Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-14 / 50. szám
20. oldal ?t f t Elbeszélések és igaz történetek f f f £ A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A BOSZORKÁNYSÁG KORÁNAK HOMÁLYA (Folytatás) ri Andrásnénál lakik. Solymosi Eszter azonban majd úgy nézett ki, mint testvére, Solymosi Zsófia. Solymosi Eszter a gyertyatartókat amint levette asztalunkról, föltette atyusom meghagyása folytán a sifonra. Midőn a leány a székről leszállóit, akkorra a templomból egy koldus zsidót beküldtek a lányért, a koldus zsidó megfogta a lánynak a kezét és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas, koldus zsidó a lányt megragadta és földre terítette. Ekkor kezdett a lány jajgatni és ordítani, de ekkor már hirtelen ott volt a tartali és a téglási metsző és a lányt a földön megnyomták, és a Tiszalökről jött jelenlegi tiszaeszlári metsző, Svarcz Salamon megmetszette a leány nyakát és a cseréptányérba eresztették a lány vérét, s midőn a tányér telefolyt vérrel, a vért fazékba öntötték. E jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívülről, a templom ajtaja kulycslyukán néztem. Apám ott nem volt, hanem bent volt a házunkban. Midőn a lányt bevitték a templomba, a templomajtót belülről riglivel bezárták. A templomban a föntebb említetteken kívül jelen voltak: Lusztig Sámuel, Braun Ábris, Weiszstein Lázár és Junger Ábrahám.” A fiú igy végezte vallomását: “A lányt előbb egy ingre vetkőztették, s igy metszette meg a metsző, a lány mezítláb volt. Midőn a lány már nem mozdult, a nyakát ronggyal bekötözték, úgy ismét fölöltöztették, A lányt a metszők fogták, a koldus zsidó levetkőztette, midőn meghalt: ugyancsak a koldus zsidó felöltöztette. — Az eset után bementem apám és anyámhoz a szobánkba és elbeszéltem nekik, hogy a lányt megölték. Akkor mámi megtiltotta, hogy bárkinek is beszéljek erről.” A várnagy foglya Most már teljes erővel megindulhatott az országos antiszemita propaganda. Onódy Géza a hadiköltségvetéssel kapcsolatos vitáját használta fel arra, hogy zsidóellenes kirohanást intézzen a parlament színe előtt. Másnap a magyarországi antiszemiták vezére, Istóczky Győző duplázott rá. S miközben a Sarf Móriccal megvádoltatok zsidókat hiába kínozták, vallatták, az antiszemitáknak sikerült maguk mögé állítani a közvélemény jelentős részét. Csakhogy a 14 éves gyerek vallomásának meglehetősen ingatag alapját jelentette a vádnak. Ráadásul a törvények értelmében szabadon kellett volna engedni. De ha kiengedik, akkor a kényszer alól felszabadulva, Sarf Móric bizonyára elmondja az igazságot, azt, amit első kihallgatása során vallott: semmit sem tud Solymosi Eszterről és nem is tudhat. S igy hát Bary József vizsgálóbíró megszüntette ugyan Sarf Móric letartóztatását, de törvénytelen módon felügyeletét fenntartotta, s őt előbb a fogházban, később Henter Antalnál, a megye várnagyánál tartották fogságban. Hozzáláttak a gyúrásához. Kikereszteltették, s aztán antiszemita szellemben nevelték. Nagy s fényes jövőt Ígértek neki, ha végig kitart és nem vonja vissza vallomását. így hát Sarf Móric még a bíróság előtt is úgy vallott, ahogy Nagyfaluban aláíratták vele, pedig közben, még a nyíregyházi tömlőében többször kért kihallgatást, hogy vallomását megmásíthassa. Akkor nem adtak módot arra, hogy elmondja az igazat. Később viszont már “átgyurták.” De az is tény, hogy amikor a tárgyalás befejeződött és őt visszaadták a szüleinek, sokszor megismételte az őt faggató újságírók előtt, hogy Tiszaeszláron nem történt semmi. — Hogy az furcsa magatartás? Mi más lett volna várható egy meggyötört 14 éves, cselekedetei súlyával aligha tisztában lévő fiútól, ha felnőtt, jogvégzett, magukat müveit embereknek tartó férfiak is felültek az aljas ostobaságoknak? A holttest előkerül A gyerektől kicsikart jegyzőkönyvvel egyébként nem volt elintézve semmi. Hiszen a bűnjelek, a tárgyi bizonyítékok fogalmát már akkor is ismerték, s bár többször is átkutatták a zsinagógát és annak környékét, nem találtak még egy vércseppnyi nyomot sem, ami a szörnyű vád valóságára utalt volna. Aligha lehetett a holttestet olyan nyomtalanul eltüntetni, hogy ne leljenek semmit. Akik még a vérváddal szembeszálltak, meg voltak róla győződve, hogy ha a leányka teteme előkerül, (hiszen ha életben lett volna, már régen felfedezték volna), megdől az egész vád. A belügyminiszter körrendeletét adott ki a nyomozás sikerének előmozdítása érdekében: “Hogy folyó évi április hóban Tiszaeszlárral eltűnt Solymosi Eszter esetét, illető leg az igazság mielőbbi kiderittessék, hogy azok, akik esetleg bűnösök, bűnükhöz mér-Gazdaasszonya gyakran megverte, nádpálcával vesszőzte, s a bizonyos napon is alaposan kikapott tőle. Husvét előtti nagytakarítást tartottak, ezért enni sem kapott. S ráadásul kétszer is el kellett mennie az oda-vissza mintegy másfél órányira levő boltba festékért, mert először figyelmetlen volt, nem olyan szinü fesétket vitt gazdaasszonyának, mint az megparancsolta. — Igaz, hogy ezeket a körülményeket Bary József vizsgálóbíró elmulasztotta feltárni, de még igy is számos jel mutatott arra, hogy igy történt a dolog. Akadtak tanuk, akik később is hajlandók voltak visszaemlékezni rá: délután is látták még Solymosi Esztert, jóval azután, mint hogy a vádirat után a zsidók megölték őt. A csendbiztos és az írnok vallat És min alapult a vérvád? Mindenekelőtt a tizennégy éves Sarf Móric vallomásán. Solymosi Jánosné ugyanis elment Vencsellőre, a járási székhelyre, s elmondta a szolgabirónak látomásait: szerinte a zsinagógát kell Eszter után átkutatni. S elmondta azt is, hogy Sarf József templomszolga négyéves kisfia kikotyogta: “Behívta atyus a magyar lányt a templomba, és elvágta a nyakát.” Solymosiné fantazmagóriájának először nem nagyon adtak hitelt. Különböző jegyzőkönyveket vettek fel, ezeket ide-oda küldözgették, s csak jó másfél hónap múlva kapta meg az ügyet Bary József vizsgálóbíró, aki május 19-én kezdte meg a helyszínen a “vizsgálatot”. A nyom, amin elindult, a négyéves Samu állítólagos elszólása. Ezért aztán mindenekelőtt Sarf Józsefet akarta letartóztatni. Őt azonban nem találták odahaza. Tokajban akadt dolga. Bary József, aki egyébként egy királyi ügyész és egy törvényszéki Írnok is elkísért, erre fogollyá nyilvánította Sarfnét és két fiát, a 14 éves Móricot és a 4 éves Samut. A községházára kisérték őket. Ugyanekkor fogságba vettek még néhány zsidót. A kiindulópont azonban hiányzott. Természetesen közülük senki nem tudott Solymosi Eszterről. Sarfék kisebbik, négyéves fiának esetleges vallomása pedig semmit se nyomhatott a latba. A 14 éves Móricra gondolt hát Bary: ha őt megdolgozzák, olyan koronatanú kerülhet a kezükbe, akivel már lehet valamire menni. A gyerek első vallomása, amelyet Tiszaeszláron, a községházán tett, teljesen megegyezett a többi zsidó vallomásával. Leírta a szombati vallásos szertartás körülményeit, s kijelentette, hogy Solymosi Esztert nem ismerte, eltűnéséről nem tud semmit. S május 21-én este a gyerek már ‘pontosan’ elmondta a leányka megöletését, s gyilkosokként és bűnrészesekként nevezte meg a metszői állásra pályázó három saktert, még néhány zsidót, köztük a saját édesapját. Ezt a vallomást Recsky András csendbiztos és Péczely Kálmán törvényszéki Írnok Bary távollétében csikarta ki a gyerektől, mégpedig a Nagyfaluban, ahová Bary — nyilvánvalóan az ügy érdekében — átkisértette. Az Írnok, péczeli Kálmán már 13 esztendőt ült gyilkosság miatt. A csendbiztos sem ment a szomszédba egy kis durvaságért. Ők ketten kényszeritették ki Nagyfaluban Mórictól a “vallomást”. (Folytatjuk) i
