Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-01 / 9. szám
18. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday March 1, 1973 LONDONI SZÍNFOLTOK: FESTŐ A RÁCS MÖGÖTT James Gilbert, aki életének nagyobb részét töltötte rács mögött, mint szabadlábon és orgazdaságért, valalamint autólopásért jelenleg is börtönben ül, az elmúlt esztendők során London egyik divatos és keresett festőművésze lett, anélkül, hogy a képeit 'kiállító galériáknak és a műgyűjtőknek, akik vásárolták e festményeket, halvány sejtelmük lett volna arról: a művész a Wekefieldfegyintézet lakója. Olajfestményei és akarelljei jó áron kelnek el, a Bath nevű városban jövő hónapban nyílik meg kiállítása, a Campbell és Franks műkereskedő-szalon rövidesen London ban rendez Gilbert képeiből kiállítást, a hires Marlborough-galéria szintén tavaszi programjába iktatta James Gilbert bemutatását. Mindebben pedig a legsajátosabb, hogy magának Gilbertnek fogalma sem volt a saját tehetségéről. Időtöltésnek tekintette, unaloműzésnek és hogy kivágja magát a nyomor útvesztőjéből: lopni járt. Festményeinek árából jól megélhetett volna, gondoskodhatott volna a családjáról, mint a társadalomnak és a művészvilágnak ér-ALGIERS — Algéria és Tunézia északi szaharai részén a közelmúltban megállapították, hogy a sikság alatt édesvizforrások vannak. Ez a felfedezés a jövőre nézve nagyon fontos: lehetőséget biztosit a vidék termékennyé tételére. Szakemberek véleménye szerint 2000-ben a Szahara terméketlen vidékén 55 ezer hektár földön válik lehetővé zöldség, búza és más mezőgazdasági növények termesztése. Az UNESCO tudományos csoportjának kutatásai nyomán kiderült, hogy a sivatag alatt Algéria és Tunézia északi részén 800 ezer négyzetkilométer területen 500-2000 méter mélységben találhatók édesvíz-források. Eddig ezen a vidéken összesen 45 ezer hektár földet műveltek meg, a viz felszínre hozatala után viszont lehetővé válik százezer hektár föld művelése. Ez a munka 20-30 ezer ember számára biztosit megélhetést. Már régebben tudták, hogy a Szahara északi részén vizforrásoknak kell lennie, de eddig senki sem tudta megállapítani, hogy milyen menynyiségben. Ezért Algéria és Tunézia kormánya anyagi tékes és megbecsült tagja. Erről azonban sejtelme sem volt. Tehetsége ezerszeresét érte annak, mint amit bűnös utón próbált megszerezni. Csak éppen nem tudta, hogy tehetséges. Hogy aminek megalkotására képes, az pénzt ér. Az élet tragikusan és torzuhumorral: megtréfálta. James Gilbert most harminckilenc esztendős. London külvárosában, az East Enden lévő Shoreditch-en született, gyermekkorától kezdve sanyarú körülmények között élt, széthullott család, keserves gondok, rossz környezet, csupa káros befolyás. Suhanc barátaival betört egy házba, zsebében kést találtak: öt esztendőre Ítélték. Amikor kiszabadult, egy bolt redőnyét feszitette föl, vészcsengő, rendőrség, Gilbert a rendőrökre támadt, verekedett, osztogatta az ökölcsapászokat mig ártalmatlanná nem tették. Nyolc esztendei börtön. Korábban szabadulhatott volna, de egy napon ámokfutó hangulat kerítette hatalmába, a parkhursti börtön udvarán egy fűtőolaj-szállító teherautó parkolt, Gilbert fölkapaszkodott a soffőrülésbe és a teherautót nekivezette a kahozzáj árulást biztosított az UNESCO kutató csoport számára a kutatómunkára. Ez mindkét állam számára ki is íizetődött. Igaz, hogy a Szaharában jelentős olaj-, gázéi? más nyersanyag-lelőhelyek vannak, de a lakosság számára a legfontosabb a mezőgazdaság. Jelenleg ezen a vidéken 800 ezer ember él. Demográfiai számítások szerint a 20-ik század végére ezen a vidéken 2 millió ember fog élni. A viz fölszinre hozatala után a mezőgazdaság jellege is megváltozik. Eddig ezen a vidéken főleg datolya-pálmát termesztettek. Algériában a datolyaexport a második helyen áll. A datolyapálma elültetése után azonban 12 évig nem terem gyümölcsöt. Ez a datolyapálma életének egyharmada, s nagyon sok vízre is van szüksége. Ezért ezen a vidéken — a tervek szerint — inkább búzát, kukoricát, krumplit, zölséget és hagymát, babot, paradicsomot s más mezőgazdasági terméket fognak termelni. Arra is számítanak, hogy évente többszöri betakarításra is nyílik lehetőség. K. L. púnak. így aztán le kellett ülnie mind a nyolc évet. De ez volt az az idő, amikor festeni kezdett a cellájában. Hiányzott az East End, a külvárosi utcák, házak, a barátok: lefestette tehát őket. A börtöncella kitágult, befogadta a világot. Legalábbis James Gilbert világát. Attól kezdve nem volt egyedül. Olajjal, vagy vizf estékkel életrekeltette mindazt, amiről álmodott. De hogy ezek a képek pénzt érnének? Nem, James Gilbertben ez a gondolat föl sem merült. Ki adna pénzt Sánta Jimipyért, a csavargóért, Totten bácsiért, az újságosért, az East End-i lányokért, akik lámpaoszlopnak dőlve kokettálnak az arra járókkal, a keskeny sikátorokért, boltajtókért, k a p u a Íjakért, amelyeket maga elé varázsolt? Ki akarja látni ezeket? De amikor kiszabadult, elhatározta, hogy uj életet kezd. Tizenhárom évi börtön volt mögötte. Most aztán soha többé. -A képeket kivitte magával, padlásra rakta, többé nincs ideje festeni, komoly dolgokkal kell foglalkoznia. James Gilbert megházasodott, kapott kölcsön egy kis pénzt és abból gyümölcs- és zöldségkereskedést nyitott az East End-en, a Victoria utón. De a bolt rosszul ment. Számlák, boltár, kamat a kölcsön után: fizetésképtelenség. Régi cimborák egy halom lopott pénzesutalványt hoztak a boltjába. Próbálják meg közösen eladni. Ott állt Gilbert a bolt közepén, kezében a lopott utalványokkal, amikor bejöttek a rendőrök. Tényállás-felvétel, följelentés, kihallgatás. Óvadék ellenében szabadlábon maradt, a tárgyalását várta, amikor egy nyári napon elhatározta, hogy hétvégére elviszi a feleségét a tengerpartra. Autót lopott. A feleségének azt hazudta, hogy kölcsön kapta. Másnap elfogták. Az autólapás súlyosbította az előző, függőben lévő ügyet. Egyszerre tárgyalták mindkettőt, öt év a postautalványokért, másfél év az autólopásért. És ekkor történt az, hogy Gilbert felesége elvitte a képeket Hampstead egyik kis galériájába. Ott-tartották a képeket. Meglátta lan Kellam, a műgyűjtő és vásárolni kezdte. Kellam lakásában mások is meglátták a képeket. Gilbertnétől uj képeket kért a galéria. James Gilbert divatbaj ött. A börtönhatóságok a Belügyminisztériumhoz fordultak: mit tegyenek, egy festőművész dolgozik az egyik cellájukban? Hagyják festeni, utasította őket a Belügyminisztérium. Gilbertné hetenként viszi a vásznakat, festékeket, ecseteket a Wakefield-börtönbe és hozza magával az elkészült festményeket. Nincsenek már anyagi gondjai. Gilbert pedig festi Tanzánia kormán yának nem kis gondot okoz, hogy a massai harcosokra rákényszerítse — a nadrágot. A törzs tagjai ugyanis csupán egy leplet hordanak testükön, amelyet egyik oldalon kötnek meg. Az anyag lazán aláhull és minden mozdulatra szétlibben, felfedve a pőre testet. Felvilágosító előadásokat tartottak a katonáknak megmagyarázva, hogy visele tűk a legnagyobb mértékben erkölcstelen, mert a test bizonyos részeit nem mutogatni, hanem elfedni illik. A derék massaik, akik a fejlődő országokban már seregnyi régi hagyomán y u k r ó 1, babonás szokásukról letettek, a betűvetést is szívesen tanulják, sőt a technika vívmányaival is könnyen megbarátkoznak, az öltözködésben megmakacsolják magukat. Különösen azt nem értik meg, miért volna erkölcstelen a viseletűk, hiszen őseik még leplet sem hordtak, és ebből mégsem lett soha semmi baj. A viták és tiltakozások akkor fajultak valósá-Ha a földrengések emberáldozatainak számát is Richter-skálával mérnénk, arra a megállapításra jutnánk, hogy a legutóbbi Managua-i földrengés a földlökések történetében egyike azoknak, amelyek a legkisebb szeizmikus felfordulást okozták. Történelmünk feljegyzett sokkal elképesztőbb arányú földrengéseket. így például 1556-ban, a kínai Shensi-tartományban bekövetkezett földrengés során lakott barlangok ezrei omlottak össze, maguk alá temetve és elpusztítva mintegy 830,000 földművest. Több mint 50,000 halottja volt az 1775 évi lisszaboni földrengésnek, amely Voltaire-t egy lélekbemarkoló vers megírására ihlette. Az 1900-as évek kezdetétől napjainkig 26 olyan földrengést jegyez fel a kórnika, amely nagyszámú emberáldozatot követelt. Ide tartozik az 1906-os San Francisco-i földrengés is a maga 700 haaz East Eendet. A suhancokat, az újságost, a lányokat, az utcákat. Senki sem festett oly izgalmas női lábakat, mint a nyomorék Toulouse-Lautrec. Soha senkinek a képein nem volt még a londoni külváros oly édesen és sugárzón szabad és végtelen, mint a rács mögött álmodó James Gilbert festményei. gos zendüléssé, amikor Tanzániába is eljutott a miniszoknya divatja. Elvégre az ő leplük bokáig ér, mig a mini szoknya még a combot is alig takarja el. Követelték, hogy tiltsák meg a mini-szoknya hordását. A kormány, bár megértette a massai harcosok érvelését, nem tiltotta be a miniszoknyát, viszont nadrágokat osztott szét a harcosok között. Ezenfelül elrendelte, hogy előadásokon és hivatalos ünnepségeken nemcsak a nadrág, hanem az európai öltözék viselése is kötelező. Körlevelet is adtak ki, tájékoztatva a lakosságot, hogy milyen alkalomra milyen ruhát kell felvenni. Az ünnepi öltözékek között első helyen a szmoking áll . . . A hölgyek öltözködését viszont nem s z a b á 1 yozták. Egyetlen szót se ejtenek sem a mini-szoknyáról, sem a bokáig érő, mégis mindent eláruló massai lepelről. Talán mert a fiatal és szép nőknek mindkettő előnyös? lottjával. Századunk legkatasztrófálisabb földrengései a következők: Halottak ÉV Haly néma 1920 Kansu, Kina 180,000 1923 Tokio, Yokohama 143,00 1908 Szicília 75,000 1932 Kansu, Kina 70,000 1935 India 60,000 1970 Peru 50,000 1939 Chile 30,000 1915 Olaszország 30,000 1939 Törökország 23,000 1905 India 20,000 1960 Marokkó 12,000 1968 Irán 12,000 Vetélytársak RIO DE JANEIRO — Orgyilkosokat küldenek ellenségeikre Ceara brazil szövetségi államban az egymással vetélkedő földbirtokosok és helyi politikusok. Legutóbb az egyik földbirtokos életét bátor szobalánya mentette meg. A három bérgyilkos még be sem ért a házba, amikor az éber szobalány pisztolyt rántott s tüzelt a gyanús alakokra, akik vaktában leadtak néhány lövést, majd jobbnak tartották elmenekülni. Víz A SZAHARA ALATT TANZÁNIAI RIPORT: JOGOS FELHÁBORODÁS? H SZÁZADUNK FÖLDRENGÉSEI
