Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-31 / 35. szám
IQ. oldal MAGYAR HÍRADÓ BÉCSI LEVÉL: OK Irta: DR. FÁBIÁN SÁNDOR Ahányszor ellátogatunk Becsbe, rendszeresen az Erzsébet császárné szállodában, a patinás “HOTEL KAISERIN ELISABETH ”-ben lakunk. Az idén is már hetekkel korábban foglaltunk szobát, mert tudjuk, a turistaforgalom a szezonban olyan erős, hogy előzetes rezerváció nélkül csaknem lehetetlen elhelyezkedést találni. Megemlitem, hogy a szálloda előcsarnokában, közvetlenül a kijáratnál, márványszobor búslakodik. Egy édes, bájos arcra emlékeztet: Erzsébet királyné. MATER DOLOROSA. Magyarország p-atrói-ája. Senki sem veszi észre. Senki sem néz rá. Senki sem törődik vele: a mártír királynéval; a legendás asszonnyal; a földkerekség legszerencsétlenebb édesanyjával; a legboldogtalanabb feleséggel. HABENT SUA FATA MONUMENTA. Magyarán: minden szobornak fátuma van. Igaz. Ennek a szobornak ebben az előkelő szállodában az a végzete, hogy érzéketlenül, ridegen, hidegen elsétálnak mellette. Ez a közömbösség persze nem érinti a hófehér márványba lehelt szobrot túlélő halhatatlanságot. Az évek során megismételt látogatásaink alkalmával feltűnt nekünk, hogy a szobor talapzatán, a szobor mellett sosem láttunk egy szál virágot. Annál inkább csodálkozunk ezen, mert amerre csak barangoltunk szerte a nagyvilágban: Erzsébet emlékművén mindenütt ott pompázott a megemlékezés, a szeretet csokra. Megkérdeztem szállodánk vezetőjét, rni a magyarázata, hogy e mellett a szobor mellett sosem látunk virágot? — Egyszerű, — Válaszolja. Szállodánk lakói között alig akadnak osztrákok, akik természetesen szeretettel gondolnak a császárnéra és még .kevesebb a magyar vendégünk, akik nem felejtették el a legnépszerűbb királynéjukat. Ez az oka, hogy magam sem láttam virágot a császárné szobrán. A TRAGÉDIA Mi nem feledkezünk meg Erzsébet királynéról és a közel háromnegyed százados évforduló alkalmából röviden felelevenítjük a tragédia történetét. 1898. szeptember 10-én egy elvetemült bandita a Genfi-tó partján, élesre köszörült ráspollyal átdöfte a legnemesebb szivet. Kegyetlenül megölte az ideális királynét. A világtörténelem egyik legaljasabb leggyávább. gonosztette. Bt. FABIAN SÁNDOR .. . Erzsébet királyné udvarhölgyável, Sztáray Irmával kettesben a tó csaknem néptelen sétányán haladt a RUE BONNIVARD felé, ahol Erzsébet, a nagymama, játékot akart vásárolni az unokája számára. A két dáma gyönyörködött az őszi panorámában, a fák szokatlan másodvirágzásában, de közben feltűnt, hogy egy férfi keresztbe futkos egyik fa mögül a másikhoz, mintha rejtőzni, bujkálni akarna. Nem tulajdonítottak fontosságot a dolognak. Az ember tovább cikázik ... Egyre gyorsabban ... Még egy pillanat ... Egyetlen ugrás ... Villámgyorsan Erzsébet elé toppan .. . Kabátja alá nyúl... Éles szerszám villan... A gyilkos irtózatos erővel mellbe döfi a királynét. Az ütéstől a földre zuhan. Sztáray Irma felemeli. Erzsébet leporolja, megigazítja a ruháját, elhárítja az udvarhölgy feléje nyújtott karját. ... Megindultak a szálloda felé. Százhúsz lépést mentek. Amikor elérték a hoteljukat, Erzsébet összerogyott, feje lehanyatlott. Amikor az orvos megérkezett, rövid vizsgálat után közölte : — Menthetetlen. ... Örökre lecsukódtak a jóságos szemek. Arcán, szemei alatt, szemei körül elsimultak a szenvedések szántotta ráncok. Megfiatalodott. Megszépült. Ajka körül nyugodt mosoly játszott. Zaklatott élete végállomásán őt is utolérte a kiegyensu lyozottság, meg a nyugalom. AZ “EGYETLEN” Számtalan emlék elevenedik meg szivemben, agyamban. A sok közül felidézem azt a történelmi tényt, amelyik Erzsébet egyéniségére, A szerénységére nagyon jellemző: Bánatos, magányos életének egyik legboldogabb eseménye volt egyetlen fia, Rudolf leányának a keresztelője. Az első unoka ... A nagymama fenséges öröme. A korabeli divattudósitók szaklapjaikban számoltak be a keresztelőn megjelent előkelő dámák öltözetéről. Erzsébet királynéról ezt írták: “Nilszürke selyemből készült kettős sorú ruhát viselt, elől feltüzött csipkemantillal; bal vállán egy agráffal leszorított szalaggal; szürke capot kalapocskával, hasonlószinü tollal díszítve; a derék csipketablettel ellátva és a nem hosszú uszály több puffadt ráncban, széles csipkékkel díszítve; azt ujjak félhosszuak voltak ég magas, fehér kesztyűk fedték a fenséséges asszonyrííezét.” A teljesség érdekében hangsúlyozom, hogy a pontos divattudósitók azt is megemlítették szakszerű fogalmazással megszerkesztett cikkeikben, hogy “Erzsébet császárné s királyné volt az EGYETLEN, aki semmiféle ékszert nem viselt.” Ez érthető. Közismert ugyanis, hogy Erzsébet önként lemondott az uralom pompájáról, c i f r a s á.gairól Csak a természet és poézis világában élt. A ragyogó gyémántos koronát letette, de megadással viselte a szenvedések tövises koronáját. ... Ez volt, ilyen volt a legendás királyné. Emléke él. A népek szeretete, milliók szivének melege balzsamozza a feledhetetlen, halhatatlan Erzsébetünket, Bécs, augusztus hó. SVÁJCI RIPORT: A pénz beszél ~ le nem Svájcban... ZÜRICH. — A kövér kis ember, Adolf Wilms lübecki kárpitos, hosszú esztendők óta nem a rozzant bútorokból él. Utazik, szimatol (ha éppen szabadlábon van) és szaporítja pénzét. Erre sajátos módszerei vannak. 1960-ban például egy bizonyos Mayert keresett. Megtudta ugyanis, hogy száz évvel korábban, 1860-ban egy bizonyos Josef Mayer örökösök nélkül halt meg Londonban, és 200 ezer font sterling maradt arra a szerencsésre, aki be tudja bizonyítani,hogy rokona.Wilms nem talált Mayert,felfedezett azonban egy Gottlieb Meyert, aki Bernben élt és szegrőlvégről az ő rokona volt. Ez a berni Meyer (miközben élelmes rokona biztatására antropológiai vizsgálatoknak vetette alá magát, hogy bizonyítsa az örökséghez való jogát) váratlanul megbetegedett és kórházba került. A szomszédos ágyon egy, még betegen is skatulyáából előhúzott úriember feküdt, Marcel Vénát, az SBG, a legnagyobb svájci bank alkalmazottja. A kórházban ismerkedett meg Meyer és Vénát, és természetesen Wilms is. Vénát elhatározta, hogy részt vesz az örökségért folyó versenyben, ő is (részesedés reményében) vállalkozott a berni Mbyer költségeinek térítésére. Mikor pedig készpénze elfogyott a Wilms-féle Szélhámos Társaság finanszírozására sajátos módot választott: kinyitotta főnökei páncélszekrényét és átadta a kárpitosmesternek a bank néhány fontos ügyfelének számlaszámát, nevét, lakcímét — a banktitkot. A többit Wilms elintézte. Nemsokára becsöngetett Páris XVII. kerületében a Rue Legendre egyik házában, Léon Chertock orvoshoz. Elé tett egy-cédulát. Ezen az állt, hogy a doktor felesége, Odette Fernande az SBG-nél két kontóval rendelkezik. Az egyik száma KAG 24 848, a másiké KAG 13 037. Összesen öt és fél millió dollár van rajtuk. Az orvos sápadt lett, kérdezte Wilmstől: mennyit óhajt? Mármint pénzt. .Ezután a túl élelmes kárpitos kapcsolatba lépett az antwerpeni Goldmuntz gyémántkereskedő család ügyvédjével. (Kontószámok: K 165 254, PVB 18,65.7, KSG 18 853, KSG 1853, összérték 17 millió dollár.) Az ügyvéd — Walter Schie$s |T7T előbb csodálkozott a j ólértesültségen, majd a család utasítására fizetett. Egy héttel később maga is kénytelen volt a zsebébe nyúlni, mert,egy,Lujabb céduláról megtudta (-amit persze, már tudott), hogy az ő bankszámlájának jeligéje BAG 1558 és 1,3 millió dollár van rajta. A jól érttsült Wilms tőle is tömött tárcával (persze, csak képletesen, mert ekkora összegeket már csekkben fizetnek) távozott.Összesen még 17 családot (ennyi derült ki) zsarolt Wilms és a megszerzett összegből talán még ma is nagyszerűen élne, ~ ■ . .1" V ha nem tör üzleti babérokra. A már millió dolláros nagyságrendű összeget szeretőj ének, Denise Basilico, dunquerque-i panziótulajdonosnak vállalkozásába fektette — több szállodát vásárolt, aztán tönkrement. A francia rendőrség nyomozni kezdtq a csőd körülményeit és rájött: honnan is volt Wilmsnek tőkéje. Ekkor azonban jelentkezett Svájc, kérte a zsaroló kiadatását, aztán rendkívül furcsa pert rendezett ügyében. A büntető törvénykönyv 273. paragrafusára hivatkozva, zárt tárgyalást rendeltek el, s mint a Weltwoche irta, úgy becsukták a termet, mint egy trezort. Tanukat nem hallgattak meg, csak az akták alapján hozták meg az Ítéletet. A bírák a dokumentumokat haza sem vihették, csak egy bezárt szobában olvasgathatták. Wilms hét évet kapott és most szabadult. A kétes üzletek miatt, sokan bírálják Svájcban is a 273-as paragrafust. Reálisan azonban elképzelhetetlen az, hogy ez megváltozzék. Teljesen nyilvánvaló, hogy banktitok nélkül Svájcot csőd fenyegetné. így hát az ország élvezi az esztendőről esztendőre dagadó pénzfolyam áldásait és tudomásul veszi a pénzügyi rendszer furcsaságait. Például azt, hogy egy Kuhn nevű ügyvédet biróság elé idézhetnek. A svájci ügyvéd egy izraeli szélhámos, Berci Raanani ügyében nyomozott,aki majdnem 40G ezer dollárral könynyebbitette meg üzlettársa zsebét. Kuhn hangyaszorgalommal nyugtákat,csekkeket, befizetési lapokat gyűjtött össze, amivel bizonyította Raanani csalását. De ugyanazon a napon, amikor az ügyvéd a bizonyítékokat a haifai biróság elé terjesztette, a szélhámos feljelentette őt, Svájcban. M e g s z e g te — mondta — a banktitkot. A feljelentést tudomásul vették. S ha lehet hinni a Neue Zürcher Zeitungnak, akkor Kuhnt börtön fenyegeti. Kérészty András Thursday. August 31, 1972 HUMOR KESERŰ HUMOR Egy közismerten csúnya zeneszerző társaságban van, ahol egy nagyon szép asszony ül mellette és beszélgetnek. Az asszony megkérdi: — Mondja mester, miért maradt maga agglegény? — Azért feleli —, mert senki sem akart igazán hozzám jönni. Aki mégis jött volna, — azt nem vettem el a rossz Ízlése miatt . . .
