Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-14 / 50. szám
11. oldal FOGYÓKÚRA — Kedves Miss Homoki, minden vágyam az, hogy lefogyjak és nem megy. Félek, hogy a férjemmel valami baj lesz a kövérségem miatt. Már mindenfélével kísérleteztem, minden barátnőm receptjét kipróbáltam. Valaki most egy drasztikus szert ajánl, egy tablettát, amitó'l pár hét alatt 30 fontot lehet fogyni. Próbáljam ki? VÁLASZ — Fogyókúrára orvosi és nem lelki tanácsot kell kérni. Ami a nem orvosi részt illeti, lehet, olyan tabletta, amitől még harmincnál is többet vészit: 150—160 fontot. A drasztikus kúra ugyanis olyan idegessé és kiállhatatlanná teheti, hogy nincs férj, aki kibírná magát. ^ ^ MENYASSZONY JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, eljegyzett menyasszonyom van, fiatal elvált' asszony, úgy terveztük, hogy a télen, újév körül esküszünk. Én egy ipari szakember vagyok, egy bizonyos különleges munkára specializálva, amelyben New Yorkban összesen csak 5 helyen dolgozhatok, azonban minden más szakmánál jobban fizetik és szépen keresek vele. Nem azért Írom ezt, hogy felvágjak, csak azért, hogy megértse a problémámat. Ebben a szakmában most egy uj vállalkozás alakult, hogy hol, nem irom le, mert még bizalmas ügy. Elég kis város New Yorktól 400 mérföldre. Egy ismerősöm ajánlatára elhívtak oda megbeszélésre és felajánlották, hogy menjek át hozzájuk. Itt, ahol most dolgozom, foreman (előmunkás) vagyok, ők managerhelyettest csinálnának belőlem és több lenne a fizetésem. Nagyon örültem ennek, a menyaszszonyom azonban hallani sem akar arról, hogy elmenjen New Yorkból, mert neki — azt mondja —, hogy itt van a társasága és ő nem temeti el magát egy kisvárosban. Magyaráztam neki, hogy kisváros, azonban szép, tiszta, modern, majdnem uj város, gyönyörű fás utcákkal és nagyon szép, egészen modern, kertes házunk lenne úszómedencével. Kértem, hogy jöjjön le velem megnézni a várost, de még erre sem hajlandó. Azt mondja, szó sem lehet róla, neki nem kell és válaszszák: vagy az a kisváros, vagy ő. VÁLASZ — Véleményem: mindenki hozzon egy kis áldozatot a másikért, akit szeret, hogy örömet szerezzen neki vele. De amit a menyaszszonya követel, az túlmegy minden határon, értelmetlen, indokolatlan, jóformáin lelketlenség. Nem követelheti meg magától, hogy ne induljon el egy szépnek Ígérkező karrier utján pusztán azért, mert ő csak nagyvárosban érzi jól magát, neki itt van a társasága. A feleség első társasága a férj. Továbbá társaságot egy modern kisvárosban is lehet szerezni. Az meg már példátlan makacsság, hogy még megnézni sem volt hajlandó a várost. Képzelheti, milyen makacs lenne feleség korában. Végeredményben a menyasszonyának arról kell döntenie, hogy magához, vagy New York városához menjen feleségül. Úgy látszik, neki New York lényegesebb, mint maga. Magát pedig választás elé állította: vagy ő, vagy a kisváros. Nyugodt lélekkel válassza a kivárost. MRS. P. — Kedves Erzsébet, első házasságom nagyon szerencsétlenül végződött, a férjem ivott, munkakerülő volt, durva volt hozzám, 10 hónappal a házasság után kisfiam született. Még egy évig próbáltam, váriam, hogy talán megváltozik, azonban mindig rosszabb lett. Válni akartam. Neki nem volt kifogása, sőt örült neki. Lemondott a gyerekről, még azt se kérte, hogy néha meglátogathassa. A válás után elment Kanadába, azólá soha nem irt, nem kérdezett a gyerekről. A válás után férjhezmentem egy nagyon becsületes, szorgalmas férfihez. Van egy kétéves kislányunk. Az első házasságomból származó fiam most 5 éves. A férjem úgy szereti őt, mintha az édesapja volna. A fiú tudja, hogy nem az édesapja, de ő is szereti. Beszélgettem a férjemmel és ő azt mondja, hogy adoptálni akarja saját nevével a fiút. Nem tudom, hogyan reagálna erre a kisfiam, mert hiszen egyszerre uj nevet kapna. Mit tanácsol? VÁLASZ — Igazán örülhet, hogy a férje még ezzel is ki akarja mutatni a szeretetét a maga első házasságából származó fia iránt. Szépen magyarázza meg a fiúnak, hogy maguk négyen most FÉRFI SAROK: ŐSZI ELÉGIA Na, figyelj rám, ne azokat a hülyeségeket ird, amiket szoktál, nem kell mindig humorizálni, vannak az életben komoly dolgok is, a röhögés nem minden, érted ? Ezt ird meg, amit én mesélek neked, mert ez igaz, magából az életből van ellesve a Sárika. Ez a valódi neve és eleinte gyönyörű lány volt, de férjhezment Jenőhöz és aszszony lett belőle. De figyelj ide, mert most jön a komplikáció, vagyis már előbb jött, mert a fiatal házaspárnak volt egy közös barátjuk a Dezső, aki már akkor harmadik volt, érted, az a bizonyos harmadik, amikor Jenő még nem is volt a második, vagyis az első, mint férj. A fiatal házasok már az első napokban is tulajdonképpen hárman voltak, mert Dezső, a hatalmas bajuszával mindig velük volt, elválhatatlanok voltak, a fene értette ezt, mert hiszen Dezső úgy szerepelt, mintha tulajdonképpen Jenő barátja lenne és nem az asszonyé. Ezt sok minden megerősítette. Először is Jenő is, Dezső is, szenvedéyes kártyások votak és ha csak egy mód volt rá, mindig is együtt kártyáz-Vdrrni Zseni-Koszorúk... Menetelnek a koszorúk, viszik erős, délceg fiuk, viszik fiatal katonák az ünnepélyes téren át, hol egy jelképes kő alatt névtelen hősök porlanak. Menetelnek a koszorúk, tovább dúlnak a háborúk, tenger háborog, föld remeg, ölik egymást az emberek! Halljuk a békeszózatot... de napról-napra több halott! Menetelnek a koszorúk, de millióknak az se jut, mert tűz és víz végzett velük, nyomtalan tűnt el életük... Nevük, emlékük nem maradt a föld alatt, a víz alatt! Elhervadnak a koszorúk, nem múlnak el a háborúk... Most erre ég, majd arra ég, rőtszínt lobog a messzeség... közben békéről zengenek a nagyhatalmú emberek! Ontják a békeszózatot... De percről percre több halott! Több... Több halott! egy családot alkotnák tehát egyforma nevük lesz. Egyébként a férje azonfelül, hogy szereti, okos ember lehet, hogy most akarja megcsinálni, mielőtt a gyerek iskolába került, mert ha iskolás korában változik a neve, az már sok kiváncsiskodó kérdésnek teszi ki a többi gyerek részéről. Minél hamarább bonyolítsák le az adoptálást. * * * ÜZENETEK — 1. Régi szegedi. Kérdi, hogy a szegedi hidat is az az Eiffel épitette-e, aki a párisi Eiffel-tornyot. Eiffel mérnök vállalata pályázott a hídépítésre, de Feketeházy János magyar mérnök tervével. Még hozzáteszem, hogy Feketeházy építette annakidején a budapesti Ferenc József-hidat. — 2. Kiváncsi. Mary Pickford nem az első, hanem a második sztár volt, aki Oscardijat kapott. Az első: Janes Gaynor. — Mrs. R. Cs. Több festőnk használt azonos vezetéknevet: Edvi Illés Aladár, Edvi Illés Jenő, Edvi Illés Ödön. tak. Mindketten tudták becsülni a huszonegyest, a chemint, a rabló ultit, a ramslit és minden más játékot, a fontos csak az volt, hogy veszteni lehessen. Jenő jól keresett, mert ha éppen nem kártyázott — ami ritkán fordult elő —, akkor gépészmérnök volt és nagyon szerették a szakmájában. Dezső foglalkozása kissé ködös volt, nem az a fajta, amelyet egy szóval ki lehet mondani, mint orvos, vagy ügyvéd, vagy tanár, mert Dezső hol ezzel foglalkozott, hol azzal, de néha amazzal is. Senki sem firtatta, látszólag rendesen élt, nem voltak gondjai és mindig elő tudta teremteni a napi betevő kártyapénzt. A két férfi többet volt együtt, mint Sárikával és a férj bár hallott kósza pletykákat, hogy igy a felesége, meg a Dezső, de ezen kacagott, mint macska szokott az egérrel. Jenő nagyon jól tudta, hogy Dezső az ő barátja és őmiatta hajlandó elviselni Sárikát is, aki mint emlitettem, eleinte szép volt, de kénytelen volt abbahagyni, mert múlt az idő és Sárika lassan hervadni kezdett. És egy napon, éppen ősz volt, mint már annyiszor, kitört a tragédia. Dezső már évek óta albérlői rangban dolgozott a házaspárnál és meg kell mondanom, hogy Dezső dolgozott is, a szó szoros értelmében. Mindig segített a háztartásban, mosott, vasalt, mosogatott, takarított, egyszóval nélkülözhetetlen volt, mert legtöbbször a bevásárlást is ő végezte, mialatt Sárika csendesen hervadt otthon, mint a virág. A baj tulajdonképpen az volt, hogy Jenő, a férj, valamin összeszólalkozott a partnereivel. Ott is hagyta őket, ami nem lett volna baj, hiszen úgyis vesztőben volt, de elkövette azt a hibát, hogy feldultan, mint egy sértett párduc, hazament. És otthon olyan helyzetben találta Sárikát és Dezsőt, mintha Sárika Dezső felesége lett volna. A dolgot nem lehetett félreérteni. Sárika duzzogva bevonult a másik szobába és magukra hagyta a férfiakat. A többi már nem az ő dolga volt. Jenő ingerülten tapogatta kezében a kártyacsomagot : — Hallottam rólatok ostoba pletykákat, de most mindent tudok. Ez igy nem mehet tovább — mondta és elővette zsebéből a kártyacsomagot: — Döntsön a sors. Egyetlen parti huszonegyest fogunk játszani. Aki nyer, azé lesz Sárika és kész. — És már osztott is. De mielőtt Dezsőnek alkalma lett volna megnézni az első lapot, Jenő megjegyezte: — Tegyünk be egy tízest, hogy valami izgalom is legyen a dologban. Királyhegyi Pál
