Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-29 / 13. szám

fi. oldat! MÜNCHEN — Nyugat­német sajtóforrásból közük, hogy a Kelet — Nyugat kö­zötti kapcsolatok kiszélesedé­se folytán a turizmus is ma­gasabb fokra hágott. A gaz­dasági kapcsolatok elkerülhe­tetlenné tették a hivatalos ügyekben való utazgatást. Te­lefonon, vagy táviratilag nem lehet kereskedelmi, gazda­sági kollaborációt fenntarta­ni, oda kell menni a hely­színre. A Nyugat bármikor késznek mutatkozott megten­ni a kezdeményezést ezen a té­ren is, noha a Keleti Blokk országai — bár leghőbb vá­gyuk a gazdasági kapcsola­tok kiteljesítése Nyugattal — nehezen adták és adják be a derekukat, amit az utazást illeti. Nem azokkal van baj, akik nyugatról keletre men­nek, noha ezeknek is alapo­san a körmére néznek a kom­munista hatóságok, nehogy ROSSZ HELYEN FELLEBBEZETT TORINO, Olaszország — Sebastiano Luziano, 27 éves bűnöző, akit egy ékszerész ki­rablása és meggyilkolása mi­att a biró halálra Ítélt, szexu­ális élete folytatását követel­te magának az ítélet kihir­detése után. “Nincs joga, hogy megfosszon szexuális szabadságomtól — kiáltotta a bírónak — Ez embertelen és ellenkezik az alkotmánnyal. Felhatalmazást kérek, hogy gyakran folytathassak nemi érintkezést menyasszonyom­mal, akit a közel jövőben (!) feleségül akarok venni. Ha ezt nem tehetem, ki fogom hang­súlyozni, hogy ítéletében meg­fosztott engem attól a jo­gomtól, hogy férfi legyek. Inkább heréljenek ki.” A biró csendesen csak eny­­nyit felelt: “Sajnos, a tör­vényeket nem én hozzom. Pa­naszával forduljon a Parla­menthez.” Utolsó a nagy Wagner tenoristák közül UTAZNI! . . . UTAZNI! . . . NIXON VEJE AZ UTLEVELOSZTÁSBAN ROMÁNIA A KULLOGÓ Lauritz Melchior a Metropo­litan Opera volt elsővonalbeli tenoristája 83 éves korában meghalt. Melchior az utolsó volt azok közül a tenoristák közül, akik a Wagner operá­kat a szerző szellemében tud­ták interpretálni. túl bőven hintsék az impe­rialista eszméket a már amúgy is “megfertőzött” tel­kekbe. Sokkal nagyobb gond van azokkal, akiket bizonyos ügyekben nyugatra küldeni kénytelenek. Hosszú évek ta­pasztalata bizonyítja, hogy még a legmegbízhatóbbnak hitt “szakkáderekkel” is meg­esik, hogy kintfelejtik magu­kat. Márpedig a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének elkerülhetetlen tartozéka a turizmus fejlesztése is. S ha már nyugatról jönnek a tu­risták — ami rendben is vol­na, hiszen valutát hoznak ma­gukkal — keletről nyugatra is meg kell nyitni egy kicsit a zsilipet, legalább a látszat kedvéért. És ez az, ami egyik fő gondja a kommunista ható­ságoknak. A Keleti Blokk országaiban élő emberek, légióként pedig a fiatalabb korosztály számá­ra, dédelgetett álom az utazás — és kinek számára nem az? Ez a vágyálom azonban kinos sóvárgássá válik azok számá­ra, akiket felsőbb akarat igyekszik meggátolni szabad mozgásukban. Egy varsói len­gyel utazó mesélte Nyugat- Berlinben: “A külföldet lát­ni óhajtó kelet-európai turis­ták jelentős hányada nem maradna végleg külföldön, nem kérne menedékjogot sem­miféle országtól, ha biztos lenne abban, hogy bármikor megkaphatja útlevelét és ak­kor jöhet-mehet amikor ked­ve szottyan, vagy legalábbis TEAFŐZŐ - RIADÓ LONDON — Egy birming­hami áruház ablakából éjjel kiszrüemlő titokzatos villogó fényjelek tettre késztették az egyik elhaladó kocsi vezető­jét, riasztotta a rendőröket és megállapították, hogy a vészjelzésként felfogható vil­logás az áruház fölötti laká­sok egyikének ablakában lát­ható, de hiába dörömböltek, ajtót senki nem nyitott. Ezek után kihívták a tűz­oltókat, ők létrán másztak fel a tiz méter magasban levő ablakhoz és felfeszitették. A lakás bérlője, John Simpson álmos szemekkel, csodálkoz­va fogadta az ablakon át ér­kező “vendégeket”. Simpson, aki foglalkozásá­ra nézve tisztviselő majdnem teljesen süket, emiatt villany­teafőzőjét sip helyett fény­jelzővel látta el. Ez jelzett “riadót”, a birminghami éj­szakában, s azért hosszabban a szokásosnál, mert gazdája közben elszunvókát. amikor pénze és ideje meg­engedi.” Több kommunista ország kénytelen volt engedni az egyre szélesebb körben feltö­rő utazási óhajnak és immel­­ámmal útnak eresztenek ki­sebb csoportokat, hogy aztán egy időre megint hallgassanak vele. Amint statisztikusok meg­állapították, a Keleti Blokk országai közül Magyarország jelenleg a legliberálisabb az útlevelek kibocsájtásában. 1971-ben például 216,000 nyu­gatra szóló útlevelet adtak ki. 1966 és 1968 között a cse­hek jártak az élen, mig a szov­jet megszállás következté­ben ugrásszerűen megnöveke­dett a külföldre való utazások száma. A “Prágai Tavasz” évében 450,000, mig az utána következő évben 715,000 út­levelet bocsájtottak ki a cseh­szlovák hatóságok. Az utóbbi két évben azonban évi 150,000 lett az átlag, miután újra ér­vénybe léptették a megszigo­rításokat. Közel 100,000-re te­hető azoknak száma, akik nem tértek többé vissza hazá­jukba. A magyarok után a lengyelek következnek a li­beralizálódásban, amely az útlevelek nagyobbszámu jó­váhagyásában is megmutat­kozik. 1971-ben 157,000 nyu­gatra szóló útlevelet adtak ki a lengyel hatóságok. Náluk­­nál jóval óvatosabbak a bol­gárok, akik a legnagyobb szá­mú nyugatra szóló útlevelet 1969-ben adták ki és akkor is mindössze 48,000-et. Az utolsó helyen Románia áll. A román vezetők fenn­hangon hirdetik a liberalizá­lódást, s minden alkalmat megragadnak a Nyugat felé való közeledéshez, ugyanak­kor az útleveleket kibocsájtó hivatalok előtt sorban álla­nak a legkülönbözőbb élet­korú és foglalkozású embe­rek. Számadat nincs, mert a román hatóságok óvakodnak attól, hogy elmarasztalható dolgaikat nyilvánosság előtt szellőztessék, de köztudott dolog, hogy Romániában nyu­gatra szóló útlevelet szerez­ni, hosszú hónapok, sőt évek idegölő és gyakorta hiábava­lónak bizonyuló fáradságába kerül. Legtöbb tehetős sze­mély, mérnök, orvos, stb. pénzzel és protekcióval tudja elintézni külföldre való távo-David Eisenhower, Nixon el­nök veje és a néhai Eisenho­wer elnök unokája a nopok­­ban leszerelt a tengerészeitől. A 24 éves Eisenhower és fele­sége, Julie Washingtonban te­lepszik le. zását, s bár eredetileg csak egyszerű látogatást kívánt tenni Nyugaton, gyakorta ép­pen az útlevelével kapcsolatos viszontagságok késztetik ar­ra, hogy ne is térjen vissza többé. Időnként, jól kiszámí­tott adagolásban kiengednek személyeket még végleges el­távozásra jogosító útlevéllel is, de ez a külföldnek szóló porhintés is igen ritka, olyan mint a koratavaszi fecske, amely — mint tudjuk — nem csinál nyarat. CIPŐBEN LAKNAK CiPöLAKóK. Igen, nem tévedés, Bombayben cipőben lakik egy család. Ez talán a világ leg­különösebb kétemeletes épülete. A különc házaspárnak három gyermeke van. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom