Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-20 / 29. szám
Thursday, July 29. 1972 MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal EMBEREK ÉS ESETEK: A FALIÓRA TITKA Ezen a héten az angliai Flintshire megyében lévő Mold városka árverési csarnokában régi ritkaságok aukciójára gyülekezik a közönség — bizonyára sok érdekes és értékes régi holmi kerül kalapács alá, de egy sem lehet érdekesebb és regényesebb, mint a hires (vagy inkább hirhedt?) “Madame Beswick-féle fali ingaóra.” Az árverési katalógusban a 215-ös sorszám alatt található, leirása mindössze arra szorítkozik, hogy az ingaóra faliládája tölgyfából készült, s hosszúsága két és fél méter. Szükségtelen volna, hogy a katalógus ennél beszédesebb ismertetésbe bocsátkozzék: a falióra múltját és történetét Mold lakói jól ismerik. Nagy kérdés, hogy akad-e rá vevő? Hogy mi lesz a hosszú szekrényü ingaóra sorsa, ha senki sem veszi meg, azt nem lehet tudni, annyi bizonyos, hogy a család, amely árverésre bocsájtóttá, hallani sem akar arról, hogy visszavegye otthonába. Jóllehet az óra az ő nevéhez fűződik, Madame Beswick nem volt az órának sem tulajdonosa, még kevésbbé készítője. Ellenben múmiaként lakta az óraládát száz esztendőn keresztül s hogy mindezzel mennyi bajt s gondot okozott a Manchesteri Egyetem Múzeumának, annak csak a muzeum igazgatója a megmondhatója. És felős, hogy az aukcióval a muzeum még mindig nem jutott az ingaóra és Madame Beswick sajátos történetének a végéhez. Madame Beswiek — vagy ahogyan akkor ismerték — Hannah Beswiek, amig élt, semmiféle följegyzésre méltó cselekedetet el nem követett. Két nagy birtoka volt Manchester környékén és jelentős vagyona. Különc teremtésnek ismerték, de azt csak kevesen tudták róla, hogy öregedése idején hatalmába kerítette a rettenetes félelem: tetszhalottként, élve temetik el. A környéken fennmaradt a legenda, hogy ez a rettegés akkor lett úrrá rajta, amikor egy közeli rokonát majdnem ez a sors érte. Temetése előtt néhány órával magához tért, felült a ravatalán és csodálkozva nézett körül. Hannah Beswicket attól kezdve ez a rémlátomás üldözte, megtoldva azzal, hogy ő esetleg nem tér magához-időben a tetszhalál álla-Irta: VÁNDOR PÉTER potából, csak már elföldelés után. E szörnyűséges veszély elkerülésére megállapodást kötött orvosával, dr. Thomas White-tal, akinek a Manchesterrel szomszédos Sale-ben volt rendelőintézete, hogy halála után ne temettesse el, de balzsamoztassa be — szószerint idézve végrendeletéből — fellelhető legjobb és legtartósabb balzsamozó anyagokkal” Hogy óhaja maradéktalan teljesítését lehetővé tegye: végrendeletében 35 ezer fentsterlinget hagyott dr. Whitera. Hannah Beswiek 1757-ben halt meg. Harmincötezer font abban az időben krőzusi vagyonnak számított. Dr. White azonban nem vette igénybe “London és Páris” legjobb balzsam anyagait, ellenben vékony kátrányréteggel vonta be a holttestet és elhelyezte abban a falióra tokban, amely egykoron Har.nah Beswiek nagyatyjának tulajdonát képezte. White doktor maga is különc ember lehetett,mert nem sokkal később visszavonult az orvosi gyakorlattól és egykori rendelőintézetében megnyitotta a “bizarr tárgyak” múzeumát. Ebben a múzeumban dr. White kiáltotta a faliórát is, benne Madame Beswickkel, közvetlenül egy rég elhunyt útonálló csontvázának tőszomszédságában. Amikor azután dr. White is meghalt, akkor múzeumát és annak kincseit egy másik orvosra, bizonyos dr. Ollier-re hagyta, aki viszont nyomban tovább j adományozta a Manchesteri Természettudományi Társaságnak. Valamikor ebben az időben — hogy pontosan mikor, az megállapíthatatlan — Madame Beswiek előkerült a faliórából. S amikor azután a Manchesteri Természettudományi Társaság a gyűjteményt s vele együtt a falióra tokot az Owens Múzeumhoz továbbította, amely ma a Manchester Egyetem múzeuma — Madame Beswiek hajléktalan maradt. Érthető, hogy az egyetem minél gyorsabban szabadulni akart tőle — Hannah Beswiek elérte, amit akart, mert száz évvel halála után még mindig temetetlen volt, tehát tetszhalál veszélye többé nem fenyegette, az egyetem azonban tömérdek nehézséggel találta magát szembe. 1868-at írtak akkor és a helyi hatóságok nem voltak hajlandók hozzájárulni Madame Beswiek eltemetéséhez, mert nem volt halotti bizonylata.Azt ugyanis dr. White elfelejtette kiállítani. Halotti bizonyítvány nélkül nincs halott, halott nélkül pedig nincs temetés. Hogy aztán végülis mikor, hogyan temették el Madame Beswicket, több, mint száz évvel a halála után — arról nincs följegyzés. Utódjait nem is nagyon érdekli. őket sokkal jobban érdekli az, hogy mi lett Hannah Beswwick hatalmas vagyonával? Kikre hagyta? őhozzájuk ugyanis csak a falióra került. Amitől most mindenáron szabadulni igyekeznek. Ha tudnak. TANULSÁGOS TÖRTÉNET Az utas integetésére a taxi megáll. Az utas megadja a címet, s a taxifogás izgalmait levezetendőn, rágyújt. A vezető erélyesen lecsavarja saját ablakát és hátraszól : — Kérem, huzza le a többi ablakot is. Az utas meghökken, torkán akad a füst, lecsavarja az ablakokat. Éles levegő csap be. Az utas a fülét fogja. A taxis: — Le kell huzni az összes ablakot, csak igy megy ki teljesen a füst. Az utas köhögni kezd. — A dohányzás egészségtelen. Mindenütt propagálják, hogy ártalmas. Az újságban is, a rádióban is, és a televízióban is. A dohányosok sokkal több betegséget kapnak meg, a statisztika ... százalék ... rák... szívinfarktus ... érszűkület ... Az utas eloltja a cigarettát és feltekeri az ablakot. Helyzete igy is reménytelen. Az egészségügyi előadás tovább folyik. — Le kell szokni. Egyszerű! Nem kell rágyújtani. Aki nem dohányzik, nem bírja a füstöt. Ez igy van. Ezt tekintetbe kell venni. Utas vérnyomása magasan, sóhajt. — Tekintetbe vettem. A taxis nem. Kifejti, hogy a vállalati szabályzat értelmégyujthat rá az utas jelenlétében. — És az utas? — Tőlem!? Ha lecsavarja az ablakot... ? — Ez is beinne van a szabályzatban ? — Kérem, tekintettel kell lenni a nemdohányosra. — És arra nem, akinek a füle fáj a huzattól? — Kérem, nem kell dohányozni és nem lesz huzat. Utas rémképe: vendéglő, nemdohányzó pincérrel. A vendég rágyújt, a pincér kinyitja az éterem összes ajtaját-ablakát. Újabb látomás: taxi jön, rajta felírás: “nem dohányzóknak!” — Kérem, ha megkérdi, hogy rá lehet-e gyújtani, megmondom, mi a helyzet — huzza fel a vállát a férfi. Az utas vérnyomása megáll, majd lassan csökkenni kezd. Átvillan rajta: van benne valami. Mert mi történt? Az utas fütyült a gépkocsivezetőre. (Igaz, az meg az utasra.) Divatos manapság az emberi kapcsolatokról értekezni. Hát ebből mindketten levizsgáztak. Eldöntendő — melyikük jobban? Szemes Gábor HUMOR VENDÉGSÉGBEN — Hallom, tegnap vendégek voltak nálad. Hogy, sikerült? — Rosszul. — Mi történt? —• Egy férfi annyira megfeledkezett magáról, hogy pikáns viccet kezdett mesélni. Én azonban közbeszóltam és felkértem, hogy azonnal hagyja el a lakásomat. — És elment? — Igen, de a többi vendég is vele ment. Akarták hallani a vicc poénját. . . . FINOM KIS VENDÉGLŐ A pincé.r feltűnik a láthatáron, s az egyik vendég igy kiabál felé: — Már harmadszor rendelem meg a máj gombóc-levest! Mire a pincér közbeszól: — Örömmel hallom, hogy uraságodnak ízlik a májgombóclevesünk és egymás után három adagot rendel . . . ÉLETMENTÉS UTÁN — Igaz, hogy tegnap majdnem megfulládtál a strandon? — Igaz. Hogy történt? Egyszer csak elkapott az örvény, fulladozni kezdtem. Már azt hittem, hogy meghalok, amikor a mentő végül a partra húzott. — És mit éreztél, amikpr közelinek vélted a halált? — Érdekes, hogy az érzés nem volt félelmetes. Elvonult előttem az egész eddigi életem.-— És mondd kérlek, az nem vonult el véletlenül előtted, hogy 1964-ben adtam neked kölcsön egy ötvenest? AZ EGYETLEN JÓCSELEKEDET Veszekszik a házaspár. Az Az asszony így üvölt a férjére: — Csak azt szeretném tudni, van-e egyetlen jócselekedeted, amelyet az életed során megtettél? — Van. — Szeretném tudni ,hogy mi? — Nélkülem most vénlány lennél. . . Szuvenirvadászat LONDON — 15,000 üveges porcelánedény, főleg pedig evőeszköz tűnt el az angol alsóház étterméből és büféiből, aminek oka a törésen kívül a szuvenirvadászat. Az evőeszközöket ezentúl már a hires embléma nélkül készítik. TE VAGY, ÁGNES.. (Folytatás a 10-ik oldalról) A hurikán-Ágnesnek tetszett ez. Kérte, énekeljem el még egyszer. Megtörtént. Majd annyira kiegyengettük a dolgokat, hogy mi tűrés-tagadás, szerelmes lettem Ágnesbe. Azt lehet mondani: egymásra találtunk. így, a dolgok, a tények mélyén rejtőző érzelmekben. Már öleltük és csókoltuk egymást, többszörösen. Véges férfiuságomban elfeledtem a sok gyászt, mit ránk hozott. De mégis egyszer, úgy-hirtelen, eldobva őt magamtól, eszelősen kezdtem kiáltozni. Amerikai hurikánra, magyar gondolattal. — Te nem az az Ágnes vagy! A Kosztolányié. — Miért, miért? — szabadkozott ő, a támadt ellenvetésre. — Azért,mert fogadni mernék, ebben is biznisz van ... — Micsoda? — Sütötte le szempilláit hurikán Ágnes. — Mi?... Hát mi?... Arany János! — dadogtam előtte. Biztosan nem kaptál elég vizet, úgy a texasi vagy floridai nyugvópontodon . . . Kimosni, Ágnes asszony módj án. • szennyesed.
