Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-22 / 8. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET j LELKI KLINIKÁJA i TÖRTÉNET JELIGE — Kedves Erzsébet, egy különös kéréssel zavarom soraimmal. Vacsorán voltam a rokonaimnál és mellém az asztalnál egy férfi került, akit azelőtt nem ismertem, a rokonok barátja, ott mutatták be. Nagyon jó megjelenésű, kedves, intelligens férfi, amilyennel még nem találkoztam. Vacsora után is .amikor már felkeltünk az asztaltól, egész este együtt maradtunk, nagyon jól éreztem magamat vele, már régen nem volt olyen kellemes estém, mint akkor, ő is jól szórakozott és úgy elment az idő, hogy az utolsók voltunk a vendégek közül, akik hazaindultunk. Hazavitt a kocsiján. A kapuhoz érve még sokáig elbeszélgettünk a kocsiban és akkor csókolózni akart, kikértem magamnak, mit gondol, kivel van dolga és azonnal kiszálltam a kocsiból. Ő még utánam jött egészen a kapuig és bocsánatot kért. Én azonban nem hallgattam meg, köszönés nélkül bementem a házba. Nagyon rosszul esett nekem a csalódás, hogy egy ilyen kedves modorú férfi igy viselkedik. Azóta kétszer felhívott telefonon, azonban nem álltam vele szóba, pedig nagyon sajnálom, hogy igy végződött. Szeretném tudni a véleményét, hogy helyesen jártam-e el, vagy sem. VÁLASZ — Igen is, nem is. Egyéni felfogása jogosan tiltakozott az éjszakai csókolózás ellen autóban egy férfivel, akit csak néhány órával előbb ismert meg. Úgy szokták mondani, hogy komoly szándékú, komoly férfi nem igy kezdi. Ez általános vélemény és felfogás. Éppen ezért úgy mint maga, rengeteg nő van, aki nem hajlandó foglalkozni olyan férfival, aki már az első találkozás alkalmával meg akarja csókolni. De nincsen szabály kivétel nélkül. Nagyon sok férfi próbálkozik ezzel, holott komoly szándéka van. Attól, hogy az első alkalommal csókolózni akar, még komolyan közeledhet és jó férj is lehet belőle. Ugyanakkor a másik oldalon is hasonló a helyzet. Sok férfi többé nem óhajt találkozni olyan nővel, aki az első alkalommal nem volt hajlandó csókolózni. Pedig lehet, hogy a nő szívesebben csókolózott volna, csak attól tartott, hogy a férfi aztán ebből helytelen következtetést von le róla. De visszatérek a maguk esetére. Képzelje vissza magát az akkori hangulatba: vidám, kellemes este után két ember, aki kölcsönösen nagyon szimpatikusnak találja egymást, hosszú ideig együtt ül, összezárkózva a kapu előtt várakozó autóban: talán nem is olyan megbocsáthatatlan bűn, ha a kettő közül valamelyiknek is megszédül egy kicsit a feje. Lehet, hogy véleményemben szigorúbban is elbírálhattam volna a férfit, de látom, hogy maga nagyon sajnálja, hogy igy végződött. Akkor magának még nálamnál is sokkal több joga van az enyhébb elbíráláshoz. Segítsen a dolgon. Hívja fel, szidja meg mégegyszer, aztán találkozzanak. Mi lesz a találkozón: további vita, vagy kellemes egyetértés, azt majd meglátják. * * * J. D. — Kedves Miss Homoki, örültem, amikor olvastam a lelki klinikában, hogy alaposan megírta a véleményét a feministákról. Sok ilyen okosan gondolkodó nőre volna szükség, akkor a nők nem hagynák elbolonditani magukat és tudomásul vennék, hogy a férfi mindenben előbb van, mert a nőből hiányoznak azok a jó tulajdonságok. amelyek az életében nagyon fontosak volnának és a férfiakban megvan, mint például a praktikusság, következetesség, stb. VÁLASZ — Valóban nem rajongok az ujfeministák túlzásaiért. De azért nem vagyok azonos véleményen magával, akiből a férfi beszél. Azt Írja, hogy a nőkből hiányoznak az életben fontos tulajdonságok, amelyek úgynevezett férfitulájdonságok. Ez az összehasonlítás nem állja meg a helyét. A nő gyakorlatibb, mint a férfi a nő akikor is szépnek talál egy pár nylon harisnyát, amikor még nincs belédugva a lábszár. A nő titoktartóbb, mint a férfi: egy életen át tud hallgatni, ha a koráról van szó. A nő következetesebb mint a férfi: a nő házasságra gondol már akkor, amikor a férfinek még csak a flörtön jár az esze. A nő engedelmesebb, mint a férfi: vita nélkül teljesiti a divattervező parancsát. A nő óvatosabb, körültekintőbb, mint a férfi: nő nem megy férjhez csak azért, mert egy férfinek jóformáju lábszára van. HUMORESZK: G-A-R-A-N-C-1-A Az történt, hogy vettem egy nagyon praktikus, önműködő gépet, boldogan hazavittem, bekapcsoltam és akkor reccs, a gép felmondta a szolgálatot. A gépről volt jótállási jegyem. Azonnal visszavittem oda, ahol vettem. Az eladó balról-jóbbról megnézte a masinát, néhányszor megcsóválta a fejét és igy szólt: — Nem értem, kérem, hogy mi történhetett... Eddig még senki sem hozta vissza a gépet . . . Tessék részletesen elmondani, mi történt önök között — mármint ön és a gép között... Mondtam, hogy nem történt semmi: hazavittem a gépet, bekapcsoltam és reccs. Az eladó gyanakvó, fürkésző tekintetet vetett reám. — Más nem történt? — Más nem történt ... A legjobb barátságban voltam vele ... A karomban hoztam haza ... LTgy örültem neki, mint egy gyerek... Hosszú csend. Az eladó nem szólt egy szót sem. A ceruzájával játszadozott és közben összehúzott szemmel engem figyelt. A hátamon végigfutott a hideg. — Szóváltás nem volt önök között? — kiáltott rám az eladó és olyan közel hajolt hozzám, hogy az arca majdnem az arcomhoz ért. — Nem volt — dadogtam hátrálva, ijedten —, illetve, izé, hogy úgy mondjam, bedöglött, akkor azt mondtam . . . — Mit mondott? — csattant fel a kérdés. — Azt mondtam, hogy: hej, az anyád ne sirasson ! — Ahá — mondta az eladó —, ahá! Aztán maga nagyot vágott a gép fejére . . . így volt? Ne is tagadja . . . igy volt! . . . Maga rettenetes indulatba jött, a szája habos lett és néhányszor, teljes erővel belerúgott a gépbe . . . így volt. Ne is tagadja, fiam . . . — De nem! — kiáltottam kétségbeesetten. — Nem igy volt! — De igy volt . . . Maga nem tudott parancsolni az indulatainak, agyát elöntötte a vér ,nem látott, nem hallott . . . Így volt? így volt. Kár tagadni ! ... De a gép még mindig nem működött... Ekkor maga egy nagy konyhakést vett elő . . . — Nem! Nem! . . . E'gy nagy konyhakést vett elé és harminckét különböző helyen piszkálni kezdte a gépet . . . így volt? — Nem! hörögtem. — Én hozzá se nyúltam. Az eladó nagyot csapott az asztalra: — Jobban tennéd, ha bevallanád! Na, gyerünk! Mesélj! Hogy is volt? Az úgy volt — siránkoztam — hogy hazavittem a gépet, bekapcsoltam és reccs . . . Hagyjuk a meséket! Te szétszedted a géf I FOGADÁS — Kedves Homoki Erzsébet, ketten mentünk az utcán egy barátommal, amikor szembejött egy férfi, akit én nem ismerek. Ez köszönt a barátomnak és ő visszaköszönt. Utána azt mondta, hogy helyes lett volna, ha én is köszönök. Nem tudom, honnan vette ezt. Miért köszönjek valakinek, akit nem ismerek és aki nekem nem köszön, ő fogadott, hogy neki van igaza, kérdezzem meg Miss Homokit. VÁLASZ — Kérdezett, felelek: nyúljon a zsebébe, a barátja nyert. Ha valakivel megyünk az utcán és bárki köszön neki, mi is visszaköszönünk az illetőnek. Akkor is, ha nem ismerjük. A visszaköszönés annak a jelképe, hogy összetartozunk azzal .akinek a köszönés szól, akivel együtt megyünk, akár férfi, akár nő. pet csavarokra — ne tagadd! — aztán a motort kalapáccsal zúztad szét! így volt? — Nem! — sikoltottam. — Én nem csináltam vele semmit. Ártatlan vagyok! Ártatlan vagyok! Hirtelen erős fénysugár vetődött az arcomba. Teljesen megvakultam. — Miikor vitted haza a gépet? — Délután . . . — Hány órakor? — Hat óra tájban . . . — Mit csináltál a géppel? — Bekapcsoltam . . . — És erre? — A gép azt mondta: reccs . . . — Hány órakor? — Fél hét körül . . . — Mit csináltál azalatt a fél óra alatt? — Nem tudom . . . Nem tudok semmit! — kiáltottam kimerültén. — Én nem csináltam semmit a géppel! . . . Ártatlan vagyok! Másfél óra múlva azonban bevallottam, hogy a gépet előre megfontolt szándékkal tettem tönkre. Hónapokig készültem a tett elkövetésére és az első adandó alkalommal végeztem áldozatommal. őszinte beismerésemet enyhitő körülménynek tudta be az eladó és csak ötven dollárt kért a javításért. Mikes György MOSOLYOGJUNK GYANÚ Egy úgynevezett kocavadász vasárnap az erdőben rálő a barátjára. Miközben a mentőt várják, egyik vadásztársuk szemrehányóan mondja a vétkesnek: — Hogyan tehette ezt? Hát nem hallotta, a szerencsétlen ember kiabálását, hogy ő nem vaddisznó? — Hallottam. De azt hittem, hogy ez csak félrevezetés. VÁLÁS í» * Az ismert “válóparadicsomban”, Las Vegasban a biró el van halmozva válási ügyekkel. Déltájban leszalad valamit enni. Addig is táblát tesz ki irodájára: “Ebédelni mentem. Használják ki ezt az időt és gondolják még egyszer végig a dolgot.” KÖRÖZÉS Keménykalapos, ernyős ur kér meghallgatást egy londoni őrszobán: Elveszett egy köteg részvényem. — Rendben van, uram, mindent megteszünk, hogy megtaláljuk. — Már megtalálta a sógorom. — Akkor mit kíván? Találják meg a sógoromat.
