Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-07 / 36. szám
16. OLDAL MAGYAR HlKAOi» Thursday, September 7, 1972 »V **♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦**♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*■*♦*♦♦*♦»*♦♦*♦♦*♦«*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*« .’»/.♦‘♦♦•♦♦•«♦‘♦♦^♦♦’♦♦^♦♦‘♦♦‘♦♦*«»J*»*«**«*****«**»»*««*«**»«\«****«*|»**»**»»*««*»«*»**««**»*»«**»*»<i*»«*»»*««J« **« A FOKOS AKTÁK MESÉLNEK: FORTUNÁT NEM LEHET BECSAPNI (Folytatás) A harchoz a muníciót a budapesti magántisztviselő szolgáltatta, aki szélhámosság útján ütötte meg a lutrit, és a magyar bűnügyi krónikában, mint “lottókirály” vonult be. A fiúvá változtatott lány Az egész ország álmélkodott és irigykedett, amikor Farkas 1891 tavaszán megnyerte a félmillió forintot. A pénzt annak rendje, módja szerint felvette, ezt-azt vásárolt belőle. S jóllehet annak idején nem találtak semmi gyanús körülményt a városban mégis kezdték rebesgetni, hogy a budapesti magántisztviselő csalással jutott a pénzhez. A rendőrség bizalmas emberei jelentették a kósza hirt, s az akkori idők legkiválóbb detektív je, Kassai Ferenc elhatározta: utánajár a pletykának. Hosszú hónapokon keresztül dolgozott. Álruhát öltött. Szinte minden egyébként szabadnak számitó percét azzal töltötte, hogy beférkőzzék Farkas környezetébe. A jó modorú, a szóval ügyesen bánó Kassai egymásután ismerkedett meg Farkas jóformán valamennyi férfi és nőismerősével. Beférkőzött a bizalmukba, s gyanúja megerősödött. Farkas hosszabb ideje ismeretségiben állott egy elvált asszonnyal, akinek egy titizesztendős kislánya is volt. A lutri-huzásoknál árvaházi fiúcskákat, nyolc-tizéves korú gyermekeket szerepeltettek. Ők húzták ki azokat a számokat, amelyekben annyi ember reménykedett. Az elvált asszony kislányát matrózruháiba öltöztette és fiú frizurát csináltattak neki. A lottóhivatal egyik tisztviselője, aki Farkasék bűntársául szegődött, a fiuruhás leánykát becsempészte a húzásra. Senkinek sem tűnt fel, hogy az egyik árva fiú tulajdonképpen kislány! A gyermek már előre kezében szorongatta azokat a számokat, amelyeket Farkas Menyhért előzőleg megjátszott. S aztán “kihúzta” őket, mint nyerőket. A detektív az elvált asszony családjához is bejáratos lett. Cukrot vitt a kislánynak, játszott vele, mesélt neki, és a gyermek bizalmába fogadta őt. Mindent elmesélt Kassainak, szépen sorjában, ahogy történt. így került az anyja a rendőrségre, ahol azzal az átlátszó mesével próbálta magát tisztázni, hogy nem csaltak, a kislánynál nem voltak számok, s csak azért csempészte be gyermekét a húzásra, mert az volt a kabalája, hogy a kislány keze szerencsét hoz. A gyerek karja különben is meztelen volt, csalásról tehát szó sem lehetett. A vizsgálóbíró előtt azonban már nem tagadott tovább. Farkas és barátnője egyaránt töredelmesen beismerő vallomást tett. Pontosan felsorolták azt is, hogy a nyereményt mire költötték, illetőleg a még megmaradt pénzt hol rejtették el. A leleplezés után a lapok vezércikkekben kezdték követelni a lottójáték beszüntetését, mondván: ez az eset is bizonyítja, hogy az nagy visszaélésekre, szélhámosságokra vezethet, így azután 1895-ben a parlamentben törvényt hoztak a lottó megszüntetésére, s az osztálysorsjáték bevezetésére, ahol a húzások teljes ellenőrzés mellett történnek. Az osztálysorsjáték első húzását 1895. október 16-án tartották a Vigadóban, ünnepélyes keretek között. S nem győzték hangsúlyozni, hogy ez valami más, valami biztosabb, mint amilyen a lottó volt. Fischer akcióba lép S öt esztendő sem telt bele: az osztálysorsjáték bevonult a bűnügyi krónika lapjaiba. Igaz, hogy ekkor csak tízezer forintról volt szó, nem félmillióról, de tízezer forint is hatalmas összegnek számított akkoriban. Igazán csodálkoztak, amikor 1897-ben az egyik húzás után nem jelentkezett senki a tízezer forintos nyereményért. Miképpen lehetséges, hogy valaki, aki pénzt ad a sorsjegyért, veszni hagy ilyen nyereményt? A pénz mindenesetre letétbe került, mert a szabályok szerint a nyerő követelése soha nem évült el. S három esztendővel a húzás után, egyszer csak beállított egy ismert budapesti bankba, amely évekkel korábban a Jósziv sorsjegyek kibocsátója volt, egy Fischer Albert nevű ur. Fischert előzőleg már szélhámosságért kitiltották Bécsből, de a banktisztviselők, akik tárgyaltak vele, természetesen ezt nem tudták. Fischer előadta a mondókáját: — Harmad éve játszottam a Jósziv sorsjátékon. Akkor nem volt módomban áttekinteni a nyertes számok listáját, később pedig meg is feledkeztem róla. A minap viszont eszembe jutott a sorsjegy. Kaphatok felvilágosítást: nyertem vajon a játékon? S jóllehet, Fischer ur nem tudta felmutatni a sorsjegyet, mondván, hogy azt otthon őrzi a lakásán, a tisztviselő előkereste a régi számjegyzéket. Fischer tudta a számot, 4576. sorozat, 99-es nyerőszám. S a szám ott szerepelt, nyert, a tízezer forintot bármikor felveti. Egy jónevü ügyvédi iroda nevében Fischer elbúcsúzott. A bankban tett látogatásra csak azért volt szüksége, hogy megbizonyosodjék róla: tervezett akciója még nem késő, a tízezret még senki sem vette fel. S aztán visszaszökött Bécsbe, a császárvárosban az egyik legjobb hirü bécsi ügyvédet, dr. Joseph Rauschert kereste fel. Úgy vélte, hogy ha nem személyesen jár el, hanem a Rauscher-féle ügyvédi iroda szolgálatait veszi igénybe, sokkal nagyobb bizalmat kelt követelése iránt, hiszen senkinek sem jut eszébe, hogy az ügy mögött egy szélhámosságairól már ismert kalandor áll. — Kérem, doktor ur — adta elő a gondosan fogalmazott mesét —, évekkel ezelőtt a budapesti Jósziv sorsjátékon nagyobb összeget nyertem de ezt csak most tudtam meg. Komoly baj, hogy sorsjegyem — ötöt vettem akkor — hibámon kívül elégett. Talán szerencse, hogy a számokat feljegyeztem. Tanácsért jöttem önhöz: mi a teendőm? — Formális pert, úgynevezett megsemmisítő eljárást kell indítania a kereskedelmi és váltó-törvényszéken. — Bejelentése alapján a bíróság meghirdeti a sorsjegy számát, s ha egy éven belül nem jelentkezik senki, az ön javára végzést hoz. Erre az okmányra a bank azonnal fizet. A bécsi ügyvédi irodának Budapesten is volt képviselete. Az intézte a pert, amely a lehető legsimábban lezajlott. A bíróság fenntartás nélkül megindította az eljárást, Fischer nagy örömére minden a lehető legjobban ment. Letelt a kötelező előirt esztendő, a sorsjegy száma — természetesen Fischer költségén, de mit számitott ez a kis befektetés a várható nagy bevételhez képest — többször nyilvánosságra került a lapokban. Senki nem jelentkezett, s igy a bíróság eleget tett a követelménynek, majd határozatot hozott: a tizezer forint nyeremény Fischert illeti. A titkár ragaszkodik a formalitásokhoz A szélhámos remegett a vágytól, hogy a zsebében érezze a hatalmas összeget, de hogy ne lássék túlságosan mohónak, még néhány napot várt, s csak azután tért viszsza a bankba. A tisztviselő hellyel kínálta, elnézését kérte; nagy összegről van szó, a tisztelt ügyfél ugyebár megérti, s Fischer kénytelen-kelletlen megértette. Dr. Hajduska Emil, a Jósziv egyesület titkára ugyancsak nagyon udvarias volt. örömét fejezte ki affelett, hogy Fischer Albertet személyesen is megismerheti, szerencsekivánatait fejezte ki a nagy nyereményhez, külön megköszönte, hogy annak idején a sorsjegy megvásárlásával szives volt támogatni a jótékony célt, amelyet a Jósziv egyesület mindig szolgált, szolgál és szolgálni fog. S aztán hosszasan vizsgálta a bírósági határozatot. — íme, mutatta fel a papirköteget — társaságunk tevékenységét a legnagyobb precizitás jellemzi. A jegyzék teljes pontossággal tartalmazza, hogy a sorsjegyeket az ország mely részeiben hoztuk forgalomba. Méltóztatik talán megjelölni a vásárlás helyét? (Folytatjuk)
