Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
4. oldal LONDONI RIPORT : A SZÁZEZERDOLLÁROS KALAPTARTÚ Az angliai Yorkshire-megyében lévő Síhipley nevű helyiség Fő-utcáján található Brian Smith bonbélyüzlete, amelyet eddig a község lakóin kivül az égvilágon senki sem tartott számon, most azonban országos hírnévnek örvend. Az általános érdeklődést Smith ur nem hajvágása utólérhetetlenségének köszönheti, de Fred-nek. Hogy kicsoda Fred? Egy hatvan centiméteres magasságú márvány mellszobor, amely emberemlékezett óta díszeleg a borbélymühely ajtaja mögött elhelyezett oszlopon. Amikor Smith 1957-ben megvásárolta a kis házat, amelyben borbélyüzletét nyitotta, az előző tulajdonos ragaszkodott ahhoz, hogy — méltányos áron — vegyen át tőle mindenféle lim-lomot, kacatot, ócska függönyt, szőnyeget, ami addig a ház tartozéka volt. És a lim-lommal együtt a márvány mellszobrot is, amelyet a ház tulajdonosa még az előző gazdától vett át. Smith az oszlopot a mellszoborral a bejáratnál helyezte el, az üzlet belsejében és a borbélyüzlet kliensei valamilyen oknál fogva elnevezték Fred-nek, arra használták, hogy rálökjék a kalapjukat, mielőtt beültek a borbélyszékbe. A szobor derűs és joviális arckifejezéssel tűrte mindezt. Az évek során viselt sapkát, keménykalapot, puhakalapot, fejfedőknek minden elképzelhető változatát. 1964-ig Smith ügyet sem vetett a szoborra, fogasnak tekintette, féligmeddig fölösleges holminak, amit a nyakába varrtak. Abban az évben azonban fölkelt érdeklődése a környék története, a ház eredete iránt és elkezdett olvasgatni szabad idejében arravonatkozó adatokat. Ekkor világosodott meg előtte, hogy háza egykoron a dúsgazdag Lord Rosse birtokán állott és amikor a lord örökösei eladták a birtokot, a kastély sokféle tárgya került aukcióra, a környék lakói pedig megvásároltak, amit tudtak. Smithben fölvillant a gondolat: hátha Fred, a mellszobor is a lord hagyatékból való. Különösképpen a felesége, Valerie jött tüzbe ettől a lehetőségtől és amig Smith nyírt és szappanozott, Valerie múzeumokba járt, katalógusokat vásárolt, Fredet összehasonlította más korabeli szobrokkal, földerített mindent, ami Lord Rosse hajdani kép- és szobor-gyüjteményéről földeríthető volt. Szakértőt azonban már csak akkor hívtak, amikor bizonyosak voltak abban, hogy Fred csakugyan értékes. Hatvan-oldalas dossziét állítottak össze a földerített adatokból és az adatok mind azt bizonyították, hogy Fred a rég elveszett mellszobra Frigyes-Augustusnak, III. György király második fiának, York nagyhercegének. A szobor elkészítésével a herceg 1812-ben ibizta meg Joseph Nollekens szobrász-művészt, abból az alkalomból, hogy kinevezték Britannia szárazföldi és tengeri haderejének legfőbb parancsnokává. Amikor a Smith-házaspár már többé-kevésbé bizonyos volt ebben, akkor hívta meg a londoni Sotheby műcsarnok szakértőjét, aki megerősítette a véleményt: Fred, a mellszobor, nemzeti értéket képviselő, nagyjelentőségű műkincs. Smithék ezekután döntöttek: eladják Fredet, mert bármennyire is jólmegy a borbélymüihely, azt mégsem engedhetik meg maguknak, hogy nemzeti műkincset használjanak kalaptartónak. A szakértők azután arról is felvilágosították Smithéket, hogy Nollekens stúdiója a mellszoborból később még két kisebb másolatot készített. És a két kis másolat egyike Erzsébet királynő birtokában van, a windsori kastélyban. Ilyen körülmények között iga-FÖLDRENGÉSEK VÁROSA ANCONA — San Franciscótól Agadiron át Szkopjéig és Taskentig már sok város élt át szörnyű órákat, napokat földrengések miatt. De az itáliai Ancona alighanem egyedi eset. Ezt a várost nem egy vagy több emlékezetes természeti katasztrófa sújtotta a hirtelen-váratlan rombolással, hanem állandó vagy majdnem állandó kisebb-nagyobb földrengések — ahogy lakói mondják — “lassan, de biztosan darabokra tépik.” 1972-ben volt olyan hat hónap, amelynek során mintegy ezer (!) esetben mozdult meg a föld Anconában. A szabad térségek sátrakkal teltek meg és ezeket akkor sem bontják le, ha pillanatnyilag úgy tűnik, hogy megszűnt a közvetlen veszély. A városházán hosszú sorok várakoznak újjáépítési segélyre, de ha valóban megkapják a pénzt és csakugyan elkezdik a munkát, érzik, hogy sziszifuszi műveletre vállalkoznak. Az ujjáépitők azonban kisebbségben vannak és a menekülők a többség. Ezekre a városlakók irigységgel vegyes sajnálattal néznek. Soha ennyit nem kerestek a butorszállitók, a költöztetők és amikor országos kikötőmunkássztrájk volt Itáliában, az anconaiak felmentést kaptak a szakszervezettől: emberbaráti okokból . . . “A természet térdre kényszeríti Anconát, ha igy megy tovább” — mondja Alfredo Trifogli polgármester. Állandóan mintegy 12 ezer kártérítési vagy hozzájárulási kérelem van a tanács előtt és közülük bármennyit teljesítenek, a félelmes szám állandó marad. Pedig Anconának A FARKASOK A BÉKÉRE FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG ELSŐ ttLESE A vietnami békeszerződés feltételeinek betartását ellenőrző bizottsága első üléséről készült ez a felvétel. Michel Gauvin a kanadai különítmény főnöke nyitja meg az ülést. Jobboldalon ul a magyar delegáció vezetősége. TORONTO — Douglas Pimlott professzor a torontói egyetem egyik tanára indított mozgalmat a farkasok védelmében. Kanadában ugyanis rengeteg a farkas, de az ellenük való “védekezés” olyan arányokat öltött, hogy most már kipusztulásuktól kell tartani. A professzor szerint, az emberiség úgy jár majd Kanada farkasaival, mint a múlt századiban Észak-Amerika bölényeivel járt: vadászatuk olyan sikeres volt, hogy most már csak rezervátumokban maradt belőlük néhány mutogatni való. A kanadai farkasvész oka a vadászat módja. Évek óta ugyanis divatos sporttá fejlődött a motoros szánokról és a repülőgépekről folyó farkasirtás. Ennek a vadászatnak anyagi oka is van. A kormányzat ugyanis 25 dollárt fizet minden beszolgáltatott farkasért. Ez a rendelet még abból az időből származik, amikor a zán szerénytelenség volna a borbély-műhelyben tartani egy olyan szobrot, amiből még a királynő is csak egy másolatot engedhet meg ma-, gának. Fredet, a kalaptartó! mellszobrot március 28-án bocsátják aukcióra Nottinghamsihire-ben, a retfordi mü-, csarnokban. Szakértők szerint nincs kétség afelől, hogyi legalább negyvenezer font-1 sterlingért tehát százezer dollárnyi összegért talál majd gazdára. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Le a kalappal! Vándor Péter mindössze 110 ezer lakosa van. Ebből földlökések idején legalább harmincezer menekül sátrakba és ötezren jobb helyeken álló középületben, templomban keresnek menedéket. Az épületek hetven százaléka megrongálódott, csak az emlékművek és történelmi nevezetességek helyreállítására tízmillió dollár kellene, a kikötői berendezések megjavítására ugyanennyi. Megrongálódott a katedrális is, amelyben a város ereklyéjét őrzik: egy Madonna-képet, amely nagy baj esetén kinyitja a szemét. A tőke menekül, a turisták elmaradnak, a gazdasági élet pang, az idegek pattanásig feszülnek — igy nem csoda, ha az anconaiak szerint a festmény-Madonna az elmúlt hónapokban többször is rájuk pillantott. VEDELMEREN farkascsordák telente nemcsak egyes falvak, de a kisvárosok lakosait is fenyegették. A régi rendelet sikerére jellemző, hogy 1971-ben 100 ezer dollárt fizettek kia hatóságok farkasvadászoknak. Douglas Pimlott azt bizonygatja, hogy a farkas nem született vérengzőnek, csak körülményei teszik azzá. ő például 1958 óta sorozatosan nevelt farkaskölyköket felnőttekké és az a tapasztalata, hogy adott körülmények között a farkas épp oly szelíd, mint a kutya. Újabban egy Elmer Sopha nevű képviselő is csatlakozott Pimlott x mozgalmához azzal a jeligével, hogy a farkasirtás — embertelen . . . Annyit már elértek a farkasbarátok, hogy megakadályoztak egy nagy vadászatot: egy amerikai hóláncos-autógyár képviselője rendezte volna, de betiltották. Az ügynök most azzal fenyegetőzik, hogy ha a farkasokat élni hagyják, ő hal éhen . . .
