Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-03 / 5. szám

v> -Mal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, February 3, 1972 MAGYAR VÁROSOK JÁSZBERÉNY A decemberi párában, a házakra szórt tejfehér köd­ben végigsétálok a jászberé­nyi Lehel vezér téren, meg­nézem nevezetes emberek emléktábláit, elsétálok egy mellékutcába, betérek a jász­berényi múzeumba, megállók a díszes nagy üvegtárló előtt amely Lehel vezér kürtjét őrzi, és azt kérdezem ma­gamtól: mitől, miről neveze­tes igazán ez a városka? A magyarnak, éljen bárhol a nagyvilágban, legyen bár kivetve messzi világrészekbe, mi jut az eszébe Jászberény­ről, ha e városnév fölmerül párásodó emlékezetében ? Az talán, hogy a Lehel ve­zér tér sarkának egyik föld­szintes házacskájában szüle­tett az a Déryné Széppataki Róza, aki a nemzeti színját­szás úttörője volt, s akinek a nevéről van elkeresztelve a mai magyar faluszinház Dé­ryné Színháznak? Eszébe jut valakinek, hogy Jászberény szülötte volt az a Zirzen Jan­ka, aki megteremtette a ma­gyar nővevelést, a tanító­képzést? Aki kiemelkedő pe­dagógusa volt a múlt század­beli magyar társadalomnak? Eszébe jut-e valakinek, hogy Jászberénynek köszön­hetjük Székely Mihályt, a vi­lághírű magyar basszistát, Agnew cáfolja az FBI igazgató távozásának hírét WASHINGTON — Rend­szerint jólértesült forrásból származó értesülés arról szá­molt be a közelmúltban, hogy J. Edgar Hoover, a Federal Bureau of Investigation igaz­gatója, rövidesen távozik posztjáról, távozására azon­ban csak a novemberi válasz­tás után került sor. Hoover — állították az in­formátorok — vagy lemond, vagy pedig az FBI “igazgató­bizottsági elnöke” címet fog­ja kapni, valóságos befolyás és munkakör nélkül. Hoover, aki az elkövetkező január elsején lesz 78 éves, májusban kezli meg 49-ik évét, mint az FBI igazgatója. Az informátorok szerint az adminisztráció a következő okok miatt szeretné Hoover távozását: Hoover azelőtt hozta nyil­vánosságra a Henry Kissinger elrablására szőtt tervet, mi­előtt az arravonatkozó vád­irat elkészült volna. Bizonyos ellopott dokumentumokból ki­derült ,hogy az FBI titokban aki itt született, s egy iskola napjainkban róla van elne­vezve, vagy gondol-e arra va­laki, hogy Jászberény küldte be az operavilágba — az édesanyja ma is itt lakik — Kónya Sándort, a magyar származású tenoristát, a New York-i Metropolitan nemzet­közi sikerű énekesét? Tud­­ja-e vajon valaki, hogy Jász-Nem az. Mindenki a Lehel kürtjét látja, mindenki a Le­hel kürtjére gondol, ha föl­merül emlékezetében Jász­berény. Mi az oka ennek, tűnődök a jászberényi séta közben, a párában, ködben, ebben a hó­nélküli, mindazonáltal a köd­től homályosan fehér világ­ban. Lehel kürtje berényben volt gimnazista, s itt is érettségizet Gyetvai János a magyar munkás­­mozgalom kitűnő harcosa? S azt, hogy a Jászberény gim­názium tanulója volt Berze Nagy János is, a világhírű népmesegyűjtő és néprajzku­tató, ennek a népnek egyik kitűnő ismerője? Gondol-e valaki arra, ami igaz, s nem csupán arra, ami nem igaz? Mert mi jut eszébe az em­bernek Jászberényről? E vá­roska valódi értékei talán ? egyes főiskolai campusokat megfigyeltetett. Több FBI ügynök bírálta. Hoovert, aki azonban nem tűri a kritikát és mindegyik FBI ügynöknek távoznia kellett. NEW YORK _ Spiro T. Agnew, alelnök, a Hilton Ho­telben tartott beszéde során, a következőket mondotta: — A Hoover távozásáról szóló hír nem felel meg a va­lóságnak. Az FBI igazgatója mindaddig megmaradhat po­zíciójában, amig akar és ameddig elég egészséges ah­hoz, hogy feladatát ellássa. Washington D. C. — Mrs. Cons­tance E. Newman a Vista nevű, nyomorellenes szervezet uj igaz­gatója. S eszembe jut Mikszáth, aki arról a régi magyar tár­sadalomról minden megirt, s mi bármilyen nagyot fordult is azóta a világ, ezt a régi örökséget sok tekintetben még ma is hordozzuk. Miért vált híressé Jászbe­rény azáltal — Lehel kürtje —, ami nem igaz, s miért nem attól hires — Déryné, Székely Mihály, Kónya, Gyet­vai János, Berze Nagy —, ami igaz? Körülbelül a következőkért történt igy a dolog. Mikszáth elbeszéli, hogy a Barnum amerikai ritkasággyíijtemé­­nyében — egy régi, 1903-as almanach-előszavát idézem, ha nem is szó szerint —, volt egy macska, amelynek szem­lencséje olyannyira nagyítot­ta a tárgyakat, hogy szegény állat nem merte az egeret megfogni, mert azt kolosszus alaknak látta. Barnum, a cir­kusztulajdonos bejárva a vi­lágot, szerzett hozzá egy má­sik macskát is, amelynek szemlencséje viszont annyira kicsinyítette a tárgyakat, hogy ez a cica egyenesen a medvével játszott. Mikszáth azután elgondolkozott ezen: mi lett volna, ha ez a két macska egy macskává válto­zik, azután annak az egyik szeme nagyított, a másik pe­dig kicsinyitet volna ? Ak­kor ez a macska a magyar társadalomhoz hasonlítana, amelynek két szeme van. Az egyik rettentően nagyit. A másik kétségbeejtően kicsi­nyít. Az egyik, a nagyitó szem olyanokat láttat velünk, hogy az egyenesen észbontó. Ám mikor a mai Vörösmarty té­ren, amelyet Mikszáth korá­ban még Gizella térnek ne­veztek, fölépítettek - egy há­zat, egy városatya igy kiál­tott fel: “Immár itt áll Euró­pa legimponzánsabb épülete-” Egyszer Mikszáth az egyik fiával Ausztriába ment üdül­ni, de az idegen levegő csak betegebbé tette őt, mire kis­fiának megjegyezte: nem is megyünk ki többet a hazá­ból, gyermekem. Mire a fiú: “Ne beszélj bolondokat apa, hiszen, ha Árpád még egy órányit akart volna menni, hát akkor ez is Magyai’or­­szág lenne”. Ilyen volt a magyarnak a nagyitó szeme. A kicsinyitő­­re is hozott föl példát a mese­mondó. Egy grófné arra kér­te a férjét, hozasson neki Londonból uj könyveket, de csak angolt, mindig csak an­golt. Lehetőleg attól az Író­tól, akinek múltkor egy pom­pás müvét olvasta, a St. Pe­ters Umberlla-t, Mire a gróf azt mondta, hogy ez nem an­gol, hanem magyar iró, az csak egy angol fordítás, ma­gyarul Szent Péter esernyő­je a regény eime, s Írója ma­gyar, Mikszáth Kálmánnak hívják. Hát akkor, mondta a grófné, ne rendeljen tőle. Nem tudta, hogy magyar. Ha pedig magyar, akkor nem ér­dekes. Eddig a történet. Olyan cica ez a régi ma­gyar társadalom, amelynek egyik szeme óriást lát ott, ahol csupán törpe áll, s má­sik pedig törpét lát abban, aki voltaképpen — ha csak szellemileg is — óriás. Mi nem abból szoktunk nagy dolgot csinálni, ami va­lóban nagy dolog, amely azt megérdemelné, hanem nagy ügyet csinálunk olyasmiből, ami voltaképpen kis ügy, na­gyon is jelentéktelen. A mi nagyi tó szemünk mondotta valamikor azt, hogy ott áll aVörösmarty téren Eu­rópa legimpozánsabb épülete. Ez a nagyitó szem látott az­után ebben a jászberényi ele­fántagyar kürtben egyenesen Lehel kürtöt, egyenesen vi­lágcsodát. Jászberényben majdnem minden Lehel vezér nevéhez fűződik: Lehel vezér tér, Le­hel vezér gimnázium, egybe­írják azt, hogy “Lehelkürt”, láttam olyan kiadványt, mely­nek ez volt a cime: “A Lehel­kürt szolgálatában”, hívják ezt Jászkürtnek, a Jászkürt a helybeli múzeumban a fő helyen áll, aki külföldről ide­jön, vagy hazai turista, mind megnézi Lehel kürtjét, azt a nevezetességet, amellyel Le­hel vezér valamikor, az idők hajnalán, európai történel­münk kezdetén, jól fejbe súj­totta Konrád német császárt. Hogyan keletkezett ez a le­genda? Hogyan volt képes ennyire nagyítani az egyik szemünk? A nagyitó cicát ebben az esetben Molnár Ferenc jász­kun kapitánynak hívták. A “cica” az ujjából szopta vol­na a történetet? — ez a kér­dés képzavar volna. Szopta azt minden esetre a praclijá­­ból. Volt itt Jászberényben egy nagyon finom mivü, de ne nagyítsak én is, mondjuk egyszerűben úgy, hogy fi­nom mivü, elefántagyarból készült kürt, amelyről Puszky Ferenc megállapította, hogy bizánci munka, a kürt a 10- 11-ik században készült és császári cirkuszi játékok al­kalmával használták. Hogy hogyan került Jászberénybe, a jászok városába, az egykori jász-kun kerület széhelyére, azt senki sem tudja, arra senki sem emlékezik, azt Írá­sos föl jegyzés meg nem őriz­te. Itt volt szép volt, ki kellett találni hozzá “valamit”. Erre a valamire Molnár Ferenc jász-kun kapitány vál­lalkozott, aki 1788-ban meg­jelent füzetében azt állította, hogy a jászberényi kürt egye­nesen Lehel kürtje, s azért van kicsorbulva, mert Lehel vezér ezzel a kürttel ütötte agyon Konrád német császárt, Akkor csorbult volt ki a kürt. Hiába tiltakozott a tudomány, hiába cáfolták megállapítá­sait, hiába bizonygatták azt, hogy ez a kürt bizánci mun­ka, ott használták, Molnár kész volt a válasszal:? a kürt igaz ugyan, hogy bizánci, de Nyugatra került és jászok­­kunok nyugati kalandozásai, dulásai során zsákmányként került Jászberénybe Azóta mindenki megcáfol­ta a jász-kun kapitányt, már a muzeum sem hirdeti azt, hogy Lehel vezér ezzel a kürttel csapta agyon a né­met császárt, a legenda azon­ban makacs, a kürtöt ma is Lehel kürtjének hívják, s Jászberény városka legna­gyobb nevezetessége változat­lanul Lehel vezér kürtje. Ami sohasem volt az övé. Igaz, vagy nem igaz, mond­ja a magyar, az enyém. Ne bolygassuk nagyításainkat. Maradjon csak ködben Lehel vezér története, olyan szép teljfehér homályban, amely ezen a decemberi napon a vá­roskára borult, gondosan be­terítve a Lehel vezér teret. Ruffy Péter Pótolhatatlan tűzkár PÁDUA — Galilei háza tűz­vész martalékává lett az olaszországi Páduában. Sze­mélyi sérülés nem történt, de az anyagi kárt 500 millió lírá­ra becsülik. Az épület 1592-től 1610-ig volt Galilei lakóháza, és most egyházi tulajdonban van. Sok száz könyv és kegy­tárgy is megsemmisült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom