Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-31 / 35. szám
6. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 31, 1972 ŐSZINTÉN SZÓLVA .... Az alelnök szerepéről Irta: ACZÉL BENŐ Talán felesleges is Thomas Eagleton, Missouri állam szenátorának esetét a mi olavsóinkkal újra ismertetni. Az affér pár sorban elbeszélve abból állt, a demokrata párt volt alelnö'kjelöltjérői kiderült, hogy előzőleg három Ízben is kezelték valami idegbetegségben. Ennek a ténynek a kiderülése annyi vitát okozott, hogy végül Eagleton szenátor önként elállt az alelnökielöltségtől. Már most az ügy fő érdekessége az, hogy miért volt fontos az alelnöki elölt személyének megválasztása, holott az alelnökjelölt személyének kiléte az amerikai ploitikai életben soha még semmiféle vitára nem adott alkalmat. A magyarázat egyszerű: az elnökjelölt mindig az, akit a párt többsége az előválasztásokon kijelöl; de az alelnöki elöltségről többnyire csak egy ember, vagyis az elnökjelölt határoz. E’z történt Thomas Eagleton esetében is. A demokrata párt az előválasztásokon óriási többségben McGovern szenátor mellé állt, de Thomas Eagletonról nem esett szó. Mikor tehát kiderült róla, hogy milyen betegség ellen kezelték a múltban, óriási felhördülés támadt. Miért nem mondta ezt meg hamarább? De miért mondta volna, mikor senki sem kérdezte és mikor bármelyik ambiciózus politikus nagy előléptetésnek érezheti, ha az elnökjelölt őt választja társának? A baj az, hogy az alelnökjelölt személye fontos ugyan, de nem eléggé fontos ahhoz, hogy sokat beszéljenek róla. Az a*1 el nők végeredményben Szeptember első hétfőjén Amerika mind az 50 államában a Munka Ünnepét ünnepük. A Labor Day eredete 1882-re nyúlik vissza, akkoriban kezdték megünneplését az amerikai munkásszervezetek. Saigonból érkezett jelentés arról számol be, hogy Hanoi körzetében erősödtek az amerikai légitámadások. Legutóbb ismét kivontak Vietnamból amerikai katonai egységeket és a Vietnamban állomásozó, harcoló amerikai katonák létszáma most körülbelül 39,000. Nixon elnök megbeszélést folytatott San Clementeben (Calif.) Melvin R. Laird, honvédelmi miniszterrel és a megbeszélés után hivatalos nyilatkozatban közölte: Amennyiben a kongresszus hozzájárul, 1973 júliusától megszűnnek a kötelező katonai szolgálatra való behívások és ezután az amerikai haderő — béke idején — kizárólagosan önkéntesekből fog állni. Pyongyangban, Észak-Korea fővárosában, megkezdődtek az észak- és délkoreai Vörös Kereszt megbizottainak tárgyalásai. A tárgyalásokon egy 54 tagú délkoreai küldöttség is résztvesz. Ez az első eset, amióta 27 évvel ezelőtt a két Koreát különválasztották, hogy egy hivatalos délkoreai küldöttség Észak-Korea területére lépett. A müncheni oümpiász megnyitásán az amerikai zászlót az amerikai atléták előtt Olga Connolly, diszkoszvető-nő vitte. Mrs. Connolly üzenetet juttatott el a Fehér Házba és arra kérte Nixon elnököt, hogy szüntesse meg Észak-Vietnam bombázását szeptember 10-ig, az olimpiász befejeztéig. Savannahban (Ga.) az FBI letartóztatta a 34 éves Ralph DeStasanot, aki állítólag meggyilkolással fenyegette Nixon elnököt. politikai “niemand”, semmi dolga az égvilágon nincs, mint hogy elnököl a kongresszus két házának együttes ülésein és szavaz a szenátusban, ha a szavazatok száma véletlenül egyenlő. Mikor a harmincas évek végén Amerikába ki(“vagy be”) vándoroltam, a Broadwayn volt egy rendkívül sikeres darab, egy politikai szatíra, amelynek leghatásosabb vicce az volt, hgy az Egyesült Államok alelnökét játszó színészt a kongresszus kapujában megállítja a kapus: — Hát maga kicsoda? Később az elnökök néha kiküldték az alelnököt reprezentálni külföldi országokba, de soha jelentős politikai figurákká nem növekedtek. Nixon is, mint az Eisenhower-kormány alelnöke, járt Moszkvában, ahol egy kiállításon a hires “konyhai vitát” rendezte a kapitalista és a kommunista rendszer versenyéről. De általában az alelnök szerepe minimális volt. Ez magyarázza meg, hogy mig a párt elnökjelöltjéről soha nincs vita (ez a vita rendszerint meggyőzően eldőlt már az előválasztásokon), az alelnök személyében senki sem lehet biztos, mert annak megválasztása nem a párt többségétől, hanem az elnökjelölt személyétől függ. McGovern szenátornak, a demokrata párt elnökjelöltjének választása nem volt szerencsés. E'agleton személyéről és múltjáról, nagyobb vita keletkezett, mint amilyenre számítani lehetett és igy meggyőzték, hogy a párt egysége érdekében lépjen vissza. Az affér semmiesetre sem használt a pártnak, de miután a múlt tapasztalatai alapján lehet mondani, hogy a demokrata pártiak nz országban többségben vannak, nem lehet tudni, hogy az ártalom milyen mértékű volt. Már most külföldön azok, akik az amerikai politikát nem ismerik, joggal kérdezhetik: de hát, ha az alelnök politikailag ennyire nem tesz számot, miért csinálnak olyan nagy ügyet abból, hogy ki legyen az? A magyarázat egyszerű: az alelnök ma még politikai niemand, de holnap elnök lehet belőle: a diktátorokon kivül a legnagyobb hatalommal rendelkező államfő. Az utóbbi évtizedekben kétszer is megtörtént ez: Roosevelt meghalt, s helyébe az alelnök Truman lépett, s Kennedy elnököt megölték, s helyébe alelnöke, Johnson lépett. Ezért lett az Eagleton affér olyan nagy ügy. Az amerikai nép jelentékeny számban hiszi, hogy ha valakit több Ízben is kezeltek olyan eszközökkel, amelyeket csak elmebajjal határos esetekben szoktak használni, akkor nem lehet megkockáztatni azt, hogy egyszer véletlenül elnök lehessen belőle. Mert lehet, hogy meggyógyult, de az is lehet, hogy nem. A kockázat még mindig olyan, hogy nem lehet felfogni. Ez az annyira felfujtnak tűnő Eagletonaffér magyarázata. MODERN ÉLET: LAKÓTÁRSAINK: A HÁZIÁLLATOK Az a kifejezést, hogy “a kutyák elözönlötték az országot,” nem is áll nagyon távol az igazságtól és ugyanilyen mértékben vonatkozik a macskákra, a kanárikra, a papagájokra, a hörcsögökre és a sündisznókra is. A statisztikai adatok szerint minden amerikai állampolgárra körülbelül 3 darab háziállat jut. Országos viszonylatban a háziállatok száma eléri a 600 milliót. Az Egyesült Államokban körülbelül 26- 33 millió kutyát tartanak. Egyesek azonban túlságosan megszokottaknak, közönségeseknek tartják ezeket az állatokat, és ezért a városi bérházakban egyre jobban elszaporodnak a máj mok, a sasok, baglyok és a kígyók. Vajon mi lehet az oka, hogy az állatvilág képviselői ilyen erőteljesen próbálják “meghódítani” a városokat? Az egyik legfőbb ok a sokmillió városokban élő, mégis magukra hagyott embereket gyötrő magány. Az állatkereskedésekben természetesen mindenki anyagi lehetőségei szerint választ magának “lakótársat”. Kenguruval, ocelottal, hangyásszal vagy farkassal például csak a nagyon gazdag emberek oszthatják meg magányukat. Az is kevesek számára érhető el, hogy saját delfinjükkel vagy polipjukkal lubickoljanak villájuk fürdőmedencéjében. Az amerikaiak többsége csak az utcáról gyönyörködhet az állatkereskedések kirakatában látható, darabonként 500 dollárba kerülő ritka halakban, vagy a 700 dolláros arapapagájokban. A találékony üzletemberek természetesen már rájöttek, hogy négylábú vagy szárnyas “lakótársakon” kitünően lehet keresni. Az állatvilág ‘elit’jét kínáló, fajtiszta kutyákat és macskákat árusító üzletekben a vastag pénztárcája vevők tetszésük szerint választhatnak napszemüveget, drágakővel ékesített pórázt, speciális fogkrémet, deodoráló szert, bélelt fürdőköpenyt, ételkülönlegességet kedvenceiknek. A legújabb amerikai kutyadivat az eb lábszárára erősíthető óra. Méregdrága állatkozmetikai intézetekben szakemberek nyirják, bodoritják és pedikürözik a pénzmágnások, sztárok, gyárosok négylábú kedvenceit. A csak kutyák számára fenntartott taxik ablakából jól ápolt bulldogok és dobermanok néznek megvetően a világra. Az arisztokrata negyedekben erre a célra szerződtetett “ápolónők” sétáltatják a parkokban a tiszta vér vonalú ebeket. A repülőgépeken, a luxushajókon és a vonatokon az állatvilág “elitjét” képviselő kutyák és macskák a legnagyobb, kényelemmel övezve tesznek világkörüli utazást, s a legdrágább hotelekben fényűző lakosztályok várják őket. A milliomosok kutyái, macskái és más háziállatai az Arizonában és New Englandban levő speciális üdülőkben pihenik ki “fáradalmaikat”. garabonciás UTAM ! Sokszor elindultam-! • soha sem érkeztem 1 sokfelé jártamban r magamat kerestem. i 1 4• 1 — Csak az tudja hová, , v* i ki egy utat vágott? ’ 4 s. hosszan kimunkálja Tt az egyszin világot? • 1• i Különös csavargó T\ az utamat járom 1 más nem látja célját 4t én tudom: sajátom. T ösvény a vadonban sok és tekervényes 1 keskeny mind, az erdő 1 mit átfog: az széles. *7 i Centrikus pókháló • f ■ í az útvonal ábra építője vagyok 1 foglya és fogiára, 1 Magamból indultam I \ magamba érkeztem ! nem volt önmagámnál nehezebb keresztem. T1 FRÍDECZKY FRIGYES kCZÉL BENŐ
