Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-03 / 31. szám
MAGYAR H IK ADO 6. OLDAL Thursday, August 4, 1972 AZ ANGLIAI TISZAZUG Irta: HALÁSZ PÉTER Graham Frederick Young 24 esztendős laboratóriumi szertárost az angol esküdtszék: két munkatársának halálos megmérgezéséért, két másik munkatársa ellen -- mérgezés utján — elkövetett gyilkossági kísérletéért s még két munkatársának, valamelyest kisebbfoku, úgyszólván kisérletszámba menő mérgezéséért bűnösnek mondotta ki — a bíróság az esküdtszék döntése alapján Youngot életfogytiglani elzárásra ítélte. Zaklatott korunkban ez az önmagában véve nem egyedülálló bűnténye körülményeiben és előzményeiben szétfeszíti bűn és bünhődés szabvány-kereteit, országos ügy lett belőle, parlamenti vihar, amety forgószelének rádiuszába sodorja igazságszolgáltatásnak, a feltételes szabadonbocsátásért felelős szerveknek, pszichiátereknek, skizofrén bűnözők felügyeleti fórumainak egész sorát, belügyi államtitkárokat, sőt magát a belügyminisztert is. A bovingdoni fényképészeti laboratóriumban történt mérgezések büntető-eljárási reformokhoz vezetnek, s maga az eset — minden bizonnyal — mint az angliai Tiszazug nyit fejezetet a kriminológia történetében. Nem mintha Frederick Young mérgezéseinek motívumai hasonlóak volnának a tiszazugi arzénes asszonyok által elkövetett férjgyilkosságok'hoz—mégis, mindkét bűneset ismerői számára csaknem lehetetlen nem érzékelni a hasonlóságot, a párhuzamot — mindkét eset a méregnek azt a halálos bűvöletét illusztrálja, amely démoni erővel ragadja meg és tartja fogságban a pszichopata szellemét. Mi teszi a Young-esetet oly rendkívülivé s honnan a parlamenti vihar, hogy amit a rendőrség és a biróság titokban tartott a kilenc napig tartó tárgyalás során, hogy közlésével ne befolyásolja az esküdtszék mérlegelését, most kipattant és nyilvánosságra került: Frederick Youngot tiz évvel ezelőtt, tehát 1962-ben, tizennégy esztendős korában 15 évi elzárásra ítélték az elmebeteg bűnözők számára fenntartott Broadmoor-intézet falai közé, mert mérgezés utján meg akarta ölni apját, nővérét és egy iskola társát. Ők hárman túlélték a mérgezést, de ugyanabban az évben meghalt Young mostoha-anyja, akit mint azt Young most a rendőrségen bevallotta —, ő mérgezett meg. Az akkor 14 éves iskolásgyereket a biró azzal a kikötéssel Ítélte el 115 évre, hogy az Ítélet időtartamának lejárta előtt — a belügyminiszter külön engedélye nélkül — szabadon nem bocsátható. Kilenc évvel később azonban, 1971 elején a Broadmoor intézet pszichiáterének, dr. Edgar Udwin-nak javaslata alapján Sharpies és Windlesham belügyi államtitkárok a szabadonbocsátási végzést a belügyminiszter elé terjesztették, aki azt aláírta. Young, akinek eszményképe Hitler Adolf volt és aki az intelligencia-vizsgálaton a zseni színvonalán bizonyította önmagát — visszanyerte tehát szabadságát. A család, az apa, a nővér, a közvetlen környezet, mindazok, akik Young gyerekkori mérgezéseinek csaknem áldozatai lettek aggodalommal vették tudomásul a szabadulást. De honnan tudhatnák jobban, mint az intézet pszichiátere, a hatóságok, a belügyi szervek, a belügyminiszter? Ha egyszer Fx-ed szabad, akkor megérett a szabadságra. Néhány héttel később Young állást kapott a Hedland-féle fényképészeti laboratóriumban — olyan cégnél tehát, ahol mérgező anyagok úgyszólván a kezeügyében hevertek — anélkül, hogy a cég főnökével és személyzeti osztályával közölték volna Young előéletének történetét. Amikor tehát a cég munkatársai közül ketten súlyosan megbetegedtek és heveny mérgezés tünetei közt meghaltak, mások pedig ágynak dőltek, hajuk hullani kezdett és gyomorgörcsökben fetrengtek, Youngra senki sem gyanakodott. Kinek jutott volna eszébe az, hogy amikor a szolgálatkész fiatalember munkatársainak a jobbkezében tartott tálcán délutáni teájukat hozta a kantinból, balkezével thalliumot csöpögtetett a csészékbe ? Gyanússá csak akkor vált, amikor egy kétségbeesett vállalati értekezleten, amelyre az igazgató meghívott egy orvos-specialistát, hogy nyugtassa meg, hogy tájékoztassa a lehetőségek felől a cégtől már-már menekülni akaró alkalmazottakat — Young felállt és elkezdett kérdezni. S a mérgezéstan, az úgynevezett toxiológia tudományában akkora járatosságot árult el kérdéseivel, hogy az orvos is, az igazgató is gyanút fogott. Ekkor vonták be az ügybe a rendőrséget. Ekkor vették elő a detektívek Youngot, tartottak házkutatást lakásán, bukkantak rá mérgekre, fiolákra, s a naplóra, amelyben részletesen vezette észleleteit az általa megmérgezett embereken mutatkozó tünetekről. S ekkor derítették fel Young előéletét. Egy kissé — megkésve. EMLÉKEZZÜNK NAGYJA INK KA . AZ ANYAK MEGMENTOJE Irta: CSEJTEY BELA Nem keltett meglepetést Thomas F. Eagleton szenátor lemondása a Demokrata Párt aleinökjelöltségéről. Érdekes módon azonban, Eagleton ás McGovern elnökjelölt, egybehangzóan azt állította: a lemondás előtti 2-3 nap alatt az elnökjelölthöz és az al elnök jel ölthöz intézett levelek többsége Eagleton maradását kívánta. Az Észak-Irországban állomásozó angol katonák —■ most először — elkezdték a guerilla-csoportck felszámolását. Az Irish Republican Army megtorlással fenyegetőzik. Budapestről érkezett jelentés közölte: Csatoriay Károly, külügyminiszter-helyettes, 46 éves korában, egy vitorlázórepülő versenyen elszenvedett szerencsétlenség következtében elhunyt. Csatorday egyideig, mielőtt külügyminiszter-helyettes lett, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője volt az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Allen J. Eilender, Louisiana állam szenátora, a szenátus korelnöke, 81 éves korában, elhunyt. Eilender halálával színes és “harcos'’ demokrata politikus egyéniség távozott. Londonból jelentette a Buckingham palota sajtóosztálya : A 8 éves Edward herceg, Erzsébet királynő kisebbik fia, bárányhimlőt kapott, miközben a “Britannia” nevű királyi yachton tartózkodott. Az orvosi jelentések szerint a kis herceg azonban már jobban van. Susangerdben (Iran) 4 szabotőrt golyó általi halálra Ítéltek és azután kivégezték őket. Mindegyik szabotőrt Irakban képezték ki szabotázstevékenységre. Késő délutáni párás napsütés üllepedett a bécsi Práterra. Fiatal párok sétáltak önfeledten fel és alá a sétányon és a zenekari bódéból édeskés Strauss melódiák szálltak a bécsi parkokban. A sck cilinderes és szmokingos férfi, hosszuruhás nőkkel járkált ide s tova. A fák árnyékában padok várták a fáradtakat. Itt-ott nevetgélő párok üldögéltek, beszélgettek, máshol meg diákok tanulgattak az esti iskolára . . . Nem messze Goethe szobrától, két fiatalember beszélgetett eléggé ingerülten egymással. Néhány röpke szófoszlányt el-elkapott a szellő: — Ignác az bolond. Sajnálom őt, igen okos, de megőrült! A két beszélgető fiatalember Speat és Brunner orvosok voltak, akik a kórházi fáradtságukat akarták kipihenni a Práterben a délutáni napsütésben. — Lázálma a gyermekágyi láz és most mindenben csak azt figyeli, lesi és még szót sem lehet váltani vele. — De honnan is való a mi félőrült Náci barátunk? — Azt hiszem, a birodalom másik oldaláról, Pestről. — Én nem hiszem, hiszen a neve után német é3 nem magyar. — Pedig magyar, mert maga mondta egyszer, hogy apjának üzlete van Budapesten és ő is ott született. Csak tanulni jött fel ide Bécsbe az orvosi fakultásra. — Okos fiú nagyon, csak az a kár, hogy rögeszméjével mindenkit elűz maga mellől. Amíg ezek igy beszélgettek, Semmelweis Ignác orvos tanár föl és alá járkált a kórházi ágyak kö■ zött. Látta a vajúdó anyákat, látta a halni készülőket. Elgondolkozott. Két ujjával megfogta szája szögletét és azután mintha eszébe jutott volna valami, hirtelen sarkon fordult és a mütő felé tartott. Az ápolónők óvatosan pillantottak utána, mig csak teljesen el nem tűnt a szemük elől. Amint bement a műtőbe Semmelweis, megtisztította az orvosi műszereket és fertőtlenítette erősen klőros vízzel azokat. Éppen idejében, mert egy vajúdó anyát hoztak be. ő azonnal hivott egy orvos partnert és hozzáfogott a szülés levezetéséhez a tiszta eszközökkel és az ő tisztára fertőtlenített kezével. Nemsokára egy kis újszülött éles hangja töltötte be a mütő szobát. Napok múltak. Az uj kismama hazament kicsinyével, egészségesen és ez igy ment nap-mint nap, hétről-hétre. A gyermekágyi láz elkerül ta az ő betegeit. Fölfedezését elujságolta Speat és Virchow főorvosoknak, akik csupán kézlegyintéssel válaszoltak szavára és eredményeire. Ilyen közömbös főorvosok között dolgozott a budai Apród-utcai hős orvos, Semmelweis Ignác. El is határozta, hogy élete hátralevő részét az anyák megmentésére fogja szentelni és Írásaiban, előadásaiban, cselekedeteiben be fogja bizonyítani, hogy a gyermekágyi láz a legnagyobb százalékban a műszerek és az orvosok kezének fertőtlenitésétől függ. Lassan rá is jöttek, hogy az ő osztályán a halálozási arányszám 18 százalékról másfél százalékra esett, de mégsem ismerték el igazát, sőt még Klein professzor sem, akinek Semmelweis a tanársegédje volt. Egy boncolási eset vezette rá Semmelweiset, hogy az orvos kezének klóros lemosása és a m.ü(Folytatás a 9-ik oldalon) CSEJTEY BÉLA
