Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-22 / 25. szám
Thursday, June 22, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 7. OLDAL A SZÉKELY HUMOR Ir.a: SZÉKELY-MOLNÁR IMRE Az ész és a szív, a gondolatok és indulatok különleges színe adja az egyes népek jellemét. Ennek alárendelt, de mégis el nem hanyagolható ismertető jele a humor is. Alárendelt, mert attól látszólag nem függ össze egy nép élete sem, hogy van-e érzéke a humor iránt, viszont nem hanyagolható el, mert amelyik nép a humor játékos paripáját meg tudja ülni, az az élet megpróbál tatásait könnyebben viseli el. A székely nép életében van egy sajátságos, bátran mondhatjuk, páratlanul sajátságos jellemvonás, amit a régi nóta találóan öltöztetett néhány világos szóba: “Kicsiny vagy, mégis nagy!” A széíkely nép életének minden részlete ezt a csodás ellentétet tükrözi vissza. Közösségi és egyéni élete mindig tele volt megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel, szenvedésekkel. Má3 nép kétségbeesik, jeremiádot szül, avagy hangtalanul összeroskad hasonló helyzetekben; a székely lelkének kagylója drága gyöngyöt, csillogó humort termel. Halálosan komoly tud lenni, de a legkomolyabb dolgokban is meglátja a komikumot. Csak Homeros hősei tudtak olyan könnyen sírásra fakadni, de a székely nép könnyeit szivárvánnyal boltozza át a kisütő nap fénye: a humor. Szeme nem telhet úgy meg könnyel, hogy annak szögletéből a móka manója dévaj hunyoritás képében ki ne kandikálna. Nemcsak másokat, önmagát is sanda szemmel nézi és kíméletlenül megtréfálja. Még a bosszúja is az ellenség nevetségessé tételére irányul. A székely élete örökös küzdelem és megpróbáltatás volt. Küzdelem a természettel, a kiirtására törekvő ellenséggel és a szegénységgel. Az ellenséggel szemben állva igy sóhajt fel: “Uram ne segíts, csak csodálkozz!” A szegénységre pedig a legnagyobb lelki nyugalommal állapítja meg: úgy szép, ha semmi sincs! “Ahogy esik, úgy puffan!” — mondja, mert nem jöhet olyan veszedelem, hogy valami tanulság és nevetnivaló ne akadjon azon is. A régi feljegyzések kevés vonzást őriztek meg a népéletből, hogy sok ősi kincs veszendőbe ment, gyűjteményeink a közelmúlt kincseit is nagyon fogyatékosán őrzik. A fogyatékos anyagból mégis megkísérlem a székely humor képét adni. I. Nagy záporeső volt az alfalvi határban. A hegyi patakok megdagadtak és mindent elsepertek útjukból. Egy legény egy bokorba kapaszkodott, nehogy az ár elsodorja. Amint ott gubbaszkodik, látja, hogy a viz visz egy keresztet. Hozzákap félkézzel, de nem érhette el, hanem hogy valamit mégis segítsen, utána kiált a keresztnek: — Uram, Jézus, most segíts magadon! | II. “Jó az Isten, jót ád” — mondja egyik székely a másiknak — “de jobb is van az Istennél”. “Hogy beszélhetsz ilyet, te istentelen!” “Csak úgy, hogy kendnek van egy hitvány lova, melyet Isten adott, de adhatott volna jobbat is, mert van nála jobb is elég.” III. — Tudod János, miért teremtette az Isten elébb Ádámot? — Tudom, ha megmondja. — Azért, mert az Isten tudta,' hogy nem jó asszonnyal kezdem; IV. Köröndi fazékkal megrakott szekerén ereszkedik lefelé a Kalondán egy székely ember. A lovak megriadnak a szembe jövő autótól s a szekér az árokba fordul. A fazekak dirib-darabra törtek. A székely látva, hogy egész vagyona odalett, felszólt az ég felé nagykeservesen: — Ne félj Isten, te sem fogysz ki a szegény emberből. V. Éppen a templom közelében vala Mózsi bá’ földje és a plébános az ablakból látja, hogy Péter és Pál napján erősen dolgozik Mózsi bá’. Ráküldi a csendőröket, hogy küldjék haza. A csendőrök megszólítják az öreget: “Ma ünnep van, nem szabad dolgozni.” — Miféle ünnep? — kérdezi az öreg, mintha nem tudná. “Péter és Pál szentek napja”. — Ó az a két tekergő! — hát ezek hol voltak Mindenszentekkor, amikor mindegyüket ünnepeltem? De azért félbehagyta a dolgot. AZ ITALOK ARISZTOKRATÁJA: A PEZSGŐ EREDETE Azt, hogy a pezsgőt mikor találták fel, évre, napra, pontosan nem tudjuk meghatározni, de ez idő szerint körülbelül 300 éves lehet. 1670 táján a Haut-Villers nevű francia községben. Champagne megyében egy szerzetesrend bort kedvelő apátjának, Dom Perignonnak jutott először eszébe, hogy őszibarackvirággal illatositott szirupot keverjen a borhoz. Az igy édesített bort vastag falu palackokba töltötte, és azokat az akkoriban újdonságnak számitó parafadugóval zárta le. Az őszibarackszirup formájában a borhoz adott cukor a tárolás alatt erjedni kezdett, s az erjedés közben keletkezett széndioxid a parafadugón keresztül nem tudott eltávolodni, hanem feloldódott a borban. Amikor Perignon kibontotta az egyik palackot, meglepve észlelte, hogy a szénsavat tartalmazó borok a hosszú tárolás, érlelés alatt, különleges, minden mástól különböző illatot és zamatot kaptak. Perignon persze még nem tudhatta, hogy a bor ujráérjesztése és a széndioxid keletkezése a borba bekerült élesztőgombáknak köszönhető. Az apát azt is észlelte, hogy a képződött szénsavdus ital az elhalt éiesztősejtelitől és a hozzáadott cukor erjedése közben kivált anyagoktól némileg zavaros és tisztátlan izü. A tisztítással bajlódó Perignon kísérletezgetve rájött, hogy ha palackjait nyakkal lefelé fordítva homokba állítja és időszakonként finoman rározgatja, a palackban levő, a bort zavarossá tevő anyagok az üvegnyakba üllepithetők. Aztán, ha a palackot gyorsan, ügyesen kinyitják, a benne képződött széndioxid a palack nyakából “kilövi” a nem kívánatos, zavarositó anyagokat. A kilövetés után a palacban maradt bor már kellő tisztaságú volt. A seprő eltávolításakor keletkezett hiányt finom óborral és más izesitő adalékokká/ pótolta és a palackot újra bedugaszolta, Perignon másfél-két évig érlelte igy a bort, míg megszületett találmánya, a pezsgő. A champaigne-i Haut-Villers apátságban hoszszu évtizedeken keresztül féltékenyen' őrizték a pezsgőkészítés titkát. Csaknem egy évszázad, telt VI. Ménaság elöljárósága valamely ügyes-bajos dologban a Csíkszeredái járásbírósághoz küldte egyik esküdtjét. Az atyafi igen bugyuta volt, amiért a járásbiró rárivalt: — Mind ilyen bolondok-e Ménaságon az elöljárók? — Nem biz a’ istálom — felelt a székely. — Hát miért nem küldtek okosabbat ide?! — Az okosobbat követem alásan, különb hely re küldik. VII. A régi világban csak a nagyobb községeknek volt temploma. Ezek valának a “szentegyházas” községek, a hozzátartozó filiálékkal alkottak egyegy megyét. A lakosság szaporodása és anyagi megerősödése maga után. vonta a leányegyházak önállósodását, ami azzal kezdődött, hogy templomot és paplakot építettek. Ez azonban nem. ment olyan egyszerűen. A régi község ragaszko dott jogaihoz és a papnak sem tetszett a kiválás, mert kevesebb lett a jövedelme. így kellően megértjük a következő adomát: Paplakot építettek egy faluban, amely filiája volt a szomszéd községnek. Ez a dolog se hogy sem tetszett a papnak. Megszólít az építők közül egy embert: — Hallja-e János bá’! Hiába építik olyan nagy garral ezt a házat, mert ebbe a szegény faluba úgysem kapnak kendtek papot! — Egyet se búsuljon tiszteletes uram! Csak tó legyen, békát eleget kapunk. el, mig a gyártás ismertté vált Champagne-ban Csak ezután, a 18-ik század második felében ala kultak a jelentősebb, champagnei pezsgőüzemek. Még ha fel is tételeznénk, hogy nem Charm pagneban készítettek először pezsgőt, akkor sem vitathatnánk el, hogy a champagnei pezsgők elsőként szereztek a pezsgőnek világhírt és tekin télyt. Üzemszerűen ott indult meg először a pezsgőgyártás. A 18-ik században alakultak meg Epernay-ben, Reims-ben és Chalans-ban az első pezsgőüzemek, amelyek azonban együttvéve sem termeltek többet 6—8000 palacknál az 1700-as évek végéig. Ahogy a palackgyártás technológiája tökéletesedett, és ahogy egyre irányithatóhbá és ellenőrizhetőbbé vált a pezsgőkészítés, úgy szaporodott évente a palackozott mennyiség. Az egykorú nyilvántartások szerint 1845 április 1- én a champagnei pezsgöpincében már 23.2 millió palack volt töltve, s abból minden évben 4.3 millió darabot forgalomba is hoztak. Ez a szám a későbbiek során egyre növekedett és Franciaországban jelenleg már több mint 60 millió pa lack pezsgőt készítenek évente. A pezsgő minőségét meghatározó tényezőik között különleges fontosságú a szénsavtartalom. Nemcsak a széndioxid mennyisége, hanem a gyöngyözés jellege és habtartóssága is. A legszebbnek az úgynevezett “rózsafüzér” gyöngyözést tekintik, melynél az igen apró, egymásba kapcsolódó széndioxidgyöngyök folyamatosan a pohár azonos helyeiről szabadulnak fel és tartósan szállnak felfelé. A szénsavtartalmon kívül lényeges, érzékszerviig elbírálható tulajdonság a pezsgő színe. A fehér pezsgőknél az ezüstfehér, zöldfehér, va.gy világos szalmasárga színárnyalatot tartják a legszebbnek. A színes pezsgőknél ez a világos rózsaszíntől a sötét vörösig terjedhet. A pezsgőnek mindenkor tükrözően tisztának kell lennie. Az illat, az iz és a zamatanyagok összhangja a kellemes, nemes illatban és az elegánsan finom zamat harmóniájában jut kifejezási*e. Sokszor mondják a szeszesitalokról: “az orvos is ezt rendelte”. Nos, ez a pezsgő esetében sem igaz. A pezsgőt elsősorban, aromatikus értékeiért, (Folytatás a 9-ik oldalon) Sxlfcely-Molnáx Imre i
