Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-27 / 30. szám
12. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 27, 1972 MAGYAR VIDÉK: Valami különös dolog az, hogy az emberek mennyire tudnak ragaszkodni egy tájhoz, egy kerthez, egy udvarhoz, ahol életük egy részét töltötték. Még akkor is, ha az a táj időnként kitagadja környezetből az embert, életveszélybe sodorja. Mohácson, a Duna-parti városban beszélik, hogy van a városnak egy különös kis része, négy-ötezer lakossal, a Mohácsi sziget, amit időről időre rendeszeresen elönt az ár. Úgy elönt, hogy nem marad nyomában szinte semmi jele az emberi életnek, az emberi munkának. Legutóbb a tizenhat évvel ezelőtti árvíz után a város úgy határozott, nem engedi visszatelepedni az embereket a szigetre. Építenek egy uj lakótelepet, modern városrészt, sok-sok kedvezménnyel megmentik a néhány ezer embert a lehetséges katasztrófától. És mi történt? Alig akadt ember, szigetlakó, aki nem vissza, régi helyére, hanem a városba akart menni. Valami érthetetlen makacssággal törekedett vissza mindenki, idős fiatal arra a helyre, arra a kis területre, ahol egykor háza állott. Ott is épített magának újra a legtöbb ember hajlékot. A Mohácsi szigetnek ma több lakója van, mint a nagy ár előtt. Különös ragaszkodás . . . Magyarázzák is sokféleképpen, a legtöbben azt mondják a parasztember együtt él, lélegzik a természettel és ismeri a nagy igazságot: amit a természet elvett, pusztító munkával, azt visszaadja mindenképpen előbb vagy utóbb kamatosán. Azt is mondják, sehol Magyarországnak ezen a déli részén nincsenek olyan virággal dúsan megrakott gyümölcsfák, olyan gazdagon 'burjánzó, olyan élettel teli növények, búzák, kukoricák, kerti virágok, hasznukért, s szépségükért természett növények, mint a szigeten. A viz, amelyik rombadönti a házakat, iszapot is hoz, sodor magával, beteríti a szántóföldeket, s ha elvonul az ár, s magot hintenek el az iszapra, ott kétszeresen fizet a föld. De csak ez, s ennyi lenne a ragaszkodás magyarázata? A másik Duna menti szigetet, a Győr melleti Szigetközt két évvel korábban 1954- (ben öntötte el az ár. Szigetközben huszonnégy emberi lakóhely van, település, kisebb-LEGENDA VAGY VALÓSÁG? nagyobb községek, nagymultu, ódon hangulatú valamenynyi. És mégis 1954-ben úgy kellett dönteni, hogy Ásványrárónál átrobbantották a gátat, s kiengedték a szennyes árt a szigetre. Kimenekítettek otthonából több mint húszezer embert. A tájtörténelemben is jeles szerepű lakóhelyek, építészeti emlékek omlottak össze az árban. De Győrt meg kellett menteni. Győrt, amely ennek a tájnak gazdasági, szellemi, kulturális központja, fénylő kincse. Akkor úgy tűnt, ez a vidék meghalt. Darnézseli, Lipót, Lébény, Arak, Hédervár nincs többé. És amint a Mohácsi sziget, úgy a Szigetköz is az élniakarás, az újrakezdés csodálatos szép példája lett Magyarországon. Sok kedves, régi hangulatot idéző, nádfedeles ház valóban nincs többé. Otthonos, emberi méretű kis hajlékok, keskeny utcák nincsenek. De Szigetköz elevenebb, életvidámabb, s népesebb mint bármikor volt. Amit elvitt a viz, szinte az utolsó tégláig uj ráépült. Egyenes utcák, megnőtt, nagyablakos ^ házak, kényelemmel járható utak, autóbuszok, és a kedves régi emberek: ez ma Szigetköz. Pedig itt azt sem lehet mondani, hogy a viz visszaadta azt, amit elvitt. El sem fog vinni már több házat, gáttal, erős gáttal védik a tájat, a községeket; úgy viszszatért ide minden ember, mint ahogyan visszatérnek fészkükre mindig a madarak. Mert nemcsak pénzben számol az ember. Nemcsak azt számolja, mit hozott a föld, a kert, hanem azt is: abban a tájban, abban a földben munkájának java, életének egy része van. Élete értelmének egy része van benne. Aki idegen erre jár, s ismeretlen e vidéken, nem is tud arról, a tizennyolc évvel ezelőtti nagy áradásról, aligha hinné a históriát. A környékbeliek is, s főként a fiatalok csak akkor emlékeznek, ha a darnózseli toronyra pillantanak. A nagy viz idején egy egészen kicsikét megdőlt. De csak annyira, hogy csupán azok veszi észre, akik a közelében élnek. Ibrányi Tóth Béla A mosonmagyaróvári vár ÓZDI JUBILEUM Kettős jubileumra készülnek ebben az évben Ózdon: a település fennállásának 700. évfordulója egybeesik az iparvasut centenáriumával. 1872-ben érkezett meg az első érccel megrakott szerelvény Bánrévéről az egykori vasfinomitó gyárba, az ózdi kohászati üzemekbe. A jubileumok napjait előzve már a vasutasnap is gazdag programot igér. A centenárium alkalmából a MÁV igazgatóság Ózdon rendezi meg a központi vasutasnapi ünnepséget.. Legérdekesebb esemény lesz az 1800-as éveket időző korhű vasúti szerelvény befutása Bánrévéről. A muzeális értékű százéves mozdonyt a legidősebb mozdonyvezető irányítja. A Liszt Ferenc Művelődési Központban kiállítás nyílik, amely a magyar vasút történetét, fejlődését mutatja be. Készül a centenáriumra az Ózdi Kohászati Üzemek honismereti körének gyártörténei szakcsoportja is. Október 7-én a 700 éves Ózdi címmel kiállítás nyilik. Tervezik az Európában egyedülálló hqlyi gyári fogasvasút működőképes kicsinyített másának elkészítését is. Kiváncsi turistáktól élelmezésipari szakemberekig a legkülönbözőbb rendű és rangú látogatók keresik fel Szeged egyik idegenforgalmi nevezetességévé vált üzemét, a szalámigyárat. Az érdeklődés érthető, hiszen a több, mint 1000 embert foglalkoztató gyár a világszerte ismert és keresett magyar szalámi termelésének egyik központja. (A másik Budapesten működik.) Hogyan készül? Mi adja sajátos izét, zamatát? Van-e titkos receptje? Igaz-e, hogy szamárhust is kevernek a felvágottak királyába, a szalámiba? Ilyen és hasonló kérdésekkel ostromolják a gyár vezetőit, akik készésggel föllebbentik a fátylat a Pickszalámi minden titkáról. — Már csak azért is, mert valójában nincs titka—mondják mosolyogva. És bizonyságként elmesélik, hogy nemrégiben az egyik országból jártak náluk húsipari szakemberek, akik töviről-hegyire tanulmányozták, elemezték nyomon követték és föl jegyezték a gyártási folyamat legapróbb részleteit is. Azután odahaza maguk is megpróbálkoztak a tapasztalatok gyakorlati alkalmazásával. Kevés sikerrel. A “másolatból” valami hiányzott. Valami, ami a magyar szalámi speciális ízletességét, egyedi zamatát adja. Valami, ami miatt szinte versenytárs nélkül áll a nemzetközi piacon. — Pedig a recept könnyen megjegyezhető. Végy a kívánt mennyiségben sertéshúst — persze a legjobb minőségű szinhust — azután add hozzá a “kellékeket”: fokhagymát, paprikát, kevéske cukrot (!)', szerecsendiót és sok egyéb Ízesítőt. Mindezt jól gyúrd össze a darált hússal, töltsd be a bél-héjba, nyolc napon át füstölt, majd 60-80 napon át megfelelő hőfokon, megfelelő páratartalmu levegőben érleld. Amikor azután finom fehér penész lepi a betöltött rudakat — kész a szalámi. — Szamárhus tehát nics benne ? — Egy ^rramnyi sem. Ám azért e hiedelemnek van némi alapja. Tudni kell ugyanis, hogy a magyar szalámi voltaképpen külfödi eredetű: a múlt század derekán honosították meg olasz hentesek. Szicília környékéről érkeztek, arról a vidékről, ahol a szamár az egyik legelterjedtebb házi állat volt. ők még a szalámi egyik fontos részeként dolgozták föl a szamárhust. Magyar tanítványaik azonban, kénytelen-kelletlen eltértek az olasz recepttől. Egyszerűen azért, mert a nagyfülü négylábúak nálunk ritkaságszámba mennek; következésképpen húsok jóval drágább, mint mondjuk a sertésé. — Hanem a szamár-sztorihoz hozzátartozik, hogy egészen a legutóbbi időkig egyegy rúd Szegeden is készült olasz-módra. Egyik váió-legényünk vásárolt egy csacsit, selőször csak kíváncsiságból készített “mult-századi” szalámit házi fogyasztásra. A családnak annyira Ízlett, hogy azután minden évben készített szamárhussal “dúsított” szalámit. Rendszeresen küldött nekünk is kóstolót — valamennyien nagyon finomnak találtuk. Hanem az egykori vágólegény ma már nyugdíjas és felhagyott a háztáji szalámi-gyártással. — Üzemünkben egyébként sokféle változat készül. A tiszta sertéshuból előállított szalámik mellett olyanok is, amelyekbe 15, illetve 30 százalék arányban marhahúst keverünk. Ez utóbbiak legnagyobb részt a hazai üzletekbe kerülnek. — Persze, akik a magyar szalámi titkát kutatják, rendszerint az alpanyagok milyenségét, arányát firtatják. Pedig alighanem az érlelés folyamata közben kapják meg termékeink azt a többletet, amellyel minden versenytársunkat lepipálják. Az érlelés tudományát — mert tudomány a javából — legjobb szakembereink sem tudják törvénybe foglalni, pontokba szedni, szabályokba rögzíteni. A teremnyi érlelő-helyiségek a legmodernebb hő- és páratartalomszabályozó berendezésekkel vannak ellátva, de a kitűnő kondicsonálók csak aféle kisinasok, ‘-akiknek” az érlelés ellenőrzői dirigálnak. Figyelik, növelik vagy csökkentik a hőfokot, a levegő nedvességét, s közben szemmel tartják, milyen kint az idő: olykor ablakot nyitnak, olykor kereszthuzatot csinálnak — mikor, mi kell. Ez az ő különleges tudományuk, amit nem is tudnak, csak — éreznek. S ez a szinte intutiv szakismeret könyvből nem sajátitható el. A fiatalok úgy lesik el öreg mestereiktől, mint a müvészpalánták a nagy alkotók műhelytitkait. Terjessze lapunkat! Ninos szamárfiis a magyar szalámibai
