Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-17 / 33. szám

10. oldal MAGYAR KIR ADO Thursday, August 17, 1972 Mi van még a titkok inéMn? Ki tud erre felelni? Lát­juk, hogy az élet minden nap hoz valami újat. A kutatá­soknak olyan eredménye van, amiről mi még soha nem ál­modtunk. Valamelyik este fi­gyeltem a holdat, amiről kis­lánykoromban azt hittem, hogy tündérek lakják. Szen­tül meg voltam győződve ró­la, hogy van szeme, szája, orra. Ott ragyogott akkor is előttem az égbolton a csilla­gok között, fényesek voltak, az ég bársonytakaróján. Itt «oha nerrt láttam még olyan ragyogást, annyi csillagot. Ma már egy mesével keve­sebb. Eltűnt z holdhercegnő a listáról, a többi meseala­kokkal együtt, amik lassan leváltak, eltűntek az életünk­ből*. Nagyon sajnálom őket. Most, ma volna szükségünk a mesére, ami megszínesített mindent körülöttünk, amiben (hittünk. A tudomány megoldotta, hogy amit Verne Gyula és Jó­kai Mór egy évszázaddal ez­előtt megálmodott, valóra vált. Az ember eljutott a (holdra, hazahozott egy csomó kőzetet tanulmányozni, de ar­ra felelni, hogy miért más ott az atmoszféra, miként kelet­kezett, még a mai tudomány sem ad választ. Valamikor a királyi udva­rok, alchimistákat tartottak maguknak, hogy behatolhas­sanak a természet titkaiba. Aranyat akartak mestersé­gesen előállitani, megtalálni az öröklétet, a fiatalságot. Jó néhány évszázad telt el azóta, de dacára a kutatásoknak, még a rák eredetét sem tud­ják megállapítani. Hogy mi változtatja át az egészséges ember sejtjeit máról holnap­ra, halálát okozó sejtszaporu­­lattá. Van Amerikában egy ku­tató központ. New York ál­lamban,Lake Piacidban. Nem régen nyílt meg. Rengeteg megoldásra váró probléma van a programúkban. Még a világ-béke is szerepel benne. A politikai helyzet olyan feszült az egész világon, hogy egy szikra kirobbanthatja a háborút. A nagyhatalmak úgy játszanak a tűzzel, mint a felügyelet nélküli gyerekek a gyufával. S hogy uszítják egymás el­len az országokat. Ragozni lehet. Én gyűlöllek, Te gyű­lölsz, ő gyűlöl. Mi gyűlölünk és igy tovább ... Mit lehetne ez ellen kita­lálni? Miként kellene megvál­toztatni az emberi természe­tet, mely kapzsi, meg akar Irta: HAJNAL ERZSÉBET szerezni a maga számára mindent, kiveszi a falatot a másik szájából, anélkül, hogy arra gondolna, hogy az élet mindenki számára véges. Csak az élet utolsó szakában döbben rá arra, hogy mitsem ért, hogy kapart, habzsolt, várnak ezektől a kutatások­tól. Megoldani az öregedés problémáját, mely a legfáj­dalmasabb korszaka az élet­nek. Megöregedni, amig az ember szelleme fiatal, a leg­nagyobb katasztrófa ami va­lakit érhet. Tudni azt, hogy napról-napra tehetetlenebbek leszünk, ráutalva mások se­gítségére, amelyet ha szeren­csések vagyunk és még tud­juk fizetni, mégcsak elvisel­hető. De megöregedni anél­kül, vagy hozzátartozók nél­kül, vagy hozzátartozókkal, akik már leírtak bennünket az életükből, olyan lelkifáj­dalom, hogy csak azt kérdez­heti az ember önmagától, hogy miért kellett megszü­letnie. UTIJEGYZETEK: Hajéval a Mississippin... lew Orleansfél Natchezig... Hajnal Erzsébei mert minden itt marad, ami­kor a halál ráteszi a pontot az életére. A kutató központ nagyon szép helyen fekszik. Egy domb tetején épült és 24 bio­lógusnak ad helyet. A labo­ratóriuma gyönyörű. A leg­modernebb az egész világon. Könyvtáruk magában foglal­ja a világ minden tudomá­nyának elért eredményeit. Minden eszközük meg van a modern kutatáshoz és gőz­erővel folyik a munka min­den irányban. Van egy elektronikus mik­roszkópjuk, amely egymillió­szorosra nagyit. Szinte hihe­tetlen, hogy ezt meg tudták konstruálni. Az elmúlt idők­ben csak egy teleszkóppal rendelkeztek a tudósok, ezzel vizsgálták a csillagok vilá­gát, ami dacára a mai milli­ósra nagyitó lehetőséggel is, éppen olyan titkok-titka, mint évszázadokkal ezelőtt. Hogy van-e még valahol eb­ben a nagy világűrben olyan szerves élet, mint itt nálunk. Lehetséges volna az, hogy' csak a földön, mely a semmi­ben lebeg, fordul önmaga kö­rül és a nap körül, a hold, amely körülöttünk forog, . a napfelkelte, a napnyugta, amit az ember tudomásul vesz, hogy van, milyen cso­dálatos titka a természetnek. Ki volt az alkotója? A sejtek világa. Az egy­milliós nagyítás lehetővé te­szi, hogy olyan parányi sej­teket is tanulmányozhassa­nak, amiknek a létezéséről az orvostudománynak még a mai napig sem volt fogalma. Minden sejtben egy parányi élő világ van. Gének, kromo­szómák, amik meghatározzák egy ember karakterét. Egy rejtélyes laboratóriumot hor­dozunk magunkban, amiről nem tudunk s ami irányítja az egész életünket. A tudósok sok mindent Augusztus hó ... A Mississippit, a “Nagy Vizet” Tamás bátya városá­ban, New Orleansban pillan­tottam meg. Éjféltájban ér­keztünk a városba és reggel első utam a “Vizek Atyjá­hoz” vezetett. Vendéglátóink a széles fo­lyam partja közelében, a ré­gi francia negyed luxus-szál­lójában, a Monteleónban bé­reltek szobát. Innen a város legfényüzöbb utján, a Canal Streeten tizenöt perces séta a Mississippi. Ott, ahol a Canal Street a j Mississippibe torkollik, talál­ható a sétahajó-állomás. Ép­pen a “Mark Twain” hor­gonyzott a kikötöben, várva, hogy egy öbölbeli kirándulás­ra szállítsa a turistákat. New Orleans régi, francia negyedében, a Vieux Carrén még ma is mutogatják azt a kovácsmühelyt, amely a két kalóznak, Jean és Pierre La Fitte-nek szolgált búvóhelyül. A Royal Street 1140. szám alatt pedig még áll a borzal­mak háza, ahol egykor Mada­me Lalaürie korbácsolta ha­lálra rabszolgáit. New Orle­­anst a francia gyarmatosí­tók, egészen pontosan az In­diai Társaság egyik ügynöke, Bienville alapította, 17184>an. Innen kiindulva hódították meg a francia gyarmatot, Louisianát,, amely akkor a Mississippi völgyének nagy részét magában foglalta. A franciák Louisianát 1763-ban átadták a spanyoloknak, akik elismerték az amerikaiaknak azt a jogát, hogy New Orle­ansban szabad kikötőt tart­sanak. Az államot a spanyo­lok 1803-ban Toscanáért visz­­szaadták Franciaországnak, .majd néhány évvel később Napoleon tizenötmillió dollá­rért eladta az Egyesült Álla­moknak. E történelmi múlt levegő­jét árasztja ma is a régi ■francia negyed. A “Delta Queen” fedélze­tén felfelé indultunk a folyón. A “Delta Queen” a Mississip­pi halálraítélt hajója: 1973 novemberében kivonják a forgalomból, mert nem felel meg a korszerű biztonsági követelményeknek. Erről és még sok mindenről, a hajó gyomrában elrejtett roman­tikus matrózbárban a kapi­tány helyettese, Vic Tooker jazz-muzsikus tájékoztatta a csoportunkat. A “Delta Que­en”-! 1926-ban építették, s azóta szállítja az utasokat a Mississippin és mellékfolyó­in.' Ma már az egyetlen olyan hajó, amely a műit századi gőzhajók illúzióját kelti az emberben. A vizimalom-kerekes “Del­ta Queen” nagyrészt fából készült, ezért tűzveszélyes. Emiatt kell a jövő év novem­berében kivonni a forgalom­ból. A “Delta Queen” este tiz órakor szedte fel a horgonyt New Orleansban. Vic Tooker a hajó farában a romantikus gőzorgonán eljátszotta a ha­gyományos indulót. Az uta­sok az Orleans-teremben el­fogyasztott ünnepi vacsora után még éjfélig együtt ma­radtak az ismerkedési esten. Reggel a nap már maga­san az égbolton állt, amikor felsiettem a fedélzetre. Hi­deg, csípős szél fújt. — Valóságos tenger ez a folyó, olyan széles — mor­mogta mellettem egy öreg amerikai, némi büszkeséggel. A “Delta Queen” kerekének lapátjai egyhangúan csapdos­­ták a vizet. A tájat szemlél­tem. Nem nagyon hasonlitott ahhoz, amit Tamás bátya lá­tott, amikor a folyón lefelé ereszkedett, New Orleansba. Ő még csupán gyapotültetvé­nyekben gyönyörködhetett, és a fekete rabszolgák egy­forma kunyhóit nézhette . .. 1A keleti partot most iá erdős vidék övezi, a nyugati parton azonban óriás gyárak sora­koznak. Szemlélődésemet a hangszóró zavarta meg: reg­gelihez szóllitották az utaso­kat. Nem volt rá sok idő. Zsúfolt program várt ránk. Reggeli után sárkányeregető verseny következett. Szóra­koztató látvány volt, amint a hajó idős utasai kis gyerme­kekhez hasonlóan azon ver­sengtek, melyikük sárkánya kúszik a legmagasabbra a Mississippi felett. Amikor véget ért a sár­kányeregető verseny, Baton Rouge-hoz, Louisiana állam központjához közeledtünk. Baton Rouge ma vegyipari város. Finomítóiban, üzemei­ben Louisiana kőolaj kincsét dolgozzák fel. A “Delta Que­en” igazgatósága az utasok szórakoztatására néhány órás autóbusz-kirándulást szerve­zett az állam központjába, fő­ként egy régi, hires ültetvé­nyes kastélyába, Ro3edown­­ba. Jó két órát töltöttünk a rózsakertjéről hires ültet­vény parkjában. Az idegenve­zető tájékoztatója szerint, egykor, Észak és Dél háború­ja előtt, ez volt a vidék leg­gazdagabb gyapotültetvény­telepe. A márvánnyal díszí­tett kastély termei ezt csak megerősítették. Annál keve­sebb időt tölthettünk a város­ban. Éppen csak végigszágul­­dottunk Baton Rouge legjel­legzetesebb utcáin, az óriás vegyiüzemek között és siet­tünk vissza a hajóra. Este kiderült, nincs sze­rencsénk a Mississippivel. A Vizek Atyja rohamosan áradt, és emmiatt a “Delta Queen” -— közölte a kapi­tány — csak másnap délben köthet ki Natchezben. Min­ket, az újságíró csoport tag­jait viszont tiz órára vártak oda. így elbúcsúztunk a “Del­ta Queen”-től, és autóbuszon (még aznap este Natchezbe robogtunk. Ez a város a folyó keleti partján már Mississippi ál­lamhoz tartozik. Natchez, a Mississippi partján anakronizmusnak hat, egy darabka tizenkilen­cedik század a huszadik szá­zad utolsó harmadában. A bennszülöttek hévvel és szenvedéllyel mutogatták meg az egykori ültetvénye­sek, olykor őseik legrégibb és legszebb kastélyait, palo­táit. A Routhland kastély há­ziasszonya, Ratcliffe-né rak­ta elénk az ősöktől örökölt rabszolga-nyilvántartó köny­vet, amelyben pontosan ve­zették, hogy egy-egy rabszol­gát mikor, hány éves korában és hány dollárért vásároltak meg. A bejegyzések között akadt olyan is, amikor alig 15—20 dollárt fizettek egy rabszolgáért — egy fekete emberért. Bőgős László

Next

/
Oldalképek
Tartalom