Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-06 / 27. szám
16. OLDAL_____________________________________________MAGYAR HIRAPÖ___________________________Thursday, July 6. 1972 ❖ ♦> V * ❖❖ Elbeszélések és igaz történetek ❖ ❖ ❖ * * A POROS AKTÁK MESÉLNEK: EREDI KOLOSTORBA FŐKAPITÁNY! Szegény jó Thaisz Elek, most már igazán nincs okunk rá 'haragudni, hiszen éppen nyolcvan esztendeje nyugszik a temetőben. Budapest első főkapitánya, a bűnözők elleni harc morc vezére szelíd vezeklőként, a kapucinusok máriabesnyői klastromában halt meg, mindenkitől elfeledve. Nyolc esztendőt töltött ott, miután le kellett mondania a főkapitányi posztról, ahol viszont csaknem egy negyedszázadik működött. Ki tudja ma, ki volt Thaisz Elek? Márpedig a maga idejében azt mondták, azt Írták, hogy a“Thaisz-éra” mindörökre felejthetetlen marad. No, nem azért, mintha a főkakapitány kitűnt volna a rendőrségi nyomozásokban elért eredményekkel, vagy a közbiztonság megszilárdításában. Ellenkezőleg: a Thaisz-éra alatt a budapesti rendőrség a rendetlenség tántoríthatatlan bástyájának számított. Egymást követték a piszkosabbnál piszkosabb ügyek, bízvást mondhatjuk, hogy Thaisz Elek főkapitánysága alatt alig volt valamennyire is jelentős bűnügy, amelynek tetteseit megtalálták volna. Igaz, hogy a főkapitány ennek ellenére rokonszenvet élvezett bizonyos körökben. Rákosi Jenő, az újságírás koronázatlan királya például elismeréssel irt róla, megemlékezésében, mondván, hogy Thaisz “a táblabirók praktikus hagyományai szerint fütyült a formákra és nem törődve szolgálati utasítással, helyhatósági szabályrendeletekkel, a maga módján — egyszerűsítette a közigazgatást. Thaisz, aki még a Duna két partján fekvő városrész egyesítése előtt, 1861-ben került a rendőrség élére, csakhamar szembekerült a város vezetőségével és fel is függesztették állásából. Thaisz specialitása Thaisz Elek valóban “egyénileg alkotott” felfogás szerint intézte a budapesti rendőrség eljárásait. „ Egyébként rendkívül jóvágásu, “graciózus” férfiember volt, aki szeretett mulatni és maga is szívesen látogatta a kétes hirü éjszakai helyeket, karján az egykorú Pest nevezetes démonjával, Luft Rézivei, aki Bécsben csak “bordélyos Luft Rézinek” ismertek. Bécsben mást is tudtak Thaiszról. Fél évszázad múltán derültek ki az ottani Staatsarchiv titkos irataiból, hogy mielőtt Thaisz átvette volna az osztrákoktól a pesti rendőrség vezetését, a császári spion dísztelen, de jövedelmező mesterségét űzte. A leleplezés — amelyet már senki sem értett meg, aki Thaisz működésének szemtanúja volt — annál inkább meglepte volna a kortársait, mert hivatalba lépése után izzóan magyar érzésű, osztrák ellenes embernek ismerték. A Vasárnapi Újság 1868-fcan megírta, hogy az osztrák rendőrhatóság iratait egyszerűen szétszóratta és a hírhedt Prottmann rendőrfőnök titkos jelentéseival a sajtkereskedők csomagoltak. A bűnesetek tetteseit is ritkán tudta kideríteni Thaisz rendőrsége. így aztán érthető, hogy amikor a főváros egyesítésével elrendelték a fővárosi rendőrség megteremtését is, közvetlenül a belügyminiszter irányítása alá helyezve azt, több mint egy esztendeig vacilláltak: mit is tegyenek? Végül ismét csak Thaisz nyerte meg a csatát, vetélytársával, Kovics Károly addigi budai kapitánnyal szemben, akit pedig az egykorú irodalom kiváló rendőrnek tartott. Thaisz budapesti főkapitány lett, Kovics pedig mint alkapitány, az I. kerületi budai alkapitányság vezetője. Thaisz mellett elsősorban azért döntöttek, mert a bűnözők ellen annyira gyenge rendőrfőnök kiválóan megállta helyét a párisi kommün nyomán támadt munkásmegmozdulások ellen. A későbbiek folyamán is a kibontakozó munkásmozgalom elleni harc maradt a specialitása. Több munkástüntetést veretett szét később is a karhatalmi feladatokat ellátó darabontokkal, s a különben nem túl jelentős egyéniség még Magyarország történetébe is bekerült. Mégpedig úgy, hogy az 1880 tavaszán, a főváros akkori gyárnegyedének szivében, a mai Marx tér egyik vendéglőjének nagytermében megtartott munkáskongresszuson, melyen az egységes munkáspárt megteremtéséről határoztak, Thaisz személyesen részt vett és a belügyminiszter nevében megtiltotta, hogy az uj pártot szociáldemokrata pártnak nevezzék. így lett az első magyar egységes munkáspárt neve Magyarországi Általános Munkáspárt. Uzsorás a vértócsában Thaisz rendőrsége egyéb ügyekben meglehetősen furcsa módon intézkedett. Ha bármi történt, addig foganatosítottak kihallgatásokat, amig valamilyen szegény embert nem találtak, akit gyanúba vehettek. Aztán alaposan megverték az illetőt, hogy bevallja bűnét. Előfordult, hogy ártatlant vertek, de az is, hogy a valóban gyanúsított a rendőrbiztosok megvesztegetésével kibújt a vizsgálat alól. Nagyon jellemző például az Erny-féle gyilkosság története. Ott bizony volt gyanúsított, mégpedig az áldozat egyik nőfelhajtója és beszélgető társa, Czabay Károly. A rendőrség át is adta őt a vizsgálóbíró - nak, de Czabay minden erőszakossága ellenére sem vallott. Később derült ki, egy véletlen, illetőleg a tettesek kapzsisága folytán, hogy nem is volt mit vallania, s Thaiszék kontársága vezette tévútra a nyomozást. A maga korában nagy port felvert bűntett 1875. augusztus 11-ről 12-re virradóra történt a Kígyó utca 3. számú ház harmadik emeletén. Szobájában nagy vértócsában holtan találták Erny György uzsorást. Fején több vágás, szúrás nyoma; helyzete arra vallott, hogy küzdött az életéért. A jegyzőkönyv szerint Erny fejét éles és tompa eszközzel szétverték, karján, halántékán súlyos zúzott sebeket találtak, melle bal felén keskeny bottőr okozta öt — részben halálos szúrás nyomait állapították meg. A megmerevedett holttest vizsgálata alapján az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a halál a holttest felfedezése előtt mintegy 10—14 órával, vagyis augusztus 11-én az esti órákban következhetett be. A házmesterné, aki a bérlő lakását zárva találta, azt vallotta, hogy Erny előző este célzást tett arra, hogy diszkrét randevúra készül. Kiderült, hogy a gazdag áldozat meglehetősen kíméletlen uzsorás és gátlástalan szoknyapecér volt. Azt is megállapították, hogy barátjával, Czabayval, nem sokkal halála előtt összeszólalkozott egy Kalap utcai bormérésben. Ennyi elég volt, hogy azt higyjék: megvan a tettes. A felületes helyszíni szemle ezért alig tisztázott valamit, s végül emiatt — jóllehet, a tetteseket elfogták — senki sem bűnhődött a gyilkosság miatt. Elégtelenek a bizonyítékok Czabayt javában vallatták, amikor augusztus 23-án megérkezett a Hazai Első Takarékpénztárhoz egy bukaresti pénzváltó, majd másnap egy sztaniszlaui bankár távirati értesítése, amely szerint pénztáruknál jegyet váltottak be, ezek minden valószínűség szerint az Erny Györgytől elrabolt értékek közül valók. Szeptember elején Lembergben (ma Lvov) 49 ezer forint értékű Hazai Első Takarékpénztár-i utalványt találtak, s ennek alapján a Rydel nevű lengyel testvérpárra terelődött a gyanú. A monarchia rendőrsége elfogta Ignatz Rydelt és testvérbátyját, Wladimir Gotthard Rydelt, majd vallomásuk alapján letartóztatták Wladimir Korczynszky szucsavai születésű, harminckilenc esztendős, nős, családos, ugyancsak lengyel—osztrák, lembergi lakos, ügyvédet, vallomása szerint hajdani szabadságharcos garibaldistát. A két Rydel közül az idősebbik a romániai Galac fogdájában — itt fogták el őket — megmérgezte magát, még mielőtt részletesen kihallgatták volna. Öccse azt vallotta, hogy az Erny-féle értékjegyeket és utalványokat, Korczynszkytől kapta. A vizsgálat meglehetősen lassan haladt.
