Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
16. oldal FARSANGRÓL. DERŰRŐL. HUMORRÓL 'Nem kutatom sem történelmileg, sem teológiai lag, hogy miképpen került az egyházi esztendőbe a farsang. Tény az, hogy erre az időszakra igyekezett csoportosítani a vallásos érzésekkel áthatott népszokás az esküvőiket, a vele járó vidám lakodalmakkal együtt, amit a legkomorabban gondolkodó egyházi rétegek is eltűrtek. így vették tudomásul azt is, hogy egyfelől a különbö-ző vidám népszokások, másfelől a bálok időszakává lett a farsang. Ma már persze elmosódtak az időhatárok és általában alig veszik észre, hogy esküvők, vagy bálok belenyúlnak a böjtbe. A farsang forgalma mindenesetre él, s a közös vidámságot, együttes szórakozás idejét jelzi. Emberi magatartásunk természetes velejárója a derű. A magyar nyelv változatos szóbőséggel jelöli: jókedv, vidámság, derű, s a belőle származó tréfa, adoma, anekdota, éle, stb. Az egyházban pedig mindennek tradíciója van. Az “ecclesia humora” világszerte visszatérő területe az anekdotázásnak. Bántó ez, vagy megalázó? Korántsem. Sőt: az tud élcelődni, s az látja meg a dolgok visszás, fonák, vagy tanitóan kedves humorát, aki ismeri és birtokában van a dolgok reális színének és helyének, aki maga belső bizonyosságban, egyensúlyban van. Az egyház humorát bizony az érinti igazán, aki hitben, a hit felől nézi. Minél biztosabb valaki a meggyőződésében, abban, hogy a helyén van, annál inkább “érti a tréfát”, sőt annál inkább mer önmaga fölött is élcelődni. így van ez a közönséggel, az egyházzal is. Meg lehet figyelni, hogy az “egyház humora” műfaj akkor kapott rendszerint lábra, amikor az egyház küldetése magaslatán, kiegyensúlyozottan élt, mint emberi közösség. Kívül áll ezen a gondolatkörön, sőt az ellentéte ennek a gúny. A humor, a derű, az éle, a jókedv, a szeretet gyümölcse. A gúny, a tehetetlen gyűlöleté. Embertelen, bántó fegyver. A gúnyolódó ember gyenge. Arról tesz tanúságot, hogy igazi fegyverei nincsenek, kifogyott azokból, nem tudott velük győzni. Eizért int a zsoltáriró: gúnyolódok székébe ne ülj. (Zsolt. 1, 1.) Az igazi humor voltaképpeni hibákat nyeseget anélkül, hogy fájna. Aki a tréfán mérgelődik, abból valami hiányzik. A lélek tükre, az elme gyorsmérlege az is, hogy a derű hogyan nyilvánul meg: finom élcben-e, vagy vaskos tréfában. A mód azonban nem azt leplezi le, akit a tréfa ér, hanem azt, aki mondja. Akit anekdotázás övez, azt szeretet övezi. Inkább azt tarthatjuk aggasztónak, hogy uj anekdotákat termő személyiségek, mintha kevésbé teremnének ma. Próbálkozunk olykor derűs sorokkal, leskelő- SZÁZHUSZ ÉVES FÉNYKÉP Petőfi dajkája Petőfi születéséhez, korai gyermekéveihez fűződő érdekes emlékek kerültek elő a baranyai Mozsgó községben. Az itt élő özvegy Eper Mátyásáé felkereste a helyi honismereti kör vezetőjét, s közölte vele, hogy a Petőfi-évforduló alkalmából tanúságot kíván tenni családjának a Petrovics-családhoz fűződő emlékeiről. A 72 éves asszony elmondta, hogy a második világháború idején települtek Dunántúlra, mindadig Kiskőrösön laktak. Régi házuk közvetlenül szomszédos volt Petrovicsék lakóházával, csupán egy palánk választotta el egymástól a két portát. Eper Mátyásné megmutatta azt a kegyelettel őrzött porceláncsészét, amelyből a családi hagyomány szerint — a csecsemő ivott. Három régi fényképet is átadott. A legkorábbi — mintegy 120 éves fénykép — Mihalecz Zsuzsit, a kis Petrovics Sándor első dajkáját ábrázolja. désekkel, szó és mosollyal. Mikor mutassunk erre rá, ha nem farsangban? Úgy érezzük, hozzátartozik ez is az életünkhöz, szolgálatunkhoz. Melléktermék ez, igaz és természetes. De fűszer, amitől jobb izü az élet. Az életünk kétségtelenül egy morzsányit összhangosabb és kevésbé érdes volna, ha megtanulnánk mosolyogni sajátosságainkon, ferdeségeinken, fonákságainkon és gyengéinken, és önmagunkat kevésbé látnánk fontosnak. Sőt, mi több, talán könnyebben le is győznénk önmagunkat. Van-e ennél nagyobb győzelem? D. Koren Emil "HOZZ REÁ VÍG ESZTENDŐT” Kölcsey Ferenc nem szánta nemzeti himnusznak ezt a költeményét a költők, a megírás pillanatában, nem ismerhetik müvük utóéletét —, mégsem véletlen, hogy ez a tragikus alapérzésü, zaklatott, férfias liráju vers lett a magyar nép himnusza, méghozzá megírása után alig két évtizeddel. Történelmi képsoraiból a haza sorsa elevenedik meg; a költő látomása az elmúlt századokról, amelyek csak rosszat hoztak a népre: saját hazájában kint és szenvedést, küzdelmeinek kudarcát, vágyainak megcsúfolását. A megírás dátuma: 1823. Magyarországon abszolutizmus dühöng, jogtalan adószedés, törvénytelen ujoncozás. Egymást érik a császár újabb meg újabb rendeletéi, melyek mind rosszat hoznak, mindnek az a vége, hogy szegényebb lesz az amugyis szegény, elmaradott haza. A mélyben már dübörögnek az indulatok — ezekből érlelődnek később tiszta gondolatokká a reformeszmék —, a jobbágyok elégedetlenek, a kisnemesség is zúgolódik. A hatalom keveset vesz észre mindebből; az osztrák udvar még gyanútlan, még a Napóleon legyőzése feletti örömmámor sem múlt el egészen — de az elnyomott Magyarország elégedetlenjei már készülődnek az eljövendő nagy szabadságmozgalomra. Kölcsey mögött akkor már jelentős politikusi és literátori múlt állott. A maga nemzedékében azon kevesek egyike volt, akik a politikai cselekvést és a nép szolgálatát egységben látták, s törekedtek megvalósítani. A reformeszméket talán a legtömörebben ő fogalmazta meg egyik levelében: “Haza és haladás — és tulajdon a jobbágyok számára.” A Himnusz 1828 őszén jelent meg az Aurórában (a cenzúra miatt négy évvel később “Hymnus a magyar nép zivataros századaiból” alcímmel kellett ellátnia), s már az első megjelenésekor visszhangot keltett. Férfikori lírájának egyik legnagyobb, legérettebb alkotása ez a vers; a politikusi pályán olyan súlyos tapasztalásokat szerzett költő fájdalmas nemzeti önvizsgálata. Gondolataiban a kor legfontosabb kérdései — haza, szabadság, szegénysors — ritmusában hatalmas viharzás. A vallási elemek művészi eszközként szolgálnak a kezében; engesztelés és fohász a népért. A költő felfogta a szenvedés hangjait, de a bizakodásét, a reményét is. Erkel Ferenc komponálta meg a zenéjét, s Kölcsey halála után hat évvel, 1844. julius 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban. Lelkesítője lett a reformkori hazafiságnak, egyik dala a nemzeti szabadságharcnak, s később is igen sokszor az önkényuralommal szembeni hazafias ellenállásnak. Megszületésének százötven éve óta megtörtént, hogy méltatlan ajkak is énekelték; de a Himnusz szépségével és tisztaságával mindig azok mellett érvel, akik a haza igazi érdekeit szolgálják, akik a “jó kedv és bőség” megteremtésén munkálkodtak. Valamennyiünk kincse, büszkesége a magyar Himnusz, minden sorát, dallamának minden hangját szivünkben őrizzük. A ZALAEGERSZEGI TEMPLOM Zalaegerszeg központjában áll az 1753-1760 között emelt két homlokzatú tornyos barokk plébánia templom. 44 méter magas tornyaival a város egyik legértékesebb műemléke. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség és a plébánia hivatal restauráltatja. Felújítják tetőzetét, majd ezt követően uj külső vakolatot kap a patinás épült. A tatarozás elvégzését három évre tervezték és a teljes renoválás költsége mintegy 3 millió forintot tesz ki. A templom külső vakolásánál az eredeti tervek szerint újszerű eljárást alkalmaznak. A vakolatba vízálló anyagot kevernek, hogy növeljék a tartósságot, de a valolással együtt a habarcssba keverve a festést is elvégzik. Ezzel a módszerrel szintén a tartósság növelését kívánják elérni. Szakmai körök szerint a vakolatba kevert festék nem fakul ki, sokáig megőrzi eredeti színét. A több, mint 200 éves templom restaurálásával uj színfoltot kap Zalaegerszeg belvárosa. TE DEUM ES MISERERE Az én imádságom mindig közös volt az egész családdal. Feleségem csodálatos társam volt ebben is. Nehéz körülményeink — munkanélküliség, betegség — ellenére megérhettük négy gyermekünk házasságát, a másik pettőnek pappászentelését, illetve szerzetesi fogadalmát. Hiszem, hogy ezt imádságainknak is köszönhetjük. Imáinkban ma is hálát adok, Te Deumot mondok mindezért Istennek, s azért is, hogy a gondok, bajok között is tudtunk — ha nem is tökéletesek — de jók lenni. Most, hogy megöregedtem, imádságomban több lett a Miserere és a De profundis. De most is keresem az Urat — imádságban, szentirásban, teológiával foglalkozó könyvekben, írásokban. Tudom, hogy nincs messze tőlem. Egy nyugdíjas REGI MAGYAROK NICARAGUÁBAN (Folytatás a 8-ik oldalról) két alkalmazott az előzetes földrajzi vizsgálatok megtételére, akik között Gerster Béla, a nagy amerikai magyar sebészorvos, Gerster Árpád és a hires operaénekesnő, Gerster Etelka fivére állott. A hosszú történet vége az lett, hogy nem a magyarok véleménye alapján valósult meg a terv. A magyar mérnökök megállapítása az volt, hogy a két lehetőség, a panamai és a nicaraguai csatorna közül az utóbbinak létesítése volna leggazdaságosabb, dacára annak, hogy a panamai csatorna hossza 4Ö mérföld, a nicaraguai ezzel szemben 183 mérföld hosszú lenne. Az utóbbinak nagy előnye, főleg az Egyesült Államok szempontjából az lett volna, hogy a nicaraguai csatorna 1300 mérföldnyi útrövidítést jelentett volna az amerikai érdekelteknek, továbbá, hogy a csatorna vízellátása sokkal könnyebb lett volna, mert fel tudták volna használni a nagy Nicaragua-tó vizét. A győztesek azonban a francia érdekeltségek lettek. A csatornát Panamában építették fel, világraszóló botrányok között. Tíz esztendővel ezelőtt megint komolyan felvetették a nicaraguai tervet, de akkor sem valósult meg semmi. Az elavult, most már semmiképp meg nem felelő Panama-csatornát vagy újjá kell építeni, vagy másikat kell építeni, másutt. A másik hely csak a most tragikusan sújtott Nicaragua lehet.
