Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-30 / 48. szám
16. oldal PETŐFI NYOMÁBAN: Aszód Nézem Aszód régi látképét, Aki a 19-ik század elején Pestről érkezett, igy látta: dombtetőn az evangélikus templom, közvetlen alatta a régi Podmaniczky és az uj Podmaniczky-Széchenyi kastély, balra a völgyben a római katolikusok temploma. A kastélytól jobbra a papiak áll, s közvetlenül mellette a szalmával fedett, egyszerű prasztháznak tűnő evangélikus latin iskola, s körülöttük sok apró ház látszik. A mezővárosban bevezető ut — az időjárástól függően — hol poros, hol lélekrázóan kátyus, sáros. Pedig ez az ut volt a Pest és Eger közötti gyorskocsijárat útja. A mezővárosban ez időben 2300 ember lakott. Ez a látvány fogadta Petőfit 1845 tavaszán, amikor felvidéki utazásra indult a pesteperjesi gyorsszekéren. Meg// a mezőváros pillantotta a Galgát, a dombtetőén a templomot, alatta a két nagy palotát, mellette a régi iskolát. Szinte átfűti sorait az emlékezés, amint Utijegyzeteiben ezeket írja: “Aszód! — Ah kedves olvasó ... ha te tudnánd mennyi fekszik rám nézve e kis szócskában: Aszód! . . . ezt nem olvasnod kellene a flegmatikus papírról, de hallanod . . . Aszód! — Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallanod . . Jelentős mezőváros volt Aszód ez időben. Gazdasági és kulturális vonzó hatása elsősorban a galagavölgyi falvakra terjedt ki. De a távolabbi vidékek is emlegették. A Podmaniczky-család 1782-ben báróságot szerzett. Ezt a rangot felhasználva a báró-család kijárta az uralkodónál a mezővárosi cimet. Ez a város EMLÉKEZÉSÜL . . . PÉCSI SÁNDOR HALÁLÁRA számára nemcsak rangot jelentett, hanem a vásártartás jogát is. Ennek jelentősége, fellendítő hatása lemérhető abban, hogy ettől kezdődően az Aszódon letelepedő iparosok száma egyre növekedett. A cipészek és csizmadiák 1789-ben kapták céhlevelüket II. József császártól, a szabók és szűcsök pedig Ferenc császártól 1804-ben. Amikor Petőfi az evangélikus latin iskola tanulója volt, evangélikus gyülekezetünkben 100- 120 mesterember élt a családjával. Legtöbbjük csizmadia volt. Külön utcában volt műhelyeik sora. Az u.n. Suszter utca volt ez. De a fő utcán is iparosok laktak. A csizmadia mesterséget űzők mellett voltak kovácsok, molnárok, szabók, szűcsök, szűrszabók, fésűsök, tímárok, kékfestők, kereskedők, de tevékenykedett itt nyereggyártó, kalapos, hentes, lakatos, asztalos, tüs-mester, pintér, téglás, üveges. Ezek mellett még sok olyan, akikről csak annyit tudunk mesterember volt. A mezőváros földművelő ré-János. Első lépésként 20 nógrádmegyei szlovák család kapott letelepedési engedélyt. S azok az uj telepesek, akiknek élete viszonylag türhetőbbé vált, nem feledkeztek meg a Felvidéken maradt, s gyakran nyomorgó rokonaikról, szülőfalujukról. Még a 18. század elején is állandóan költöznek a Podmaniczky-birtokokra Hontból, Trencsénből, Nyitrából, Túróéból. Petőfi apai és anyai ősei is ezekben az évtizedekben vándoroltak be Aszódra. Apai nagyapja, Petrovits Tamás a községi mészárszék bérlője volt. Édesapja, Petrovits István pedig Kartalon született, az aszódi evangélikus templom ban keresztelték. Édesapjától tanulta a hentes mesterséget. Petőfi anyai nagyszülei, Hruz Jánosék pedik a Turóc megyei Necpálból kerekedtek fel és Aszódon telepedtek le. Hruz Mária és Petrovits István 1813. szeptember 15-én az aszódi evangélikus templomban kötöttek házasságot. Az esküvő után nem sokkal Szabadszálláson találjuk a házaspárt, ahol Petrovits István a községi mészárszék albérlője lett. S mikor 1835 szeptemberének első napjaiban Sándor fiát Aszódra hozta iskolába, ÓHAZAI KRÓNIKA 1975-re helyreállítják a nagycenki Széchenyi-kastélyt. Az érdekelt miniszterek a helyszínen tanácskoztak a kialakítandó történelmi és kulturális központ kiépítésének részletes tervéről. Az eredeti elképzelések szerint 1973. szeptember 23-án nyitják meg az újjáépített kastélyt, és 1975-re befejezik a park és a környező kulturális épületek, múzeumok helyreállítását is. ★ A római városi tanács meghívására tartózkodott Olaszországban Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke vezette küldöttség. A két főváros kapcsolatairól, együttműködéséről tárgyaltak. Budapest-kiállitás volt Rómában, előadások, a római városi vezetőség pedig ünnepélyesen leleplezte azt az emléktáblát, amely ezentúl a Via Veneto egyik szállodájának falán Ady Endre emlékét őrzi. Ady 1911-ben szállt meg több alkalommal Rómában, a Hotel Imperiale-ban. Budapest, november hóötvenéves volt, de már 25 esztendősen is játszott idős embereket. Orgánumán, alkatán, arcberendezésén kívül érettsége tette erre alkalmassá; mélyről jövő humora, s tán játékos bölcsessége is, melynek nem volt hijján ifjúkorában sem. Szemlélődő em-Pécsi Sándor bér volt, agresszivitástól mentes, a dolgok nyitját, megértését keresők derűs légköre vette körül. Humánuma a tárgyakra is kiterjedt, szenvedélyesen szerette, gyűjtötte a régi holmikat. Egy antik sirkő és egy nemes vonalú olló egyarányt gyönyörködtette ; minden, amin fellelte az emberi munka nyomát, mert a munka megszállottja volt maga is; a soha el nem fásulok a magukkal meg nem elégedők közül való. Kevés színészi karrier haladt oly egyenesen felfelé, mint az övé. A film- és színpadi főszerepek egész sorát játszotta el, töretlen pályája a magyar színháztörténet nagyjai közé iveit. Ha szerepei közül most az Éjjeli menedékhely Lukáját említjük, vagy Eddie-t a Pillantás a hidról-ban, a Kaviár és lencse elragadó széltolóját, az Erkelt és a Különös házasságot filmjei közül: merőben önkényesen tesszük, hiszen csaknem valamennyi ideírhatnánk, mert mindegyik szerepében megvalósított magából valamit. Odaadta magát a szerepnek, ez volt az élete, ebben is fogyott el. Csendes életet élő, nagy műveltségű ember volt, színpadon kívül nem alakított, nem pózolt, nem illegette magát ; egyszerű volt, természetes, mint az igazi nagyok általában. Munkát, tehetséget nagyra becsült; a művészi pályát oly gyakran beárnyékoló és görcsbe huzó irigység ismeretlen volt számára. Talán ez okozta, hogy pályatásai között nem voltak ellenségei, talán megértése, segitőkészsége, vagy egyszerűen csak annyi, hogy az ő “szerepére” nem pályázhatott senki; egyedülálló jelenség volt. Nem félünk leírni az elkoptatott jelzőt, mert nemcsak érezzük, hanem biztosak vagyunk igazságában: pótolhatatlan. tege szlovák eredetű volt. Aszódra költözésük egybeesik Aszód újjáéledésével és az evangélikus gyülekezet megalakulásával. A török hódoltság idején kuriális község, de lakói, református és római katolikusok voltak, gyakran kényszerülték menekülni. Ezért több ízben úgy szerepel az összeírásokban Aszód, mint lakatlan település. 1715. jelentette a fordulópontot. Ekkor kötött házasságot a gazdag örökösnő: Osztroluczky Judit és a szegény ur: Podmaniczky méltán érezte úgy, fia nem kerül idegenbe. Koren István tanárnak igy is indokolta meg fia iskolacseréjét: “Elvettem őt onnan, mert a színházak körül ólálkodott, s elhoztam ide . . . Tettem ezt annál szívesebben, hogy mind nekem, mind különösen nőmnek Aszód kedves emlékű város. Lakása leend Neumanné aszszonyságnál . . . Pesten már konfirmáltatott is Kollár János lelkész ur által ...” Detre János Ványai Ambrus emléktábláját avatták fel Dévaványán. Az alföldi nagyközség egykori lelkésze Dózsa György egyik kancellárja volt, s annak idején 500 gyalogharcost vezetett a parasztvezér hadseregében. ★ A Bordeaux-ban megrendezett magyar hetek változatos programjának kiemelkedő eseménye volt a Magyar Állami Operaház balettkarának bemutatkozása. „Apollo 1(’> elnevezésű, 10 forint névértékű bélyegblokkot adott ki a magyar poata, tervezaj* Kékesi László grafikusművész. A blokk háttérszíne bordó és fekete, szürke színnel a Hold két oldala, sárga színnel az űrhajó pályája, felsó szegélyén „lWt. ápr. 10—CT”, alsó szegélyén az űrhajósok nevet ,4- W. Young, T. K. Mattlnghly, Ch. M. Duke” olvasható. A blokkban levű bélyeg háttérszíne világoskék és sötétkék. Az „Évfordulók — események mg” bélyegsorozat üjabb két tagja kOzűi az egyik a magyar népgazdasági tervezés bevezetésének t}. évfordulójáról megemlékező 1 forintos bélyeg, Kovács DezsO plakettje alapján, Bokros Ferenc grafikusművész terve szerint. Ugyancsak 0 tervezte az októberben Budapesten megrendezett XI. nemzetközi audlológial kongresszus tiszteletére kiadott 1 forintos bélyeget, a kongresszus emblémájával.
