Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-02 / 44. szám
10. oldal Mr Robbins jachtja és Jókai villája Irta: SÁGI PÁL f cM SÁGI PÁL Harold Robbins amerikai iró nevétől hangos az egész világ. Ilyen még nem volt. Best-sellerjével rekordot állított fel. The Betsy című regényének puhafedelü olcsó kiadása szerte a világon már 250 millió példány felé halad. De a keresettel is rekordot állított fel. Minden nap annyi jogdij jár neki eddigi könyvei után, hogy ha egy betűt sem ir le, akkor is évi 1 millió dollár folyik be a bankszámlájára. Az is igaz, hogy a keresete szerint él: a francia Riviérán 90 láb hosszú luxus-yachtja ring a hullámokon, 9 autót tart és amikor nem La Canetben lakik, a tengerparti villában, akkor a californiai Beverly Hills az otthona, Gloria Swanson egykori, kastélynak is beillő villája az állandó lakása. Szerintem legérdekesebb az lenne, ha megírná a saját regényét. Árvaházi talált-gyerek. Nevelőszülőkhöz került, 20 éves korában 800 dollár kölcsönnel cukorkaüzletekkel kezdett foglalkozni és egy-kettőre másfélmillió dollárt szerzett. A vagyont egyetlen rossz üzlet elvitte. Akkor beállt Írnoknak az Universal filmgyárba és egyúttal elkezdett írni. Első könyve közgazdasági munka volt, aztán jöttek egymásután a regények, a filmek és velük a milliók, ő az egyetlen iró, aki egyszer már milliomos volt, mielőtt iró lett volna: megmutatta, hogy nemcsak, mint iró tud milliót keresni. Mennyit kereshet az iró írással általában. Nem könnyű válaszolni a kérdésre. A tehetség, az adminisztrálási képesség kettősségéből alakul ki a szám. De ez sem törvény. Nincs rá szabály. Tehetséges iró kereshet sokat, de keveset is. Kevésbé tehetségessel is ugyanez megtörténhet. A világirodalom története sok változó példát mutat. Schiller örökbecsű Stuart Máriájával életében mindössze 117 tallért keresett. Goethe nemhiába volt “civilben” államminiszter és jogtudós, jobban meg tudta védeni anyagi érdekeit, a Cotta kiadóvállalattól 234,000 gulden honoráriumot vett fel. Abban az időben 4 guldenben szabták meg egy tanító évi fizetését. Sir Walter Scott, a történelmi regény műfajának megteremtője, a mai best-seller irók őse. Könyveiből Skóciában feudális birtokot szerzett. Az ujabbkori nagykereső irók listáját Gerhart Hauptmann nyitotta meg. Két évvel a háború előtt 1 millió aranymárka után fizetett adót. Bernard Shaw azonban alaposan lefőzte: 400,000 angol fontról végrendelkezett, nem is szólván arról, hogy az örökösök halála óta is szép összegeket kapnak ismételten kiadott müvei után. Somerset Maugham hátrahagyott öröksége kétmillió dollár. Jean-Paul Sartre, a francia irodalom megszelídült egykori!- fenegyereke évi 125,000 dollárt húz könyvei és színdarabjai honoráriuma fejében. Sinclair Lewisnak egymagában a Rabbit cimü könyv félmillió dollárt hozott. A hires amerikai irók közül még főként Ernest Hemingway, John Steinbeck és Louis Bromfield “irt össze” tekintélyes vagyont. De ha faj súlyban nem is, anyagiakban mindannyiukon túltesz Edgar Rice Borrough, a Tarzan regények Írója. Nem néztem bele az adókönyvébe, de azt mondják, Tarzan — a Tarzan-ingekkel, -nadrágokkal, -cipőkkel, -csónakokai, -képekkel együtt — 40 milliót hozott a konyhára a vállalatának. Ami azt illeti, egyik-másik Írónő sem panaszkodhat. Az érzelmes irodalom leghíresebb békebeli művelője, Hedvig Courts-Mahler, akinek 80 millió példányban megjelent 207 regényén két nemzedék leányai és asszonyai ábrándoztak, egy millió aranymárkát tett a bankba. Igaz, hogy az infláció elvitte az egészen. Margaret Mitchell, amikor megírta egyetlen regényét, nem is sejtette, milyen irodalmi és anyagi karrier vár rá. Elküldte a kéziratot a kiadónak, utóbb azonban meggondolta magát és levelet irt neki, hogy küldje vissza. Elkésett. A kézirat már a nyomdában volt. Ha a levél idejében megérkezik, nem jelenik meg sokmilliós az Elfujta a szél és nem születik meg belőle a gigantikus film — és nem születnek belőle dollármilliók. Pearl Buck termékenyebb iró és az Édes anyaföld egymagában 1 millió dollárral járt. A színésznőből lett Írónő, Jacqueline Susann 1 milliót tett bankba a Babák völgyéért. Truman Capote In Cold Blood cimü regényének és a filmjének jövedelmét másfélmillió dollárra becsülik. Körülbelül annyira, amennyit Mario Puzonak, a Godfather hozott. Edic Segal profe3zszornak, aki csak úgy “szórakozásbóli” irta meg a Love Story-t, azt mondják 1 millió dollár ütötte a markát. Talán okosan teszi, talán nem: kijelentette, hogy neki életében egyszer elég volt a szerencséből, soha többé regényt nem ir, történelem a szakmája, történelmet tanit, egyelőre — egy évre — egy német egyetemre szerződött, aztán esetleg megírja Görögország antik történetét. A magyar irodalom azt is példázza, hogy egyik iró vagyont szerez, a másik koldusszegény marad. Petőfi Sándornak semmije sem volt. Jókai Mór idős korára szép kis vagyonkát, a Svábhegyen szőlőt és villát szerzett. Herczeg Ferenc is gyönyörű villában élt a Hidegkúti utón és amikor az oroszok bevonultak Budapestre, a fosztogatók egy ládikóra való aranypénzt vittek el tőle. Krúdy Gyula úgy halt meg, hogy óbudai lakásán gyertyafény mellett olvasott, mert kikapcsolták a villanyt, mivel nem tudta kifizetni a villanyszámlát. Molnár Ferenc után tekintélyes hagyaték maradt. Ma az óhazában egyáltalán nem megy rosszul az íróknak. Közülük jónéhány beletartozik az uj osztályba. Nagykereső, vagy ahogyan a mai argot mondja: nagymenő. Még a miniszterelnök is megirigyelheti. Vannak is elegen, akik morognak az irók nagy keresete miatt. LONDONI LEVÉL: Az utolsó “Arany Nyíl” Irta: HALÁSZ PÉTER Utoljára futott ki a londoni Victoria-pályaudvar üvegteteje alól Dover felé az “Arany Nyíl” — a hires és romantikus london-párizsi expressz. Az Orient-expressz után valószínűleg az Arany Nyíl volt Európa leghíresebb vonata, regényekben, filmekben, színdarabokban említették, — Graham Green és Noel Coward hősei utaztak rajta, boldogtalanság elől menekülő asszonyok, kalandkereső férfiak, szélhámosok és szerelmespárok, világhírű színészek és világvállalatok ve-HaUn Pét*» zerei. A repülőgép végzett az Arany Nyil-lal. Ha ötven perc alatt megtehető az ut London és Páris között, ki akar Pullman-kocsin utazni Doverig, ott átszállni a révhajóra, s aztán Boulognebói folytatni az utat az angol Arany Nyíl fx-ancia pandantján, a “Fleche d’Oi*”-on Páris felé? Bizonyára vannak, akik akarnak. De nem elegen. A romantika nem kifizetődő. Először a Fleche d’Or vonult nyugalomba, most a Golden Arrow követte példáját. 1929-ben suhant ki először a Victoria pályaudvarról : zene szólt a peronon, híradósok filmezték, riporterek találó jelzőkért kutatták szókincsüket, szabei'emberek az angol műszaki zsenialitás újabb fényes példájának nevezték, játékgyárosok tízezrével készítették modelljeit. Ha az Orient Expressz ablakai mögött a kelet misztériuma csillant, az Arany Nyíl tüzes szikraként hasított át az éjen Európa két fénytől lobogó metropolisa, London és Páris között. Tiz Pullman-kocsija volt, s mindnek külön neve: Perseus, Phoenix, Orion, Carina, Cygnus, ragyogóan felszerelt bárja ezüst cocktail-shakerrel és megafon-hálózata, amelyen át a stewardok tájékoztatták az utasokat, milyen az idő a Csatoi’na fölött, milyennek ígérkezik az (W WB átkelés, napsütés fogadja-e őket PárisbarWaqaf gomolygóköd Londonban. ^oqau Az Arany Nyíl főkalauza, Harry Steelé?"3ZL£r gálatot teljesített a legelső utón, s most, negyvenhárom esztendővel később az utolsón is. Akkor huszonkétéves volt, most hatvanöt. Han*y Steele és az Arany Nyíl egyszerre vonulnak nyugalomba. Kikre emlékszik utasai közül? Charlie Chaplinre És Paulette Goddai'dra, Stán Laurelra és Olivér Hardyra (akiket Magyarországon Stan és Pan néven ismertek), a Szuezi Csatorna Társaság igazgatóira, mindenekfölött pedig a hajdani walesi hercegre, aki később mint windsori herceg is gyakran utazott az Arany Nyil-on s akinek koronás monogrammal díszített pupliningét Hari-y Steele évekig hordta s még ma is őrzi. A herceg inget cserélt Dover előtt és a levetett inget a vonaton hagyta. Azon az estén is, amelyen lemondott trónjáról, Doveron át utazott Franciaországba. At átkelő-hajó bárjában Arthur King volt a mixer, ma is ő — Boulogneba érve, a herceg koccintott velem — emlékezik mex'engve King. A herceg akkor már nem volt king. Ai*thur King azonban változatlanul — Arthur King. Szerényebb nevek olykor időt-állóbbak. A romantikus vonatra a ma már szabványosnak mondható sors vár. Az angol vasúttársaság elárverezi a Pullman-kocsikat, a kikiáltási ára egy-egy kocsinak kétezer fonsterling, de a British Rail reméli, hogy a licitálók fölverik hétezerre. Bárhelyiség lesz belőlük valahol, étterem vagy excentrikus gazdag amerikaiak kerti filagóriája. Doverből az utolsó Arany Nyíl csaknem üresen tért haza a londoni Cictoriára. Harry Steele az ablaknál állt és figyelte, amint lassan eltűnnek szeme elől Dover sziklái. Kent tei-mőföldjei. Bromley és Beckenham zöld legelői. Halk neve(Folyt. a 11. oldalon)
