Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-28 / 39. szám
36. OLDAL MAGYAR HIRAüO Thursday, Sept. 28. 1972 V ❖ ❖ ❖ ❖ Elbeszélések és igaz történetek t V ❖ ❖ A POROS AKTÁK MESÉLNEK: I KIVÁNCSI ZSÓFIRA (Folytatás) A szülőknek nem is volt ellenére a dolog. Kállai ur egyre sűrűbb vendég lett a Dohány utcában, s Zsófika egyre több időt töltött az ügyvédjelölttel. Sok mindenféléről beszélgettek. Többek között arról a betörés-sorozatról is, amely 1895 januárjában izgalomba hozta a fővárost. S mit tesz a véletlen ? Amint igy a Váci utcában éppen erről beszélgetve sétálgatnak, szembejön a fiatal párral az egykori szobaur, Dimitra Papakoszta. Rendkívüli eleganciája semmit sem változott két év alatt. Papakoszta megáll, kezet csókol Zsófiának, aki bemutatta neki vőlegényét. Megindult a beszélgetés. Zsófika nem merte szóba hozni, hogy ha Papakoszta Budapesten van, miért nem látogatta meg őket? Félt, hogy féltékennyé teszi vőlegényét. Papakoszta azonban felszólítás nélkül is úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik. Rengeteg üzleti elfoglaltságára hivatkozva közölte. Triesztibe kell utaznia, de aztán ismét Budapesten lesz dolga és visszatérve majd meglátogatja Sternéket. Ezzel is váltak el. Papakoszta ment a dolgo után, a fiatal pár pedig folytatta sétáját, amely a Gerbaudban végződött. Az ügyvédjelölt a rendőrségre siet A budapesti rendőrség szerencséjére dr. Kállai féltékeny természetű volt. Mindent akart tudni Papakosztáról, faggatta a lányt, hogy honnan ismeri. A lány mesélt, s hogy, hogy nem, elmondta azt is, hogy egyszer kinyitotta a szobaur címére érkezett bőrtáskát, s abban milyen szerszámokat talált. Az ilyesmiben pallérozott ügyvédjelölt azonnal összefüggést talált a görög nagykereskedő és a kasszafurási sorozat között. Annyira azért nem volt biztos a dolgában, hogy hivatalos bejelentést tegyen, különben is meg akarta kímélni Zsófikát az üggyel járó hercehurcától, s inkább baráti alapon tájékoztatta a rendőrségen egyik tiszt ismerősét. Ettől kezdve tulojdonképpen már könynyü dolga volt a rendőrségnek. A betörőbanda feje a Kertész utca 43-ban, egy cipészmesternél lakott albérletben, a detektívek cipőrendelés ürügyén igyekeztek tisztázni Papakoszta szerepét. A suszter albérlője A bőbeszédű cipész, Bauer Nándor, miközben a különböző bőröket mutogatta a “szives megrendelőknek”, s mértéket vett a lábukról, szívesen beszélt a szobauráról. Papakoszta ur nincs itthon, az előző este elutazott Triesztbe, mondván hamarosan visszajön, még a csomagját is itthagyta. A suszter úgy tudta, hogy Papakoszta barátjával valami nagy találmányon dolgozik. Társa egy magas, elegáns ember, délutánonként jön, s akkor bezárkózik a szobaúrral. Olyankor senkinek sem szabad a szobába lépni, mert a feltalálók védik titkaikat. A detektívek bementek Papakoszta szobájába. Átkutatták és találtak szekrényében egy fekete bőröndöt, egy sárga táskát és egy cilinderdobozt. Az utóbbiban valóban cilinder volt. A sárga táskában betörőszerszámok. A két detektív kocsin mindent beszállittatott a főkapitányságra, s aztán tovább faggatták a cipészt. A legértékesebb felvilágosítás az volt, hogy előző nap egy hordár hozta a sárga táskát és a fekete bőröndöt a magas külföldi úrtól, akivel a görög “együtt dolgozott találmányán”. A suszter megadta a hordár személyleirását. Ezek után az összes detektív ezt a hordárt kereste. A Nyugati pályaudvar környékén másnap meg is találták. A hordár emlékezett a megbízatásra: két nappal előbb, délidőben az utcán egy fiatal ur adott egy névjegyet és egy Váci körúti címet. Ő odament, kapott két táskát. Egyr nagyon nehéz sárgát és egy könnyebb feketét és mindkettőt elvitte a Kertész utcába, Bauer Nándor cipész lakására. A járandóságát a fiatal ur, akitől az utcán a megbízatást kapta, előre kifizette. Hogy melyik Váci körúti házban járt? A címet már nem tudná megmondani, de megtalálná. De nem most, mert most már este van, besötétedett, hanem nappal, világosban. így hát másnapig várni kellett. S bár vasárnap volt, a detektívek hajnalban keltek. Elmentek a hordárhoz, aki elég hosszú keresés után, de rátalált a Váci körút 53. számú házra. Azt állította, hogy ebből, egy harmadik emeleti lakásból vitte a két táskát a Kertész utcába. Kelten már bilincsben Ezúttal nagyobb szerencséjük volt a detektiveknek, mint Papakosztánál. Itt otthon volt a szobaur, a trieszti illetőségű Matteo Stahlio. Szekrényében megtalálták Papakoszta sárga táskájának párját, betörőszerszámokkal. Stahlio éppúgy női selyemharisnyában őrizte a pénzt, mint görög származású bűntársa. Sok ezüst- és nikkelérme bizonyította, hogy Stahlio részt vett a dohánytőzsde elleni bűncselekményben. Ezek után a trieszti hiába mutatta fel igazolványait, amelyek szerint utazó üzletember volt, s amelyek, egyébként nem ébresztettek volna gyanút. Stahlio és holmija a főkapitányságra került. Ezen a vasárnapon senki sem pihent a budapesti rendőrségen. Újra és újra átvizsgálták Papakoszta és Stahlio holmiját, igy bukkantak egy újabb névre, Périklész Affendakiszéra. A már leleplezett két kaszszafuró holmijában talált levelek arra mutattak, hogy bűntársukkal a főposta utján, poste restante levelekkel tartották a kapcsolatot. Ezek után a detektívek megszállták a főpostát. Nem kellett sokat várniuk, hétfőn délelőtt jelentkezett Periklész Affendakisz a poste restante ablaknál s érdeklődött, hogy érkezett-e nevére levél. Hát levelet nem kapott, de bilincset a csuklóira igen. Most már a budapesti rendőr-főkapitányság valamennyi beosztottja Papakoszta után vethette magát. Végigkérdezték a kocsisokat: Emlékeznek-e egy ilyen utasra? Szombatig tartott, amig előkeritették a fogatost. Ő jól emlékezett Papakosztára, mert magas borravalót kapott tőle. S arra is emlékezett, hogy a Nyugati pályaudvarra vitte őt, s a rendőrség figyelmét annyira felkeltő ur a szabadkai gyors indulásáról érdeklődött. Megtalálták azt a hordárt is, aki a fekete és sárga táskákat elhelyezte a szabadkai gyors egyik első osztályú fülkéjének csomagtartójában. Két detektív felszállt a legközelebbi szabadkai vonatra. Este, amikor az Aranybárányba értek, már feledték a fáradságukat. A vendégkönyvben ugyanis január 31-én találtak egy érdekesnek tűnő nevet. Dr. Pacui érkezett és szállt meg akkor az Aranybárányban. A hotelportás a faggatásra elárulta, hogy a doktor ur két poggyásszal érkezett, egy fekete és egy sárga táskával. És azt is látta, amint a doktor bement az étterembe. Az étteremben azonban nem volt ott Papakoszta, alias Pacui. A két detektív — hogy megbizonyosodjon gyanújáról — végigkutatta szállodai szobáját. Megtalálták a két táskát, — az egyikben betörőszerszámokat, a másikban női selyemharisnyában egy csomó pénzt. Pezsgő mellől a börtönbe A portást magukkal vitték, s végigjárták a szabadkai kávéházakat. A város legnagyobb kávóházában, a félrehúzott függöny mellett, már az utcáról látni lehetett, hogy egy rendkivül jóvágásu, bajuszos, pofaszakállas férfiember pezsgő mellett mulat. A portás azt állította, hogy ő Pacui. A detektívek pedig tudták, hogy ő — Papakoszta. A betörővezér, amikor rajtaütöttek a kávéházi asztal mellett, nyugodtan viselkedett, csak annyit kért, hogy még megihassa pezsgőjét. A detektívek megengedték. Aztán együtt távoztak. Egy óra múlva indult Budapest felé a vonat, Papakoszta addig a detektiveket a vasúti restiben megvacsoráztatta. S miután megérkezett a vonat, s felszálltak a külön fenntartott vasúti szakaszba, a görög engedelmet kért, lefeküdt és jóizü álomba merült. (Folytatjuk)
