Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-21 / 38. szám
1B. OLDAL MAGYAR HTR A Bö Thursday, Sept. 21. 1972 •% »*• «**l*,«*L* *♦*■*♦**♦*'*♦**♦**♦*****♦**♦**♦**♦**♦**♦**♦**♦*■*♦* *♦*%**♦**♦**♦**♦*%* •v-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------I Elbeszélések és igaz történetek ❖ ❖ ❖ ❖ *!♦ ■l'+\**y+*t+l**l**l*t*K*K**l*\**y*sK+K*K+*l+K+*l**}\**l*K*t*\*\**l*K**l*K**l**l*K*K*K+K*K*Ci A POROS AKTÁK MESÉLNEK:- FORTUNÁT ! NEM LEHET BECSAPNI | (Folytatás) A bécsi rendőrség rádió utján úgyszólván pillanatok alatt érintkezésbe léphet az összes őrszobákkal, mozgósíthatja a rend katonáit, nálunk a nyomozó detektív üldözőbe sem veheti, a valamilyen közlekedési eszközön menekülő tettest, mert a közlekedési eszköz viteldiját a maga zsebéből kellene fizetnie. A költségek hiánya, a fizetett bírságok rendezésének eltörlése sok tekintetben döntő módon hátráltatja a budapesti detektívek munkáját.” Ekkor már, az első világháború után az volt a szokás, hogy a fontosabb ügyekben á feljelentők bizonyos összeget nyomtak az őket felkereső detektívek markába, az — ‘“esetleges költségekre”. S ha erre gondolunk, tulajdonképpen még mindig tiszteségesebb volt a" korábbi korszak, amikor az utólagos jutalmazás, ha nem is volt kötelező, de legalábbis ajánlatos... I Ä KIVÁNCSI ZSÓFIRA Tovább lapozunk a rendőrség történetében . . . 1896 január 2-án foglalta el hivatalát Rudnay Béla, a budapesti államrendőrség első olyan főkapitánya, akit megilletett a méltóságos cim. Rudnay ugyanis főispánból lett főkapitány. Ferenc József rendkívüli módon kedvelte őt. Hont és Nógrád vármegyék, valamint Selmec és Bélabánya főispánjaként vívta ki a király megbecsülését. Kétségtelen, hogy működésének tíz esztendeje alatt Rudnay mint rendőri szakember, elismerésre méltó és jelentős munkát végzett. Végül is több mint tíz esztendő múltán mégis dicstelenül távozott a főkapitányi székből. Az úgynevezett darabontkormány idején a király Rudnayt Budapest és Pest megye teljhatalmú királyi biztosává nevezte ki. Beiktatását — az akkori politikai szokásoknak megfelelően — botránnyá változtatja a többséggé lett ellenzék. A Pest megyei közgyűlésen Rudnay darabontokkal, vagyis karhatalmi szolgálatra kiképzett rendőrlegényekkel vezettetett ki néhány urat. Az Országos Kaszinó, melynek tagja volt, ezek után kizárta tagjai sorából. A király — ellensúlyozásaként — viszont a Szent István Rend kiskeresztjét adományozta neki. Majd — amikor néhány hét múlva véget ért a darabont-korszak — Rudnaynak annyi más, Ferenc Józsefet mindenben kiszolgáló társával együtt mennie kellett a politikai béke érdekében. így történt, hogy fiatalon nyugdíjba vonult, s távozását győzelemként ünnepelte a közvélemény. Rudnaynak módja volt azon töprengeni, hogy miként múlik el a világ dicsősége. Mert annak idején, hivatalba lépésének kezdetén, az általa vezetett rendőrség sikereinek dicsfényét élvezte. Rudnay hivatalba lépése a millenniumi ünnepségekkel függött össze. A hatalmas ünnepségsorozat óriási munkát rótt a rendőrségre, amelyet ezért minden tekintetben megerősítettek. Növelték például a detektivtestület létszámát, emelték a fizetésüket. 1896-ban 124- en szolgáltak a detektivtestületben, harminckilenccel többen, mint az előző esztendőkben. Ráadásul bevezették a magas öszszegü jutalmakat a sikeres nyomozásokért. A budapesti rendőrtisztviselők munkakedve egyszeriben megnövekedett. Akkoriban már jó hire volt a budapesti rendőrtisztviselőknek. Egy esztendővel Rudnay hivatalba lépése előtt, 1895 februárjában világsikernek számitó eredményt értek el: elfogták Dimitri Papakoszta kasszafurót, s bűntársait, akik után szinte egész Európa rendőrsége nyomozott. Gúnyos levél a rendőrséghez A különböző nemzetiségű tagokból álló úri betörőbanda már 1893 decemberében kezdte meg működését, amikoris megfúrták a Weimann bankház páncélszekrényét és igen jelentős összeget vittek el a betörők. A nyomozás megindult, de semmiféle eredményt nem hozott. Igaz, külföldről is érkeztek olyan hírek, amelyek azt bizonyították, hogy a banda, amely Budapesten járt, más országokat is örvendeztett megjelenésével. Amikor is megállapították már a tetteseket, kiszámították, hogy a nyomozás 614 napig tartott, s óriási levelezéssel járt. A kasszafurásokról, csak a budapesti rendőrségen, 1886 akta készült ez idő alatt, A levelezésnek azonban aligha lett volna eredménye, ha a véletlen nem siet a nyomozók segítségére. A véletlen, vagyis a kiváncsi Stern Zsófia, aki a döntő nyomot szolgáltatta. Papakosztáék ugyanis 1893-ban, a jól sikerült budapesti betörés után eltűntek, de 1895 végén újra felbukkantak Budapesten. Az újságok egymás után adták hírül, hogy Budapesten kifosztották a Váci utcai dohánytőzsdét, a Márkus nyomda pénztárát, egy ékszerüzletet és egy bankpénztárt. A rendőrség hiába kutatott, s a bűnözők merészségükben annyira mentek, hogy a bank kifosztott kasszájában hátrahagyott német nyelvű levelükben még gúnyolódtak is a rendőrséggel, s azt írták, hiába üldözik őket, sohasem fogják el őket. Ezek után érthető hogy a bűn ellenségeit nemcsak a kötelesség,-hanem a düh, a bosszúvágy is vezette. Felhívásokat tettek közzé a lapokban s kérték a nagyérdemű közönség támogatását. Érkeztek is bejelentések, amelyek azonban használhatatlánnak bizonyultak, Igaz, egy fontos nyomot elszalasztottak. Január 31-én délután — vagyis azután, hogy a Váci utca és a Régiposta utca sarkán megfúrták a Mayer-Véry-féle dohánytőzsde páncélkasszáját, s onnan 565 forint 50 krajcár értékű dohánybélyeget, 265 forintot érő levélbélyeget, s 733 forint készpénzt zsákmányoltak — jelentkezett egy hordár, aki elmondotta: a betörés feltételezett időpontja körül ő az Erzsébet téren járt, s látta, amint három ur átment a téren, s egyikük megbotlott a csatornaépítés körüli földhányásban. Az illető elesett, s a kabátja alól félméternyi hosszú véső esett ki. A hordár elmondta: a három ur valamilyen előtte ismeretlen, valószínűleg keleti nyelven beszélhetett. A derék hordár a detektívek faggatására bevallotta, hogy nem egészen józanon látta a dolgokat. Ezek után semmiféle jelentőséget nem tulajdonitottak bejelentésének, pedig — mint később kiderült, — ezen a nyomon elindulva is eljuthattak volna a tettesig. Véletlen találkozás Papakoszta vesztét azonban nem a hordár, hanem — mint fentebb jeleztük — Stern Zsófia okozta. A görög származású kasszafuró ugyanis Sternéknél lakott a Dohány utca 43. szám alatt, albérletben, előző két év előtti budapesti portyázásai alkalmából, s udvarolgatott a ház lányának, Zsófikának. Annak idején a postás egy nagy és igen súlyos fekete táskát hozott Papakoszta címére. A címzett nem volt otthon, de a csomagot természetesen otthagyták a főbérlőnél. Zsófi kíváncsiságában kinyitotta a fekete bőrtáskát, s nagy csodálkozására mindenféle vasrudakkal, , fogókkal és más ismeretlen rendeltetésű eszközökkel volt tele. Szólt is édesanyjának, — hogy nem tudja, mire kellhet az urnák, aki egyébként nagykereskedőnek adta ki magát, ez a sok furcsaság. A mama azonnal megpirongatta a lányát az illetlen kíváncsiságért, s lelkére kötötte, hogy senkinek egy szót se szóljon a dologról, nehogy az illetlenség kiderüljön. Zsófika hallgatott is, s bár néhány betörésről adtak hirt a lapok, senkinek sem mondta el felfedezését. Különben is Papakoszta, a táska érkezése után rövidesen elutazott, de nem feledkezett el a kedves kislányról. Hol innen, hol onnan érkeztek Stern Zsófika részére a képes anzikszok. Münchenből, Bécsből, Prágából, Berlinből, Párisból és máshonnan üdvözölte Papakoszta ur a Dohány utcai kislányt. Aki egy ideig várt, hátha a lapok után annak küldője is felbukkan, de hamarosan már más férfi kötötte le az érdeklődését. Zsófinak komoly szándékkal udvarolt dr. Kállai Jenő, egy nagy ügyvédi iroda fiatal és szépreményü ügyvédbojtárja. (Folytatjuk)
