Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-05 / 14. szám

16. oldal Hogyan kezdődött? Mint egy kissé szirupos, ÉLETEK A MÉRLEGEN, giccses regény. AZ 1066-ban Amerikába disszidált Benkő Sándor 1969-ben hazalátoga­tott Magyarországra. Ezen az augusztuson ismerkedett meg Borikával, aki akkor 20 éves volt, a férfi több mint kétszer annyi. A rövid! ismer etség után hosszú és főleg sűrű levele­zés kezdődött. Jöttek a leve­lek az USA-ból — nem ritkán dollárokkal bélelve —, arról szóltak, hogy írójuk gyűjti a pénzt, haza szándékozik jön­ni. 1970 decemberében megér­kezett a vőlegény is és a for­maságok elintézése után két esztendeje, 1971 január 14- én megtartották az esküvőt. A férj — ügyeit rendezni — három nappal az esküvő után visszautazott Ameriká­ba, a nászutra nyáron került sor. Boldog mézeshetek voltak? A fiatalasszony most utó­lag úgy emlékszik, hogy nem teljesen. Benkő véglegesen 1971 de­cemberében telepedett le Ma­gyarországon. Mint igen jó szakember, ügyes kezű mű­szerész, hamar jó állást is kapott a Humán Oltóanyag­termelő Vállalatnál. A lány szüleinél laktak, s Borika apja csakhamar igen jó barátságba került a nála alig fiatalabb vőurammal. A fiatalasszonynak ez a barát­ság nem nagyon tetszett, s különösen nem tetszett, hogy kettőjük között mind hide­gebbé vált a viszony. AMERIKAS MAGYAR ÉS A PESTI KISLÁNY Mintha két külön világban éltek volna. Tény, hogy az asszony be­látta: tévedett. Tévedett, mi­kor azt hitte, hogy szereti azt az embert, amikor azt hit­te, hogy boldog lesz mellette. Mi volt a varázs? A pénz, az ajándék? Tetszett, imponált, hogy az illető amerikás ma­gyar? Sikerült rávenni a férjét, menjenek együtt ügyvédhez, adják be válási kérelmüket. Aznap, amikor elmentek, este — az asszony vallomása szerint — újabb jelenet kö­vetkezett. Férje bezárta a fürdőszobába, s a farzsebébcl egy papirvágó kést húzott elő, azzal fenyegette, hogy megöli, ha nem vonja vissza a válási kérelmet. Az asszony félelmében megígérte. Ez szombaton történt. Hét­főn a férfi bement a felesé­géért a könyvtárba: — Menjünk akkor az ügy­védhez, vonjuk vissza a meg­bízatást. A válasz határozott “nem” volt. Együtt indultak haza az­zal, hogy otthon takarítani kell. Az asszony vallomásából: “Nem láttam őt feldultnak. Amikor hazaértünk, egyszer-ÓHAZAI SZÍNFOLTOK: A TAVASZ ÉBREDÉSE A Mátrában a szokottnál is korábban megélénkült a madárvilág, énekes rigók hangjától visszhangzott az erdő, a ligeteket csapatosan lepték el a seregélyek, meg­szólalt az erdei pinty is. Bő fürthozamot Ígérnek a Mátra alján előhajtatott sző­lővesszők, jó terméshozamot jósolnak a Balaton-parton végzett hagyományos rügy­próbák. Beköszöntött a tavasz a világhírű szarvasi arboré­tumban, ahol 1600 fajta fát és díszcserjét gondoznak. Tel­jes pompában virágzanak a mogyoróbokrok, messzire vi­rítanak az! ezüstszínű óriás barkák. Vetik, ültetik a kül­földről kapott egzotikus nö­vények magjait, szállítják a parkdiszitő növénycsemeté­ket. A hét végén egy vagon fenyőfacsemetét indítottak Dániába. Kihasználták a kellemes hétvégét a Fejér megyei ter­mészetikedvelők: több százan indultak téltemető túrára, sokan keresték fel a Gaja-völ­­gyet. Megélénkült az élet a Velencei-tó partján is. A hét­végi ház-tulajdonosok kertje­ikben dolgoztak. Az agárdi vizisporttelepen a vitorlás­­klub tagjai megkezdték ha­jóik festését, javítgatását. Benépesültek vasárnap a Szeged melletti röszkei Kos­suth Termelőszövetkezet ter­­málfütéses fólióházai. Több mint félszáz asszony és lány szedte és készítette elő kül­földi szállításra a hónaposret­ket. Csongrádban, elsősorban Makó környékén a hagyma és a fokhagyma duggatása került napirendre. Szorgos­kodtak az őszibarackot ter­melő gazdák is, metszették, nyesegették a felesleges haj­tásokat. csak azt mondja nekem: Hát akkor elbúcsúzom tőled! Egy pillanat alatt megvillant v kezében a papirvágó kés, — amellyel engem a fürdőszo­bában megfenyegetett s két­szer hasbaszurta magát. A mentők ekkor a Baross utcába, a sebészeti klinikára szállították. Súlyos volt az ál­lapota, de nem életveszélyes”. Amig a férfi a kórházban feküdt, az asszony — akinek otthon szüleivel is nagyon megromlott a viszonya — ki­költözött az intézet püspök­fürdői vikendházába. — Bár rendszeresen látogatta fér­jét a kórházban, mind szilár­dabb lett elhatározása: elvá­lik, nem él együtt tovább ez­zel az emberrel. Most már félt is tőle. Aznap, amikor Benkő ki­jött a kórházból, az asszony közölte vele, nem marad ott­hon és mig nem talál meg­felelő albérletet, Püspökfür­dőn fog lakni. A férfi ezt nem értette: — Hogy képzeled, hogy el­mész itthonról, én meg itt la­kom majd a szüléiddel? A vallomásból: “Ekkor a férjem felöltö­zött, hogy elmegyünk albér­letet keresni. Én közben meg­untam a kocsizást és a Kálvá­ria térnél kiszálltam az autó­ból és otthagytam őt. Kimen­tem Pünkösdfürdőre. Csak később tudtam meg, hogy ő visszament szüleim lakására, majd két hét múlva átköltö­zött saját szüleihez, akik szintén itt Pesten élnek”. Még néhányszor találkoz­tak, az asszony mind szilár­dabban hangoztatta: válni akar, nem tudja tovább el­képzelni együtt az életüket. A férfi sok mindent a szemé­re vetett. A többi között azt is, hogy miatta jött haza, s hogy addig volt jó, amig tar­tott a pénze, amig az ajándé­kait elfogadta. A viták eredménytelenül értek véget. Ismét az asszony vallo­mása : “Október 2-án reggel mun­kába mentem. Egyik kollé­gám említette, hogy látta a férjemet a szomszédos presz­­szóban. Tizenkét órakor csör­gött a telefon, a férjem hi­vott, menjek vele ebédelni. Elutasítottam. Fél óra múlva bejött a könyvtárba és újra hivott, hogy ha máj* nem aka­rok vele ebédelni, legalább egy feketét igyunk meg együtt. Miközben beszélgettünk, egyre feldultabb lett és ek­kor valahogy megláttam, hogy az íróasztalomon van egy nagy papirvágó olló. Ar­ra gondoltam, hogy kár, hogy az ott van, de különösebb je­lentőséget azért nem tulajdo­nítottam ennek . . . Miközben beszélgettünk, kisétáltunk az olvasóterem­be. Ott a férjem azt mondta, várjak egy pillanatra, vala­mit a szobában felejtett. Én egy ablakmélyedésben állva kifelé néztem, s csak akkor fordultam meg, amikor hal­lottam a léptein, hogy visz­­szatért. — Megfordultam és meg­rémültem. Teljesen eltorzult arccal tartott felém, kezében az asztalomon hagyott olló­val. Két kezemet az arcom elé kaptam, s hirtelen meg­fordultam. Ekkor kétszer a hátamba szúrt, s amikor már a földön feküdtem, akkor a hasamat, a combomat szúr­ta és rugdalt. A kiáltozásom­ra előrohanó kollégáim fog­ták le...” Az asszonyt súlyos sérülé­sekkel, hét szúrással szállí­tották a klinikára. Szeren­csére a sebek nem voltak mé­lyek, csak egy látszott veszé­lyesnek, amely a májat érte. Hosszú hetekig tartott, amig felgyógyult. A férfi kis híján gyilkossá lett. Egy 23 éves fiatal nő pedig csaknem meghalt. Jogi­lag az ügy világos, a gyilkos­­sági kísérlet elkövetőjét fe­lelősségre vonják. Emberileg bonyolultabb. — Többről van szó, mint egy el­hibázott házasságról, sőt .többről van szó, mint egy — szerencsére eredménytelenül végződött — gyilkossági kí­sérletről. Miért nem találta meg egy­mást ez a két ember? Egy­szerű lenne azzal elintézni, hogy azért, mert egyik más­fél évtizedet Qgy másfajta világban élt le, de ez nem lenne kielégítő magyarázat. Egy lány könnyelmű volt? Ebben is van igazság, de ta­lán csak féligazság. Valami olyat keresett a messziről jött férfiben, amit találni sze­retett volna. Későn döbbent rá, hogy tévedett. És a fér­fi? Ő is tévedett, Valószínű­leg nem először az életében. Amerikába annakidején csa­láddal disszidált, s most, hogy visszatért, családot és gyermeket hagyott ott.' Egy­szer az életben már felrúgott minden egy elképzelt ábrán­dért, s ebben ott, a tengeren túl csalódott. — Most másod­szor — már nem gyerekfej­jel — felrúgott mindent —, de a legfőbb motívum, amiért tette, amiért hazatért, ha­missá vált. S hogy újból csa­lódott, úgy gondolta rendez­ni, ahogyan azt az ököl jog korában volt szokás. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Sárdi Mária ÓHAZAI KRÓNIKA wwwwwwwvvvvwwwwv Mgérkeztek a gólyák a Nóg­­rád megyei Héthalom határá­ba. A szokásosnál három hét­tel korábban érkezett várat­lan vendégeket örömmel fo­gadta a község lakossága. ❖ ^ ❖ Bölcskén urnasirt fedeztek fel a Bugatemetőnek neve­zett homokbányában. Megál­lapítás szerint bronzkori ham­­vasztásos sir maradványai kerültek felszínre. A mintegy háromezerötszáz esztendős le­letek — egy nagyobb urna darabjai és egy épen maradt kisebb urna, a bronzékszer és a ruhadisz-töredékkel együtt — a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumba kerültek. * ¥ * Százéves a Hatvan—Jász­berény—Szolnok vasútvonal. A közelmúltban ünnepséget tartottak a jászberényi állo­máson és leleplezték az ese­ményt megörökítő emléktá li­lát. * # * Megfordítják a viz útját a mohácsi szigeten. A mély fekvésű területet behálózó csatornák vizét nem a Duná­ba vezetik, hanem a szántó­földekre és a kertészetekbe. * * * A levegőszennyeződés meg­akadályozására Borsod me­gyében egyes településeket védett területté nyilváníta­nak. Eddig Lillafüredről és Miskolc-Tapolcáról döntöttek. Meghatározták Ózd és Ka­zincbarcika védett övezeteit is, ahová levegőt szennyező objektumokat nem telepít­hetnek. A trófeabírálat befejező­dött Szolnok megyében. 419 őzbakagancsot mértek, pon­toztak a szakemberek. Nyolc trófea kapott 130 ponton fe­lüli minősítést, köztük a leg­értékesebb 562 grammos pél­dány, s igy az országos me­zőnyben is jó helyezésre szá­míthat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom