Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-13 / 28. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 13, 1972 ‘/%*>It*l>tH**t**!**I**I>tX<*!*,X,*I**)*<I,»«**H**»**X**«,,X>%**«**«>*XM»*>«*<»<*»**»**»*t>v v ❖ ❖ ❖ Elbeszélések és igaz történetek ❖ ❖ K* ,*t*t,*X*^*t**t>*t*<t**X*,t**Xf*tMt*<t*>t**X*<«t^>»**«**!*>t*>«*,t»^t«*>X**t*tt*>t*t!M«<*X*,I* A POROS AKTÁK MESÉLNEK: EREDJ KOLOSTORBA FŐKAPITÁNY! Annyit sikerült bizonyítani, hogy mindhárman Budapesten tartózkodtak a bűntény időpontjában, s utána elutaztak. Az 1877 januárjáig tartó vizsgálat sem derítette ki azonban, hogy tulajdonképpen hogyan és kik ölték meg Ernyt. Az orvosszakértők — ismét csak a helyszíni vizsgálat hibájából — még azt sem tudták megnyugtató módon eldönteni, hogy az áldozattal egy vagy több gyilkos végzett S jóllehet, a Budapesti Királyi Törvényszék Ignatz Rydelt és Wladimir Korczynszkyt rablógyilkosság bűntettében mint bűnrészeseket bűnösnek Ítélte, s az előbbit 20, az utóbbit 15 évi börtönbüntetéssel sulytotta, a másod- és harmadfokon, vagyis a Budapesti Királyi ítélőtáblánál és a Kúriánál már csak Ignatz Rydelt Ítélték el, Korczinszkyt a bizonyítékok elégtelensége miatt felmentették. A Kúria jogerős Ítélete Rydelt nem rablógyilkosságban való bünrészesség miatt Ítélte el, hanem csak rablógyilkosság után elrabolt értéktárgyak bünrészesülésében mondotta ki. bűnösnek, s ehhez mérten a büntetést 12 évi súlyos börtönre szállította le. Nagyobb szerencsével nyomozott Thaisz rendőrsége egy annak idején óriási feltűnést keltő esetben, Majláth György királyi tárnokmester, magyar királyi udvari kancellár, országbíró megöletése ügyében. A rendőrség azonban még ezúttal is bebizonyította, hogy alkalmatlan munkája végzésére. Hiszen jó rendőrök számára már abban a pillanatban nyilvánvalóvá kellett váljon a tettes személye, amikor beléptek a helyszínre, a várbeli Disz tér 4. szám alatti kétemeletes palotába, ahol az országbíró — a nádor után a legnagyobb közjogi méltóság — lakott feleségével és két rokonával, Zichy Nándorné grófnővel és gróf Pallavicini Edével. A gyilkosság 1883. március 29-ről 30-ra virradó éjszaka történt, s azt Majláth ‘lejbhuszárja’, Berecz Sándor fedezte fel. Az Egyetértés cimü lap egy kommentálta a bűntettet: “Reszkető kézzel írjuk ezeket a sorokat. Rémületes bűntett hozta ma reggel lázas izgatottságba a főváros lakosságát, amely már hozzászokott a szenzációs rémtettek híreihez, ez a megrendítő tragédia, amelynek részleteit kora reggel óta uton-utfélen csoportokba verődve beszélik az emberek, mégis a legkinosabban hatott meg mindenkit: Majláth György országbírót, a főrendiház elnökét, bűnös kezek meggyilkolták.” “Közbiztonságunk botrányos gyarlósága” A Budapest cimü lap, amely elszánt küzdelmet folytatott a Thaisz-féle rendőrség ellen, a gyilkosság alkalmából ismét rámutatott az általános viszonyokra is: “Nincs nap, hogy vagy itt, vagy ott a fővárosban, vagy pedig az ország egyik vagy másik részén, rablás, gyilkosság, betörés ne forduljon elő. A gaztettek egész krónikáját kénytelenek közölni naponként a lapok. Kutatva ennek okait »különösen két jelenség vonja magára figyelmünket. Az egyik az óriási szegénység, a másik pedig közbiztonsági viszonyaink botrányos gyarlósága. Ahol nyomor fészkel, ott közel van az erkölcstelenség, ahol pedig erkölcstelenség van, ott a bűnre való hajlandóság is könnyen megfogamzik. Egyik a másikból következik, egyik a másikat szüli. Kik okozói e bűnre hajló koldus szegénységnek, most nem kutatjuk — elég az hozzá, hogy társadalmunk alapjában meg van mételyezve ... A bűntények nagymérvű elharapódzásának másik oka tagadhatatlanul a közbiztonsági viszonyaink gyarlóságában rejlik ... A vidékről nem is szólunk, hogy egy-egy megyének élete, vagyona fölött néhány szál együgyű pandúr őrködik. De itt van előttünk a főváros, óriási rendőrapparátusával. Egész kis hadsereg, s a főváros polgárságának mégis folyvást remegni kell életéért és kevés vagyonáért. A rendőrség mellett akár a szeme fényét is ellophatják. Vannak utcák, ahol alkonyat után fegyver nélkül alig lehet keresztülmenni, mert lesben álló csavargók könnyen megkéselik. A legvakmerőbb betörések szintén naponként fordulnak elő. S a rendőrség? A rendőrség nyomoz.” A helyszíni szemlét Thaisz maga irányította. Majláth Györgyöt a hálószoba közepén hanyatt fekve találták holtan. Szája zsebkendővel volt összekötve, kezeit összekötözték a gyilkosok, a nyakára hurkot vetettek. A helyszínről arra következtettek, hogy a bűntényt nem egy személy, hanem ketten vagy hárman követhették el. A halott jobb karja alatt egy vaskerítés díszes, hegyes darabját találták. Az ágy érintetlen volt, ez bizonyította, hogy a gyilkosság lefekvés előtt történt. Majláth erős ember volt és a helyszínből Ítélve, hevesen védekezett. . A padlón vérnyomokat találtak, az erkély ajtaja belülről volt bezárva és ez rögtön alátámasztotta azt a gyanút, hogy a tettesnek, vagy tetteseknek bűntársuk maradt a házban és az zárta be az ajtót. A mosdószekrényben piros volt a viz, a tettesek menekülésük előtt megmosakottak. A lejbhuszár tagad Nem lehetett kétséges, hogy Berecz részese a bűnügynek. Saját vallomása szerint attól a perctől kezdve, hogy gazdáját levetkőztette, nem hagyta el a szomszédos szobát, amelyben ő aludt, s nem hallott semmiféle zajt. Csak akkor fedezte fel a tragédiát, amikor reggel be akart fűteni. A rendőrség — átkutatva a palota környékét — megtalálta azt a lecsüngő kötelet, amelyet a tettesek leeresztettek. A közelben egy véres kés és egy kesztyű hevert, azonkivül két kulcs is. Megállapították, hogy az elvetemült gonosztevők az Íróasztalt felfeszitették és onnan egy aranyórát lánccal és mintegy ezer forintot vettek ki. Berecz kihallgatása hosszú órákig folyt, de a huszár tagadott. Letartóztatták és éjszaka erős fedezettel a Várban működő börtönbe, a Fortunába szállították. Ott is folytatták a vallatását, de hiába. A rendőrség egész apparátusa az üggyel foglalkozott. Megállapították, hogy Berecznek két züllött barátja volt, Pitély Mihály, volt urasági inas és Spanga Pál ugyancsak urasági inas egy időben, de ismert tagja a pesti hamiskártyásoknak is: éjszakai lebujokban nasi-vasi játékkal fosztogatta a jómódú vidéki kereskedőket. Ferenc József is a gyilkost keresi Itt tartott a nyomozás, amikor Thaiszt Bécsbe rendelték. Ferenc József császár és király érdeklődött az ügy állása iránt, s éles szemrehányásokat tett a lassú nyomozás miatt. Igaz az is, hogy mivel Thaisz nem tudta, miért hivatják, otthon meghagyta, hogy hazaérkezéséig semmit ne tegyenek, így hát a királyi közbelépés tulajdonképpen lassította is az események menetét. — Csak Thaisz hazaérkezése után került sor, hogy házkutatást tartsanak a közben letartóztatott Pitély Mihály lakásán. Ott találtak néhány olyan tárgyat, melyet a gyilkosok az országbíró palotájából raboltak el. Ezek után Pitély beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy a gyilkosságot Spanga eszelte ki. Tudta, hogy Berecz gyűlöli gazdáját, s igy nem volt nehéz rábeszélni őt a bűntényre. A gyilkosság előtti napon a Petőfi-kávéházban jöttek össze és beszélték meg a teendőket. A kritikus estén este 10 óra tájban elrejtőztek a palotában és amikor Majláth csengetett Berecznek, az inas nyomában Spanga és Pitély berontottak a hálószobába. Spanga kést szorongatott a kezében és felszólította az országbírót, hogy adja át a pénzét. Majláth bírókra kelt támadóival s mindketten a földre zuhantak. Berecz megijedt és a gyilkosság alatt nem mert visszatérni a szobába. Pitély Spanga segítségére sietett: a földön heverő Majláthra ugrott, rátérdelt a mellére, kendőt gyömöszöltek az ájult ember szájába, majd Pitély hurkot vetett a nyakára és megfojtotta. Dulakodás közben mindketten több karcolást szenvedtek az arcukon és a kezükön. Amikor Majláth halott volt már, Berecz visszatért a szobába és a Wertheim-szekrényt akarta felnyitni, de nem boldogult vele. (Folytatjuk)
