Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-06 / 27. szám

Thursday, July 6, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 7. OLDAL nikotinmentes dohány és társai Irta: SIMA FERENC A SÜLLYEDŐ VÁROS (Folytatás a 6-ik oldalról) Olvasom, hogy egy lángeszű bolgár agronómus, hosszas kísérletezések után végre sikeresen kine­­mesitette a nikotinmentes dohányt. Most hoz­zák forgalomba. A teljesen ni­­kotinhijas pipadohány, cigaret­ta és szivar lesz az uj bolgár vi­lágsláger. A lap, amely ezt meg­írja, nagy ügyet csinál a “talál­mányból”. Csakugyan érdekes újítás ez. Uj utat mutat, hogy miken kell törnünk eztán a fejünket, ennek a forradalmi irányzatnak elte­­rebélyesitésére. Az uj irányzat veleje, ugyebár, nem más, mint kiküszöbölni valamiből a lényeget. Azt, ami az értelme volt neki, és ezentúl anélkül dobni piac­ra. Mert hiszen a dohány lelke eddig a nikotin volt, azért vettük, azért szívtuk. Az agronómiában ilyen, korszaknyitó további újításnak várható az uj diófajta kitenyésztése, amelynek nem lesz bele, ami eddig az értelme volt neki, hanem csak héja. Jöhet aztán, ezen a vonalon tovább haladva, a diadalmas uj citrom, a csúcs-citrom, amelynek nincs leve, mert a közepéig csupa héj, egy végié­ben. Hogy ez mire lesz jó? Hát amire a nikotin­mentes dohány! (A tövistelen rózsát már kitenyésztették. De az én maradi észjárásomnak az nem rózsa. Be­lém idegződött, hogy “nincsen rózsa tövis nélkül.” A rózsától elvárja az ember, hogy szúrjon. Ha­sonlóan vagyok a csipősségmentes paprikával is. Nekem a paprika mindig azért kellett, hogy csíp­jen. Mirevaló anélkül? Az étel megfestésére? Ol­csóbb megoldás arra egy folyton használható pi­ros szemüveg, és tetszésszerint bármi paprikás­nak látszik vele. De én különben is a hasamnak eszem! Nem pedig a szememnek.) Ha azonban jól átgondoljuk, arra jövünk rá, hogy az efféle újítások alapgondolata tulajdon­képpen nem is uj. Valójában maga az Atyauris­­ten találta fel, már a világ megteremtésekor, al­kotván az emberi élet színhelyének egy világot, amelyen nem lehet megélni, pedig avégett vol­nánk rajta, vagy mifene és alkotván erre a vi­lágra az embert, amelynek a Biblia szerint “nem jó egyedül lennie”, ezért lassanként nagyon el­szaporodott, hogy nagyon jó legyen neki, ám ez is pont forditva sült el és nagyon rossz lett neki, ezért háboruzza-öli-irtja egymást. Szóval: valami isteni gondviselés fordítódik rá, hogy lehetőleg semmi se legyen igazából arra való, amire való lenne. Adatott az embernek Paradicsom, hogy abba igen kellemes legyen neki, és — nézze azt csak kívülről, csorogván érté a nyála, mert nem oda Buda, hogy visszamehessen bele Ádám-Éva rövid ottani weekendje óta. (Itt szögezem le, hogy leg­drágább gyümölcsnek kétségtelenül az alma bi­zonyult. Mert egyetlen, nem is biztos, hogy első­­osztályú és féregmentes alma lecsenéséért a fá­ról, — az égés-; emberiségnek a meglakolás jóvá­tételével kell fizetnie már sokezer esztendeje. Ta­nácsos ezért, hogy együnk inkább ananászt. Ott nincs ilyen kockázat.) És adatott később Vörös Paradicsom is, a tapasztalatlannak gusztusra in­gerlő külsővel, de a belekóstoló számára rothadt belsővel. Adatott az embernek szem, a látás fontos szer­ve és jött az élettapasztalat, amely arra tanít, hogy szeretetreméltó ember csak az lehet, aki szemet hunyt a temérdek disznóságra, amely körülöttünk hemzseg. Adatott az embernek kéz, hogy dolgozzék ve­le, megélhetése végett, de — százszorta jobban élnek azok, akik tétlenül, karbafont kézzel né­zik, hogy mások dolgoznak őhelyettük, őreájuk. Adatott az embernek a fejébe ész, hogy boldo­gulása érdekében gondolkozzék vele, — ámde a legnagyobb gondolkozók éhen vesztek, vagy majd­nem, mert az üresfejüe'ké lett a világ és rögtön vezér lesz, aki legbutább. Adatott az embernek száj, hogy megmondja vele, amit kell, de ha igazat mond, betörik a fe­jét, és ha jót akar, legjobb, ha befogja a száját. Adatott az embernek szív, hogy szeressen ve­le, mert az Apostol szerint a világ kincsei közül “legnagyobb a szeretet”, ámde a kincsekért és a dollárokért való tülekedésben mindig azok viszik előbbre, akik szívtelenek. Az emberiség Nagy Fájának Beletlen Diói és Nikotinmentes Dohá­nyai: a salak-alakok. Övéké a “dohány”. Adatott az emberiségnek sok-sok Hivatal, hogy intézze ügyeit, és intézik azok neked úgy, hogy lesz belőle Tengeri Kígyó, amelynek se vé­ge, se hossza és minden megakad, hurokká válik, amely a nyakadra szorul és megfulladsz tőle a Só­hivatalok sokadalmának jóvoltából. A halak a legrégibb Szent Iratok szerint is arra valók, hogy táplálkozzunk velük. Ám a ha­lakban szálka van, hogy ne táplálkozhassunk velük, hanem fulladjunk meg ehelyett. Ez a hal védekezése. Az állatvédelem térhódítása és az itt fejtegetett irányelv fejlődése uj Micsurinok eljöttét Ígérik, akik kinemesitik a csupa-szálka halat, hogy a jövőben szavatoltan megfulladhas­son tőle a halevő. Nem túlzás ez, ha a “tökéletese­dés, haladás és fejlődés” nevében elriasztó pri­mitívséggé nyomorítanak le minden művészetet, émelyítő kakofóniává a stílust és undorító sze­mérmetlenséggé az egykor ily vonzó szemérmet. Hja, barátaim, kemény dió a beletlen dió! De annak a beletlenségét is meg kell manapság emésztenünk. Hogy korogjon tőle a hasunk, mely arravaló, hogy tele legyen. Hogy tele legyen? Hát hol volna akkor a Fej­lődés Vaslogikája? SZILÁNKOK CSÓK: kitűnő találmány, mert olyan közelség­be hozza a szerelmeseket, hogy képtelenek meg­látni egymás hibáit. ★ OPTIMISTA: Olyan ember, aki pert indít egy politikus ellen és a bíróság előtt vonja felelősség­re a választás előtt mondott beszédében foglalt ígéretei megszegése címén. ★ Azért, mert ezüsttálcán születtél, nem biztos, hogy aranykoporsóban temetnek. ★ Ha meg akaród büntetni a férfit, mert elcsá­­bitotta a feleségedet, erre van mód: add neki örökre. ★ DIKTATÚRA: Olyan társadalmi rendszer, amelyben minden, ami nem tilos, az kötelező. ★ A nők számára kétféle titok létezik. Az egyik nem elég fontos ahhoz, hogy megőrizzük, a másik olyan fontos, hogy lehetetlen megőrizni. ★ A ló nagy előnye az autóval szemben, hogy minden évjárat a tavalyival azonos tipusu. ★ A családi élet boldogsága akkor szűnik meg, amikor a kutya hozza oda a munkából hazatérő férjnek a papucsot és az asszony fogadja mo­rogva. garabonciás szépségekben, amikor kiesett belőle egy képes­lap; egy barátunk küldte onnan a múlt évben. Azt irta: “Öregen is, egyedül is élvezheti az ember Ve­lencét ...” ö már nem él szegény és olvasván a fentie­ket, fokozott szánalommal gondolok rá, aki talán hitt ebben a “savanyu szőlő” állításban . . . mert az én véleményem szerint az élet szépségeit, a művészeti porduktumokat hatványozottan élvezi az ember, ha társa, élettársa van hozzá . . . Az a bizonyos “rózsaszinü szemüveg”, amely­­lyel a nászutasok látták és látják Velencét, min­dent külön megszépít . . . káprázatos álomnak tűnik a kép, ami eléjük tárul, mint az ilyen mű­vészi képeslapon, amely esti világításban ábrá­zolja a tündöklő várost. A minden szépért és művésziért rajongó em bér akkor is gyönyörködik a mesébe illő látvány­ban, ha egyedül járja az ódon paloták termeit udvarait, ha a gondolában egyedül ül, de igazán mégis csak akkor, ha mellette van a társ, akivel a házasélet kezdeti idején amúgy is mindenl szebbnek lát. Nyilván ezért lett a nászutasok vá­rosa Velence . . . Amit másodszor nyújtott nekem a város, azt a képet idézem most, amikor a riasztó hir szerint végveszély fenyegeti álmaink és emlékeink he­lyét. Sokszor megirt érzések, gondolatok ezek, hi­szen rengeteg ember, hires Írók, költők énekelték meg. A turisták első útja érthetően a világhíré Szent Márk templomba vezet. Az ott felhalmo­zott műkincsekről, a szemkápráztató arany mo­zaikokról meg sem kísérlem hogy Írjak, hiszen nem “Beadekert” szándékozom írni . . . menjünk hát tovább . . . A templom közelében van a Dózse-palota. Fő­bejárata, az un. belső udvar, aztán a komor nagy termek, Tintoretto mennyezetképei csodálatosak Parányinak éreztem magam, különösen az “Óriá sok lépcsőjénél” . . . Mikor a börtönök követkéz tek, teljesen a kontraszt hatása alatt állottam: kopott kőlépcsők kanyarulatban vezetnek a sötét rémregénybe illő emeletekre ... A “Sóhajok hid ja”, amelyről a halálraitéltek vetettek utolsó pil lantást a városra, megdöbbentő látvány. Naplementekor felvonón mentünk a Cam pan ih tornyába .ahonnan igazán szédületes kilátás nyílt a kék tengerre. Olyankor a lagúnákon, mint fény lő szent jánosbogárkák fénylenek messziről a gon­dolák. A csatorna két sor palota között kígyózik végig a városon. Ezek a nagymultu épületek a pompa és fényűzés építészeti remekei. Minden ház egy-egy kastély és a rejtelmes sötét viz kö rülveszi őket. Megbámultam a történelmi és mü vészeti szempontból egyaránt nevezetes épülete két; a Todesco palotát, ahol Lord Byron élt és a Barbarico erazzát, ahol Tiziano meghalt. Ezek ben, mint látszik, már nincs élet. A nagybetűs Élet itt csak a bálterem-szerű téren van, ahol mintha örökös farsang lenne, és hasonló itt az elmúlás is ... a halottakat zenekisérettel, csó­nakon szállítják nyugvóhelyükre. Most aztán a tündérszép várost is az elmúlás, megsemmisü lés veszélye fenyegeti . . . Vajon megmenthető-* a galambok városa? . . . G 0ND0LÄT0 K Mi az abszolút lassúság? Ahogyan a kisgyere­ket vacsora után sikerül eljuttatni az ágyba. ☆ ☆ ☆ A fiatal kritikus gépkocsit vett. Kinváncsi va gyök, hogyan vezet majd. Mert a cikkeiben min denkinek neki szokott menni ... ☆ ☆ ☆ Karrierjében három tényező játszott jelentős szerepet : a hozzá nem értése, a gorombasága és a költségek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom