Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-15 / 11. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ T^T T^T ▼^▼▼^▼T^T f0TT||T y^|T ^▼▼^▼▼^▼▼^▼▼^▼▼^▼▼^▼▼^▼▼^* "^▼▼^▼▼^" f^f A ^ A L?* tElbeszélések és igaz történetek f tf f♦% BEM APÓ (Folytatás) A Táboraidon zajlott le az első összecsapás a fegyvertelen tüntető tömegek és a kormánykatonaság között. Az öldöklés láttán a nép fegyvert ragadott, a munkások, a diákok szinte egyik óráról a másikra elfoglalták a belvárost, megszállták a legfontosabb épületeket, elfoglalták az arzenált. A munkások és a nemzeti gárdisták betörtek a hadügyminisztérium épületébe és megölték Latour minisztert. Az események ezután villámgyorsan peregtek, semmi sem tartóztathatta fel, mint a megindult lavinát. Október 12-én Messenhausen Cencel lett a nemzeti gárda főparancsnoka. Két nap múlva jelentkezik nála Bem József tábornok és kész megvédeni Bécset Windischgraetz és a kormánycsapatok ellen. Október 16-án bezárult a gyűrű Bécs körül és megkezdődött a végső harc. A Birodalmi Gyűlés végzetes hibát követett el, amikor az utolsó pillanatig nem tudta rászánni magát, hogy a gyáztes magyar hadsereget segítségül hívja, amely még a kör bezárása előtt egyesülhetett volna a bécsi nemzeti gárdával és a munkás ezredekkel. Óvatosság és taktikázás uralkodott mindkét táborban. A bécsi forradalmi nép képviselői, a demokratikus szervezetek október 10-én kiáltványban fordultak a magyar hadsereghez: “A szabadság nevében szólítunk fel titeket, hazátok és hazánk nevében, október 6-. fiainak nevében, hogy minden habozás nélkül, hogy birtoksértés színes okára való tekintet nélkül, mely ily nagy percben gyermekies és illetlen, lépjetek ausztriai földre, hogy tenmagatok és minket megváltsatok/’ A Birodalmi Gyűlés állandóan ülésezett, de képtelen volt dönteni a segélykérésről. A bécsi nép azonban továbbra is várta a magyar katonaságot. Bem József tehát csaknem a legnagyobb zűrzavarban érkezett Bécsbe. Mégis Bécs utcáin már október 14-én hatalmas falragaszok adták a lakosság tudomására a hirt, hogy Bem tábornok a városban van és részt vesz a város védelmében. Két nappal később pedig a következő falragasz jelent meg az utcákon: HIRDETMÉNY A hires Bem altábornagy ur szolgálattételére vonatkozó parancsomat kibővítem azzal, hogy nevezettre korlátlan teljhatalommal átruházom a város összes védővonalainak és külső falainak megszemlélését és védelmök átszervezését. Az altábornagy ur intézkedik a megerősítésekre és azok máshová helyezésére, valamint ő az, aki tábort rendez be a mozgó testek számára a Belvederben és a Schwarzenberg kertben. Az altábornagy ur szállása a táborban van. Az ő intézkedései mélységes összhangban vannak stratégiai tervemmel. Büntetendő félreismerése volna a nagy célnak, a város vélelmének, hogyha Bem tábornok ur bölcs parancsainak csak lanyhán tennének eleget. Meg vagyok az ellenkezőjéről győződve, ismerve az összes vezetők és kiváló parancsnokok kiváló szellemét. Mindkét lovasitott nemzetőrség felváltva egy különítményt bocsát rendelkezésére. A hadbiztos felhivatik, hogy késedelem nélkül mutatkozzék be a tábornok urnái a táborban. Bécs, 1848. október 6-án. Messenhauser ideiglenes főparancsnok Bem tehát a mozgó csapatok parancsnoka és a belvederei tábor főparancsnoka lett. Külön falragaszok ismertették a hős tábornok eddigi életét a bécsi néppel. Meg kell azonban jegyezni, hogy Bem még akkor is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy Magyarországra siet. Pulszky Ferenc október 15-én az Országos Honvédelmi Bizottmánynak küldött jelentésében a (bécsi helyzetet jellemezve, a többi között megírta: “Bem generális itt van, s hozzánk kívánkozik, szükséges is volna illy erélyes férfiú közöttünk, mert itt ő viszi ideiglenesen a védelmi dolgokat.” Pulszky megírja azt is, hogy nincs egység a vezetők között, sokan visszahúzódnak, ellenséges intézkedéseket tesznek. — Bem átlátja ezeket a dolgokat, azért is jönne Magyarországra szívesebben. Bem és Pulszky között már az első napon kapcsolat született, amelynek Bem részéről az értelme az volt, hogy a magyarok segítségét kérje. Pulszky “felette sürgős” megjegyzéssel még egy levelet küldött Csányi Lászlónak, amelyben Bem a következőket Írja: “Miután kineveztettem a mozgócsapatok parancsnokává, szerencsémnek fogom tartani, hogy beszámoljak a magyar csapatok főhadiszállásának mindarról, ami történni fog. Ma éjszaka az összes mozgó erők a védőfalhoz hozatnak előre, a főhadiszállás a Belvedereben. Javasolnám, hogy a magyar főhadiszállás holnap reggel Simmeringbe kerülne, hogy kezet foghassunk, amit ütközet nélkül lehetne keresztülvinni, ahogy én látom. Bem tábornok.” Erre a Bem által annyira óhajtott kézfogásra, sajnos, nem került sor, pedig már akkor várható volt, hogy az egyesülés, a közös győzelem a magyar ügyek érdeke is lett volna. Bem óriási erővel látott az erők szervezéséhez. Október 17-én a volt katonákat önkéntes szolgálatra hívta be, a mozgó csapatokat és az önkénteseket is a Belvederebe rendelte. Intézkedik a nemzetőrök zsoldjárói, a külső védelmi vonal megépítéséről. Bem felkészülten várja a támadást. Október 20-án kiáltványt ad ki, amelyben a mozgó nemzetőrségbe való jelentkezésre szólítja fel Bécs lakosságát. Szakadatlanul folytatják a város védelmének megerősítését, a barrikádok építését. Különösen a külvárosok lakói készülnek fel nagy erővel a védelemre. A bécsi munkásság büszkesége a Csillagbarikád volt. A bécsi diákok, a munkások és a polgárok egy része el volt szánva arra, hogy a végsőkig harcoljon a szabadságért. A nemzeti gárda lovassága azonban, amely csak Bem a bécsi Csillagbarikádon létszámiban volt jelentős, a polgárokból alakult. Hogy mit kezdhetett velük Bem, azt jól illusztrálja a Martinitz lovaskapitány és a Bem közötti beszélgetés, amely végső soron Bécs nagypolgárságára, nemességére is jellemző volt. Bem: Milyen erős a nemzetőrségi lovasság? Martinitz: Négyszáz nemzetőr van. Bem: Bravó! s mindnyája tüzbe való! Martinitz: Tüzbe? Nem lehet! Tüzbe egyetlen sem! Bem: Tehát csupán díszre! Martinitz: nem csupán díszre, hanem szolgálatra is; mi azonban polgárok vagyunk, házunkat, udvarunkat, családunkat megvédjük. Csatában nincs mit keresnünk. Ez volt a helyzet október végén, amikor Bem arról akart tárgyalni a vezérkarával, hogy kitör a városból és hátbatámadja az ellenséget. (Folytatjuk)
