Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-10 / 6. szám
Thursday, February 10, 1972 magyar híradó 15. oldal ÓHAZAI NÉPSZOKÁSOK Februári jeles napok GYERTYASZENTELŐ: Karolin nevenapja, de a valódi ünnepelt mégiscsak a medve. Népiesen negyvenes rámutató napnak hívják, ami annyit jelent, hogy ha ezen a napon enyhe az idő és a téli álmából előcammogó medve a napsütésben meglátja saját árnyékát, akkor még negyven napig tart a kemény tél. A medve ezt tudva tudja és árnyéka láttán máris fordul vissza jó meleg barlangjába. A medve-mese újkeletű, városi hagyomány. Faluhelyen inkább az uj tűz, a keresztény szokásban gyertyaszenteléssé módosult szertartás jellemző erre a napra — persze főleg az öregek között. A rómaiak ezen a napon fáklyás körmenetet tartottak, hogy a termékenység istenét előcsalogassák. A tűz tehát, akár fáklyával, akár gyertyával élesztgetik, az ősi . tavaszkezdet természeti misztériumának uj formája. BALÁZSOLÓ NAP. Mivel az uj tűz minden go-, nősz rontás ellen véd, még a századforduló táján is azt tartották, hogy a gyerek torkához tartott szentelt gyertya, vagy a parázsra vetett álma héjának füstje kiűzi a torokfájást a házból. A gyerekek, bokrétás süvegben, oldalukon fakarddal, kis csizmájukon díszes sarkantyúval, végig “ báláz solták” a falut, ajándékokat gyűjtve: “Emlékezzél házigazda, ma van Balázs napja. Hogy többször is megérhessük, a jó Isten adja! Kérjük ajándékát, nyújtsa szent áldását: Távoztassa mindnyájunktól torkunknak fájását!” ‘ Tragikusan szólal meg a Balázs-napi köiiyörgés Babits Mihály költeményében: ) “....Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyü oltárod kövén — mosolyogj rajtam, csak segits! .Mert orv betegség öldös ime engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűk ül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel kifulva akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet oly megadóan hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segits Balázs!” FARSANG VASÁRNAPJA, vagy tavaszköszöntő vasárnap. A görög dionysiák, a római bacchanáliák, a germán Holda tavaszkezdő ünnepe, a san remói virágkorzó, a riói karnevál és a többi álarcos felvonulás egyaránt a közelgő tavasz győzelmes bevonulását, a természet megújhodását hirdeti. Az emberek a tél közepén egy napos tavaszt varázsolnak, hogy szimbolikusan, jó kívánságokkal, analógiás játékokkal segítség győzelemre a természetet a téllel való küzdelmében. Ezen a napon tartják Mohácson a busójárást; a félelmes maszkokkal — a monda szerint — a helybeliek 400 évvel ezelőtt még a törököket is megfutamitották. A dunántulra telepedett székelyeknél hires a turkajárás, amelyben egy kecske-figura kel uj életre. Vas megyében a tuskóhuzás szokása a következőképpen zajlik: a vőlegény és a “menyasszony” — szintén férfi — ráülnek egy hosszú fatörzsre, tuskóra és maskarás bohócok kíséretében vonulnak a “paphoz”, aki összeadja őket. A “házasfelek” hűtlenségre, lustaságra, állhatatlanságra esküsznek, vagyis mindannak az ellenkezőjére, ami az igazi esküvön szokásos. Eredetileg azokban a falvakban rendeztek tuskóhuzást, ahol farsangkor egyetlen lány sem ment férjhez. Ezzel az “esküvővel” akarták pótolni a természetes nászt, nehogy falujuk terméketlen maradjon. ZSUZSANNA elolvasztja a havat és megszólaltatja a pacsirtát. Ha még marad hó és jég, Mátyás majd megtöri. Ha még ő sem képes meleget hozni, akkor bizony gyenge lesz a termés. Magyarorországon országszerte ismert az a maskarás szokás, hogy este különböző jelmezekbe öltözött kis csapatok járják végig a falut és rögtönzött tréfákkal adományokat gyűjtenek a közös farsang végi mulatságra. Régebben a legények aratáskor egy üveg bort ástak el a kocsma földjébe és. a farsang végi mulatást az üveg. kiásásával kezdték el. FARSANG VASÁRNAPJÁN kezdődik a háromnapos farsang-farka. A bál sok helyen már kora délután megkezdődik. Galgamácsán úgy szokás, hogy a lányok az első táncban nagyokat ugranak, mert aki nagyot ugrik, “nagy lesz a kendere s igy bő lesz a pendelye”. A Pest megyei Csömörön hajnalban “leányverést” rendeznek. A legénybiró a körbetáncoltatott lányokra mosósulyokkal ver rá — óriási sivalkodás közepette. A bált, vagy népiesen báldot, régebben a cécóházban, a csűrben, vagy a kocsmában rendezték, ma a kulturházakban. FARSANG HÉTFŐJÉN nem volt szokás a közös mulatság. A rokonok és ismerősök sorra látogatták egymást és otthon mulatoztak, nótáztak, köcsögduda- vagy citerakisérettel. HÚSHAGYÓ KEDD vagy másképp bolondok napja, öreg, fiatal egyaránt mókázik, táncol. -— Egyes palóc községekben 15—20 évvel ezelőtt a középkorú asszonyok ördöglagzit tartottak, ahonnan a férfiakat kizárták. A duhaj menyecskék viszont férfimódra mulattak reggelig. A székely falvakban régebben szokásos volt a farsang meg-, hosszabbítása. Ha nem volt kedvük a táncot a közeledő böjt miatt abbahagyni, ingüket románosali a nadrágon kívülre dobták, és igy a román naptár szerint meghosszabbítva a farsangot, mulattak tovább. — Húshagyó kedd elmaradhatatlan étele a disznósült és a farsangi fánk. HAMVAZÓSZERDÁVAL vagy másképpen fogöblitö szerdával kezdődik a böjt. ZABÁLÓCSÜTÖRTÖK, kövér csütörtök, sonkaevő csütörtök ennek a napnak a neve: a böjtöt egy napra felfüggesztették, hogy minden farsangi maradék ételt elfogyaszthassanak. MESÉLŐ MÚLT HUSZÁROK A Rákóczi szabadságharc elbukott, s a Fejedelem kibujdosott az országból, de a kuruc könynyülovasok — a legendás huszárok — hire bejárta egész Eui’ópát. Jellemzésül idemásoljuk azt a jelentést, melyet az osztrák titkos ügynökök küldtek a Rákóczi-szabadságharc elbukása után Párisból: “Kémeink állandóan a magyar tisztek és közlegények nyomában vannak. Tegnap Ladislaus Bertscheni (Bercsényi) újabb botrányt csapott, szidta Ausztriát, és véres párbajt is vívott. A magyarokat mindenhová hívják — különösen azóta, hogy résztvettek a. franciák újabb csatáiban —- és megbolonditják a nőket is. A fiatal magyarok neve általában “Monsieur Hussard” és tagadhatatlanul népszerűek. Ausztria elleni nyilatkozataikról külön mellékletünk számol be.” Történelmi tény, hogy a magyarok alapították a későbbi híressé vált francia huszárságot. A főtiszteken kivül mintegy háromezer kibujdosott magyar huszár tartózkodott akkoriban francia földön. Maga XIV. Lajos irta, hogy “a magyar huszárok bámulatba ejtették Franciaországot bátorságukkal”. Egy későbbi kimutatás adatai szerint, “hetven komoly csatában vettek részt Franciaország oldalán”. Nagy Bercsényi Miklós fia csinálta a legnagyobb karriert — személyes hősiességével. XV. + Lajos Franciaország maralljává nevezte ki és hat súlyos sebéért, (amelyet Franciaország szol- ; gálatában szerzett) — hat falut ajándékozott neki. A Bécsbe küldött titkos jelentések beszámoltak arról, hogy az ifjú Bercsényi egykettőre “felfortyant”, ha valaki huszárjait merészeltesértegetni. Ezeket a titkos jelentéseket böngészve, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nagy orcáról és villámgyors kardjáról hires Cyrano de Bergerac jámbor birkapásztor volt hozzá képest, mert — a titkos jelentések állítása szerint — az ifjú Bercsényi 1900 párbajt vívott francia földön. A hazátlan magyar huszárok lassanként beolvadtak a francia hadseregbe, de a hazai viselettől nem akartak megválni és csak magyar kommandóra hallgattak. így fordult elő aztán az a furcsa helyzet, hogy az egyik, legvitézebb francia tábornok — megtanult magyarul, csakhogy megnyerje a huszárokat. Ezeknek a régi magyar huszároknak köszönhetjük, hogy oly sok — katonaélet és hadviselés forgalomkörébe tartozó — szavunk honosodott meg nemcsak a francia, hanem a többi európai nyelvben is. A franciák mindmáig használják például — a csákó, a dolmány, a kalpag, a szablya, a sujtás és persze, a huszár szavainkat. (Chaco, dolman, Colpaque, sabre, soutache, hussard.) A Nagyságos Fejedelem bujdosó kurucai tehát nemcsak jó katonának és vakmerő párbaj hősnek bizonyultak francia földön, hanem kiváló—nyelvmestereknek is. Nem ágaskodik kíváncsiságom, nem röpit Marsra, Vénuszra, Holdra! ez a levegő kell nekem, ez a föld, ez a napfény, ez a fauna és flóra. A föld törvénye kötöz engem, nem szakadhatok ki belőle. Ha űrrakétával egekbe szállnék, a csillagok közül is visszavágynék, csillagporosan visszatalálnék erre a földre. Van-e szebb világ planétánknál, talaj, hol szilárdabban állnánk, termékenyebb, éltetőbb, szebben, mint élhetne a földön az ember, ha barlangjából, barbárságából kitörne egyszer? ha nem pattanna vissza mindig minden égre nyilazott álma az összeszennyezett földi sárba: ha a Lélek földjére lépve — honfoglaló — épitne, győzne, ha öncélú munkája része lenne a nagy közösség örömének, a bűntől sulytalanitott boldog létezésnek. ANEKDOTA Churchill leánya, aki egész életében botrányairól volt hires, egyszer apja nagy megdöbbenésére, feleségül ment egy színészhez. A politikus nem szenvedhette a vejét, aki viszont végtelenül büszke volt az apósára és igyekezett politikai kérdésekről tárgyalni vele. E’gyszer például megkérdezte: — Papa kérem, véleménye szerint ki volt a második világháború legjelentősebb politikusa?" — Mussolini! — válaszolta Churchill. — Mussolini? — Hogy érti ezt, papa, kérem? — Mert volt ereje megszabadulni a vejétől. Irta: MIKES MARGIT Világok, földek
