Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-08 / 6. szám

11. oldal wwwwwwm HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA j SZERELEM JELIGE — Kedves Erzsébet, én igazán nem tudom, hogy mi van velem, gyorsan megkedvelek egy-egy fiút, illetve úgy érzem, hogy már megszerettem, s akkor egyszerre kial­szik bennem az érzés, vége, nincs szerelem. Mi lesz ebből? Sohase leszek igazán szerelmes? Va­lami bajom van nekem? VÁLASZ — Semmi baja. Megtalálni a férfit, akit igazán szeretünk, ha nem akarjuk elhamar­kodni, nem olyan egyszerű, sima dolog. Nem le­het hipp-hopp, leakasztani a szögről. Nem irta meg, hány éves, de élénk leveléből látom: elég fiatal ahhoz, hogy megismerjen még egy pár fiút, amig megtalálja azt, akire aztán végleg rámond­hatja, hogy ez az. Azt kérdezi, hogy sohasem lesz szerelmes? Sose aggódjon. Lesz még maga sze­relmes, mégpedig fülig. * * * KÉRDÉS — Kedves Homoki Erzsébet, özvegy­asszony vagyok, a fiam fél évvel ezelőtt nősült, egy kedves lányt vett el, örültem neki. Nekem sa­ját lakásom volt, de éppen akkor úgy terveztem, hogy elmegyek Clevelandból Toledóba a nővérem­hez, akinek ott saját családi háza van és együtt fogunk lakni. Az ő bérlője azonban nem költö­zött ki időre, én közben átadtam a lakásomat a bútorokkal és igy, amig a toledói bérlő kimegy, a fiadalokhoz költöztem. Pár hónapig leszek csak itt. Nincs semmi kifogásom, csak éppen az nem tetszik, hogy a fiam a pénzzel úgy viselkedik, mint egy gyerek, a fizetését az utolsó fillérig odaadja a menyemnek, ő adja neki a heti költő­pénzt, ami kell. Nekem nem tetszik az, hogy a menyem ilyen embert csinál a fiamból és a fiam egy szót sem szól ellene, nem szégyelli, pedig a házban a férfinek kell bánni a pénzzel. Mielőtt elmegyek, mondjam meg ezt a menyemnek vagy a fiamnak? VÁLASZ — Ha a meny panaszkodik az anyó­sára, rosszabb, mintha az anyós a menyére. Az anyósok ugyanis rendszerint megállapodott korú aszonyok, akik higgadtan átgondolják a választ, amit a Lelki Klinikában irok, a menyek pedig fia­talabbak lévén, berzenkednek ellene, ha nem ne­kik adok igazat. így hát kedves anyós, azt hi­szem mi ketten jól meg fogjuk érteni egymást. A menye adja ki a pénzt? E!z nagyon sok háztartás­ban szokás. A közvéleménykutatás bizonyítja, hogy ahol az asszonynál a pénz, általában töb­bet takarítanak meg, mint ahol a férfi a családi pénztáros. A fia nem szól ellene, nem szégyel­li? Nagyon sok férfi nem szeret házi gondokkal, pénzzel, bevásárlásokkal foglalkozni, örül, ha az asszony megszabadítja tőle, még azt is szereti, ha a felesége veszi meg az ingét, zokniját, nyak­kendőjét. A fia biztosan ezek közé tartozik. Ha nem akarná, nem csinálná. Ha a fiának tetszik és megfelel ez a mód, ne akarjon változtatni raj­ta. Magának más a véleménye, de gondoljon ar­ra, hogy nem a maga háztartásáról van szó, ha­nem a fiatalokéról. * * * PANASZ JELIGE — Kedves Miss Homoki, nem vagyok megelégedve a férjemmel, egyáltalá­ban nem öreg, a kora miatt szép, élénk társadal­mi életei élhetnénk, én igazán nem akarok foly­ton mulatni járni, de nekem nem elég, hogy né­ha színházba vagy moziba megyünk, én úgy ér­zem, hogy ez nem túl sok követelés tőlem. Az a közmondás, hogy mindenki olyan fiatal, amilyen fiatalnak érzi magát. Az én férjem csak 56 éves, tehát még igazán fiatalnak érezhetné magát. Ar­ra kérem, irja meg nekem őszintén, hogy meg­­kivánhatom-e tőle, hogy többet mozogjunk tár­saságban, éljünk nagyobb társasági életet. U. i. Én is már 52 éves vagyok, de sokkal fiatalabb­­nak érzem magam. VÁLASZ — A társasági élet nagyon kellemes annak, aki szereti. Ha szereti, érthető, hogy kí­vánkozik utána. Ha fiatalnak érzi magát, örül­jön. De hogy a férje milyen fiatalnak érzi önma­gát, annak elbirálását bízza rá, Ezt csak ő tud­ja. Ne követelőzzön, ne feszítse túl a hurt: sok férj szívrohamát okozta már az, hogy olyan fia­talnak tartotta magát, mint amilyen fiatalnak a felesége akarta. * * * ÜZENETEK — 1. Érdeklődő. Utópia görög szó: seholsem. Thomas Morus angol filozófus kb. 450 évvel ezelőtt ezt a nevet adta a könyvében leirt ideális, tökéletes államnak. A szó átvitt ér­telemben : ábránd, elérhetetlen tökéletesség, meg­valósíthatatlan ábrándozás vagy terv. — 2. Mr. J. F. Papp-Váry Elemérné sz. Sziklay Szeréna a ma­gyar Hiszekegy szerzője és Sziklay Szeréna, ko­rának kedvelt színésznője, nem azonosak. — 3. Mrs. F. (Ch.). összetéveszti a kettőt. Tábori Pi­roska az ifjúsági irodalomban működött, körül­belül 100 kötet ifjúsági elbeszélése jelent meg. — 4. Szabadkai jelige. Azt kérdezi, pontosan hány köztársaságból áll Jugoszlávia. Államformája szövetséges köztársaság. Hat köztársaság:: Szer­bia, Szlovénia, Horvátország, Macedónia, Monte­negro, Bosznia-Hercegovina, azonfelül a Vajda­ság autonóm tartomány és Koszovo-Metohija au­tonóm terület. HÚSDARÁLÓ Irta: KLAMÁR GYULA Nagyon sajnálom a szegény pestieket, amikor olvasom, hogy nincs elegendő szög, vagy lakat, húsdaráló vagy tökgyalu, vagy éppen toalettpa­pír és lámpaelem a kézi villany­lámpába. vagy ami még bosz­­szantóbb: kapható ez is, az is, de alkatrész nincs hozzá. Van ugyan szódaviz-gyártó készü­lék, sőt, patron is kapható, de nincs gumicső, ami nélkül ugye, az egész fabatkát sem ér/ Ne gondolja senki, hogy a szabad Nyugaton nem bosszan­tanak minket is az un. hiány­cikkek, dehogynem, csakhogy mi rövid utón meg tudjuk oldani a problémát. Vegyük például az én esetemet a húsdarálóval. Néhány esztendővel ezelőtt a velencei Lidon, a Standa áruház egyik kirakatában megpillantot­tunk egy csinos húsdarálót. Zöldre volt zomán­cozva, amilyent még sohasem láttam, mert ná­lunk odahaza még a régimódi, fémszinü húsdará­ló volt divatban, azonfelül kisebb is volt ez az olasz daráló, mint az otromba nagy magyar. — Nyomban elhatároztuk feleségemmel, hogy meg­vásároljuk. Eddig megvoltunk ugyan daráló nél­kül, de most már éppen elérkezett az ideje a hús­daráló-vásárlásnak, illetve a fasirt, a töltöttká­poszta és más húsételek készítésének. Olcsó volt a daráló, boldogan csempésztük ha­za a zömök, masszív jószágot és boldogan csavar­tuk fel a konyhaasztal szélére fasirthus készíté­se céljából. Nem tudtuk persze, hogy az olaszok híresek a szépformáju, de gyatra minőségű ház­tartási cikkek gyártásáról . . . így történt, hogy az az alkatrésze, amelynek a legerősebbnek kellett volna lennie, már az első használat alkalmával elgörbült, a következő a­­kalmakkor tovább görbült, még későbben pedig eltörött. A daráló nem került sokba, 1500—2000 lira volt talán (3 dollár) ezért a pénzért nem le­het errefelé ilyesmit kapni. Nem sokat törtük miatta a fejünket, miután idehaza Ausztriában nem lehetett hozzávaló al­katrészt találni, félretettük a darálót, annál is inkább, mert közeledett a nyár, a vakációzás ide­je, úgyis leszaladunk a Lidóra, majd veszünk hoz­zá alkatrészt. A Lidón barátságosan fogadott a Standa. Min­den a helyén volt, csak egy kicsit másként. A háztartási osztályt feltették a második emeletre, ott találtuk meg a mi húsdarálóinkat, persze lé­nyegesen magasabb áron, mint az előző évben. Hogyan jöttek rá, hogy keresni fogunk egy da­rálót, ma is titok, de tény az, mintha tudták vol­na, hogy jövünk, átírták az árát. Ekkor mentő ötletem támadt. Egyszerűen lecsavartam egyről a hiányzó al­katrészt, zsebrevágtam, a darálót szépen visz­­szatettem a helyére és kisétáltam a Standából. Lopás volt ez? Bizonyos értelemben véve igen és mégsem. Szerettem volna ugyanis előbb alkat­részt vásárolni, csakhogy a kisasszony, azaz a signorina gőgösen kijelentette, hogy az áruház alkatrészt nem tart raktáron, csak “tutto” ma­sinát. Arra a kérdésre, hogy akkor miért mond­ta a tavalyi kisasszony, hogy mindig kapok hoz­zá alkatrészt, kijelentette, hogy forduljak felvi­lágosításért az illetőhöz. Hol találom? — Kérdez­tem. Mire ő kijelentette, hogy jelenleg Páduában, miután férjhezment egy ottani piaci halkereske­dőhöz. így jutottam arra a nagy ötletre, hogy le­csavarom az egyik masináról, ami nekem kell, és “puncto”. És ezzel végleg meg is oldódott az alkatrész kérdése egyszer és mindenkorra. Nem nagyon aggódunk, hogy eltörik ismét és igy szinte azt mondhatnám: boldogan, felszabadultan használ­juk a darálót, most már nemcsak husőrlésre, ha­nem mindenfajta ételnemü “ledarálására”. Eltörik az alkatrész? Sebaj, kialakult menet­rendünk van: Velence, illetve a Lidó kerek hatszáz kilomé­ternyire fekszik Bécstől. Hét-nyolc óra alatt ké­nyelmesen leérünk a Tengerek Királynőjéhez. Az első este Klagenfurt vagy Villach környékén szállunk meg, kora reggel indulunk tovább és délre már a Piazzale Roma felé robog a kocsink. Egy őrzött parkolóhelyen leállítjuk, megvesz­­szük a “motoscafo” vagy a “vaporette” jegyeket és félórán belül már a Lidón vagyunk. Elhala­dunk a konflis-stand előtt, rátérünk a tenger fe­lé vezető széles sugárutra, a többi már gyerek­játék: a “Standa” ajtaja hivogatóan tárva, oda­lent clima-berendezés fogad, kellemes hüs levegő­függöny, a mozgólépcsőn fel a második emelet­re, ott aztán megtaláljuk a háztartási cikkek osz­tályát. Jobbra a második polc: teli van húsdará­lóval. Egy ügyes mozdulat és máris a zsebben van a kívánt alkatrész! Aztán se szó, se beszéd, távo­zunk. Ha akarunk éppen, meg is fürödhetünk. A vá­rosi strand két-három perc, de ha nem jó az idő, mehetünk is már vissza Bécsbe, zsebünkben az uj alkatrésszel. Egy évben legfeljebb egyszer-két­­szer van szükség erre a kirándulásra, de igazán nem vész kárba az ut, mert azért mindig vásá­(Folytatás a 12-ik oldalon) Klamár Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom