Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
11. oldal wwwwwwm HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA j SZERELEM JELIGE — Kedves Erzsébet, én igazán nem tudom, hogy mi van velem, gyorsan megkedvelek egy-egy fiút, illetve úgy érzem, hogy már megszerettem, s akkor egyszerre kialszik bennem az érzés, vége, nincs szerelem. Mi lesz ebből? Sohase leszek igazán szerelmes? Valami bajom van nekem? VÁLASZ — Semmi baja. Megtalálni a férfit, akit igazán szeretünk, ha nem akarjuk elhamarkodni, nem olyan egyszerű, sima dolog. Nem lehet hipp-hopp, leakasztani a szögről. Nem irta meg, hány éves, de élénk leveléből látom: elég fiatal ahhoz, hogy megismerjen még egy pár fiút, amig megtalálja azt, akire aztán végleg rámondhatja, hogy ez az. Azt kérdezi, hogy sohasem lesz szerelmes? Sose aggódjon. Lesz még maga szerelmes, mégpedig fülig. * * * KÉRDÉS — Kedves Homoki Erzsébet, özvegyasszony vagyok, a fiam fél évvel ezelőtt nősült, egy kedves lányt vett el, örültem neki. Nekem saját lakásom volt, de éppen akkor úgy terveztem, hogy elmegyek Clevelandból Toledóba a nővéremhez, akinek ott saját családi háza van és együtt fogunk lakni. Az ő bérlője azonban nem költözött ki időre, én közben átadtam a lakásomat a bútorokkal és igy, amig a toledói bérlő kimegy, a fiadalokhoz költöztem. Pár hónapig leszek csak itt. Nincs semmi kifogásom, csak éppen az nem tetszik, hogy a fiam a pénzzel úgy viselkedik, mint egy gyerek, a fizetését az utolsó fillérig odaadja a menyemnek, ő adja neki a heti költőpénzt, ami kell. Nekem nem tetszik az, hogy a menyem ilyen embert csinál a fiamból és a fiam egy szót sem szól ellene, nem szégyelli, pedig a házban a férfinek kell bánni a pénzzel. Mielőtt elmegyek, mondjam meg ezt a menyemnek vagy a fiamnak? VÁLASZ — Ha a meny panaszkodik az anyósára, rosszabb, mintha az anyós a menyére. Az anyósok ugyanis rendszerint megállapodott korú aszonyok, akik higgadtan átgondolják a választ, amit a Lelki Klinikában irok, a menyek pedig fiatalabbak lévén, berzenkednek ellene, ha nem nekik adok igazat. így hát kedves anyós, azt hiszem mi ketten jól meg fogjuk érteni egymást. A menye adja ki a pénzt? E!z nagyon sok háztartásban szokás. A közvéleménykutatás bizonyítja, hogy ahol az asszonynál a pénz, általában többet takarítanak meg, mint ahol a férfi a családi pénztáros. A fia nem szól ellene, nem szégyelli? Nagyon sok férfi nem szeret házi gondokkal, pénzzel, bevásárlásokkal foglalkozni, örül, ha az asszony megszabadítja tőle, még azt is szereti, ha a felesége veszi meg az ingét, zokniját, nyakkendőjét. A fia biztosan ezek közé tartozik. Ha nem akarná, nem csinálná. Ha a fiának tetszik és megfelel ez a mód, ne akarjon változtatni rajta. Magának más a véleménye, de gondoljon arra, hogy nem a maga háztartásáról van szó, hanem a fiatalokéról. * * * PANASZ JELIGE — Kedves Miss Homoki, nem vagyok megelégedve a férjemmel, egyáltalában nem öreg, a kora miatt szép, élénk társadalmi életei élhetnénk, én igazán nem akarok folyton mulatni járni, de nekem nem elég, hogy néha színházba vagy moziba megyünk, én úgy érzem, hogy ez nem túl sok követelés tőlem. Az a közmondás, hogy mindenki olyan fiatal, amilyen fiatalnak érzi magát. Az én férjem csak 56 éves, tehát még igazán fiatalnak érezhetné magát. Arra kérem, irja meg nekem őszintén, hogy megkivánhatom-e tőle, hogy többet mozogjunk társaságban, éljünk nagyobb társasági életet. U. i. Én is már 52 éves vagyok, de sokkal fiatalabbnak érzem magam. VÁLASZ — A társasági élet nagyon kellemes annak, aki szereti. Ha szereti, érthető, hogy kívánkozik utána. Ha fiatalnak érzi magát, örüljön. De hogy a férje milyen fiatalnak érzi önmagát, annak elbirálását bízza rá, Ezt csak ő tudja. Ne követelőzzön, ne feszítse túl a hurt: sok férj szívrohamát okozta már az, hogy olyan fiatalnak tartotta magát, mint amilyen fiatalnak a felesége akarta. * * * ÜZENETEK — 1. Érdeklődő. Utópia görög szó: seholsem. Thomas Morus angol filozófus kb. 450 évvel ezelőtt ezt a nevet adta a könyvében leirt ideális, tökéletes államnak. A szó átvitt értelemben : ábránd, elérhetetlen tökéletesség, megvalósíthatatlan ábrándozás vagy terv. — 2. Mr. J. F. Papp-Váry Elemérné sz. Sziklay Szeréna a magyar Hiszekegy szerzője és Sziklay Szeréna, korának kedvelt színésznője, nem azonosak. — 3. Mrs. F. (Ch.). összetéveszti a kettőt. Tábori Piroska az ifjúsági irodalomban működött, körülbelül 100 kötet ifjúsági elbeszélése jelent meg. — 4. Szabadkai jelige. Azt kérdezi, pontosan hány köztársaságból áll Jugoszlávia. Államformája szövetséges köztársaság. Hat köztársaság:: Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Macedónia, Montenegro, Bosznia-Hercegovina, azonfelül a Vajdaság autonóm tartomány és Koszovo-Metohija autonóm terület. HÚSDARÁLÓ Irta: KLAMÁR GYULA Nagyon sajnálom a szegény pestieket, amikor olvasom, hogy nincs elegendő szög, vagy lakat, húsdaráló vagy tökgyalu, vagy éppen toalettpapír és lámpaelem a kézi villanylámpába. vagy ami még boszszantóbb: kapható ez is, az is, de alkatrész nincs hozzá. Van ugyan szódaviz-gyártó készülék, sőt, patron is kapható, de nincs gumicső, ami nélkül ugye, az egész fabatkát sem ér/ Ne gondolja senki, hogy a szabad Nyugaton nem bosszantanak minket is az un. hiánycikkek, dehogynem, csakhogy mi rövid utón meg tudjuk oldani a problémát. Vegyük például az én esetemet a húsdarálóval. Néhány esztendővel ezelőtt a velencei Lidon, a Standa áruház egyik kirakatában megpillantottunk egy csinos húsdarálót. Zöldre volt zománcozva, amilyent még sohasem láttam, mert nálunk odahaza még a régimódi, fémszinü húsdaráló volt divatban, azonfelül kisebb is volt ez az olasz daráló, mint az otromba nagy magyar. — Nyomban elhatároztuk feleségemmel, hogy megvásároljuk. Eddig megvoltunk ugyan daráló nélkül, de most már éppen elérkezett az ideje a húsdaráló-vásárlásnak, illetve a fasirt, a töltöttkáposzta és más húsételek készítésének. Olcsó volt a daráló, boldogan csempésztük haza a zömök, masszív jószágot és boldogan csavartuk fel a konyhaasztal szélére fasirthus készítése céljából. Nem tudtuk persze, hogy az olaszok híresek a szépformáju, de gyatra minőségű háztartási cikkek gyártásáról . . . így történt, hogy az az alkatrésze, amelynek a legerősebbnek kellett volna lennie, már az első használat alkalmával elgörbült, a következő akalmakkor tovább görbült, még későbben pedig eltörött. A daráló nem került sokba, 1500—2000 lira volt talán (3 dollár) ezért a pénzért nem lehet errefelé ilyesmit kapni. Nem sokat törtük miatta a fejünket, miután idehaza Ausztriában nem lehetett hozzávaló alkatrészt találni, félretettük a darálót, annál is inkább, mert közeledett a nyár, a vakációzás ideje, úgyis leszaladunk a Lidóra, majd veszünk hozzá alkatrészt. A Lidón barátságosan fogadott a Standa. Minden a helyén volt, csak egy kicsit másként. A háztartási osztályt feltették a második emeletre, ott találtuk meg a mi húsdarálóinkat, persze lényegesen magasabb áron, mint az előző évben. Hogyan jöttek rá, hogy keresni fogunk egy darálót, ma is titok, de tény az, mintha tudták volna, hogy jövünk, átírták az árát. Ekkor mentő ötletem támadt. Egyszerűen lecsavartam egyről a hiányzó alkatrészt, zsebrevágtam, a darálót szépen viszszatettem a helyére és kisétáltam a Standából. Lopás volt ez? Bizonyos értelemben véve igen és mégsem. Szerettem volna ugyanis előbb alkatrészt vásárolni, csakhogy a kisasszony, azaz a signorina gőgösen kijelentette, hogy az áruház alkatrészt nem tart raktáron, csak “tutto” masinát. Arra a kérdésre, hogy akkor miért mondta a tavalyi kisasszony, hogy mindig kapok hozzá alkatrészt, kijelentette, hogy forduljak felvilágosításért az illetőhöz. Hol találom? — Kérdeztem. Mire ő kijelentette, hogy jelenleg Páduában, miután férjhezment egy ottani piaci halkereskedőhöz. így jutottam arra a nagy ötletre, hogy lecsavarom az egyik masináról, ami nekem kell, és “puncto”. És ezzel végleg meg is oldódott az alkatrész kérdése egyszer és mindenkorra. Nem nagyon aggódunk, hogy eltörik ismét és igy szinte azt mondhatnám: boldogan, felszabadultan használjuk a darálót, most már nemcsak husőrlésre, hanem mindenfajta ételnemü “ledarálására”. Eltörik az alkatrész? Sebaj, kialakult menetrendünk van: Velence, illetve a Lidó kerek hatszáz kilométernyire fekszik Bécstől. Hét-nyolc óra alatt kényelmesen leérünk a Tengerek Királynőjéhez. Az első este Klagenfurt vagy Villach környékén szállunk meg, kora reggel indulunk tovább és délre már a Piazzale Roma felé robog a kocsink. Egy őrzött parkolóhelyen leállítjuk, megveszszük a “motoscafo” vagy a “vaporette” jegyeket és félórán belül már a Lidón vagyunk. Elhaladunk a konflis-stand előtt, rátérünk a tenger felé vezető széles sugárutra, a többi már gyerekjáték: a “Standa” ajtaja hivogatóan tárva, odalent clima-berendezés fogad, kellemes hüs levegőfüggöny, a mozgólépcsőn fel a második emeletre, ott aztán megtaláljuk a háztartási cikkek osztályát. Jobbra a második polc: teli van húsdarálóval. Egy ügyes mozdulat és máris a zsebben van a kívánt alkatrész! Aztán se szó, se beszéd, távozunk. Ha akarunk éppen, meg is fürödhetünk. A városi strand két-három perc, de ha nem jó az idő, mehetünk is már vissza Bécsbe, zsebünkben az uj alkatrésszel. Egy évben legfeljebb egyszer-kétszer van szükség erre a kirándulásra, de igazán nem vész kárba az ut, mert azért mindig vásá(Folytatás a 12-ik oldalon) Klamár Gyula
