Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-26 / 17. szám
16. oldal ÓHAZAI RIPORT: SZÉPÉN MEGFENNEK A NEMZETISÉGEK MAGYARORSZÁGON Azon a térképen az ország déli szegélye, Somogytól Békésig igen-igen tarka lenne. Morvátok, németajkuak, sokacok, bunyevácok, csángók és románok váltják egymást tájanként, néhol egymástól külön-külön, néhol egyazon település-közösségben. S micsoda sors, micsoda történelem mindenkié! . . . Ha azt mondom, hogy az idő sok megpróbáltatást mért erre az országra, akkor azt is mondanom kell, hogy a nemzetiségekre még többet. Ezért is törvény: hogy az “örökbefogadó” ország különös figyelemmel tartsa védőszárnyai alatt “örökbefogadott” gyermekeit. Ctt, azon az országrészen, a Dráva mentén — amelyet most bejártunk — a hétszinvirágából kettőt jegyez immár több mint száz esztendeje a krónika. Horvátokat és németajkúnkat, A horvátok valamikor a kiegyezés táján kerültek ide, Jankovics gróf pusztáira, \ települést alakítottak egy botorban, mai nevükön Tótujfalut, Szentborbást, Potonyt és Lakócsát. Kétezerkétszáz lélek harminc-negyven kilométernyire az ősök szülőföldjétől. Éppen csak átjöttek a Dráva innenső partjára. És mégis: milyen rettenesen messzirekerültek a szülőkörnyezet biztonságot, önbecsülést termő melegétől. Nem tudom, meghal-e az emberben valamikor is a hántás, sértés okozta keserűség? De most itt, a jó meleg szobában, pohár mellett mindenesetre a lelki sérülés nyoma nélkül említi Nyári Pál tszclnö'k, hogy huszonöt-huszonnyolc évvel ezelőtt igy hívták őket: vadrácok. 1920-tól 2ö éven át ez volt rajtuk a bélyeg. De a múltról nem is igen esik többé szó, legfeljebb anynyi, hogy abban a huszonöt esztendőben a négy horvát faluba be nem nősülhetett, de kifelé sem házasodhatott senki. Ma — azt mondja Nyári Pál tsz-elnök, hogy egyenrangúnak tekintik őket. Sőt, néha úgy tűnik, hogy egy kicsit még kivételeznek is velük. Vegyük talán először szemügyre az anyanyelv ügyét. Azt mondja Nyári Pál, hogy a horvátoknak két nyelvük van. Egy éles, szókimondó, amit otthon a családban használnak. Ez a horvát, az anyanyelv. Az|fcán van egy “lágyabb”, amit a hivatalos érintkezésben, házon kívül gyakorolnak. Ez a magyar, a második anyanyelvűk. Aztán a két nyelvű föliratok ... A négy délszláv községben a határozat egy része valóság. Az éttermek bejáratánál ott a bizonyosság is, a fölirat a táblán: Gosztinica! De az utcák! . . . Még ma is folyik a vita, érdemese, szükséges-e a két nyelvű felirat, A községi tanácsnál som vették az utcaneveket. S ilyeneket találtak főleg: Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Dózsa György. Hogyan fordítsák le ezeket horvátra, hiszen a Petőfi a világ minden nyelvén Petőfi, legföljebb ha horvát nyelvről van szó, r.em utca, hanem ulica. Érdemes ezért? Milyen finom, engedelmes, hajlékony, tapintatos a nyelv. Azt mondjuk: németajkú. — Nem azt, hogy német, vagy sváb. Mert — különösen a svábnak — nálunk sértő ize, tartalma van. Szülök németajkú község hasonló cipőben jár, mint “szintestvérei”, a délszláv községek. Ezerkétszázegynéháuy lélek lakja. Kilencvenöt százalékban német anyanyelvű, három százalékban horvát, kettő a magyar. A német telepeseket Mária Terézia vitte e vidékre, akik a tanácselnök, Horváth Gy. szavaival: munkaszerető, törvénytisztelő, igen derék, szerény emberek. Valamikor szénégetők voltak, de aztán az erdő elpusztult, s a szénégetők hamarosan bebizonyították, hogy a mezőgazdálkodásban is szorgalmas, hozzáértő emberek. Szül okot úgy is tartják nyilván, hogy a járási átlaghoz viszonyítva gazdag község. Bizonyosan az. A lakók szorgalmából mindenekelőtt. A szövetkezet elnöke — Szeitz István — azt mondja: a szuloki családban a gyermek német szót hall elsőnek, í s mégis, később, ha németül \ érdezik, magyarul válaszol. Külön német “órákat” ad az imckájánák, hogy az egyensúlyt fönntartsa. A délszlávok között sok a magyar nevű. A németajkúik őrzik német nevüket. Csupán egy névmagyarosítás történt az utóbbi időben, annak is külön története van. Hivatalt kapott az egyik ember, akinek, legalábbis köznapi fül számára, nehezen érthető neve volt, s valahányszor bejelentkezett a telefonba, anynyiszor kérdeztek rá: kicsoda? Hogy kell ejteni? Most már nem kérdezik vissza . . . A kép tehát — vagy maradjunk a szimbólumunknál, a hétszin virágok virulása — mindeddig ellentmondásosnak tűnik. Aminthogy az is. De akkor miben mérhető, látható a nemzetiségi sajátosságok, a nemzetiségi hagyományok, a kultúra fönntartása, ápolása, fejlesztése, a testvéri együttélés? Például a lakócsai iskolában. Most építették a közelmúltban. Fotós kollégám kétszer is visszatért, délelőtti meg világításban is látni, — fényképezni akarta a valóban szép épületet. Aztán egy öreg-öreg ház};• m, amit Szentborbáson hamarosan megvásárolnak és clé'szláv tájházat rendeznek be udvarán, s belül a falakon. És látni kellett volna a legutóbbi drávai árvízkor . . . . Hogyan kockáztatta szinte az életét is néhányszáz ember a járásban lakókért, mindenféle nyelvű, talán nem is ismert emberekért. És persze mérhető mindenekelőtt, ha egy család, vagy a nagyobb közösség ünnepén egybsgyülmek horvátok, magyarok és németajkuak. Ilyenkor nemzetiségi recept szerint fő az étel, sül a kalács. A délszlávoknál a “zmesom zeje”, a husoskáposzta, s a gibaca, a göngyölt rétes. A zenekar bálban, lakodalomban, egy-egy estén ötszörhatszor is kilóra pendíti a hangszereket. Ilyenkor egy ::záp nagykaréju, forgás a bálterem. De hogy igazságtalanság ne essék, a kóló után mindig csárdásra vált a zene. Szulokon pedig járják a cipedlit, a polkát, vagy a vanszteppet. Hétköznapokon pedig tárulják —- mert tanítják velük — saját nemzetük hagyományainak megismerését, becsülését. Ibrányi Tóth Béla Körösi Csorna Sándor nyomában Ahogy az angol tisztviselők elhagyták Indiát, a Himalája oldalában fekvő Darjeelingben megszűnt az angol temető, amelyben Körösi Csorna Sándor hamvai is pihennek. Az utóbbi években ott járt magyar utazók hirt adtak arról, hogy Körösi Csorna síremléke roskadozófélben van. Az erdélyi magyarság kőiében gyűjtést indítottak a síremlék rendbehozatalára. Jakabos Ödön kézdivásárheiyi tanár az elmúlt ősszel elindult Indiába, hogy a világhírű magyar nyelvtudós síremlékét helyreállítsa. Fihnídvevőg éppel és naplóval felszerelve, gyalog vágott neki annak az útnak, amelyen annakidején Körösi Csorna Sándor is eljutott Indiába, A legújabb híradás szerint már megérkezett Bombayba és hamarosan eléri Darjeelinget. ÓHAZAI KRÓNIKA WWHWWWWWWVWW i él ezer galamb seregszem léjét rendezte meg a Magyar Galambtenyésztők Egyesülete Szegeden, az uj ipari vásár csarnokában. A 70 dél-alföldi tenyésztő mellett néhány jugoszláv vendég is bemutatta galambjait. Békés község város lett #.... Útnak indultak a csányi dinnyések. A Heves megyei Csány község lakóinak csakrrm a fele minden év márciu. óban elhagyja otthonát és a ; ország legkülönbözőbb vidékein termeli a dinnyét. A csányi dinnyések eljutnak Bács, Borsod, Békés, Csongrád, Pest és Zala megyébe is. A szegedi tulipánfák tavaszi pompába öltöztek a város centrumában, a Széchenyi téren. A szubtrópusi cserjék jól meghonosodtak, s az évtizedek során magas fákká terebélyesedtek. Egycgy fán többszáz rózsaszín szirom látható. A magnóliákat az esti órákban a fák alatt elhelyezett reflektorokkal világítják meg. Békés, 21,000 lakosával Magyarország második legnagyobb községe. Területe 12,732 hektár. Már a 750 évvel ezelőtti Írások is említik a települést. 1973. április 15-én várossá nyilvánították. Békésen jelenleg 16 ipari üzem, jelentős mezőgazdaság, szakmunkásképző iskola, hatalmas műszaki áruház, szolgáítatóház, SZTK-rendelő jelzi a városiasodást. Képünk: korszerű üzlelházak a város központjában. Bezárták az ecsédi bányát. Több mint másfél évtizedes üzemeltetés után megszüntették az első gépesített, külfejíáses szénbányát. A korszerű külszíni szénbányászat • izai úttörőit most uj munkahelyekre irányították.
