Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-01 / 9. szám

14. oldal MA IS TÖRTÉNNEK CSODÁK Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Mindennapi életünk forgatagában, ahol józan­ságunk tengerében annyi bánatot, szerencsétlen­séget, igazságtalanságot, félelmet tapasztalunk, jól esik hallani, hogy még eb­ben a rideg, kíméletlen világban is történnek csodák, amikor a felhőkön áttörő napsugárként Isten megmutatja az emberiség iránti irgalmát és kegyelmét, amelyben annyian kételkedünk. Ilyen fénysugárban volt része Afrikának, amikor a misszioná­riusok körében, akik már évti­zedek óta kínlódnak, hogy a la­kosokat megtérítsék, megjelent Rees Howells fe­leségével, hogy elvigye hozzájuk Isten szavát, Is­ten üzenetét, Isten parancsát. Rees Howells voltaképpen evangélista volt és nem misszionárius. De egy napon Krisztus, Aki állandóan kapcsolatban volt vele, parancsot adott neki arra, hogy menjen Afrikába és ott térítsen meg számára annyi hívőt, amennyit csak lehet­séges. Hogy ki fedezze a költségeket, arról az Ur gondoskodott. Ugyanis csakhamar akadt egy gazdag pártfogó, aki felajánlotta, hogy anyagi­lag ő óhajtja támogatni az evangélistát, vala­hányszor pénzre van szüksége. Amikor Howells megérkezett állomáshelyére Afrikába, csoda történt. Az egész gyülekezet a Szentlélek hatása alatt szinte fanatikus vallásos fellángolásban tört ki. Mikor esténként egybe­gyűltek, énekeltek, magasztalták Istent és még hajnalban is együtt voltak, imádkoztak, sírva, ne­vetve, vétkeiket bevallva és Isten bocsánatáért, irgalmáért esedezve. Mikor pedig visszatértek otthonukba, boldog emberekké váltak. Ellenségeik azzal vádolták őket, hogy bolondok és bűnösök, mert vétkeztek régi hitük ellen és ezért megkinozták, sőt bör­tönbe vetették őket. Sokan meghaltak a tömlőé­ben, de egyikük sem tagadta meg a Megváltót. Mikor a különféle afrikai tartományokban ál­lomásozó misszionáriusok hallották, hogy Ho­wells ilyen sikereket ért7 el, könyörgtek neki, hogy jöjjön el hozzájuk is és segítsen nekik. így Howells mindenfelé utazgatott hitvesével és bár­mely városban telepedett is le, mindenfelé olyan vallásos fellángolás lépett fel, hogy a hívek szá­zai tömörültek imára a templomba és a Szentlé­­lekisten áldásos befolyása alatt földreborulva gyóntak egymásnak, majd rajongva magasztal­ták a Mindenhatót. yWWWHWVVWWWVWVWVVUVWWWW HETI NAPTÁR MÁRCIUS 5— Hétfő: özséb 6— Kedd: Roger 7— Hamvazószerda 8— Csütörtök: Tamás 9— Péntek: Franciska 10— Sz.ombat: Emil 11— Vasárnap: Nagyböjt vas. Csak egy városban nem lett sikere Howells­­nek, mert ott egy ellenséges, gonosz törzsfőnök uralkodott, aki gyűlölte a kereszténységet és min­dent elkövetett, hogy üldözze, pusztítsa őket. így aztán a bennszülöttek közelébe se mertek men­ni a keresztény misszionáriusok telepének, ha­nem messzire elkerültek minden Krisztus-hivőt. Ekkor azonban valami különös dolog történt: ir­tózatos influenza-járvány tört ki, mely a törzs­főnök táborában csaknem minden esetben halálos volt. Az emberek szinte önkívületben voltak a rettegéstől. Hamarosan azonban rádöbbentek, hogy noha Rees Howells táborában is fellépett a járvány és számosán megbetegedtek, mégsem halt meg egyetlen egy sem közülük. Azt is rebes­gették, hogy Howellshez szólt az Ur és megígérte, hogy senki sem hal bele a kórba, aki az ő táborá­hoz tartozik. Howells élete nagyon nehéz volt ekkor. Egy­másután estek ágynak hivei, mig végül a felesége is súlyos beteg lett. Szerencsére orvosi tanfolya­mot végzett, mielőtt elindult Afrikába és igy tud­ta, hogyan ápolja a szenvedőket, de az emberfe­letti munkára az adott erőt neki, hogy Krisztus megígérte, egyetlen egy ember sem fog meghalni azok közül, akiket ápol. Ezzel biztatta feleségét is, hogy akármennyire szenved is, életben marad, így is történt. Viszont Howells egy napon annyi­ra elfáradt, hogy már-már azt hitte, őt is megtá­madta a kór. Kétségbeesetten könyörgött Isten­nek, hogy állítsa talpra, mire Krisztus megfedte, mondván, hogyha képes arra, hogy a halált a tá­bortól távoltartsa, bizonyára képes lesz arra is, hogy szolgáját mentesítse a kór alól. Csakhamar hire ment miridennek és a törzsfő­nök táborából egyre többen szöktek át Howells­hez, könyörögve neki, hogy odaköltözhessenek és ezáltal megmenekülhessenek a haláltól. Howells kijelentette, hogy jöhet, aki akar, de csak azon feltétel alatt, ha elfogadja Megváltó­jaként és Uraként az Ur Jézust. Lassanként egész emberáradat indult meg a misszionáriusok telepe felé — százával jöttek a bennszülöttek, végül maga a törzsfőnök is, hogy alázattal elfogadja az Ur Jézust legfőbb Uraként és őt szolgálja. Magyar néphiedelem — A néphiedelem azt tartja: ha február 2-án a medve előjön s rövid idő után visszabujik a bar­­landjába, hideg marad az idő. Ez az elmélet a régi kor embereinek megfigyelésén lapszik, de minden tudományos elméletet nélkülöz. A nősténymackó december végén, január ele­jén hozza világra bocsait, s ilyenkor ngyon el van foglalva csemetéivel, ezért szinte egyetlenegyszer sem bújik ki a barlangjából. Január végén, feb­ruár elején már többször megjelenik, hogy élel­met szerezzen magának. Mindez azonban csak a vadon élő állatokra vonatkozik. Az állatkert­ben élő nősténymedve még február elején sem jelenik meg, mert itt az emberek irányítják élet­módját, s helybe viszik az élelmet. Ezért, aki meg akarja tudni, hogy hideg marad-e az idő, vagy enyhébb napok következnek, inkább a me­teorológiai híreket hallgassa, minthogy azt vár­ja, kibujik-e a mackó a barlangjából vagy sem. /( RÓZSAVÖLGYI MÁRK, A CSÁRDÁS "ATYJA" Százhuszonöt éve, 1848. január 23-án hunyt el Pesten Rózsavölgyi Márk zeneszerző és hegedű­művész, a klasszikus verbunkos korának utolsó hires mestere. A nagy francia forradalom évében, 1789-ben született, s a nagy magyar forradalom esztende­jében, 1848-ban halt meg. Akárcsak elődei és kor­társai magyar földön, Bihari, Lavotta és Cser­mák, ő is betegen, szegényen, magárahagyatot­­tan pusztult el. Hogy kit veszített benne a ma­gyar kultúra, csak kevesen tudták. A közvélemény nem sokat törődött a hangver­­senyezésből akkor már esztendők óta kikopott, , öregkorára zongora- és hegedütanitásból ten­gődő muzsikus halálhírével. Kortársai között jó­szerivel ketten voltak csak, akik a géniusz bizton­ságával megérezték Rózsavölgyi igazi jelentősé­gét: Petőfi és Liszt. Petőfi Rózsavölgyi halálára irt verse arról ta­núskodik, hogy költője, bár nem volt muzsikus, pontosan tudta: mit jelent a 48 felé rohanó nem­zetnek a “magyar muzsika'’, a verbunkos. És ő volt az első, aki a magyar muzsika ragyogó fé­nyeinek és a magyar muzsikusélet sötét árnyai­nak tragikus ellentétére rámutatott. Petőfi ver­sének végső tanulsága, a “hegedű és a koldusbot’’, találó jelképévé lett egy teljes magyar zenész­nemzedék sorsának. Liszt Ferenc más módon, a zene eszközeivel szolgáltatott elégtételt Rózsavölgyinek. 1853-ban megjelent XII. magyar rapszódiája nyitótémá­jául a verbunkos-komponista Serkentő cimü ‘ere­deti csárdás’-át választotta, mintegy kibontva a műben rejlő lehetőségeket, a művészet legmaga­sabb régiójába emelve Rózsavölgyi dallamait. Petőfi is, Liszt is alapvető fontosságú jelensé­geket fedezett fel Rózsavölgyi zenéjében. A köl­tő azt, hogy a nemzet öntudatra ébredésének, ön­magára ismerésének szava rejlik benne. A zene­szerző pedig azt, hogy ez a napi használatra szánt szórakoztató zene: e csárdások, társastáncok, egy nagyszabású, eredeti nemzeti müzenestilus lehe­tőségeit rejtik. Liszt valóban egyik figyelemreméltó szándékát érezte meg Rózsavölgyinek és nemzedékének. Az 1800-as évek, s a rákövetkező évtizedek magyar muzsikusa kétféleképpen, ‘két síkon’ komponál­tak. “Eredeti magyarokkal” — stilizálatlan tánc­darabokkal — szórkoztatta közönségét, ám köz­ben mind foglalkoztatta a gondolat, hogy a nép­szerű nemzeti zenestilus és a nagy nyugati kul­túrák szintéziseként miként lehetne a magyar dal és kamarazene, a szomfónikus muzsika és az opera útját egyengetni. Lavotta János érdekes .(Folytatás a 15-ik oldalon Heti fohász Urunk! Köszönjük, hogy felelős emberekké tettél bennünket. Tudjuk, nem beszélhetünk, nem cselekedhetünk, nem élhetünk akárhogyan, hiszen számadással tartozunk. Mindenünkkel, amink van és önmagunkkal is el kell számolnunk ítéleted napján. Köszönjük, hogy sáfárokká tet­tél és szolgálatodba állítottál minket. Add, hogy Ítéleted tudatában ajándékba kapott időnket min­dig jóra és mások hasznára fordítsuk. Tudjuk, Ítéleted értéke az emberséges szeretet. Igéddel tisztíts, taníts és nevelj szüntelen. Add erődet gyümölcstermésre. Adj jó reménységet, s űzz ki szivünkből minden félelmet! Emlékezzél meg ró­lunk a Te országodban ! Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom