Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-10 / 32. szám
16. OLDAL MAGYAR Hl KA DP_________________________ Thursday, August 10, 1972 ❖❖ ♦> ❖❖ ❖ Eloeszelesek es igaz történetek* ❖ *t****+Z*+l++i**X*K*K*K****K?***K*K?******K**»****K*****^K*K*K*K*K*K*****t**+*****Z*****+**»**t**t**Z4♦♦♦ V A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A RENDŐRSÉG HOSSZÚJA (Folytatás) Csak Török legközelebbi barátai és legközdliefbbi munkatársai tudták, hogy azért Török is gyűlöli a személyes ellenségeit. Megfogadta például, hogy ha belehal is, megfizet Takáts Zoltánnak. A hires diákvezérnek, a nemzeti érzésű egyetemi ifjúság bálványának, akinek követői igy énekeltek az egymást követő tüntetéseken: “Abcug isza, abcug Csáky, abcug báró Fejérváry, abcug Török főkapitány, éljen doktor Takáts Zoltán!” 1 A “nemzeti hős” a bűnügyi osztályon “Éljen doktor Takáts Zoltán!” — de miből? A rendőrség kezdte firtatni 1886-ban, amikor Takáts Zoltán mozgalma kibontakozott. Erinek az esztendőnek májusában történt, hogy Ludwig Jansky császári dandárparancsnok megkoszorúzta a Budavár védelmében elesett Hentzi császári várparancsnok sírját a szabadságharc nagy diadalának évfordulóján. Egy parlamenti interpelláció nyomán Tisza Kálmán miniszterelnök kénytelen volt sajnálkozását kifejezni az ügy felett, Ferenc József viszont válaszul kitüntette Jansky tábornokot. Fellángoltak a szenvedélyek, egymást követték a tüntetések. A vezér: Takáts Zoltán. Ő volt később a védője Szeles Adorjánnak, a Hentzi-szobor ellen elkövetett dinamitos merénylet tettesének is. Abban az időben az összes nagyobb politikai perekben, s más bűnügyekben védőül szerepelt. Nemcsak az egyetemi ifjúság körében volt népszerű hosszú esztendőkön át, hanem az ország osztrákellenes 1 akosságának bizalmát is bírta. Küszöbön állt képviselővé választása. S ekkor végre sikerült a rendőrségnek lecsapnia dr. Takáts Zoltánra. A kiváló diákvezérről, a nagyszerű szónokról, a remek védőügyvédről nem kevesebb derült ki, minthogy kétlaki életet él, veszedelmes bűnöző. Dr. Selley Sándor főkapitány — az 1892-ben elhunyt Török János utóda — maga tartóztatta le 1895. augusztus 29-én délután Takátsot. Az ügyvéd délelőtt még védőbeszédet mondott a törvényszéken. Délben ügyvédi irodájában segédje azzal fogadta, hogy a rendőrségtől idézés érkezett. Takáts nyugodtan megebédelt, aztán kocsin hajttatott a főkapitányságra. Ott először a bűnügyi osztály vezetője elé került. Berecz Antal útlevele — Bereczék azt állítják, hogy a húszezer forint, amely nem került elő, önnél van! — kezdte mindjárt támadással Farkas rendőrtanácsos. Takáts úgy viselkedett, mint aki tréfára veszi a dolgot. De már tudta, hogy baj van, nagy baj. S tulajdonképpen, mióta kiszabadult Berecz Ede a szegedi Csillagbörtönből, Takáts számított is rá, hogy fizetnie kell a dolgokért. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banktól 1893-ban elsikkasztott 50 ezer forintból húszezer nála maradt, Amikor 1893. május 2-án az országhatáron letartóztatták a Berencz-fivéreket, jóllehet Berecz Antal dr. Takáts névre szóló útlevelet mutatott fel az igazoláskor, mind az idősebbik, Antal, mind a fiatalabbik, Ede, hallgatott. Nem voltak hajlandók megmondani, hogy a náluk megtalált harmincezer forint és a sikkasztott ötvenezer közötti különbséggel mit csináltak. At útlevélről pedig Berecz azt állította: úgy találta, s erre gyorsan be is fejeződött a vizsgálat, Nem nagyon kutattak az ügy harmadik szereplője után, pedig minden jel arra vallott, hogy Bereczék nem ketten követték el a sikkasztást. A bíróság elitélte a testvérpárt, mindketten a szegedi Csillagbörtönben töltötték büntetésüket, ahonnan Edét — jó magaviseleté jutalmául — 1895. május 22-én szabadon engedték. A detektívek — ekkor mán működött a detektivtestület — hosszú heteken át követték a feltételesen szabadult rab minden lépését. Feltételezték, hogy Berecz Edét követve eljutnak a hiányzó húszezer forintig és a két évvel ezelőtt futva hagyott harmadik tettesig. — Hosszú hetekig nem tágítottak Berecz Ede nyomából. A fiatalember szabadulása után Nagytétényben lakó szüleit kereste fel, akik azonban kidobták a családra szégyent hozó fiukat. Aztán Berecz Budapestre ment, néhány napig csavargóit, s azután behívták katonának. A rendőrség terveit keresztezte a bevonultatás. Leszereltetni már nem lehetett Bereczet, de bizalmasan beszélni a laktanyaparancsnokkal, igen. Az ezredesnek elmagyarázták: fontos rendőri érdek fűződik ahhoz, hogy Berecz minél többször bemehessen a városba. így hát a fegyvergyári laktanyában nem volt egyetlen baka sem, aki olyan sűrűn kapott volna kimenőt és eltávozást, mint Berecz Ede újonc. Mielőtt a katonaügyeletes tiszt kiengedte volna a katonát a kapun, mindig időben értesítette a főkapitányságot: Berecz ismét a városba indul, méltóztassanak az urak megfelelő diszkiséretről gondoskodni. Egy kellemetlen látogató Julius első napjaiban végre siker koronázta a rendőrség fáradozását. Berecz a Kígyó utca 3. számú házban meglátogatta dr. Takáts Zoltán elegáns ügyvédi irodáját. Körülbelül egy órát tölthetett Takátsnál, aztán idegesen, dühtől reszketve távozott. Ezekután az ujoric baka kihallgatásra jelentkezett századparancsnokánál, s néhány napos szabadságot kért. Kérését azzal indokolta, hogy Szegedre szeretne utazni, sorsdöntő ügyben kell találkoznia bátyjával, aki még mindig büntetését tölti. A szabadságot Berecz megkapta, s a rendőrséget ismét csak értesítették. A főkapitány ekkor már gyűjtögette az adatokat dr, Takáts ellen. A régi iratokból kitűnt, hogy annak idején tulajdonképpen tisztázatlan maradt az utlevélügy, ez ismét csak fokozta a rendőrség gyanúját. Mégis csaknem újra holtpontra jutott a nyomozás. A detektívek véleménye szerint ugyan Takáts fényűző életmódját kitünően menő ügyvédi irodájának jövedelme sem tudta biztosítani, de döntő bizonyítékot nem találtak. Azt pedig nem merték megkockáztatni, hogy a veszedelmesen okos és képzett jogászt puszta gyanuokok miatt akár csak kihallgassák. Takáts azonban durva hibát követett el. Jóllehet julius elsején azt ígérte Berencz Edének, hogy augusztus 25-én ötezer forintot ad neki a nála maradt közös pénzből, nem tartotta be Ígéretét. Az elkeseredett fiatalember ezekután rendőrkézre adta Takátsot. S mert maga nem mert elmenni a rendőrséghez, egykori munkahelyének, a károsultnak, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknak egyik igazgatóját kereste fel. Valkó igazgató aztán még ugyanaznap — augusztus 25-én este — elment a rendőrségre. Elmondta: — Ma délelőtt felkeresett hivatalomban Berecz Ede, aki most katonai szolgálatot teljesít és elmondta: a sikkasztás után a pénzből húszezer forintot átadtak fivére régi barátjának, dr. Takáts Zoltánnak, aki akkor Zilahon törvényszéki jegyző volt. Ez a Takáts, talán önök is tudják, azonos a Kígyó utca 3. számú házban működő nagy ügyvédi iroda tulajdonosával. Takáts doktor valamilyen módon — hogy, s mint, ezt önöknek kell majd kideríteniük — részese a bankházunk terhére elkövetett sikkasztásnak. Tény, hogy a Berecz-fivérekkel annakidején megállapodott: ha az eset után netán elfognák a két testvért, a büntetés ideje alatt az ügyvéd megőriz, s a szabadulás után átad a fiuknak tízezer forintot. — Nos: Berecz Edét elbocsátották a szegedi börtönből, s ő nyomban felkereste Takátsot. Az egykori barát nagyon hidegen fogadta,. adott neki tiz forintot, s hosszas vita után augusztus 25-ig haladékot kért, akkor — ígérte — kifizeti a fiatalabb fivér ötezer forintját, Berecz Antal pénze pedig továbbra is nála marad. Berecz Edének gyanús volt ez az ajánlat, elutazott tehát Szegedre, s ott beszélt börtönben ülő fivérével. E találkozás alkalmával kapta azt az utasítást, hogy ha úgy látja: elveszett a pénz. _ (Folytatjuk) w-ar|
