Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-20 / 29. szám

12. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 20, 1972 ÓHAZAI RIPORT: LÁTOGATÁS AZ ARANYBULLÁNÁL •A budai Várhegy első háza észak felől vörös klinker tég­lából feltornyozott kolosszus Az a Pecz Samu épitette, aki a pesti Központi Vásárcsar nokot is és a Műszaki Egye­tem könyvtárát. Különös mély csönd a folyókon. A falakon Dudits Andor freskói: III. Bé­la elrendeli az Írásbeliséget, a pihenőknél postamentek, szob­rokkal: török-magyar párvia­dal. Dr. Komjáthy Miklós fő levéltáros, kandidátus nyitja­csukja előttünk, mögöttünk a raktárakat őrző zöld vasajtó­kat. A polcokon fekete fém­ládák sorakoznak. Itt őrzik a mohács előtti gyűjtemény anyagát. Azután egy “flódere­­zett” Arnheim páncélszekrény következik. A felső polcon nagy kartondoboz, benne bar­na csomagolópapirból készí­tett borítékok. — Itt őrzik tehát az Arany­bullát? — Igen, is, nem is. Az igent ez az 1317-ből származó, egy­szerű másolat jelenti. Akkora pergamen lap, mint egy mai aktapapir. A széle­sebb oldaláról két viaszpecsét függ le. — Az eredeti ? — Mind a hét példánya el­veszett az idők során. —• Az arannyal együtt . . . — A bulla (atin szó, azt je­lenti: fémpecsét. A viaszpe­csétet sigillumnak mondották. Bulla csak rendkívül jelentős oklevelekre került. Három fajtájuk volt. A bulla plum­­(bea-t, vagyis az ólom bullát mind a mai napig használják a Vatikánban. A bizánci csá­szárok bulla argentea-val, ezüst bullával látták el okle­veleiket. Az európai uralko­dók arany pecséttel, bulla au­­rea-val erősítették meg a ki­bocsátott irományokat. — Vajon milyen lehetett az a bulla aurea, amely a mi Aranybullánkon függött ? — II. András 1221-ben ki­bocsátott egyik adoinányleve­­)én is ez van. Vasvázra préselt két szinarany lemez. A mellső oldalon a király trónon ülő alakja, kezében a jogar és az országalma, oldalt a hold és a nap képe. A hátlapon az Ár­pádok családi címere: hasí­tott mezőben egymással szem­ben fekvő nőstény és him oroszlánok. Más magyar király is hasz­nált aranypecsétet? — A Magyar Országos Le­véltár III. Bélától, Imrétől és II. Andrástól összesen öt arany bullát őriz, ezenkívül Mátyástól is van az esztergo­mi primási és a soproni vá­rosi levéltárban egy-egy aranypecsét. A legutolsó, arany bullával megerősített privilégiumlevelet Mária Te­rézia bocsátotta ki 1765-ben, amikor az Erdélyi Fejedelem­séget “Nagyfejedelemséggé” emelte. — Az arany bulla, ha kis­betűvel írjuk és két szóban — a pecséttan körébe tartozó fogalom. Nagy A-val, egybe írva viszont történelmünk egyik fontos dokumentuma, amely 750 esztendővel ezelőtt, 1222-ben kelt . . . — Székesfehérvárott — Ka­rácsony János szellemes meg­fejtése szerint — Szent György napja, tehát április 24-e körül. —Hogyan látja ma a tör­ténelemtudomány az Arany­bulla keletkezésének körül­ményeit ? — Köztudomásul, hogy ki­bocsátója II. András, azaz II. Endre volt. Ez a név Katona József Bánk bánját idézi. — A meráni Gertrud 1213- ban esett áldozatul az idegen uralmat elviselni nem tudó “békétlenek” haragjának. Az akkori helyzetre jellemző, hogy a gyilkosság miatt Bánk csupán nádori itsztét veszí­tette el, befolyása továbbra is megmaradt, rokonait sem ér­te királyi megtorlás. Az ok: a királyi földtulajdonon ala­puló államrend válsága/ II. András eladományozta birto­kait a főuraknak ,hogy azok hűbéres seregeikkel támogas­sák vállalkozásait. A királyi birtokok servienseit akik ad­dig csupán a királynak tartoz­tak engedelmeskedni, az uj tulajdonosok hatalmuk alá kívánták gyúrni. A termény­gazdálkodást a pénzgazdálko­dás kezdte felváltani. Meg­érezték ezt a termelői réte­gek is, akiket ekkor még nem neveztek jobbágynak. Az adó­kat, a tizedeket már nem ter­ményben, hanem pénzben kö­vetelték. Az elégedetlenség tehát nálunk is fokozódott. De Gertrud halála után is ma­radtak az uralkodó osztályban “békétlenek” (II. András 1215-ben ismét megházaso­dott, az auxerrei gróf leányát, Jolántát vette feleségül): az előző király, Imre idejében hatalmon volt urak. Baj, ne­hézség akadt tehát bőven. Or­szágos rendezésre volt tehát szükség. Erre történt kísér­let 1222-ben, Székesfehérvá­rott. “A Szentháromság és oszol­­hatatlan egység nevében And­rás, Isten kegyelméből Ma­gyar, Dalmát és Horváthor­szág Ráma, Szerbia, Galicia örökös királya. Mivel mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István ki­rálytól alapított szabadsága némely királyok hatalma kö­vetkeztében, kik néha harag­jukban bosszút állottak, néha gonosz emberek hamis taná­csaira is hallgattak, vagy sa­ját hasznukat keresték, igen sok esetben rövidséget szen­vedett.” így kezdődik az Aranybul­la — természetesen latin nyel­ven —, az a királyi prívilé­­giumlevél, amely belekerült a Corpus Juris Hungariciba, a magyar törvénytárba. Azt szokták mondani, (hogy ez Európa második legrégibb al­kotmányos dokumentuma. Az angolok hires Magna Chartá­ja hét évvel korábban kelet­kezett. — Az Aranybulla záradéká­ban szereplő főpapok közül Róbert veszprémi püspök an­gol származású, János eszter­gomi érsek járt Angliában, Tamás egri püspök angol kapcsolataira is fényt derí­tett a tudomány. Azonban az angol hűbéri társadalom a 13-ik században sokkal fej­lettebb, tagoltabb volt, mint a magyar. A Magna Charta lemásolásáról tehát szó sem lehetett, de az Aranybulla­mozgalom jogi követeléseinek megfogalmazásába belejátsz­hattak angol reminiszcenciák. — Mi lett az Aranybulla sorsa ? — Még 1222-ben igyekez­tek elféledtetni. Ismét hata­lomra került II. András a for­rongást megelőző vezető gár­dája: a nádor, az országbíró stb. Elhagyták az un. “ellen­állási záradékot”. Csak a I Bocskay-uralom és a kuruc | szabadságharcok idején kezd­tek ismét hivatkozni rá. byp ANYANYELVŰNK: GYERMEK — GYEREK Legrégibb szövegemléke­inkben századokon át csupán a gyermek változat fordult elő: a gyerek eddigi ismere­teink szerint csak 1660-ban tűnik föl. De még sokáig a HUNYADI ISTVÁN: % W r ELÉGIA Tiszafák, ritka fák kacos ág és horgás ág, Nem kevélyeti, égbenyulva Peckesen és nem lapulva álltok tiszafák Jöttment széllel nem forogtok mint a medvék kucorogtok uyujtózkodtok tomposán, mély gyökérrel, biztosan. Viharral se akaszkodva, mig továbbáll szitkozódva, derültök rajt, tiszafák! Tiszafák, ritka fák bütykös ág és rücskös ág, Lombosodtok ezer évet Baj se fonnyaszt, végítélet hány hét a világ? Búgó, nagy csigára lesve nem riad meg egyitek se mások baja, úgy bizony, lesz-e tánc a Csillagon? Más őszüljön, kopaszodjon Merre bújjon, kapaszkodjon, mit bánjátok, tiszafák! Tiszafák, ritka fák, csontos ág és foltos ág. Bólogattok ablakomnál: — Jó volna, ha megnyugodnál — intenek a fák — Úgysem élhetsz ezer évet és a gödröt át se léped, csak mi élünk, úgy bizony, ifjan még, a sírodon. Levelünkről mig a harmat lecsurog, addig siratnak téged is a fák! * ■r. 1 gyermek a gyakoribb. Czu­­czor-Fogarasiék ezt Írták szó­tárukban 1864-ben: “A gyer­mek, mint hangzatosabb, in­kább komoly, innepélyes be­szédben, a gyerek inkább né­pies, közönséges, bizodalmas nyelvben van helyén.” Mai nagy Értelmező Szótárunk pe­­dik igy szól a gyermekről: “A gyerkhez képest — amely egyes nyelvjárásokat kivéve köznyelvinek tekinthető — rendszerint választékos, hi­vatalos.” Napjainkban csak­ugyan a gyerek járja sűrűb­ben, mindjobban visszaszorít­va a gyermeket a ritkább sza­vak stilusrétegébe. Érdekes­­figyelni harcukat. Abban a szakaszában van küzdelmük, amikor tanácsos beleavatkoz­nunk. Hogyan ? Amennyire nyelvünk érdeke kívánja, s módunk van rá, segitsük a gyöngülőt. A nyelv életében egyébként úgy szokott történni, hogy az egymással versengő két szó­változat valahogy mégis csak összebékül, úgy, hogy meg­osztódik a szerejük. (Ezt kell előmozdítanunk.) Vagy jelen­tésben, vagy stilusértékben, vagy mindkettőben osztozkod­nak. Az volna kívánatos, hogy a választékosabb stílusban ez­után is engedjük érvényesül­ni jussa szerint a gyermeket, intsük onnan hátrább a gye­­szavakra is. Vekyük észre, szavakra is. Vegyünk észre, micsoda fura dolog, ha ko­moly, sőt emelkedett beszéd­ben ilyesmit hallunk: gyerek­bénulás, gyerekgyilkos, gye­rekhalandóság! Egy pszicho­lógus ezt mondta a rádióban: gyerekpszichológia. Más ezt gyerekgyógyászat. — Ne önt­sük ki a fürdővizzel együtt a gyermeket is! Dr. Ferenczy Géza EGY GYERMEK: EZER DOLLAR RÓMA — A római ügyész­ség vádiratot adott ki egy “Emma nővér” nevű volt apá­ca ellen. A vád: csecsemőke­reskedelem. Emma nővér, aki korábban a “Leucai Szent Má­ria leányai” nevű apácarend tagja volt, kilépett a rendből és otthont alapított leány­anyák számára. Mint kiderült, az otthonban született gyer­mekeket a nővér darabonként 1000 dollárért adta el gyer­mektelen házaspároknak. A leányanyák 500 dollárt kap­tak. »WVWHVWWWWVVWHW TERJESSZE LAPUNKAT! wvvwvvwwwwvwww

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom