Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-21 / 38. szám
MAGYAR KIRADÚ 9. OLDAL Thursday, Sept. 21. 1972 CSALÁDI ÜGY — Kedves Miss Homoki, 24 éves koromban mentem férjhez itt Amerikában amerikaihoz. Éreztem, hogy a férjem talán nem szeret \ alami lángoló szerelemmel, de megelégedtem annyival, amennyit kaptam. Nyolc évig tartott a házasságunk. Lehet, hogy előbb is csinálta, de én már a negyedik évben biztosan tudtam, hogy barátnőket tart. Sokat nyeltem, sokat sírtam. Én mint varrónő nagyon sokat dolgoztam, néha éjfél is elmúlt, mire ágyba kerültem, a szezonban szom bat-vasárnapi szünetet sem ismerve, ő pedig nőkre költötte a keresetemet. A 8-ik évben aztán komoly viszonyba került egy lánnyal. Én akkor harmincegy éves voltam, a férjem 36, a lány 22. Egyszerűen a szemembe mondta, hogy megunt, nem kellek neki, váljunk el, mert el akarja venni. Sírtam, könyörögtem, hogy ne hagyjon el, akkor éppen beteg is voltam, de azt mondta, nem bánja azt sem, ha megvakulok a sírástól, akkor is elmegy, neki kell a lány. Azt hiszem, nem kell sokat magyaráznom, hogy ha akartam volna, messzire, sokáig elhúzhattam volna a válást, de olyan goromba, durva és erőszakos volt, és úgy fenyegetőzött, hogy már nem bírtam vele, mindent aláírtam, amit csak akart, és elváltunk. Ennek két éve. Lassan kigyógyultam a betegségből is é3 az érzelmi csapásból is. Csendesen élek, újra dolgozom és anyagi gondom megint nincs. Most aztán egyszerre csak beállított a volt férjem, hogy a nő otthagyta, egészen öszsze van törve a csapástól. Mondhatom, csuynán néz ki. Sápadt, sovány, kopott, majdnem rongyos. Az a nő mindenképpen jól tönkretette. Panaszkodik, hogy mindent megbánt, amit te t, Ígéri, hogy megjavul és sírva kér, hogy esküdjünk meg újra. Borzasztó látni, hogy ez a férfi sir. Nagyon szánalmasan néz ki, sajnálni lehet, amilyen az állapota. Mit tanácsol? VÁLASZ — Nem tudok elmélyülni a maga szánalmába. Szánalomra különben sem lehet második házasságot alapozni olyan férfivel, aki barátnők sorát tartotta, durván, erőszakosan, fenyegetésekkel kényszeritette ki a válást, betegen hagyta ott és nem érdekelte őt, ha maga belevakul is a sírásba, ha kisírja a szemét. Akkor maga Sirt. őt nem érdekelte a sírása. Most ő sir. Ezek miatt a könnyek miatt nem kell belemenni a második házasságba, amelyik az elsőhöz hasonlóan fog végződni. Egyszer már elpazarolt rá 10 évet. Maga még csak 34 éves, de sokszor 10 éve már nincs ilyen kísérletekhez. Küldje el. ☆ ☆ ☆ BARÁTNŐM JELIGE — Kedves Erzsébet, van nekem egy barátnőm, egy egészen fiatal özvegyasszony, akit nagyon szerettem, hozzám mindig jó volt, vagy talán nem tapasztaltam, hogy rossz hozzám, de most az utóbbi időben én úgy látom, és mindenféle gyanús jelekből észreveszem, hogy másokhoz nagyon rossz, amit én nem szeretek és már az a gyanúm, hogy rosszul ismertem meg és hogy hozzám is rossz. Mondjam meg neki, figyelmeztessem rá? VÁLASZ — Gyanúval, tiszta, világos bizonyíték nélkül ítélni nehéz dolog. Ha még barátnőjének érzi, akkor azonban kötelessége figyelmeztetni. Előbb azonban jól nézzen körül tapasztalja ki. És elsősorban önmagát vizsgálja meg, hogy milyen lélekkel teszi, ne gyűlölettel, hirtelenkedő, önző hevességgel, hanem tiszta szívvel, szelíden, szinte résztvevőén. Ha igy vizsgálja, akkor valóban nem fog tévedni, hogy rossz vagy jó. ☆ ☆ ☆ DIVAT JELIGE. — Kedves Miss Homoki, első éve vagyok New Yorkban, ez volt az első nyár. Amit én itt öltözködésben, láttam, attól igazán pirulni kell. Sokszor szégyelltem magam, hogy a Second Avenuen milyen öltözködéssel jártak magyar nők. Hogyan viselkedhetnek igy magyar nők? Legalább nekik kellene másként viselkedniük. VÁLASZ — Anélkül, hogy a Second Avenuet bírálnám vagy speciális védelembe akarnám venni, a pucérság divatja: világdivat. Maga ugylátszik csak az utcán látta. Hátha még partykon és hasonló összejöveteleken látta volna! Akármiből készül a ruha, selyemből, szövetből, kartonból és akármilyen alkalomra készül, szabásának irányzatában van valami közös vonás, még akkor is, ha rejtett irányzat: úgy fedni be a nőt, hogy minél többet hagyjon pucéran. Az is mindegy, hogy mini, midi, vagy maxi. Mindegyik szabásának főcélja: amikor a nő leül, feláll, lép, hajol, fordul, egyformán mindig többet mutasson meg belőle. ÜZENETEK — 1. Mrs. A. L. Sok ilyen klub van, központjuk is van. Ennek a cime: Natinoal Federation of Grandmother Clubs of America, 203 Wabash Ave., Chicago, 111. 6060-. — 2. Molnár. Molnár Ferenc haláláig megtartotta magyar keresztnevét is. Minden iedgennyelvü könyve, színdarabja fordításánál igy használta: Ferenc. — 3. F. (Passaic). A krónikairó Rogerius mester olasz pap volt, előbb váradi kanonok, később spalatoi érsek. A tatárjárás idején Magyarországon volt. Élményeit Carmen Miserebile cimü emlékiratában beszélte el. AHOGY TETSZIK! (Folytatás a 7-ik oldalról) dálni kezdte a zoknimat. Aztán rámnézett és két cipőgomb szemében ez a kérdés csillant: hát nem mindegy, hogy milyen fajta vagyok? Hát te aszerint Ítéled meg az élőlényeket, hogy milyen fajtához tartoznak ? Hát ilyen ember vagy te ? És hogy kiábrándultságának nagyobb nyomatékot adjon, újra harapdálni kezdte a zoknimat, aztán otthagyott, elvonult Monicához, aki nyomban ölbe kapta. Később megtudtam, hogy a kölyökkutya már nevet is kapott: Rosalindnak hívják. Ennek oka iránt nem kellett érdeklődnöm, Monica a sziniiskola első évfolyamának vizsga-előadásán Rosalindot játszotta Shakespeare “Ahogy tetszik” vígjátékéban. Ott ültem tehát, s még mindig erőtlenül, s félig aléltan néztem a szőnyegen poroszkáló kölyökkutyát. Helyesebben: Rosalindot, immár névvel ellátva és ilymódon önálló személyiséggé válva. “Kiskutya”, ez még általános fogalom, át lehet siklani fölötte, mint a napihiren. Azt lehet mondani — elvben: vidd vissza, Monica. Itt a taxiköltség, menj ki vele Batterseabe, mondd meg a kutyamenhely igazgatóságának, sajnos lehetetlen, a papám egy ilyen ember, rideg, kőszivü, nem válogathatja meg az ember, hogy hová születik. Azonkívül jól tudod, hogy a háztulajdonos korporációval kötött szerződés értelmében kutyát, macskát, madarat, teknősbékát, tehát semmiféle állatot nem szabad tartani a lakásban. Hamarosan kitudódik, meggyűlik velük a bajom. Azt is tudod, hogy mit rejt a jövő: butorrágás, szőnyegrágás, kényszerséta zimankós téli estéken, amikor tengeri szél rázza az ablakokat és az ember a villanykandallóhoz húzódva zsolozsmáza”, vigyázzon az ég minden jótét lélekre!” és bár te nem zsolozsmázol semmit, de náladnál jobban senki sem húzódik a villanykandallóhoz, minthogy szereted a meleget és utálod a hideget és én már látom magamat, amint megyek a viharos, fergeteges éjszakában, a néptelen londoni utcán Rosalinddal, miközben a szélben hintázó utcai lámpák Hasfelmetsző Jack hajdanvaló árnyát vetítik a néma házfalakra. Vidd vissza a kiskutyát, Monica! Mindezt talán el lehetne mondani, elvben, amig a kiskutya: kiskutya. De most már, hogy Rosalind? “Vidd vissza Rosalindot!”? Lehetetlen. Saját, önálló neve van, jogos helye a társadalomban. Ügyes húzás volt a gyors névadás. Rosalind tehát marad. Rosalind a labrador drámájának potyautasa. (Ha ugyan valaha is volt labrador, “Segítség!” feliratú táblával a nyakán, ha a szomorú labrador nem a kutyamenhely trükkje.) A' labrador már elkelt, kisasszony, de még tömérdek bánatos, otthontalan kutyával szolgálhatunk...” Rosalind érkezésének másnapján bizonytalanság támadt a neme felől. Hathetes kölyök-kutyánál nehéz megállapítani az ilyesmit. Ott áll Rosalind a szoba közepén és kihívóan néz. — Mondd, Rosalind, fiú vagy te, vagy lány vagy? Mire terpeszállásba helyezkedik és hetykén jókedvű pillantása félreérthetetlenül fejezi ki a választ: — Ahogy tetszik! ! íróinkról, könyveinkről (Folytatás a 8-ik oldalról) is tükrözi. Az idegen világba vetődött magyar család kezdeti nehézségeit, küzdelmeit kifejezi nagy költőnk néhány sora: “Ha nem értik a szavamat, hogy értenék sok keserű bánatomat...” Ezt az alapgondolatot te tökéletesen kifejezted a regényedben, amelynek sikerét Amerikában élő honfitársaink is magyar sikernek fogadhatnák el. Amire nézve én most a véleményedet kérem, az ettől független . . . Te, akinek sikerült könyveddel nemzetközi sikert aratnod, mondd meg nekem, milyen legyen az irodalomban az a bizonyos “uj irány”, amelyet kollégáink olyan sokat emlegetnek mostanában. Például milyen legyen az uj regény ... ? Kissé elgondolkozott, aztán élénken mondta: “Nincs szabály ... de egy feltétele mégis van a sikernek . . . Storyja legyen! Véleményem szerint a modern vázlatok, pasztellek és egyéb gyönge megrajzolások nem nyújthatják az igazi regény hangulatát. Legjobb, ha követjük a mi jó öreg mesemondóinkat ... az kell a közönségnek ma és az eljövendő időkben is. Az feledteti az olvasóval legalább ideig-óráig a lelkifájdalmat, az unalmat ... A story . . . ☆ ☆ ☆ Pár évvel később én végleg Amerikába kerültem és mert jött a második világháború, sokáig nem hallottam óhazai sikerekről. Csak sokkal később tudtam meg, hogy Földes Jolán, miután még irt néhány magyar tárgyú jó könyvet, aránylag fiatalon meghalt Londonban. Sokat gondoltam fentebb említett véleményére, mert olyan idők jöttek, amikor időnkint egy-egy nagy regénnyel elvonulni a kinti világtól, valóságos gyógyszert jelentett és hogy ezt mennyire keresték az emberek, láthattam külföldi utazásaim idején. Legutóbbi alkalommal vasútállomásokon, ujságbódékban, hivatali várótermekben lépten-nyomon láttam németül is, olaszul is Körmendy Ferenc érdekes, színes regényeit. Különösen Olaszországban forgott közkézen a “Budapesti kaland” és a többi, papirfedeles, zsebkiadásokban is, pedig ezek még háboruelőtti munkái a régen Amerikában élő és nemrégiben New Yorkban meghalt kitűnő írónak. Családunk kedves, régi barátja volt, legyen szabad ezzel és ez utón búcsúznom, Tőle ... HUMOR ! VAKLÁRMA Az égő ház előtt nyugodtan sétál egy férfi. — De hiszen maga is itt lakik! Borzalmas tűz! — Nem kell vele törődni. Felettem egy tűzoltó lakik, s néha estére hazahoz munkát.
