Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-10 / 19. szám
14. oldal NE TÉGY HAMIS TANÚBIZONYSÁGOT Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Nincs ezen a földtekén talán egyetlen emberi lény sem, aki ne vétett volna ez ellen a parancsolat ellen. Mert Isten nemcsak arra hivatkozik itt, hogy ne állítsunk mások ellen téves dolgokat, vagy rágalmakat a bíróság színe előtt, de idetartozik a pletyka, a rágalom, névtelen levelek, cikkek Írása valaki ellen, aki ártatlan és minden olyan állítás, mely már számos embert, vagy egész családot tett tönkre, annál is inkább, mert ezen sötét támadások ellen védekezni csaknem lehetetlenség. Úgy terjednek, mint a futó tűz. Nem tudja többé megállítani még az sem, aki lelkiismeretlenül, mozdulatlanul, rosszindulattól sugalva, avagy csak léha könnyelműségből, felelőtlenségből utnakinditotta. Mindenki hozzátesz valamit, aki azt aztán kiszínezve továbbadja, úgyhogy végül szörnyűséges rágalom lesz belőle. Megesik, hogy valaki csak oktalan fecsegésből indít el valamilyen pletykát, és fogalma sincs róla, hogy mivé fajul majd. Szegény megboldogult nagyanyám fiatal korá-K ** •• . // oszonto Pirosabb a hajnal, Fényesebb a nappal Anyák napján,, Áldjon meg az Isten Mind a két kezével, Édesanyám! Tőled messze szálljon, Rád sose találjon gond és bánat! Adjon a jó Isten Boldogságot minden Jó anyának! Fényes Nap az égen, Friss virág a réten Ma rád nézzen! Áldást reád bőven Harmatot is hintsen A jó Isten! Pirosabb a hajnal, Fényesebb a nappal Anyák napján. Áldja meg az Isten mind a két kezével Az én anyám! i HETI NAPTÁR jj : május jj t 14—Hétfő: Bonifác «; ! 15—Kedd: Zsófia !• ; 16—Szerda: Barna |l > 17—Csütörtök: Piroska I 18—-Péntek: Erika j; ! 19—Szombat: Marcell !| ; 20—Vasárnap: Gyula ;! ban Besztercebányán egy barátnőjével “leszólt” valakit, elmondták együtt, hogy mit gondoltak róla — egy harmadik jelenlétében, aki aztán kiszínezve továbbadta a beszélgetést, közben gondosan kiélezve, hogy kitől származott az. Nemsokára az egész kisváros ezt tárgyalta, földig lerángatva a szerencsétlen családot, úgyhogy a nagyapám fülébe is eljutott, aki kiváltságosán egyenes, becsületes jellem lévén, nagyon felháborodott rajta. És noha a pletyka, mely mindenfelé elterjedt, alig hasonlitott már ahhoz a kis megszólásféléhez, mely nagyanyámtól származott, nagyapa arra kényszeritette szegényt, hogy a másik hölggyel az illető családot személyesen felkeressék, odazarándokoljon és alázatosan bocsánatot kérjen. Rex Humbard evangélista elmondja, hogy mikor egy alkalommal valamilyen kedves eseményt akart feleségével megünnepelni és vele egy vendéglőben vacsorázott, meghallotta, hogy a szomszédos asztalnál hangosan pletykáznak őróla, mindenféle valótlanságot állítva, hogy ilyen meg olyan fényűzésben él. A beszélő szerint Rex Humbart számos kocsival rendelkezik és két sofőrje is van, mire Mrs. Humbard, aki különösen felháborodott ezen a sok hazugságon, felállt és odament a szomszéd asztalhoz, hogy a gonosz fecsegőket felelősségre vonja. Szigorúan a szemükbe mondta, hogy mindaz, amit itt mondtak, szemenszedett hazugság. Férjének soha életében nem volt sofőrje, még egy sem, nemhogy kettő, sem számos autója, és a többi vád, amit felhoztak ellene, szintén valótlan. Rex Humbard igy nyilatkozik erről a parancsolatról : “Tudósok szerint nem létezhet hang fül nélkül, mely azt meghallja — felfogó készülék nélkül, mely a vibrációkat felfogja. Hasonlóképpen csak akkor jöhet létre hamis tanúbizonyság, ha van, aki azt meghallgatja. Már az is hamis tanúbizonyságnak számit, ha valaki végighallgatja a hazugságot és pletykát. “Ne Ítélj, hogy meg ne Ítéltessél!’ Csak Isten tökéletes, csak Neki van a tényekről teljes tudomása, csak ő Ítélhet hát igazságosan és helyesen. Mi nem ismerhetjük az öszszes körülményeket, amelyek valamely embertársunk bajai vagy problémái körül fennállnak, miért próbálnánk hát meg ítélkezni felette? Miért ismételnénk azt másvalakinek, ami csak a mi vé. Anyák-Nap-i fohász Uram, ezen az emberek-alkotta legszebb ünnepen, az Anyák Napján, kérünk Téged, hogy áldjad meg az édesanyákat. Áldjad meg őket azért a kilenc hónapért, amikor szivük vérével tápláltak minket, áldjad meg őket a fájdalomért, mit születésünkkor szenvedtek, áldjad meg őket az álmatlan éjszakáért, mikor betegágyunk felett virrasztó ttak, áldjad meg őket a szavakért, melyekkel a szépre és jóra tanítottak minket, áldjad meg őket, mert tőlük tanultuk az első imádságot. És áldjad meg őket a korholó szavakért, melyet nekik jobban fájt mondani, mint nekünk hallani. Áldjad meg őket Uram ma, Anyák napján és életük minden napján legszebb, legbőségesebb, legszentebb áldásoddal, Amen. Dohnányiné Zách ár Ilona leményünk — hogy azt ő aztán továbbadja másoknak, mig végül az eredeti igazságnak még a magva is elvész és a történetünk teljesen hamissá válik.” Hamis tanúbizonyság — azaz rosszindulatú pletyka nem egy ember, sőt család vesztét okozta. Hány ember pusztult el, lett öngyilkos ilyen rágalmak következtében! Ez esetben a hamis tanúbizonyságot tevő még gyilkossá is vált! TISZTELGÉS . . . ANYÁKRÓL ANYÁKNAK ES GYERMEKEKNEK Édesanyámat évek óta nem köszöntőm, s többé soha nem is köszönthetem. Megállók a sírjánál s szavak nélkül, szívből jövő sóhajjal lehelem felé az örök gyermeki szót: mama, anyám, édesanyám . . . Ő szót ért a semmiből, gyermeki leheletemből, hisz értette még a szívverésemet is. Nem vetted tudomásul soha, hogy fiad az élet sűrűjében rég saját lábán jár. Megnősült és már az ő neve is nagyapa. Neked FIAM voltam mindig. Gyermek, akit anyai sziveddel reszkető kezeddei is hordoztál egy hosszú életen át. Mióta nem köszönthetlek anyák napján, tudom, neked volt igazad. A te szived tudta egyedül, mi kell énekem. Ezért kezeltél gyermeknek, kisfiádnak mindig engemet. Mióta nem köszönthetlek, megszűntem gyermeknek lenni, mert ugyan kinek mondhatom: mama, anyám, édesanyám. Ez fáj, mert igy tudom csak, milyen jó, boldogító és gondüző volt néhány percre, órára ott előtted, veled újra meg újra gyermekké lennem s mondani a kinccsel is felérő szót: mama, anyám, édesanyám. Jó volt éreznem, hogy te érted ki nem mondott szavam s minden gondomat, küzdelmeimet. Ezért csak ültem előtted némán, szótlanul, hiszen te szót értesz még a semmiből is, mert érted még a szívverésemet is. Ezért nyúlt felém reszkető kis kezed, s nyugtató« pihent meg őszülő fejemen. így kérdezted mindig: mit hozzak neked, kisfiam? Már csak magamban suttogom: mama, anyám, édesanyám . . . ! Választ — mit akarsz kisfiam ? — nem hallok már soha. Ti, még élő anyák, édesanyák, kiknek anyámról rebegem gyarló szavamat, köszöntlek. Áldalak és kérlek titeket, hordozzátok tovább is az engeedtlen, lázongó gyermekeket. Hisz szivetek és gyengülő kezetek csodás erő. Újra meg újra gyermekké varázsol komoly nagy felnőtteket. Az Isten áldjon meg ezért még a síron túl is titeket. Ti, gyermekek, álljatok ma mellém! Vegyétek át sajnáljátok tőle a hálavirágokat. Szórjatok eléköszöntő szavamat, ha még él édesanyátok, ne jük pazarlón, nagy, boldog gyermeki ujjongással a köszönetét. Mondjátok . . . Köszönöm, hogy fogtál, vezettél engemet, megbocsátva minden gyermeki bűnömet, s mindig ezt teszed. Köszönöm, hogy vagy s hordozhatom én is a te életedet. Fogadd el köszönetként, gyermeki segítségemet. Köszönöm, hogy vagy, s benned Isten lép elém, ki rajtad keresztül is oly csodásán áld és szeret engemet. Édesanyám, az Isten áldjon meg rajtam keresztül is tégedet! Köszönöm anyámat, édesanyámat, néked Istenem ! Boros Károlyt
