vizsgálják,, honnan vándorolt Budapestre fél év­század alatt majdnem egymil­lió ember. 1910-ben végeztek egy vizsgálatot, amely sze­rint a főváros akkori lakossá cának 25 százaléka volt csa­pón született budapesti. Leg többen a Dunántúlról jöttek, — mintegy 20 százaléka az : kkori lakosságnak — Fejér, Tolna, Vas és Zala megyé­ből. A Duna—Tisza köze r második helyen szerepel 15 százalékkal, élén Pest megyé ve!. A Felvidék nyugati vidé­keiről érkezett a többi beköl­töző, 10 százalék. A Tiszán­túlról csak 5 százalék, Erdély­től pedig mindössze 3 száza­lék költözött a fővárosba. =0=- Sylveszter János emlék­táblát avattak Sárvárott, a Nádasdy-vár kertjében szom­baton. A jeles nyomdász és szótárszerkesztő nevéhez fű­ződik az első magyar nyelvű nyomtatott könyv megszüle­tése. =0= Közkinccsé tették a kecskeméti származási Mu­ra,közy János hagyatékát, amelyet a 19. század kiváló festőművészének hozzátarto­zói ajándékoztak a szülővá­rosnak. Az értékes -ajándék Lói emlékszobát rendeztek ISZAPESŐ SZEGEDEN A minap különös természe­ti jelenséget tapasztaltak a Cscngrád megyeiek. Szege­den és környékén poreső hul­lott. A jármüvek ablakát, te­tejét, a háztetők cserepeit fi­nom iszapréteg vonta be. — Hasonló homokeső esett tavaly május 14—15-én Tol­na megyében is. A jelenség oka: nagy mennyiségű hideg levegő tör be a déli országok­ba, nemegyszer még Afrika közepéig is behatolva. A ke­letkezett légörvények a port felkavarják, a feláramló me­leg levegő pedig elhozza Eu­rópába is. L poros légtömeg hull visz­­oza csapadékkal a Földre. Az észak felé tartó meleg leve­tő erejét és energiáját jelzi: egy nap alatt tiz fokot is emelhet a térség hőmérsékle­tén. 1956. junius 12-én példá­ul borult idő volt, 30 Celsius tokot mutatott a hőmérő, s ezen a napon is majdnem zintiszta por esett. Ugyanígy különleges “csa­padék“ hal- vagy békaeső is. Ez utóbbi nyáron keletkezik, mégpedig kizárólag azokon a tájakon, ahol nagy a meleg. A haleső hullásához nagy erejű tornádó szükséges. Olyan, amilyen tavaly julius ' 8-án tombolt a Balaton kör­nyékén. E légörvény energiá­ba könnyen felszippantja a tó élővilágát: a halakat és bé kákát. A száguldó orkán “zsákmányával” akár néhány száz mérföldet is megtesz így nemegyszer ott hullik tékaeső, ahol a környéken nincs se tó, se folyó. A csongrádi iszapeső oka: Magyarország fölé nagy ma­gasságban feltehetően sivata­gi eredetű homok juthatott, s kerülhetett a csapadékba. A szennyeződés minden bi­zonnyal nem hazai eredetű, mert az országszerte hullott kiadós csapadék már koráb­ban megkötötte a talajt. be Kecskeméten, Katona Jó­zsef szülőházában. =0= Erdélyben a hires Brassói gótikus Fekete templomon megkezdődtek a restaurálási munkálatok. A nagyértékü templomot még a 14. század közepétől kezdték építeni, több mint 70 évig. Az egyhá­zi műemlék 1689-ben leégett. A kutatók vegyi és biológiai elemzései bebizonyították., hogy a falak fekete elszíne­ződése nem a tűzvész követ­kezménye, hanem biológiai elváltozásé, amelyet különfé­le baktériumok, gombák és mohák okoznak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom